Gyógyszerészi Szemle, 1937 (2. évfolyam, 1-40. szám)

1937-01-09 / 1. szám

4 Ш ui - et, Kekszti kábítószerek forgalmat ellenőrző hatóság) és a budapest székesfővárosi gyógyszerüzem működésének hasban és képben való ismertetését vettük tervbe. Somogyi János dr. „Ki volt?” című dolgozatának folytatását a mai számunkban adjuk■ Túl szedés miatt ez — sajnos — már két számunkból kimaradt, amiért remélhetőleg megbocsájt nekünk a kedves és ambiciózus fiatal szerző. Ugyanitt kell több vidéki kortárstól elnézést kérnünk, akik szívesek voltak kézirataikkal megtisztelni bennünket; majdnem lehetetlen, hogy minden kéziratot nyomban leközölhessünk nemcsak azért, mert a nyomdánál adandó túlszedésben vagyunk ( amiért a nyomdatulajdonos, Kiss Gyula úr töltött revolverrel fenyeget!) hanem azért is, mert hasonló témájú cikkel számonként csak egyet adhatunk le, különben a lap igen egyhangú lenne. Ugyancsak vidéki kartársaink érdeklődésére közöljük, hogy a Szemle minden erre igényt tartó cikket — anyagi viszonyaihoz és kezdő voltához mérten — honorál, de ez természetes is. Lapot könyöradományként összegyűjtött cikkekkel meg lehet ugyan tölteni, de az aztán úgy is néz ki. A szellemi munka jogos igényt tart a honorálásra. Végezetül minden olvasónknak boldog új esztendőt kívánunk. A jó kívánság sohse késő s így bizonyára elnézik nekünk, hogy ma, már január 8-át írunk A „Szemle 11 programmja az 1937. évre apunk elindulásakor annak programját csak álalánosságban körvonalaztuk. Aztmondotttuk, hogy „független gazdasági és kulturális irányú szaklapja kívánunk lenni a magyar gyógyszerészet rendjének.” E szűkszavú és tömör meghatározás oka nem abban rejlett, mintha a követendő irányt nem tudtuk volna részleteiben is kifejteni, hisz teljesen kiforrott és szinte évekre lerögzített pontos programmal indultunk utunknak, hanem abban, hogy nem láttuk — s ma sem láthatjuk — tisztán a készülő gyógyszerészi törvényjavaslat teljes anyagát. Addig pedig, amíg nem válik ismertté, hogy a gyógyszerészet évtizedes vágyaiból és kívánságaiból mi és milyen fokig teljesül, üres szalmacséplés lenne egy terebélyes programmot pajzsra tűzni, mert annak egyes pontjairól esetleg kiderülne, hogy „nyitott kaput döngetnek” (például: a törvényjavaslat a megfelelő intézkedést magában foglalja ), más pontokról pedig utólag kellene meggyőződnünk, hogy e javaslat keretében nem valósíthatók meg s így a kari közvéleményt csak felesleges izgalmaknak tennénk ki. Merő opportunitás volt tehát tőlünk, mikor a részletekbe menő programmunkat elhallgattuk abban a reményben, hogy a törvényjavaslat teljes szövege mihamarabb ismertté válik. E reményt most sem adjuk fel. Azok a kortársak, akik lapunk eddigi számait elolvasták és lelkesedéssel hozzánk csatlakoztak — hála Istennek szép számmal vannak ilyenek! — körülbelül tisztában vannak vele, hogy a Szemle útja hova vezet. Látszólag tehát felesleges is az, hogy most az újév küszöbén a holnapi célkitűzéseket illetően számot vessünk magunkkal és írásba fektessük a közeljövő részünkre szigorúan kimért tennivalóit. S ha mégis lerögzítjük az 1937-es évre szóló munkaprogrammunkat, ezt azért tesszük, hogy a bennünket oly szépen támogató kartársainkat, (de a kívülálló érdekelteket is) kimerítően tájékoztassuk mindazon megoldásra váró problémákról, amelyekkel ez évben foglalkozni a kar érdekében szükségesnek és keötelességszerűnek tartjuk. Elsősorban programmunk talapzatát képezik azok a régi kari kívánságok, amelyek megoldását az új törvénytől várjuk. Tehát: igazságos jogadományozás a fennálló gyógyszertárak megélhetésének szigorú szemmeltartásával; korlátlan és az özvegyekre is kiterjedő átruházás mint a vagyonbiztonság legelemibb követelménye; a gyógyszertárak hitelkérdésének megoldása s egy tisztességes adósságrendezés (konvertálás) keresztülvitele; végül az alkalmazottakra és a tulajdonosokra egyaránt kiterjesztett szociálpolitikai intézmények létesítése. Különös nyomatékkal hangsúlyozzuk, hogy a jogadományozási reform csakis akkor lehet igazságos és szociális tartalmú, ha a törpe, gyógyszerészek fokozatos előlépésit lehetővé teszi. Ugyancsak alapvető programmunk a gyógyszerészi kiképzés és a kamara mielőbbi megvalósítása, mert a makulátlan kari eshika és rendünk tekintélyének helyreálltát ezek nélkül el nem érhetjük. Mindezen kardinális pontokban teljes erőnkkel és készségünkkel a kari egyesületek mögé sorakozunk fel és igyekezni fogunk azokkal tökéletes harmóniában együttműködni. Külön pontjainkat képezik — s ezekhez mi kérjük kari egyesületeink és a közvélemény egységes támogatását — a következők: 1. Küzdelem a felvilágosítás eszközével a nagykereskedők árpolitikája s a külföldi és belföldi beszerzésű árnívó azon diszparitása ellen, mely a nagykereskedők monopol jellegű helyzetében leli magyarázatát. (Szándékosan nem akarjuk a népszerű „kartell” megjelölést alkalmazni.) 2. A közvélemény előkészítése egy altruisztikus központi árubeszerző szövetkezet és a továbbiakban egy hitelszövetkezet (vagy intézet) létesítése érdekében. Addig is, míg ez megtörténhetik 3. a Nostra-mozgalom gyakorlatiasabb szellemmel való megtöltését kívánjuk, hogy ne laposodhasson el a gyógyszerészi közöny lassan de biztosan őrlő malmában. 4. Küzdelem a gyógyszertári ügyvitel elbürokratizálása ellen. A feleslegesen vezetett tizenegy könyv száma redukáltassék az ész-, és okszerűség, valamint a racionális üzemvezetés követelményeinek figyelembevételével. Ennek során mindenekelőtt a Gyóla-járulék mai lerovási módja térjen át az átalányozásra, mert a Gyula-könyvvezetés hat leginkább zavarólag a gyógyszerész — figyelmet igénylő és felelősségteljes — munkájára. 5. Ugyancsak a racionális meggondolások követelik az egységes számlatípus megteremtését, hogy megszűnjön végre az a roppant munkatöbbletet jelentő állapot, mely szerint minden egylet, intézmény és uradalom más-más számlázási rendszert követ és követel. GY. SZEMLE 1987.