Erdészeti Kisérletek, 1926 (27. évfolyam, 1-4. szám)

1926 / 3-4. szám

2 Marczell György erdőmérnök, amikor előbbit egyéb kötelességei elszólították Királyhalmá­­ról. A Hortobágyon Marczell György adjunktus és Tikos Béla m. kir. erdő­mérnök voltak az észlelők. Kötelességünknek tartjuk, hogy ezen a helyen is hálás köszönetet mond­junk a m. kir. földmívelésügyi Miniszter úrnak és Kaán Károly államtitkár úrnak a vizsgálatok lehetővé tételéért, továbbá Kiss Ferenc és Krajcsovits Ferenc uraknak a nyújtott támogatásért. A vizsgálat kimondott célja áttekintést, tájékoztatást szerezni az erdő széltörő hatásáról és az ezzel kapcsolatos tünetekről. Meteorológiai elemek­kel összefüggő jelenségről lévén szó, természetes, hogy az időjárás gyakori alkalmatlansága miatt az összeségében alig négy hétre terjedő megfigyelések eredményei még mindig csak tájékoztatók, mert a különböző objektumokra vonatkozólag rövid észlelési sorozat áll csak rendelkezésre. Ezek a soroza­tok nem adnak minden kérdésre kimerítő feleletet, de a gyakorlati gazdaság szempontjából elég jó tájékoztatást nyújtanak. Beszámolónkban ismertetjük azokat az elméleti megfontolásokat, ame­lyek munkaprogrammunk kidolgozására vezettek, azután leírjuk az objek­tumokat, amelyeknek környezetében végeztük megfigyeléseinket, végül kö­zöljük a megfigyelési adatokat és az azokból folyó eredményeket. Elméleti megfontolások: 1. A normális áramlás. Akadálytalan vízszintes felület (pl. simára be­fagyott tó) felett a levegő áramlása vízszintes és egyenletes, a térszín kü­lönböző pontjain ugyanazon magasságban felállított egyforma szélmérő­műszerek azonos időközben egyenlő átlagos szélsebességet és átlagos szél­irányt fognak mutatni; az átlagértékek a magasság szerint változhatnak, de a vízszintesben nagy területen ugyanazok, míg az egyidejű pillanatnyi sebességek és irányok a vízszintesben is különböznek egymástól. E. Barkov szerint egy levegőrészecske pályája igen szabálytalan, csavarvonalszerű görbe, a részecske távolsága az átlagsebességgel az átlagirányban egyen­letesen és egyenesen mozgó ponttól nem lép túl bizonyos felső határt, tehát az átlagsebességgel egyenletesen mozgó bizonyos téren, a turbulenciatesten, belül marad. Részben ennek a turbulenciának, részben a levegőrészek dif­fúziójának a következménye egy folytonos keveredés, légcsere az egyes rétegek közt, melynek további folyománya a mozgásmennyiségnek (tömeg + sebesség) a függélyesben való áramlása a nagyobb sebességű rétegekből a kisebb sebességűekbe, tehát rendszerint felülről lefelé. Ez a b mozgás­­mennyiség W. Schmidt szerint arányos magával az A légcserével (Aus­tausch) és az u sebességnek a z magasság szerint való a gradiensével (u' du : dz).

Next