Erdőgazdaság - Erdőgazdaság és faipar, 1980 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
ét számmal ugrott a naptár ennneje az évnek az első napján. Nem túlságosan gyakori jelenség: jó esetben 7—8 ■ alkalommal fordul elő az ember életében. Nem is szokjuik meg könnyen. Levélíráskor, átvételi elismervényen még nem egyszer előfordul az első napokban, hogy eltévesztjük az írását, tollunk szinte automatikusan veti papírra a megszokott hetest s azután igyekszünk a gömbölydedebb nyolcra kerekíteni a szálkás számjegyet. De nemcsak tudatunk botlik meg még néha két évtized határának időmezsgyéjén, hanem a lábunk is el-elvéti a lépést az új, nemigen taposott tösvényre való áttérés közben. Mert mezsgyehatáron jár gazdasági életünk is, két ötéves tervidőszak határán. Még hátra van egy esztendő az V. ötéves terv végrehajtásából, de már közben ugyancsak készülünk az új feladatokra. Szokás út közben a jelesebb pontoknál egy pillanatra megállni és visszanézni a megtett szakaszra, s azután körülpillantani, tájékozódni, merre, hogyan tovább. A hetvenes évtizedet minden bizonnyal nehéz, küzdelmes, de eredményes évekként jegyzik fel majd a magyar erdészet annalesetbe az utókor szakmai krónikásai. Tíz esztendőn át sikerrel hajtották végre feladataikat erdőgazdaságaink, faipari és egyéb vállalataink. Nem kevés áldozat árán kiépültek és megszilárdultak az integrált nagyvállalatok szervezetei. Megkezdték és ugyancsak hatalmas erőfeszítések árán jórészt végbe is vitték a fűrészüzemi rekonstrukciót s a befektetett munka már kezdi is meghozni gyümölcsét. A pénz nagy részét a legtöbb helyen elnyelte a rekonstrukció, de azért jutott az erdőgazdálkodásra is: új, korszerű nagyüzemi szaporítóanyag-termelő bázisok épültek, a fakitermelésben megszaporodtak a kerekes és lánctalpas közelítő gépek, a kérgező és hasító gépek, a darus masinák és mára legkorszerűbb fakitermelőkből, aprótokból is cammog-brummog néhány erdeinkben. I pűrésziparunk mellett fejlődött lap- és lemeziparunk is. Ha nehezen is, de egyenesbe jött a mohácsi farostlemezgyár bővítésének az ügye, büszkeségünkké vált a szombathelyi cementkötésű forgácslapgyár s ha egyelőre félkarú óriásként is, de már mozog a vásárosnaményi forgácslapgyár is. Az Erdért-faházak fogalommá váltak tíz év alatt a lakosság, a fogyasztók körében, sokan sütik pecsenyéjüket az Erdőkémia faszénbrikettjének parazsán és az Erdei Termék Vállalat zamatos üdítőivel milliók oltják szomjukat. Hosszúra nyúlna annak vázlatos felsorolása is, hogy mi minden történt az elmúlt tíz év alatt vállalatainknál, erdőrendezőségeinknél, kutatási és szakoktatási intézményeinknél. Tény az, hogy erdőgazdaságaink, vállalataink gyorsan alkalmazkodtak az önállóságot kívánó feltételekhez és szilárdan tartották a termelés frontját akkor is, amikor az ágazati irányítás szintjén különböző változatok kísérleteivel keresték a legjobb megoldást a felsőbb szervek. Az évtized végére nyugvópontra jutott ez a kérdés is. Mesgyehatáron járunk időben , átvitt értelemben, írtuk az imént és ez vonatkozik a jövőre is. Jelzik ezt az ágazatunk fejlesztésére vonatkozó felsőszintű határozatok, jelzik a nemzetközi és hazai gazdaság változásai. Új, feszesebb, fegyelmezettebb, takarékosabb gazdálkodásnak nézünk elébe és az új helyzet új feladatokat állít szakágazatunk elé is. Melyek ezek a feladatok? A megváltozott világgazdasági helyzet új megvilágításba helyezte a fát, mint nyersanyagot és energiahordozót és új helyzetet teremtett a nemzetközi piacon. A jövőben — jobban, mint eddig bármikor — szükség lesz minden egyes köbméter hazai termelésű faanyagra, illetve abból készült fatermékre. Rajtunk, erdészeken és erdei munkásokon múlik, hogy a hasznosítható faanyag az erdőn pusztul-e vagy pedig bekerül a faipari üzemekbe, a fogyasztó fáskamrájába. Az egyik nehézség ebben az, hogy kell a fa, de nem mindenáron, hanem a gazdaságosságnak egy ésszerű határán belül. A másik nehézség is eléggé ismert: a műszaki fejlesztés korlátai a pénzforrások oldaláról. A szűkösebb anyagi ellátással, mint alapvető feltétellel kell számolnunk mindnyájunknak az időmezsgye előttünk álló oldalán. Ilyen körülmények között fokozott gonddal kell felhasználnia mindenkinek a rendelkezésére álló eszközöket, előtérbe kell állítani a kapacitáskihasználást, jobban meg kell becsülni a fejlesztés kisebb lehetőségeit is. Sddig olyan eredményekkel büszkélkedtünk, mint hogy egymillió hektárt erdősítettünk a felszabadulás óta, hétmillió bruttó köbméterre fokoztuk a fakitermelést és így tovább, vállalati szinten ki-ki ismételgetve a maga mennyiségi számait. A jövőben más számoknak lesz nagybecsülete: hány forint termelési érték esik egy munkaórára, hány forint az export dollárkitermelési mutatója, mennyi köbméter fakitermelés esik egy leltári motorfűrészre, hány forint import alkatrészt használnak fel ezer forint eszközértékre javítás címén stb. Vagyis a rendelkezésre álló eszközzel és pénzből minél többet és minél jobbat kell termelni. (Folytatása a 2. oldalon) küszöbén /