Az Épitési Ipar, 1879 (3. évfolyam, 1/105-52/156. szám)
1879-10-19 / 42. (146.) szám
tVftttflMfI.m t. mmif. Előfizetési ár: Egész évre . . 8 frt. A m. mérn. és ép. egyl. tagjainak 1 Félévre .... 4 frt. | Egész évre 6 frt Félévre 3 frt Negyedévre. . 2 frt. Egyes szám ára 25 kr 42—146. szám. Vasárnap, október 19 Szerkesztő- és kiadó-iroda: IV. ker. Muzeum-körút 29. sz. Minden a lapot illető küldemény ide intézendő. Tartalom: Meghívó. — Értsük meg egymást. — Vegyesek. (Rajzmelléklet: A békés-gyomai templom hátsó homlokzata.) — Magy. Mérn.- és Építész-Egylet. — Fővárosi ügyek. — Ajánlati árlejtések. — Hirdetések. MŰSZAKI HETILAP Meghívó A Magy. Mérnök- és Építész-Egylet mű- és középítészeti szakosztályai jövő hétfőn — folyó évi október hó 20-án — esti 6a órakor, az egylet helyiségében (régi Lloyd-épület II. emelet) szakülést tartanak, melynek tárgyai: 1. Az egyleti választmány átirata a Predeál mellett fölállítandó honvéd-emlék ügyében. 2. Az egyleti választmány átirata a Vajda-Hunyad föntartása érdekében teendő lépések tárgyában. 3. Indítványok: Czigler Győző s. k., Ybl Miklós s. k., szakoszt. jegyző, szakoszt. elnök. Értsük meg egymást! (Nyílt levél Maurer Vilmos Úrhoz „a mérnöki kar tekintélyéről“ általa írt „Néhány szó“ ötletéből.) Tisztelt Szaktárs! Nemcsak aVasúti és Közlekedési Közlöny* i. e. 53-ik számában a fönt idézett cím alatt megjelent cikkéből, hanem egyéb irodalmi és személyes érintkezéseink útján is régidő óta meggyőződtem arról, hogy a technikusok kérdésében* (mert hiszen a technikai fejlődés népgazdasági roppant fontossága alapján méltán mondhatjuk azt ,kérdésnek*!) ami az óhajtott célt illeti — egy hitet vallunk; sőt azt hiszem, hogy nézeteink között, elvi szempontból, még az eszközökre nézve sincs eltérés úgy, hogy fölfogásunk csakis az eszközök némelyikének különböző mérvű méltányolásában, s illetőleg abban különbözik, hogy eszményi közös célunk elérésére nézve egy bizonyos eszköznek egyikünk nagyobb fontosságot tulajdonít, mint amennyivel azt a másik fölruházni hajlandó. A M. Mérnök- és Építész-Egyletet értem. Fölötte óhajtanám, ha Önt nézeteimnek az egylet jelentőségét illetőleg is megnyernem sikerülne, s nem titkolom, hogy e sikert az ügyre nézve nyereségnek tekinteném ; egyúttal azonban kimondom azt is, hogy én sem kívánok az Ön nézetei ellenében elzárkózni, egyedüli célom lévén , hogy értsük meg egymást! T)nt. Szaktársa címben idézett cikkében két hibát ró föl a mérnök-építész-egyletnek: »iszer hogy az egymást méltánylásban . . . igen sokszor a föltétlen autoritás hitének lejtőjére téved, s 2-szor, hogy körében nem nyit zárt ajtókat a kartársi szívélyességnek.« Minden tartalékgondolat nélkül akarok a dologhoz hozzászólani, s megvallom, hogy e vádakat — melyek lényegükre nézve tulajdonképen csak egyetlen eszmét képviselnek — én sem tartom minden alapot nélkülözőknek — a múltra nézve. De csak a múltra nézve! Ha Ön. Szaktárs, vagy bárki azok közöl, akik a múltat illetőleg részemről is beismert kedvetlenítő viszonyok által elriasztatva, az egyleti tevékenységtől vagy végképen viszszavonultak, vagy részvételüket a minimumra redukálták, az utóbbi években is részt vettek volna az egyleti élet mozgalmaiban, meg kellett volna győződniök, hogy az egyleti közszellem annyira javult, hogy ez idők szerint tulajdonképen csakis azoktól függ, akik ahelyett, hogy erejüket a dolog érdekében latba vessék, jobbnak vagy legalább kényelmesebbnek látták a nézők szerepére vállalkozni, hogy az egyletből az legyen, amivé — mindnyájunk érdekében — lennie kell. Ezt hiszem és vallom . . . Mert mindaz, amit az egyletben uralkodott szellem ellenében vádul emelni lehet, még a múltban is oly határozatlan, szóval ki sem fejezhető csekélységekből állott, hogy én teljességgel nem hiszem, hogy akár Ön. Szaktárs, akár más, egyetlen egy oly concret dolgot is fölemlíteni bírna, amelyre, mint sérelemre hivatkozni lehetne. Tapasztalásom szerint a panaszok alapjául legtöbbször csakis az a körülmény szolgált, mely szerint az egylet keletkezésekor igen sokan — valljuk meg : csaknem mindnyájan — tájékozatlanok voltunk nemcsak az egyletben meghonosítandott hang, hanem gyakran még az egylet célja, feladata s a rendelkezésünkre állott eszközök iránt is s akadtak köztünk — fájdalom! — számosan, kik — miután nem mindenben és nem mindjárt az első percben találták meg azt, amire vártak, vagy amit követelni jogosultaknak hitték magukat, lemondva mindenről, duzzogva fordítottak hátat, gondolva: »én így nem játszom!« Avagy emlékezhetik-e közülünk bárki is egyetlen oly esetre, amikor az egylet tagjai közöl valaki, — lett légyen ifjú vagy idősebb, magasabb vagy egyszerűbb polgári állással bíró — aki véleményét (ott és akkor, a hol és mikor annak helye és ideje vala) szabadon ki ne mondhatta volna, vagy hogy e miatt bárki részéről is, állását ! ...X« AO /