Az Épitési Ipar, 1881 (5. évfolyam, 1/209-52/260. szám)

1881-09-18 / 38. (246.) szám

a második félévre 421 maradt, kik közül az egyetemes és chemiai szakosztályban volt 248, a mérnöki szakosz­tályban 115, a gépészmérnökiben 38, az építészetiben 10 és rendkívüli hallgató volt 10. A lefolyt tanév elején 125 új hallgató iratkozott be, a­kik közül 6 más egyetemről, 27 gymnáziumból és 98 reáliskolából jött. A hallgatók közül az első félévben az egész tandíjtól fel volt mentve 87, a fél tandíjtól 15, a második félévben pedig 80 és 20. Az elengedett tandíjak összege 2767­ért 50 ki, a­mi az összes tandíj járuléknak 20 százalékát teszi. Az első félévben ösztöndíjt élvezett 27, a másodikban pedig 43 hallgató Az ösztöndíjak összege 10,841 frtot tett. A műegyetemi ifjúság segítő egyesülete, mely­nek vagyona már 11,442 irt. 11 kr. a lefolyt tanévben 655 írt. 70 krt. fordított 44 hallgató segélyezésére. A hallgatóság tanulmányi előmenetele általában véve megelégedésre méltó eredményt tüntet fel. A tanév folyamán 70 rendes és 4 pótszigorlat tarta­tott, kiállíttatott 24 oklevél, még­pedig 16 mérnöki, 3 gépészmérnöki és 5 építészi. Külföldön szerzett mérnöki oklevél honosíttatott 7, absolutorium kiadatott 24, és pedig 20 mérnöki és 4 gépészmérnöki. A műegyetemi ifjúság komoly törekvését tanúsítja a múlt tanév elején megalakult „technikusok egyesülete“ című ifjúsági társulat, mely a kezdet nehézségei dacára 11 estén felolvasásokat rendezett, 5 pályakérdést tűzött ki, rajzkiállítást hozott létre, s kisebb-nagyobb jutalmakat osz­tott ki. A műegyetemi rektor úr még megemlékezett a ta­nári testület irodalmi működéséről, az egyes tanárokat ért kitüntetésekről; felemlítette, hogy a hallgatók közül kik nyertek pályadíjakat és jutalmakat, s azon reményének ki­fejezésével zárta be jelentését és nyitotta meg az új tan­évet, hogy úgy a tanári kar, valamint a hallgatóság ezen-­­ túl is meg fogják mutatni, hogy az ország gondoskodását valóban megérdemlik. A beregmegyei ország-határkő. Azon pontok egyikén, hol Beregmegye , illetve Magyarország határa van, áll az alábbi távlati képben elő­tüntetett emlékszerű h­a­t­á­r­k­ő. A­midőn ezt­­. olvasóinknak bemutatnék, kedves kö­telességet teljesítünk, ha őszinte elismerésünket fejezzük ki azon férfiak iránt, kiknek ezen igénytelen, de mégis sokat jelentő emlékkő létrejöttét köszöni. Pámn Józsefet, a beregmegyei m. kir. építészeti hivatal főnökét illeti ez irányban az elismerés, aki Fésűs Mihály orsz. köz­épít. felügyelő buzdítása folytán, nem kímélve semmi áldo­zatot, a bár egyszerű, de mindmellett figyelemreméltó, s a kitűzött célnak tökéletesen megfelelő határoszlopot fel­állíttató. Ezen határoszlopon kivül Máramaros megyében van még egy hasonló határkő, a mely szintén F é­s a s M. buzgó, hazafias indítványának köszöni létrejöttét. Mielőtt a bemutatott határoszlopra vonatkozó adatokat — P­u­m József kir. főmérnök szívességéből — közölnek, nem mulaszthatjuk el kifejezést adni azon óhajunknak, hogy hazánk határát minél több helyen s minél hamarább jelölje ehez hasonló oszlop. S ha meggondoljuk, hogy kik voltak azok, a kiknek a már létező két oszlop felállítása köszönhető, önkényte­lenül fölmerül bennünk az a kérdés: miért ne lehetnének, és miért ne volnának képesek a többi határszéli megyék kir. építészeti hivatalai is hasonló dolgok létesítésére. A jó példa meg van adva, csak követésre vár, s meg vagyunk győződve, hogy szavunk nem lesz kiáltó szó a pusztában! Az a cél, melyért e határkő felállíttatott, önmagától érthető. Azon a helyen hazánk határa még az ötvenes évek elején felállított, de rég elkorhadt mérföld­mutató által volt jelölve. Ezt akarja és fogja pótolni az idő viszontagságai­nak hosszú időkig ellenálló, emlékszerű oszlop. A mű lé­tesítőjének buzgó hazafiságáról tesz bizonyítékot azon kö­rülmény, hogy nem elégedett meg az ország határának egyszerű megjelölésével, hanem egyszersmind őseinknek e helyen történt bevonulását is jelezni kívánta. E minden magyar keblét lelkesítő eseményt a kövön az alábbi sorok jelzik. Honfi f­e bérc ormon szíved hevesebb dobogása Jelzi, hogy ős honod drága határa ez itt! Itt hangzott egykor riadó csata-kürtje Lehelnek Nagy Rákoczyak itt hallata búcsú-könyvt .... Szent kegyelet tüze gyúl itt minden csipke­bokorban, Oldozd meg saruid, szent hely ez itt a hol állsz. E felirat szerzője a költői tollú Kóródy Sándor be­regszászi ügyvéd. Az oszlop, melynek magassága 4 m,, alapzati széles­sége 120 m, faragott kárpáti homokkőből készült, s port­­land-cementtel van gondosan összeállítva. A felső piramison a magyar korona fölött „Magyarország“ s alatta „Be­regmegye“ felírás olvasható. A feliratok öntött­vasból ké­szültek zöld alapszínnel s aranyozott betűkkel. Ezeket Schönborn gróf munkácsi uradalmi igazgatója, Günther Ágoston készíttető a frigyesfalvi gyárban díj nélkül. Az emlékoszlop ünnepélyes átadása, az esős és zord idő dacára nagyszámú lengyelországi és beregmegyei intelligens közönség, 3 - 400 főnyi nép jelenlétében, folyó hó 4-én ment végbe. U. P. Vegyesek. Kinevezések. A közmunka és közlekedésügyi miniszter Gyur­it­o­v­i­c­s Kornél magánmérnököt mérnökké, Szlovák Jenő városi mérnököt segédmérnökké, Máté Károly végzett műegyetemi hallga­tót ösztöndíjas mérnökgyakornokká, Ha­viar Lajos szigorló mérnö­köt ösztöndíjas mérnökgyakornokká nevezte ki. A Tömösi-szorosban a M.­Mérnök- és Építész-Egyle által emelt honvédemlék ünnepélyes felavatása f. hó 25-én történik. A m. kir. államvasutak igazgatósága, meg­könnyítendő az ezen alkalomra a Brassóba való utazást, valamennyi lerándulónak, közbeeső akármelyik állo­mástól érvényes félárú menetjegyet engedélyezett.­­ A­kik e kedvezményt igénybe véve lerándulni szándé­koznak, felkéretnek, hogy az erre szükséges igazolvány folytatása a mellékleten.

Next