Az Épitési Ipar, 1881 (5. évfolyam, 1/209-52/260. szám)
1881-09-18 / 38. (246.) szám
a második félévre 421 maradt, kik közül az egyetemes és chemiai szakosztályban volt 248, a mérnöki szakosztályban 115, a gépészmérnökiben 38, az építészetiben 10 és rendkívüli hallgató volt 10. A lefolyt tanév elején 125 új hallgató iratkozott be, akik közül 6 más egyetemről, 27 gymnáziumból és 98 reáliskolából jött. A hallgatók közül az első félévben az egész tandíjtól fel volt mentve 87, a fél tandíjtól 15, a második félévben pedig 80 és 20. Az elengedett tandíjak összege 2767ért 50 ki, ami az összes tandíj járuléknak 20 százalékát teszi. Az első félévben ösztöndíjt élvezett 27, a másodikban pedig 43 hallgató Az ösztöndíjak összege 10,841 frtot tett. A műegyetemi ifjúság segítő egyesülete, melynek vagyona már 11,442 irt. 11 kr. a lefolyt tanévben 655 írt. 70 krt. fordított 44 hallgató segélyezésére. A hallgatóság tanulmányi előmenetele általában véve megelégedésre méltó eredményt tüntet fel. A tanév folyamán 70 rendes és 4 pótszigorlat tartatott, kiállíttatott 24 oklevél, mégpedig 16 mérnöki, 3 gépészmérnöki és 5 építészi. Külföldön szerzett mérnöki oklevél honosíttatott 7, absolutorium kiadatott 24, és pedig 20 mérnöki és 4 gépészmérnöki. A műegyetemi ifjúság komoly törekvését tanúsítja a múlt tanév elején megalakult „technikusok egyesülete“ című ifjúsági társulat, mely a kezdet nehézségei dacára 11 estén felolvasásokat rendezett, 5 pályakérdést tűzött ki, rajzkiállítást hozott létre, s kisebb-nagyobb jutalmakat osztott ki. A műegyetemi rektor úr még megemlékezett a tanári testület irodalmi működéséről, az egyes tanárokat ért kitüntetésekről; felemlítette, hogy a hallgatók közül kik nyertek pályadíjakat és jutalmakat, s azon reményének kifejezésével zárta be jelentését és nyitotta meg az új tanévet, hogy úgy a tanári kar, valamint a hallgatóság ezen- túl is meg fogják mutatni, hogy az ország gondoskodását valóban megérdemlik. A beregmegyei ország-határkő. Azon pontok egyikén, hol Beregmegye , illetve Magyarország határa van, áll az alábbi távlati képben előtüntetett emlékszerű határkő. Amidőn ezt. olvasóinknak bemutatnék, kedves kötelességet teljesítünk, ha őszinte elismerésünket fejezzük ki azon férfiak iránt, kiknek ezen igénytelen, de mégis sokat jelentő emlékkő létrejöttét köszöni. Pámn Józsefet, a beregmegyei m. kir. építészeti hivatal főnökét illeti ez irányban az elismerés, aki Fésűs Mihály orsz. középít. felügyelő buzdítása folytán, nem kímélve semmi áldozatot, a bár egyszerű, de mindmellett figyelemreméltó, s a kitűzött célnak tökéletesen megfelelő határoszlopot felállíttató. Ezen határoszlopon kivül Máramaros megyében van még egy hasonló határkő, a mely szintén F és a s M. buzgó, hazafias indítványának köszöni létrejöttét. Mielőtt a bemutatott határoszlopra vonatkozó adatokat — Pum József kir. főmérnök szívességéből — közölnek, nem mulaszthatjuk el kifejezést adni azon óhajunknak, hogy hazánk határát minél több helyen s minél hamarább jelölje ehez hasonló oszlop. S ha meggondoljuk, hogy kik voltak azok, a kiknek a már létező két oszlop felállítása köszönhető, önkénytelenül fölmerül bennünk az a kérdés: miért ne lehetnének, és miért ne volnának képesek a többi határszéli megyék kir. építészeti hivatalai is hasonló dolgok létesítésére. A jó példa meg van adva, csak követésre vár, s meg vagyunk győződve, hogy szavunk nem lesz kiáltó szó a pusztában! Az a cél, melyért e határkő felállíttatott, önmagától érthető. Azon a helyen hazánk határa még az ötvenes évek elején felállított, de rég elkorhadt mérföldmutató által volt jelölve. Ezt akarja és fogja pótolni az idő viszontagságainak hosszú időkig ellenálló, emlékszerű oszlop. A mű létesítőjének buzgó hazafiságáról tesz bizonyítékot azon körülmény, hogy nem elégedett meg az ország határának egyszerű megjelölésével, hanem egyszersmind őseinknek e helyen történt bevonulását is jelezni kívánta. E minden magyar keblét lelkesítő eseményt a kövön az alábbi sorok jelzik. Honfi fe bérc ormon szíved hevesebb dobogása Jelzi, hogy ős honod drága határa ez itt! Itt hangzott egykor riadó csata-kürtje Lehelnek Nagy Rákoczyak itt hallata búcsú-könyvt .... Szent kegyelet tüze gyúl itt minden csipkebokorban, Oldozd meg saruid, szent hely ez itt a hol állsz. E felirat szerzője a költői tollú Kóródy Sándor beregszászi ügyvéd. Az oszlop, melynek magassága 4 m,, alapzati szélessége 120 m, faragott kárpáti homokkőből készült, s portland-cementtel van gondosan összeállítva. A felső piramison a magyar korona fölött „Magyarország“ s alatta „Beregmegye“ felírás olvasható. A feliratok öntöttvasból készültek zöld alapszínnel s aranyozott betűkkel. Ezeket Schönborn gróf munkácsi uradalmi igazgatója, Günther Ágoston készíttető a frigyesfalvi gyárban díj nélkül. Az emlékoszlop ünnepélyes átadása, az esős és zord idő dacára nagyszámú lengyelországi és beregmegyei intelligens közönség, 3 - 400 főnyi nép jelenlétében, folyó hó 4-én ment végbe. U. P. Vegyesek. Kinevezések. A közmunka és közlekedésügyi miniszter Gyuritovics Kornél magánmérnököt mérnökké, Szlovák Jenő városi mérnököt segédmérnökké, Máté Károly végzett műegyetemi hallgatót ösztöndíjas mérnökgyakornokká, Haviar Lajos szigorló mérnököt ösztöndíjas mérnökgyakornokká nevezte ki. A Tömösi-szorosban a M.Mérnök- és Építész-Egyle által emelt honvédemlék ünnepélyes felavatása f. hó 25-én történik. A m. kir. államvasutak igazgatósága, megkönnyítendő az ezen alkalomra a Brassóba való utazást, valamennyi lerándulónak, közbeeső akármelyik állomástól érvényes félárú menetjegyet engedélyezett. Akik e kedvezményt igénybe véve lerándulni szándékoznak, felkéretnek, hogy az erre szükséges igazolvány folytatása a mellékleten.