Czipész Szaklap, 1906 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1906-01-01 / 1. szám
A CZIPESZ-SZAKLAP, IX. évfolyam ben a letűnt korszakokra, miért is idézik egyre az elmúlt idők puszta emlékét? A régi, jó világban, midőn az iparosok a célt ismerték, hírből sem tudták mi is az az ipartestület, akkor minden mester a maga saját műhelyében forgatta a kalapácsot, ott dolgozott jó kedvvel. Ha meg inást fogadott maga mellé, akkor ezt csakugyan az ipar helyes gyakorlására oktatta és nevelt belőle hasznavehető segédet. Tényleg jó világ volt. A mester a saját műhelye négy fala között sürgött-forgott, dolgozgatott szorgalmasan, mert volt mit dolgozni és volt kinek dolgozni, de épenséggel nem kellett még üzletet is nyitnia. Persze nem kellett az üzlet, mert a rendelők, akik akkor nem a fényűzés hóbortos lovagjai, hanem a rendes egyszerűség hívei voltak, nem resteltek a mesterhez betérni, akinek a műhelyében legalább szemmel kísérhették a lábbeli készítését. Más idők jártak akkor! A földmives maga szántotta a földjét, vetette el a búzát, ültette el a kukoricát. A közlekedés technikai részét is ők teljesítették s hajtották végre. A gép még nem rombolta szét keresetüket. Egész nap dolgoztak, teljes esztendőn át, természetes tehát, hogy panaszra nem nyílt alkuk, a munka megteremtette a gyümölcsét, takarékoskodhattak is. Hová tűntek ezek az idők ? Ma csak homályosan emlékszenek vissza apáink, nagyapáink arra, csak dereng, hogy boldogabbak voltunk, megelégedettebbek, míg ma a keserűség ül a sziveken és a kedvetlenség busítja el a kedélyeket. Hej az idő de eljár! Változtak az idők és változtak az emberek is. Rohamosan haladunk, fejlődünk. Csak még a dajkák és ezüsthajú nagyanyáktól hallják a gyermekek a meséket, hogy valamikor, régen jó világ volt. Volt, elmúlt, nincs többé! Az emberi ész a körülötte történő megújhodások által tágabb teret nyert, a szellemi képesség birodalma folyton szélesíti határait, avult szokások helyébe újak, divatosak lépnek, ipar, kereskedelem, gazdaság új alakot ölt folyton, eszközök, szerszámok egyre tökéletesednek, az ember is szüntelenül keres, kutat, feltartóztathatatlanul halad felfedező útjában, mert versenytársává szegődött a gép, melylyel szemben neki, az embernek kell győztesnek maradnia. Ma már gép áll a lábbeli ipar szolgálatában is. A gép tűzi és készíti el a czipőt Aminthogy a gép zakatol a mi iparunkban, azonképen körülöttünk is kattognak a gépóriások kerekei minden téren. Gép szántja, veti el a búzát, boronálja a földet, arat és csépeli ki a búzaszemeket. Gőz- és villanyerőre berendezett gépek fokmérői a kornak, a vasút, a villany, a telegráf stb. hatalmas úttörői a haladásnak. A régi rendszer falai e képen dőlnek romba, a társadalmat az újítások átalakítják, a felfedezések s találmányok önönmaguknak törnek utat, azokat feltartóztatni nem lehet, de nem is szabad. Valamint hogy az emberi gondolkozást sem lehet akármily sorompókkal elzárni a fejlődés elől, nem lehet ráerőszakolni az emberi észre, hogy ne működjék, útját szegni még a hatalom sem tudja, mert az emberi gondolkozás önként vájja medrét, melyből kiszorítani nem lehet, de nem is tanácsos. A fejlődés egy megakaszthatatlan folyam. Az emberi szellem kutatása s ennek eredményei: a felfedezések, találmányok, az egyetemes ismeretkör a társadalomban egyre nagyobbodó tért hálóznak be. Fokról-fokra emelkedik a fejlődés, melynek hatása is mindenütt erősen érezhetővé válik. A társadalom minden egyes rétegébe ékelődnek az átalakítást eredményező fejlődési eszközök, melyek hathatósan bizonyítják a régi rendszer összeomlását s az újnak a megszilárdulását. Minden újabb felfedezés, tudományos eredmény egyegy vívmány arra, hogy annak segélyével az ember a jót a rossztól, a valót a tévestől, a helyest a helytelentől, a világost a sötéttől megkülönböztethesse így válik a társadalom is lassanként mindinkább tökéletesebbé. A gép zakatolása nálunk, czipészeknél is új korszak beköszöntését jelzi. A geometriai szaktanítás teljes felforgatást idézett elő az eddig divatban volt szakoktatás terén s ma már oly erősen érezhető a hatása, hogy a géptechnika a czipészek műhelyeinek életébe is átcsapott, követelve az átalakulást. (Folytatása következik) Ipartestületek figyelmébe. Köztudomású, hogy a kereskedelmi kormány az ország területén mestertanfolyamokat rendeztet azon célból, hogy azokon az önálló lábbeli készítő iparosok szakmájuk mesteri ismereteiben gyarapodhassanak és hiányos szakfejlettségüket kiegészíthessék. Több oldalról halljuk azonban, hogy a mestertanfolyamok megkezdése alkalmával a városba érkező mestertanító rendszerint meglepetéseknek van kitéve. Ugyanis a szervező közegek, iperhatóságok, ipartestületek akkor, midőn a mestertanfolyam részére tanulókat gyűjtenek, rendesen elhallgatják, hogy a tanfolyamon nyerhető oktatás teljesen ingyenes ugyan, de a személyenként felhasználandó papír s egyéb anyag már nem osztatik ki díjtalanul. Aminthogy ez egyelőre nem is lehetséges. Mert csakugyan nem lehet számot vetni a tanulók elhasznát kellékeivel, meg nem állapítható, hogy ki mennyit s mit ront. A vándortanító azért megírja jó előre az illetékes kamarának és testületnek, hogy a tanulók tartoznak az oktatáshoz szükséges taneszközök, papíranyag stb. költségéhez hozzájárulni, amit a kereskedelmi kormány által kiutalványozott 100 korona beszámításával — fejenként 6—7 koronára rúg. Ezért a csekély pár koronáért tehát a mestertanfolyam hallgatója megválthatja magának az Útmutatást a legfejlettebb szakmaápolásra. A baj éppen az, hogy az ipartestületek — mint fentebb mondottuk — ,ezt a parányi áldozatot meg sem említik a részvételre jelentkezők előtt és így természetesen a vándortanító kerül kellemetlen helyzetbe, midőn a taneszközök árát kéri és azonkívül a szabáshoz, rajzoláshoz szükséges papíranyagot is kell beszerezniük. Egy másik ok a felszólalásunkra még az, hogy a szervező hatóságok több helyütt nem világosítják fel a tanulókat arról, hogy a négy hétig tartó mestertanfolyam nem este, hanem nappal, délelőtt és délután tartatik meg. Teljesen okszerűnek is ítéljük a tanidő ezen beosztását. A petróleumlámpák bizonytalan világítása mellett nem lehet rajzokat, még kevésbbé geometriai alapon álló szabászatot végezni egyszerre 20 tanulóval. Megemlítendő még, hogy a tanulók összeírása alkalmával nem szabad és nem is lehet figyelmen kívül hagyni azon körülményt, hogy csupán azon jelentkezőket jegyezzék elő, akik írni, olvasni, számolni tudnak. Elvégre a négy hétre tervezett mestertanfolyam nem pótolhatja az elemi iskola osztályait. Ajánljuk az itt elmondottakat az ipartestületek és mindazon körök figyelmébe, akik mestertanfolyamok szervezésével az ország iparát ápolják.