Az Épitési Ipar, 1883 (7. évfolyam, 1/314-52/365. szám)
1883-07-08 / 27. (340.) szám
dymamo-gépek alkalmaztatnak. Az ily áramok által táplált izzólámpásoknál a legtöbb esetben már 500 - 600 órai égéstartam után beáll a szénfonal elégése azon a ponton, ahol az igenleges áram bejut, mely helyen az üveggömbön fekete folt keletkezik. Ezzel ellentétben azt mutatták a tapasztalatok, hogy váltóáramokkal táplált izzólámpások égési tartama jóval meghaladja az 1200 órát, anélkül, hogy a lámpáson csak legkisebb változás is volna észrevehető. Későbben aztán lassanként, mégpedig egyszerre az egész felületen, bámulni kezd az üveggömb, ellenállása nagyobbodik és fényereje csökken, míg végre a szénfonal — legtöbbnyire a közepén — megreped. Ily kedvező tapasztalatokra szolgáltattak alkalmat a Ganz és társa műhelyein kívül a budapesti Gizella-malomban, Schwarcz István egri gőzmalmában, a nagyváradi Siesenthal-féle malomban, továbbá a bécsújhelyi sörcsarnokban és több más helyen a nevezett cég által foganatosított elektromos világítási berendezések, mit az illető tulajdonosok készségesen elismertek. E rendszer tehát az izzólámpásokkal való világítást takarékossági szempontból is igen előnyössé teszi és igy a nemzeti színház oly világítást nyerene, mely a teljes veszélytelenségen és az elektromos világítás egyéb kellemein kívül olcsóság tekintetében is meg fog felelni a várakozásoknak* — *— Az aszfaltról. (Folytatás.)** A járóhelyeknek, szérűknek stb. aszfaltmastixxal való burkolásánál az egyengetett és lebunkozott földre egy réteg beton vagy mészvakolat fektettetik, arra aztán egy hydraulikus mészréteg, amely, hogy felülete jó sima legyen, finom homokkal van keverve. Alzat gyanánt téglaburkolatréteget is lehet használni, csakhogy a téglákat vakolatba kell lerakni, a hézagokat jól ki kell köztük tömni, és végül szintén vakolatréteggel kell bevonni. Ha az alzat ekként készen van és jó száraz, akkor a területről lesöprik a port, és azután a kellő vastagságban felöntik az aszfalttapaszt, amely egy hordozható kemence kazánjában olvasztatott meg, s homokkal, finom kavicscsal, bitumenes mészszel stb. kevertetett; e réteget aztán területenként leegyengetik. — Ha azt akarjuk, hogy a felület szemcsés legyen, akkor kimosott és átrostált fövenynyel ■ hintjük be, amelyet fabunkóval a rétegbe verünk, a midőn porcellán-törmelék stb. hozzákeverése által többszínű mintát is készíthetünk. A templomokban, előcsarnokokban, éttermekben a mozaikpadlók készítésénél a még lágy aszfaltmasztixba apró, többszínű agyagkövek, égetett agyagdíszítmények nyomatnak be Verandák, előterek, erkélyek aszfalttal burkoltatnak, az aszfaltozott terrasszokon, ha földréteget adunk reájuk, a legalkalmasabb függőkertek készíthetők. Lóalakban, mosókonyhákban a nedvesség nem hatol át az aszfaltozott földön, a pincék alja, falai és teteje, a tunelek és hídboltozatok, a tetők, kémények, kőfalak az aszfalttal való beburkolás által meg vannak óva a nedvesség felszívódása és behatolása ellen. A csatornákat, vízmedencéket és a savas folyadékok tartóit belső felületükön olvadt aszfaltba mártott téglával burkolják, ezek közeit folyós aszfalttapaszszal kiöntik; e burkolatra jő a mészvakolat és arra az aszfaltréteg. A tengeri és folyóvízi építmények alapozásánál az aszfaltbetont használják, amely aszfaltmasztixból és durva, éles kavicsból áll. Franciországban Rive-de-Gier üveggyáraiban nagy mennyiségben gyártják az aszfalttal bevont üvegcsöveket gáz- és vízvezetékek számára. Hasonló célokra, valamint a levegőnek, továbbá a maró és * A Ganz és társa cég szíves ígérete alapján örömünkre szolgál értesíthetni. olvasóinkat, hogy a világítás berendezésére vonatkozó részletrajzokat szintén be fogjuk mutatni. ** Lásd lapunk 25. számát. A szerk. savas folyadékoknak vezetésére is újabb időben akként készítenek aszfaltcsöveket, hogy egy végnélküli kenderpapirost, amelynek szélessége által a cső hossza adódikki, olvasztott aszfalton áthúznak és ezt egy szorító henger segítségével teljesen simán és tömören egy olyan hengerre tekergetik, amelynek átmérője a készítendő cső nyílásának megfelel. Hogyha a papirosrétegek a cső falának kívánt vastagságát már kiadják, akkor a felület finom homokkal behintetik, s egyidejűleg a szorító hengerrel nagy nyomást működtetnek a cső falára. Ezután a hideg vízben való lehűtés következik, s azután a csőből a magvát képező hengert kihúzzák és a csövet belső felületén vízálló mázzal kenik be. Ezen csövek nagyon tömörek, s olcsóságukon kívül a fémcsövekkel szemben még azon előnyük is van, hogy 1,5 cméter falvastagság mellett több, mint 15 athm. nyomást elbírnak, és a talajstippedés és erős rázkódás esetében sem áll be a törés. Az anyag rossz melegvezető lévén, az ilyen csövek a befagyás ellen is inkább biztosítvák. Az aszfalt egyéb alkalmazási módjai közül felemlíthetők még a fának és vastárgyaknak bemázolása, hogy az időjárás behatása ellen megóvassanak; a nemeznek, táblapapirosnak impregnálása, hogy ezeket a víz át ne hathassa; a földalatti telegrafvezetékek beburkolása izolálás szempontjából. — Továbbá alapanyag gyanánt szolgál üvegetetésnél és rézmetszésnél; feketebarna színnek használtaik az olajfestésnél. — A viaszkos papiros helyettesítésére olvadt aszfaltba áztatott csomagoló papirost alkalmaznak; két lap, egyoldalúan aszfaltozott papiros egymásra tevése által az úgynevezett double-papirost készítik, amely főként nedves falak beburkolására használtaik. Alkalmazzák az aszfaltot, a fotográfiában és fototípiában is. — Már Népre, a fotográfia tulajdonképeni feltalálója, felfedezte ezen anyagnak a fény iránt való érzékenységét, s a vékony aszfaltrétegnek azon tulajdonságát, hogy a fény hatása folytán az aether olajokban való oldhatóságát elveszíti, a fényképek készítésénél felhasználta. Az ő eljárását még tökéletesebb módon alkalmazzák ma a bankjegyek nyomásánál. Az aszfalt már mostan is sokféle célra használtaik, tulajdonságainak megfigyelése azonban még nem egy újabb alkalmazási módra vezethet. Azon tapasztalat például, hogy a járóhelyeken elterített vékony aszfaltréteg a hidegben rideg, a melegben pedig nagyon engedékeny lesz, úgy, hogy csak a reáhintett kavics gátolja meg káros alakváltozásait, míg ellenben a fövenynyel vagy kavicscsal kevert és mintegy köbdeciméter nagyságú aszfalttömbök úgy a törés, mint a hőmérsékletváltozás ellenében jelentékeny ellenállással bírnak: arra a gondolatra vezették Malo francia mérnököt, hogy ilyen aszfaltdarabokat nagy gépek felszerelésénél alkalmazzon, így egy 50 lóerejű gőzgép talpa gyanánt 1862. óta szolgál egy 7 m hosszú, aszfaltmastixból és terméskőből készült alapzat, olyan helyiségben, amelyben a hőmérséklet 30 és 50° C között változik, de alakváltozás mindeddig még nem volt észrevehető rajta. Nagy forgásszámmal bíró munkagépeknél is hasonló jó eredményt mutattak az aszfalttalpak. Néha azon ellenvetést hallhatjuk az aszfalt ellen, hogy tűzveszélyes, de előfordult olyan eset, amidőn épen nagyon hathatós óvszer volt a tűzveszély ellenében. Mintegy két évtizeddel ezelőtt Malo mérnök egy huzában az első emelet padolatát aszfalttal burkoltatta be. Egy alkalommal a földszinten elhelyezett kemencék a padolatgerendákat meggyujtották, s már az egész épületet félteni lehetett, amint az égő gerendákkal a padolat beomlott, s a megpuhult aszfalréteg a kemencéket elborítva, a tüzet elfojtotta. Az aszfalt azon helyet, melyet az építkezési anyagok között mostanában elfoglal, csak lassan és észrevétlenül foglalta el, s a számos tapasztalati eredmények dacára még ma is gyakran sokan bizalmatlanok irányában. Ennek bizonyos tekintetben az lehet az oka, hogy alig van más ilyen használható anyag olyan, amely a hamisításnak és rontás- 254