Czipész Szaklap, 1921 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1921-01-01 / 1. szám
A CZIPÉSZ-SZAKLAP gazdaságilag megerősödjön, a nagytőkével a termelőszövetkezeti üzemek segítségével amenynyire ereje s tehetsége csak engedi szembe szállhasson. Lapunk és a vele szoros kapcsolatban álló Első Budapesti Magán Czipész Szakiskola czímet viselő tanintézet az elmúlt 23 év alatt kifejtett tevékenységével mély gyökereket eresztett a hazai czipészipar talajába. Ezt a gyökeret közös ápolással erősíteni, fejleszteni kell, hogy a háború okozta visszaesőt kiheverhesse az ország czipészipara. Ebben a tevékenységben szünetet nem tart a CziposzSzaklap, vagyis: nem szűnik meg e téren dolgozni, munkálkodni, de amelyhez olvasóink támogatását s pártfogását a jövőben is kérjük. Hisszük eljön még a Boldog új esztendőt is . . . * * * Nem volt szándékunkban a lap előfizetési díját emelni, pedig arra olvasóink szinte nap-nap után rábírni igyekeztek. Erre az „emelés“-re azonban rákényszerít „most" bennünket az az áldatlan s nyomasztó drágaság, melylyel a Cziposz Szaklapnak is küzdeni kell. Az újságpapírhiány miatt nagy baj van, tetézi azt annak drágasága is. 1000 év újságpapírért 1150 koronát fizetünk, utóbb pedig annak ára 1908 koronára emelkedett. Hozzá számítva a napi mulasztási időt és az utazási, szállítási költségeket, kerek 2000 koronába kerül ezer év újságpapír ma. Azon kívül megdrágult minden amire csak szükség van az ipari üzemben és a családi háztartásban. Ezek az okok kényszerítenek bennünket arra, hogy lapunk árát 60 koronáról 100 koronára emeljük. Az áremelést fölösleges bővebben megokolni, melyre egyenesen rá vagyunk szorítva. Az áremelés visszamenően 1920. év decz. 1-től számítódik, miért is kérjük mindazokat az olvasóinkat, akik már beküldték előfizetésüket, hogy a felemelt előfizetési díj különbözetét (félévi előfizetés után 20 koronát) pótlólag megküldeni szíveskedjenek. Sajnosan kell előre bocsájtanunk, hogy egyelőre a Cziposz Szaklap havonta még egyszer jelenik meg (az előfizetési díj is ahhoz van viszonyítva), de mihelyt a papíráruban javulás áll be, kétszer fogjuk lapunkat megjelentetni. Itt említjük meg azt is, hogy időközönként a viszonyoknak megfelelő mellékleteket is adunk, melyekért külön díjazást azonban nem számítunk! Czipész Szaklap kiadóhivatala,ben van, reményünk se lehet arra, hogy egyhamar enyhülne is. Megszűnéséről álmodni se lehet! Aki gondolkozik erről a förtelmes világjelenségről az tudja, hogy hol van a baj gyökere. Tudja azt, hogy annak oka a világháború. A világháború, valóban egy világra való erőt és anyagot pusztított el, annyit, amennyiről talán Büchner, az „Erő és Anyag“ apostola se mert volna a háború (az ő szemében valószínűen csak „béka-egérharcz“) terhére írni. De nemcsak egy egész világra való erő és anyag pusztult el, hanem egy egész világot összetartó becsületesség (erkölcs, eszmény, önzetlenség, erény, emberszeretet stb. magasztos eszméivel egyetemben) is megsemmisült. Mindig a legjobb indulatú munkásai voltunk a társadalomnak, szinte szolgái, most se hűlt ki a mi emberszeretetünk, mi tudjuk mérlegelni az elviselhetetlen czipődrágaság rettenetességét, tudjuk, mert ez a rákfene a mi egzisztencziánkat is tönkreteszi, sőt, már tönkre is tette. Mi czipészek egész önérzettel utasíthatjuk vissza az árdrágítás ocsmány vádját. A mi helyzetünk a mostani megbomlott közgazdasági viszonyok közt könnyen áttekinthető. Aki tudja az egyszeregyet, aki csak a négy alapműveletet tudja a számtanból, az nem rágalmaz meg bennünket azzal, hogy vevőink vagy megrendelőinket fosztogatnék. Ipartestületünk elnöke, Hegedűs László legutóbb — úgyszólván — beszámolót tartott nyilvánosan a sajtóban a czipészeknek a drágaságban való szerepéről. Legyen szabad ebből a beszámolóból csak a leglényegesebb részt idéznünk, ezt: „A drágaság ott kezdődik, ahol a nyersbőrt összegyűjtik, szóval a parasztoknál és annál a százhatvanmilliós konzorcziumnál, amely szinte monopolszerűen összevásárolja a nyersbőrt. A nyersbőr ára ma kilónkint 200 korona. Ez a kétszázkoronás nyersbőr a bőrgyárakba, a Mautner, Machlup, Wolfner-csoport kezébe kerül, ahonnét már 640 koronás kruppen-bőr alakjában kerül ki. A gyárakból a bőr a nagykereskedőkhöz jut, akik törvényesen 8—10 százalékkal drágíthatják az anyagot, de a mai viszonyok között úgy adják el, ahogy tudják és akarják, a kiskereskedőknek. A kiskereskedők törvényes haszna 20—30 százalék, ők azonban „szintén annyit keresnek, amennyi beléjük fér“. A közvetítésnek ez az óriási körforgalma a czipész és vevő találkozásnál ér véget. A vevő a czipészt okolja a drágaságért, uzsorával és árdrágítással vádolja, pedig a helyzet az, hogy az emberiségnek egy egész lánczolata él a czipészből, az emberiség egy egész lánczolatának hasznát vasalja be a czipész a fogyasztón. A czipész egy sereg ember és vállalat pénzbeszedője. — Magyarországon 2800 czipész van, ebből legfeljebb harminc-negyvenen tudnak oly árakat elérni, hogy jól élhetnek, a többi küzd és nyomorog, és a javítással foglalkozik!“ Amit Hegedűs László mondott, az a legszíntisztább igazság, valóság. Czipészek! ezt az igazságot, valóságot hangoztassátok azok előtt a szószátyárok előtt, akik titeket árdrágítással, uzsorával merészelnek könnyelműen és rosszakaratúan vádolni. Elviselhetetlenül drága a czipő! Ez a kiáltás mint valami borzadályt keltő vészordítás hangzik végig az országon, sőt az egész Európán. Annyi bizonyos hát, hogy nem csak nálunk, hanem a mezítlábas vagy bocskoros korszakot már átélt kulturnépeknél is „elviselhetetlenül drága a czipő !“ Ebből a megállapításból pedig az következik, hogy általános, illetve „világbaj“-ról kell tulajdonképpen beszélni, nem pedig a magyar czipészekre kiáltani a „feszítsd meg !“-et, nem pedig a magyar czipészeket állítani arra a meggyalázó pellengére, amelyre a lelketlen árdrágítók valók, amelyre az uzsora világbajnokait felkorbácsolni, felkötni kellene. A világra nehezedett csapások egyik legnagyobbika: az általános drágaság borzalma megvan ! És emelkedő- 7 ’ TFI Anil 2 fiainab békeidőben készült ványológép, UUU eltörhetetlen vasalással, sárgaréz lemezzel el■iii—ni...mint látva. Súly 250—300 kgr. Ara darabonkint 6000 korona. Megtekinthető, valamint írásbeli kérdezősködésre felvilágosítást nyújt: _______________SZŰCS ALADÁR, lakatosmester Szombathely. A szabályzati tanfolyamra minden nap lehet jelentkezni, XXIV.