Búvár, 1943 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1943-01-01 / 1. szám

2 Amer. Rewiew of Tuber­culosis 4. 1925. stb. he­lyeken van eljárásom ismertetve). * A levegő baktériumai emberi településeken je­lentős részben apró (egy mikronos , a milliméter ezredrésze) gömbalakú, csoportosan (fürtszerűen) elhelyezkedő mikroszkó­pos gombákból, sztafilo­­kokkuszokból állanak. Ezek a baktériumok az emberi és állati bőrben, szőrökön betegség okozó hatás nélkül (mint szap­­rofiták) vannak állan­dóan jelen. A bőr, a szőr hámlásával kapcsolatban az így lekerült pikkelye­ken, — amelyek a leve­gőbe is bekerülnek, sőt benne lebeghetnek — nagy számmal vannak ilyen úgynevezett szta­­filokokkuszok. Ennek megfelelően kí­sérleteim alapján olyan helyeken találtam a leg­nagyobb számban a leve­gőben sztafilokokkuszo­­kat, ahol a bőr lehámlása a legnagyobb fokú (gőzfürdőkben, háló­szobában stb. Arch. f. Hyg. 1925: 182). * A sztafilokokkusz, amely a bőrben, annak felületén, pórusaiban, a faggyú- és verejtékmirigyek kivezetőcsöveiben mint ártalmatlan élősködő (szaprofita vagy inkább szimbionta) él, szövetgyengülés, szövetsérülés esetén — főleg, ha még álta­lános diszpozíció (elhízás, leromlott álla­­pott, cukorbaj) is van jelen, virulenssé válhatik és ilyenkor genyedést hozhat létre (2. kép). A gyengült, elhalóban levő (nekrobioziszos) szövet ugyanis a sztafilo­kokkusz jó táptalaja, amelyben gyorsan szaporodik. Az ilyen genykeltő sztafilokokkusz, in­tézetemben történt vizsgálatok alapján, megkülönböztethető a nem genykeltő szta­­filokokkuszoktól abban, hogy vérben vagy vérplazmában, amelyhez alvadástgátló szert (citrat, oxalat) tettünk, alvadást hoz létre. (Darányi: Zbl. f. Bakt. v. I. 74. lap, 1926., Wien. m­. Wschr. 5. sz. IQ27­) . Sokat foglalkoztunk intézetemben a baktériumspóra képződésével. A baktériu­mok egy része ugyanis spóraalakba megy át (3. kép). A spóra egyszerűen a bakté­rium fajfenntartó alakja. Nem pedig, amint sok tankönyvben is találjuk , bizo­nyos­­ellenálló formája, amely a fennmara­dást külső behatásokkal szemben biztosí­taná­. A baktérium ugyanis szaporodha­­tik két módon : oszlás útján, továbbá a baktériumok egy része még külön csíra­­sejtképzés által is. Ilyen csírasejtnek fog­ható fel a spóra (Darányi: Biol. obl. 50. k. 8. füzet, 1930). Ha a baktériumok külö­nösen jó körülmények közt bőséges táp­talajban vannak, akkor főleg oszlással történik a szaporodás. Általában az egész természetben a sza­porodás történhet , vegetatív és genera­tív úton. A vegetatív szaporodás a sejt oszlása, a generatív­­ fajfenntartás csira­­sejtképződés által. A szaporodás módja oszlás útján azonban a magasabbrendű szervezetekben már csak a növekedést szolgálja. A fajfenntartás azonban a ma­gasabbrendű szervezetekben külön csira­­sejtképzés által megy végbe. A filogéniai fejlődésben a csirasejtképzés eleinte kü­­lön-különnemű sejtekkel, majd különnemű csíraszervek és végül külön nemi egyedek által történik. A legprimitívebb formája a csírasejtképzésnek azonban a baktérium­spóra, ahol az egész baktériumsejt in­tete egy csírasejtté, a spórává alakul át. Ki­mutatták azonban (Schaudinn), hogy a 1. kép. A pipetta sorban a különböző vérekben — miután alvadást gátló anyagot (citrat, oxalat) adtak hozzá — a vérsejtek leülepednek. A 3, 6 és 9 vérben, ahol a süllyedés gyorsabb, kóros folyamat van jelen

Next