Erdőgazdaság, 1948 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1948-01-05 / 1. szám
A Duna-Tiszeaközi rosszminőségű homokterületek erdősítési problémái KERKÁPOLY GÉZA A rossz minőségű alföldi homok talajokon telepített erdőit képét vizsgálva azt látjuk, hogy a főleg akáccal és nyárfál, kisebb mértékben erdei- és feketefenyővel, kis csoportokban tölggyel telepített állományai, minősége jótól a legrosszabbig a sikertelen erdősítés nyomait magán viselő, itt-ott egy-két tengődő, száradófélben levő lemohásodott fával tarkított vagy csak az ültetés gödreinek nyomait mutató tisztásokig a legtarkábban változatos. Vannak tisztások, ahol még az Alföld őshonos fája ч fehér- és feketenyár is hiányzik és megtelepítésük mesterséges úton sem sikerült. Ezeket a talajokat egy-kétkutyatejjel és serevény fűzzel tarkított, vagy ezeik nélkül a Tortula ruralis és Fumana vulgaris, esetleg Alkalma tinetoria jellemzik. A Szeged város tulajdonában volt kereken 8000 kát. hold erdőből 2500 kát. holdra tehető az ilyen talajú tisztások és az ehhez közelálló nem sokkal jobb minőségű talajokon, főleg akáccal telepített 0.1—0.5 záródásoi, fatömeget nem adó, száraz, lemohásodott törzsű, alig egy-két méter magasságú állományok területe. Ezeknek a talajoknak sikeres erdősítése eddigi tapasztalataink szerint csak intenzív talajelőkészítés után — ami legalább 50 cm mély forgatásból és elültetés után a soroknak a mezőgazdasági kapásnövényekéhez hasonló, esetleg 3—4 évig is tartó megműveléséből áll — lehetséges erdei- és feketefenyővel és virginiai borokával. Ezeknek a legrosszabb minőségű homoktalajoknak az erdősítésénél legfontosabb szerepét a talaj vízgazdálkodása játsza. Mindezek a területek viszonylag magasan feküsznek, fontos, hogy nagyobb mértékben azokban az években erdősítsünk, amikor a talajvíz magasan áll. Mivel azonban a talajvíz ingadozása kiszámíthatatlan és minden emberi elméletet megdönt (mint pl. az 1040— 1042. évek nagy talajvízáradásai) az erdősítéshez szükséges fenyőcsemetéik nevelését legalább két évvel előbb kell kezdeni, tehát, hogy mélyebb talajnedvesség és forró, csapadékmentes években is sikerrel erdősíthessünk. Ajánlanis továbbá a jelzett talajművelési módok mellett is az elültetett fenyőcsemetéket addig az ideig, amíg gyökerük a megfelelő mélységet — ahol már a vizet megtalálja — el nem éri árnyalással védeni, ami a talajtól és a csemeték fejlődésétől függően 3—6 évig is eltarthat. Árnyalásra legalkalmasabbak a nagylevelű és gyorsan növő nyárfajok, főleg a kanadai-, robusta-, balzsamos- és orosznyár. Ezek a nyárfajták 4-5 évig megforgatott rossz homoktalajon is tűrhetően fejlődnek, azután kezdenek pusztulni, száradni. Ez az idő azonban éppen elég arra, hogy a fenyőcsemeték árnyalásánál kitűzött szerepüket betöltsék. Akáccal és a gyorsnövésű kényesebb külföldi nyarakkal kísérletezni ezeken a területeken még forgatás után sem szabad, mert ez a kísérletezés — amint az eddigi gyakorlati példák igazolják kudarcra van ítélve. Forgatás nélkül, egyedül a mély fekvésű foltokon, ahol a Calamagrostis epigeios nő üdén, lehet sikerrel erdősíteni erdeifenyővel, továbbá olyan helyeken, ahonnan a homokot elhordták és ezáltal a talaj felszíne közelebb került a talajban levő éltető talajnedvességhez. Ez az eset figyelhető meg Szeged város erdejénél a szeged—bajai műút mentén, ahol 1929—30-as években a szeged—bajai műút építésekor az út feltöltésére a szomszédos erdőterületeikről hordták el a homokot és ezáltal ennek szintje környezetéhez viszonyítva 40—50 cm-rel mélyebbre került. Az utána erdeifenyővel történt erdősítésnél elültetett erdeifenyők ezeken a helyeken sokkal szebben fejlődtek, mint a megbolygatatlan magasabb felszínű szomszédos területeken levőké. 1939 január hónapban vettem át a szegedi erdőhivatal vezetését. Az első években elődeim nyomát követve a forgatás nélküli gödörbe való ültetéssel történő erdősítéseim ezeken a rossz homoktalajokon nem sikerültek Fodor Gyula a királyhalmi alerdészszakiskola igazgatója ekkor kezdett a tanulmányi erdő tisztás foltjain fordítással erdei fenyőcsemetékkel erdősíteni, helyenként nagyon szép sikerrel. Már 1939-ben próbálkoztam magam is fordításba és ültetés után mezőgazdasági köztes műveléssel erdősíteni erdei és feketefenyővel, ami helyenként szintén szép eredménynyel járt. A legrosszabb Tortulla ruralisos és Fumana vulgarisos területieken azonban nem sikerült az erdősítés egyszerűen azért, mert a rákövetkező nagy esőtelén nyári forróságban a csemeték kisültek. Számtalan ilyen kisült fenyőcsemetét duzgáltam ki erdőőreimmel és azt tapasztaltuk, hogy a homok 10—35 cm mélységben, ahol a gyökerek elhelyezkedtek, száraz és meleg volt. A csemetéknek tehát, mivel gyökereik nedvességet nem kaptak és a forró homokban megsültek, természetszerűleg el kellett pusztulniok. Ekkor, 1941-ben támadt az a gondolatom, hogyha ezek fölé a csemeték fölé a májustól szeptemberig tartó nappali nagy forróságban napernyőt lehetne tartani, mellyel a homok átforrósodását és a fordított talajban meglevő csekély nedvesség elpárolgását megakadályozhatnánk, a csemeték életét talán meg lehetne menteni. Véletlenül ekkor láttam föltevésemnek az igazolását a László erdőben lévő rossz homoktalajon létesített csemetekertben, melyet Tamás János közvetlen hivatali elődöm azért létesített, hogy a mostoha talajviszonyok között nevelt csemetékkel való erdősítés (melyek már csemetekorukban hozzáedződtek a rossz talajhoz) hasonló minőségűtalajokon eredményesebb lesz. Ebben a csemetekertben több ágyasban elvetett feketefenyő magvakból kikelt és átiskolázással oda átültetett fenyőcsemeték mind elszáradtak, kivéve egy a mostoha talajviszonyok miatt törpére nőtt 20—25 éves feketefenyő árnyékában meghúzódó 4—5 db fenyőcsemetét, melyek feltevésem szerint az árnyékolás miatt zölden maradtak. Megbíztam Muskó Jenő királyhalmi 1200. holdas védkerületvezető erdészt, hogy jelölje ki védkerületében azt a területet, amelyet erdősítés szempontjából a legrosszabbnak tart. A Krisztin erdő északi részén levő 8 kat. hold Tortula ruralisos ■ tisztást, — amelyre titokban én is gondoltam — nevezte meg. Kiadtam az utasítást, hogy a talajt két ásónyomnyira (50 cm-re) meg kell fordítani, utána 1. m sor és 1.c m csemetetávolságra erdeifenyőcsemetékkel beültetni és minden két fenyőcsemete közé egy kanadai, 3