Épitő Ipar - Építő Művészet, 1922 (46. évfolyam, 1-43. szám)

1922-06-01 / 21-22. szám

84 ÉPÍTŐ­IPAR­­, ÉPÍTŐ MŰVÉSZET 1922. június 1 végének vallotta, hogy a Műegyetem doktora lehet. »A József­ Műegyetem Magyarországnak és a magyar kul­túrának szilárd oszlopa volt és marad", jelentette ki a hallgatóság óriási lelkesedésével kísért beszédében. Utána Zelovich Kornél rektor üdvözölte a kormányzót, aki figyelmeztető beszédet intézett a műegyetemi ifjúság­hoz. Beszéde után ismét Zelovich Kornél kezdett szólani, előadván a hazai technikai felső­oktatás fejlődéséről írt hatalmas tanulmányát, mely úgy a tartalom mélysége, mint a forma szépsége által nagy tetszésnyilvánulást vál­tott ki a­­hallgatóságból. A rektor beszéde után az üdvözlő beszédek következ­tek. A magyar királyi kormány nevében Belitska Sándor honvédelmi miniszter, a testvéregyetemek részéről, Timon Ákos, Menyhárt Gáspár, Illyefalvi Géza, Heim Pál, Fellner Frigyes és Vitális József, a társadalmi egyesületek nevé­ben Belatiny Artur, ifj. Chorin Ferenc és Gaal Jenő fejezték ki szerencsekívánataikat. Majd dr. Zielinski Szilárd emelkedett szólásra és a magyar mérnök- és építésztársadalom nevében mondott hatalmas dialektikájú beszédet, rámutatván a Mérnök- és Építész­ Kamara vajúdására és a Diákotthon szükséges­ségére. Előadását sűrűn szakította félbe frenetikus tapsvihar. Ezután egy lélekbemarkoló szép jelenet következett. A műegyetemi tiszteletbeli doktorok felavatása. Dr. Hausz­­mann Alajos építészt, a Királyi Vár tervezőjét, dr. Bodola Lajos volt műegyetemi mérnöktanárt, Ilosvay Lajos volt államtitkárt és vegyészprofesszort, Kandó Kálmánt, a Ganz- Danubius vezérigazgatóját, Dálik Istvánt, az Erzsébet- és Széchenyi-Lánchíd tervezőjét, dr. Gaal Jenő főrendi­házi tagot avatták fel díszdoktorokká. A felavatottak nevé­ben dr. Hauszmann Alajos tartott köszönő beszédet, az ifjúság nevében Veér Tibor műegyetemi hallgató mondott lelkes beszédet. A díszes ünnepség dr. Zelovich Kornél zárószavaival és a Szózat eléneklésével ért véget. Az ünnepség végeztével a közönség kivonult a dísz­teremből a Műegyetem hősi halottainak emlékére eme­lendő szobor alapkövének letételére. Az ünnepség a nemzeti imával kezdődött, majd József királyi herceg tartott köny­­nyekig megható beszédet hőseinkről és Oláh Béla mű­egyetemi hallgató tett hitvallást az életben maradottak kötelességteljesítéséről. Az alapkőletételi ünnepséget a Nem! Nem! Soha! hangjai fejezték be. A közönség lelkes hangulatban oszlott szét a magyar kultúra eme hitet, reményt fakasztó gyönyörű ünnepségéről. Dr. Fábián Gáspár: Kauser József második temetése. A proletárdiktatúra már végét járta, midőn az ő kímé­letlenségektől meggyötört művészlelke itthagyta munkában elfáradt testét, mely örök nyugalomra várakozott. De a diktatúra még a kegyelet megadásába is belemártotta piszkos kezét. Az a kevés jóbarát, aki Kauser József 1919. július 27-iki temetésén résztvehetett, szemtanúja lehetett annak, hogy mint becsülték meg akkor a «munkásság nevében" annak az embernek emlékét, ki egész életét szorgos és lelkiismeretes munkának szentelte, mellyel a külföld előtt is dicsőséget szerzett a magyar alkotó erő­nek. Feketére mázolt deszkakoporsóját egy rozoga temetés­kocsi vitte a rákoskeresztúri temető egyik hátsó parcellá­jában megásott sírgödörhöz a többi proletársírok közé, ahol hosszas sorbaállás után végre elhantolták. Az akkori újságok uszító és lázító cikkeik sorozatát többre tartották az ő érdemdús pályafutásának közlésénél s így úgyszólván nesztelenül távozott el közülünk. Ez volt az a végtisztesség, melyre a Szent István-bazilika befejezőjét, a Jézus szent Szive templomának és számos más középület alkotóját érdeme­sítették. A gyászos kor elmúlott s a Magyar Mérnök- és Építész- Egyesület rajta volt, hogy e csorba kiköszörültessék. Két év előtt tartott emlékünnepélyén kegyelettel áldozott a ipari szabványosítás. (vége.) A szakbizottságokban folyik a szabványosításnak a tulaj­donképpeni munkája. A szakbizottság áttanulmányozza a feladatára vonatkozó külföldi szabványokat, azokat a magyar ipar szempontjából felülbírálja, az érdekeltekhez intézett körkérdések segítségével összegyűjti a hazai adatokat és mindezek alapján egy szabványtervezetet dolgoz ki. A szab­­ványtervezet a nagy nyilvánosság elé kerül, a legszélesebb körök véleményezése és bírálata végett. A beérkezett észrevételeket a szakbizottság megvizsgálja és az így újra átdolgozott szabvány­tervezetet a tanács elé terjeszti. A tanács által jóváhagyott szabványt azután mint magyar ipari szab­ványt az elnökség átadja a használatnak. Eddig a követ­kező szakbizottságok alakultak meg, illetve vannak meg­alakulóban : I. Hengerelt vasszelvények. II. Műszaki rajzok: 1. rajz­lapok méretei és papírformátum, 2. rajzok felírása és vonal­­vastagság, 3. vetítési és ábrázolási módok, 4. anyagjelzés. III. Keskenyvágányú mozdonytípusok, IV. Külföldi szab­ványok tanulmányozása és pedig 1. szabványos átmérők, 2. csapszegek, 3. a csavarmenetek, 3/b. csavarok, 4. illesz­kedések, 5. transzmissziók, 6. szerszámok, 7. építészet. V. Elek­trotechnika, VI. Automobil-alkatrészek. Eme bizottságok közül a műszaki rajzokkal foglalkozó szakbizottság tervezetei és az Elektrotechnikai Egyesület által eddig kidolgozott szabványok a közeljövőben a nyil­vánosság elé fognak kerülni. A nyilvánosságra való hozatal a Szabványosító Bizottság által kiadott közleményekben és az egyes műszaki lapok közreműködésével történik meg. A Szabványosító Bizottság elnöksége e helyről is felkéri az igen­t. olvasókat, hogy a szabványosításnak hasznos és praktikus munkájában minél nagyobb számmal vegyenek részt. Minden olyan kívánságnak, amely a felsorolt bizott­ságokban akar részt venni, vagy egy más tárgy szabványo­sítására új szakbizottság felállítását tartja szükségesnek, a legnagyobb örömmel tesz eleget és kéri, hogy az ily irányú kívánságaikkal a Szabványosító Bizottságnak titkári hivatalához (IV., Reáltanoda­ utca 13—15. sz.) forduljanak, mely mindenkor rendelkezésre áll. A tanács feladata a szakbizottságok által készített szabvány­tervezeteknek tudományos és gyakorlati szempontból való felülvizsgálása. A tanács által kifogásolt szabványtervezet újbóli átdolgozás végett visszakerül a szakbizottsághoz. A tanácsban helyet foglal a Szabványosító Bizottság elnöksége, az egyes szakbizottságok vezetői és meghívott szakférfiak. A Szabványosító Bizottság megalakulása után az elnökség előterjesztésére a kereskedelemügyi miniszter a tanácsba a volt előkészítő­ bizottság tagjait hívta meg. A tanács tagjai tehát ezidőszerint az elnökségen és a szakbizottságok vezetőin kívül a következők: Asbóth Emil, Dvorák Hubert, Ebinger János, Hellebront Antal, Ladányi Jenő, Lang Gusztáv, Orphanides János, Piltzer György, Rumpelles Kornél, Samarjay Lajos, Stromszky Sándor, Szederjey Elemér, Tárnoky Miklós és Tóbiás Károly. A főbizottság alakuló ülésén a Szabványosító Bizottságnak költségelőirányzatát egyelőre évi 400.000 koronában álla­pította meg, mely összegnek legnagyobb részét a szak­­bizottságok jelentéseinek,szabványtervezeteknek és szabvány­ kiváló kortárs emlékének s indítványára a székesfőváros közönsége, Budapest szépítésével kapcsolatos hervadhatatlan érdemeit honorálván, a kerepesi temetőben egy díszsír­helyet ajánlott fel.­­A Deák-mausoleum közelében levő díszsírhelybe május hó 5-én helyezték el Kauser József földi maradványait. Az áthelyezésen, mely szűkebb családi körben történt meg, számos jóbarát és tanítványa volt jelen s a M. M.- és Építész-Egyesület képviseletében Schulek János szakosztályi elnök egy megható beszédben emlékezett meg a kiváló építőművészünkről, ki immáron emlékéhez méltó helyen fogja tovább aludni örök álmait. —n. —r.

Next