Építészeti szemle, 1903 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1903-01-01 / 1. szám

2 BUDAPESTI ÉPÍTÉSZETI SZEMLE Korszakok szerint inkább a dolgok méretei és arányai változnak. Ezeknek megfelelő új kombinációkat létrehozni, a haladó idővel azo­nos tempóban lépést tartani: ez lehet mindenkor a műszaki osztály méltó törekvése. Ilyen törekvések pedig nem reklámfogások, hanem az alapos műveltség körültekintő tapintata és az Isten kegyelméből való ízlés segélyével valósíthatók meg. A műszaki emberre kettős feladat háramlik: egyesítnie kell magában a hívatott művészt a gyakorlati gondolkozóval. Csak eme föltételek mellett volna elkerülhető sok kellemetlenség és az olyan bántó ellentétek, a­midőn például az aggodalmas számí­tással finanszírozott bérkaszárnya a főúri palota homlokzatával hival­kodik, holott lakói a modern komfort és higiénia legkezdetlegesebb követelményeinek híján sínylődnek. Az a legnagyobb bajunk, hogy üres hivalkodásban vagyunk modernek és nem is törekszünk egyébre, mint hogy egymást áltassuk a valódi helyzet meghamisítása révén. A mi luxusunk amolyan aranyfüst, a­mely fogyatékosan leplezi társadalmi nyomorúságaink sajgó sebeit. A leghatalmasabb érvelő, a szükség arra kényszeríti a haza összes munkásait, hogy foglalkozzanak a szociális politikával. A szociális kérdések elől nem zárkózhatnak el az egyes osz­tályok s így a műszaki osztály sem és épen a megbillent egyensúly helyreállítása követeli valamennyi osztály és foglalkozási csoport jo­gainak és kötelességeinek szigorúbb körvonalazását. A műszaki osztály, különösen építész és építőmesterek tagjaira háramlik a kötelesség, ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, mert ezek megoldásától függ a létezhetésük . . . A mai modern korban a művész nem állhat meg, ha a gyakor­lati élet kérdéseivel számot nem vetett és azok megoldásával nem foglalkozik. A szociális kérdések egész halmaza annyira uralja már e századot, hogyha a művész azokat kellőleg nem méltányolja, akkor az élet hullámai félretolják őket a partra, hol elpusztul, mint a száraz­földre kidobott hal. Az építő karnak férfiasan és bátran kell tehát e kérdések megoldá­sánál síkra szállani igazaiért, mert ki tegye azt, ha nem ők maguk ?! A karnak, e nagy nemzeti munkánál segítő, szerény napszámosai akarunk maradni a beállott új évben is és e nyilatkozatunk, — azt hisszük, — feljogosít minket ama kérelem hangoztatására: támogas­sanak minket kartársaink szellemileg és anyagilag saját érdekükben. Mert hiszen ki támogasson minket, ki írjon lapunkba, ki járassa szaklapunkat, ha ők nem? A SZERKESZTŐSÉG.

Next