Fehérnemű Tisztitó Ipar, 1939 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1939-02-01 - 1939-02-01 / 1-2. szám
A FEHÉRNEMŰTISZTÍTÓ IPAR kisfővároshoz a közszolgáltatások árának mérséklése ügyében és terjedelmes beadványban indokolta meg a kérelmét. Sajnos az előterjesztés nem járt az iparosokra nézve kedvező e-redménnyel. A Főváros a megokolt előterjesztésre szükségesnek találta, hogy elutasító határozatát ugyancsak alaposan megindokolja, azonban az indokolás nem változtat azon a tényen, hogy a kérést nem találta teljesíthetőnek. Több izben intézett beadványt az ipartestület a felmerülő közszállítási kérdésekben arra törekedve, hogy az itt mértéktelenül leszállított vállalási árak helyett, a valószerűségnek megfelelő árak érvényesüljenek. Elöljáróságunk volt az, amelyik elősegítette, hogy az iparosoknak, az iparűzésnél nélkülözhetetlen felszerelései még köztartozásra se legyenek lefoglalhatók. A közszállítási fehérneműek mosásának szabványosítása ügyében megtette az ipartestület a maga észrevételeit, amelyekben Szabó Rezső és Királyhegyi Andor elöljárósági tagok voltak fáradtságot nem ismerő készséggel segítségére. Véleményét nyilvánította az ipartestület elöljárósága mindazokban a kérdésekben, amelyek az iparosokat érintették, így elsősorban az iparos nyugdíj, az üzemeket illető javítási jog, a gyárszerűség kritériumainak újabb megállapítása, az ipari munkát soknak fizetendő bérek időpontjának megállapítása, az iparosok arcképes igazolvánnyal való ellátása, a munkások arcképes munkakönyve és minden egyéb közérdekű kérdésben. Gondoskodott az ipartestület elnöksége arról, hogy az ipartestület, az országos jellegű és hazafias ünnepélyeken megfelelően képviselve legyen, így kivonult az ipartestület zászlója alatt a Szent István jubileumi év megnyitó körmenetében, mely alkalomra az ipar védszentjét is megfestette. A testülethez csatlakozott ez alkalommal a Kelmefestők és Vegytisztítelki ipartestülete küldöttsége is. Ugyancsak kivonult az ipartestület az Országzászlónál rendezett hazafias tüntető felvonuláshoz is, tanúságot téve arról a hazafias együttérzésről, amely a testület tagjait minden ilyen megmozdulással kapcsolatban eltölti. Az 1938. év február hó 28-án tartott évi rendes közgyűlésen hozott határozattal megállapított irányárakat felterjesztette az ipartestület a felügyeleti hatósághoz, amely határozatban állapította meg, hogy ehhez a felügyeleti hatóság jóváhagyása nem szükséges. Ezeket az irányárakat igyekezett az ipartestület a testület tagjaival betartatni, ami az egész vonalon, néhány jelentéktelen esettől eltekintve sikerült is. Egy rendkívüli közgyűlést is tartott az ipartestület, amelynek nem annyinyira tárgyi, mint személyi kérdés volt az indító oka. A tagok reális felfogása nyilatkozott meg a közgyűlésen és kellő értékére szállította le a megnyilvánult törekvéseket, bizalmáról biztosítva az elnökségét. A testület felterjesztése alapján engedélyezte a miniszterelnökség az ipar szaklapjának a Fehérneműtisztító Iparnak további megjelenését, lehetővé téve, hogy a testület ezúton is szolgálja a tagok érdekeit. E helyen is köszönetet mond az ipartestület Sárik Lajosnak, aki 10 éven át volt a lap felelős szerkesztője és kiadója. A legnagyobb erélyt fejtette ki az ipartestület vezetősége abban az irányban, hogy az évek óta vajúdó kérdést, a megbízás alapján történő munkavállalások ügyét végre dűlőre vigye. Sikerült ebben az összes érdekelt feleket egy nevezőre hozni és a Kamara alelnöke, vitéz Barczy Gábor támogatásával elérni azt, hogy a Kereskedelmi és Iparkamara elfogadta a testület álláspontját, ennek kifejezésre juttatásával tett előterjesztést a magyar királyi iparügyi miniszternek a vonatkozó rendelet kibocsátását kérve. Valószínű, hogy teljes eredményt ért volna el az ipartestület, ha nem következnek be azok a viszonyok, amelyek úgyszólván állandó idegfeszültségben tartják az országot és a kormányzat nem hozza egymásután az ipart is érintő, részben szociális, részben más természetű rendelkezéseket, amelyek az egyes iparok előterjesztéseit, kívánságait háttérbe szorítják még akkor is, ha azok az iparra nézve életbevágóan fontosak. Nem illetheti szemrehányás e tekintetben a kamarát sem, amely a maga részéről teljesmértékben honorálta az ipar kívánságait és előterjesztését ilyen értelemben tette meg. Teljes megnyugvással állapította meg az ipartestület, hogy a hatóságoknak az ipartestülettel szemben tanúsított előzékenysége nem hagyott kívánni valót maga után. Az érdekképviseletek, de különösen a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara tisztikarának lekötelező előzékenysége teljes elismerésre méltó. Ugyanígy készséget tanusított az Ipartestülettel szemben az IPOK, egész tisztviselői kara. A Testületet, mint az előző években, úgy ezúttal is értékes támogatásban részesítette Borai Győző tanácsjegyző, a testületiparhatósági biztosa, akinek ezúton is köszönetét fejeze ki az elöljáróság. A testület adminisztrációja, mint eddig is, megállta helyét, amint ezt a megejtett vizsgálatok eredménye is bizonyítja. Gazdálkodásában az elöljáróság a legnagyobb takarékosságot fejtette ki igyekezve a rendelkezésre álló anyagi eszközökkel ellátni a szükségleteket és azok között a keretek között maradni, amelyeket a költségelőirányzat részére megszabott. Ugyanily keretek között mozog az 1939. évi költségelőirányzat is. ( * Azok az intézkedések, amelyek a fizetéses szabadság, de főként az év utolsó napján a Szakmai Családpénztárak felállítása tárgyában hozott rendeletekkel a munkavállalók érdekében hozattak, igen súlyos terhet jelentenek az iparra nézve. A fehérneműtisztító ipar természete olyan, hogy munkamegosztási kényszerénél fogva nagyobb létszámú alkalmazottat igényel ,még akkor is, ha nem nagy összegű a forgalma. A törvény haté