Épitő Ipar - Építő Művészet, 1923 (47. évfolyam, 1-42. szám)

1923-01-01 / 1-2. szám

1-2. SZÁM 1923. JANUÁR 1.Xlvii. évfolyam A budapesti építőipari szakmák ipartestületei, a Hadviselt Mérnökök, Építészek és Műszaki Tisztek Nemzeti Szövetsége, a Magyar­országi Építési Anyagkereskedők Szövetsége, Budapesti Ácsmesterek Ipartestülete, az Építőmesteri Képzettség megvizsgálására szervezett bizottság, a Városi Mérnökök Országos Szövetségének hivatalos lapja. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Félévre 400 K, Ausztria, Németországba félévre 1000 K- Egyéb külföldre félévre 2000 K. Egyes szám ára 40 K­ , Postacsekkszám: 49197. DR FÁBIÁN GÁSPÁR BUDAPEST, 1., Horthy­ Miklós­ út 13­0 Y/38 TELEFON: JÓZSEF 132—95. FELELŐS SZE­RESZTŐ, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Új évnyitáskor. Mikor az új esztendő kezdetén először k­útnak régi patinás lapunkat az 47-ik életévébe lépő „Építő Ipar- Építő Művészet“-et, lelkünket magasztos érzés hatja át. Valam­iképen hasonlatos ez az érzés az édesanyáéhoz, ki sok fájdalom között megszült gyermeke láttán elfeledi a gyötrelmeket s boldog öröm hatja át szivét. Mi is sokat fáradtunk, küzdöttünk, nélkülöztünk az elmúlt esztendő­ben, sokszor azt hittük, hogy nem bírjuk tovább. És íme, ha végig szánt tekintetünk az elmúlt év eredményén, tartalmas, nívós, külföldön is nagy elismeréssel méltá­nyolt lapunk 46-ik évfolyamán, öröm tölti el keblünket, mert látjuk, hogy nem dolgoztunk hiába. Ha nézzük a megjelent cikkek szerzőinek neveit, büszkeséggel állapít­hatjuk meg, hogy Magyarország legkiválóbb építészei a legégetőbb kérdésekről lapunk hasábjain mondották el véleményüket, melyeket a kormányzat épúgy mint a szakkörök nemcsak elismeréssel honoráltak, de iparkod­tak az ott lefektetett tanácsok szerint is eljárni. Büszkén hallottuk külföldet járt nagynevű építésztől, hogy való­ban felesleges volt külföldi tanulmányútra menne, mert amit ott künn látott, az mind alaposan megjelent már az „Építő Ipar—Építő Művészetiben. Valóban úgy belföldi mint külföldi hírszolgálatunknál a legillusztrisabb munkatársak állanak lapunk mellett. De nem mellőz­hetjük hallgatással olvasóközönségünk kitartó, meleg szeretetének állandó megnyilvánulásán érzett örömünket sem, mert hiszen, ha valaki, mi jól tudjuk, hogy nemes iparunk mily nehézségekkel kénytelen még ma is küz­deni, tudjuk, hogy ma még a szeretett szaklapért kiadott pénz is bizony egyik-másik olvasónkra érzékeny terhet ró, mégis elmondhatjuk bátran, lapunk olvasó­tábora ezt az áldozatot szívesen viseli, a legnagyobb ritkaság az, hogy valaki lapunkról lemondana, sőt lapunknak mindig újabb és újabb barátokat toboroznak, hogy így az óriási terhet, melyet a szinte hetenként emelkedő nyomdaköltségek reánk rónak, közös vállal­atnál könnyebben tudjuk elviselni. Megvalljuk, hogy ez a nagy szeretett tartotta bennünk a lelkesedést, ez oszlatta el a csüggedést és ebből merítünk új erőt a jövőre nézve is. Az új év kezdetén nem szükséges új programmot adnunk, vagyunk és maradunk a régiek: a magyar építőipar lelkes támogatói, a nemzeti építőművészet hű krónikásai. Tudjuk, hogy kultúrhivatást töltünk be, hogy bizodalmat, új reményeket visz lapunk a tőlünk el­szakadt testvéreinkhez, s ha mi elnémulnánk, úgy egy igen fontos kapocs hullana szét, mely a szétszakított Haza építőipari érdekeltségeit köti össze — s ez a tudat önt erőt, kitartást lelkünkbe, hogy ne csüggedjünk, le ne mondjunk bármily ne­hézségek meredezzenek is felénk. Hisszük, hogy olvasóközönségünk — kiket az új év haj­nalán meleg szívvel köszöntünk — szintén átérzi e hivatás magasztosságát és nagy munkánkban szíves, áldozatos, megértő lélekkel siet segítségünkre. Dr. Fábián Gáspár: Az építési anyaghiány mint a lakáskérdés megoldásának akadálya. Irta: Jakabffy Zoltán mint osztálytanácsos. Már a háború előtti utolsó évtizedben az építő­mesterség súlyos bajokkal küzdött, s dacára annak, hogy egyes években az építési tevékenység jelentéke­nyen meglanyhult, az építési anyagok árai mindig emelkedő irányzattal bírtak és pedig olyannyira, hogy az emelkedő munkabéreket is hozzávéve, az építőmes­terek komoly, reális hasznot biztosító számítással mun­kát mindinkább ritkábban tudtak elnyerni. Az építő­mesterség mindinkább megszűnt polgári jólétet bizto­sító ipar lenni és nagy kockázattal bíró üzleti vállal­kozás lett, melynél a szakértelem mindinkább háttérbe szorult s előtérbe lépett a kereskedői szellem és az üzleti fortély. Az előfizetések beküldését a csatolt csekklapon kérjük.

Next