Erdészeti Kisérletek, 1926 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1926 / 3-4. szám
2 Marczell György erdőmérnök, amikor előbbit egyéb kötelességei elszólították Királyhalmáról. A Hortobágyon Marczell György adjunktus és Tikos Béla m. kir. erdőmérnök voltak az észlelők. Kötelességünknek tartjuk, hogy ezen a helyen is hálás köszönetet mondjunk a m. kir. földmívelésügyi Miniszter úrnak és Kaán Károly államtitkár úrnak a vizsgálatok lehetővé tételéért, továbbá Kiss Ferenc és Krajcsovits Ferenc uraknak a nyújtott támogatásért. A vizsgálat kimondott célja áttekintést, tájékoztatást szerezni az erdő széltörő hatásáról és az ezzel kapcsolatos tünetekről. Meteorológiai elemekkel összefüggő jelenségről lévén szó, természetes, hogy az időjárás gyakori alkalmatlansága miatt az összeségében alig négy hétre terjedő megfigyelések eredményei még mindig csak tájékoztatók, mert a különböző objektumokra vonatkozólag rövid észlelési sorozat áll csak rendelkezésre. Ezek a sorozatok nem adnak minden kérdésre kimerítő feleletet, de a gyakorlati gazdaság szempontjából elég jó tájékoztatást nyújtanak. Beszámolónkban ismertetjük azokat az elméleti megfontolásokat, amelyek munkaprogrammunk kidolgozására vezettek, azután leírjuk az objektumokat, amelyeknek környezetében végeztük megfigyeléseinket, végül közöljük a megfigyelési adatokat és az azokból folyó eredményeket. Elméleti megfontolások: 1. A normális áramlás. Akadálytalan vízszintes felület (pl. simára befagyott tó) felett a levegő áramlása vízszintes és egyenletes, a térszín különböző pontjain ugyanazon magasságban felállított egyforma szélmérőműszerek azonos időközben egyenlő átlagos szélsebességet és átlagos szélirányt fognak mutatni; az átlagértékek a magasság szerint változhatnak, de a vízszintesben nagy területen ugyanazok, míg az egyidejű pillanatnyi sebességek és irányok a vízszintesben is különböznek egymástól. E. Barkov szerint egy levegőrészecske pályája igen szabálytalan, csavarvonalszerű görbe, a részecske távolsága az átlagsebességgel az átlagirányban egyenletesen és egyenesen mozgó ponttól nem lép túl bizonyos felső határt, tehát az átlagsebességgel egyenletesen mozgó bizonyos téren, a turbulenciatesten, belül marad. Részben ennek a turbulenciának, részben a levegőrészek diffúziójának a következménye egy folytonos keveredés, légcsere az egyes rétegek közt, melynek további folyománya a mozgásmennyiségnek (tömeg + sebesség) a függélyesben való áramlása a nagyobb sebességű rétegekből a kisebb sebességűekbe, tehát rendszerint felülről lefelé. Ez a b mozgásmennyiség W. Schmidt szerint arányos magával az A légcserével (Austausch) és az u sebességnek a z magasság szerint való a gradiensével (u' du : dz).