Honi Ipar, 1904. szeptember-december (5. évfolyam, 18-24. szám)
1904-09-15 / 18. szám
1904. SZEPTEMBER 15. A rejlő veszedelmet pedig a technikai tudomány csökkenti napról-napra. A gyárakban foglalkoztatott munkás egyéniségének szerfelett nagy befolyása van a balesetek gyakoriságára. A munkás életkora, neme, műveltségi foka, rendszeretete, mértékletessége, de még egészségi állapota és egész lelki világa, hogy úgy mondjuk physikai állapota is alkateleme annak a veszedelemnek, melyben munka közben forog. Oly államokban, hol a munkásvédelmi törvények a gyermek- és női munkást oltalomban részesítik és egyrészt a munkaidőt szabályozzák, másrészt a veszedelmesebb üzemekből a gyermekeket és nőket kizárják, ott a statisztika kedvező adatokat tár elénk a fiatal és a női munkások balesetének gyakoriságáról. A 16 évnél fiatalabb munkás állítólag 40-szerte, a 17—20 év közt levő pedig 10-szerte ritkábban esik baleset áldozatául, mint a 20 évnél idősebb és a törvény által kevésbé védett.* Ami a női és a férfi nemnek a balesetekben való részesedését illeti, úgy a külföldi adatok a nőkre nézve rendkívül kedvezők, így például Ausztriában a biztosítótársaságok több évi adatai szerint a nőkre nézve fennálló balesetveszedelem, a halálos baleseteket tekintve, körülbelül 1/7-e, az állandó munkaképtelenségek mérlegelésével pedig V3-a a férfi nemre nézve fennálló analóg balesetveszedelemnek. A munkás műveltségi fokától függ az óvórendszabályok és védőberendezések jelentőségének kellő felismerése; a műveltebb és értelmesebb munkás előrelátóbb, vakmerő vállalkozásokra nem ragadtatja magát, nem becsüli túl izomerejét, ügyességét és általában könnyebben képes a balesetveszedelem nagyságát mérlegelni. Az alig szorul bizonyításra, hogy a rendszerető és mértékletes munkást kevésbé éri baleset mint a hanyagot és kicsapongót. A beteges szervezetű munkás rugalmasság hiánya a balesetveszedelmet fokozza. Nem csupán a testi, de a lelki bajok is növelik a balesetveszedelmet, az ideges, búskomor, a szórakozott munkást könnyebben éri baleset, mint a normális egyéneket. A felhozottakon kívül az üzemberendezések fejlettségétől a balesetek száma nagy mértékben függ. Ugyanazon iparág, ugyanazon munkakör más és más veszedelmet rejt magában, a szerint, váljon tökéletes-e a telep felszerelése, vájjon az államhatóság által követett óvóberendezések és védelmi intézkedések foganatosítva vannak-e és a telep vezetése szakszerű és gondos-e? A rosszul világított, hiányosan szellőzött és szűk kovácsműhelyben gyakoribb a baleset, mint ott, ahol a helyiség megfelelő. A rossz karban tartott vagy nem elég czélszerű szerszámok balesetek okozói. A munkabeosztás helytelensége, a munkafelügyelet hiányossága, a munkaerők hanyag kiválasztása, gyermekeknek, fiatal és női munkásoknak a nekik meg nem felelő munkahelyen való alkalmazása vagy túlerőltetése, akkordárak használása veszedelmes munkagépeknél, a munkás túlerőltetése, a pihenési idők megvonása vagy megrövidítése, a túlidőben való munka stb. mind megannyi tényezője a balesetek gyakoriságának. Annak bizonyságául, hogy a védelmi berendezések fejlettsége minő befolyással van a balesetveszedelemre, utalunk arra, hogy az 1901. évi német balesetstatisztika eddig nyilvánosságra jutott adatai szerint, a mezőgazdasági gépek körül bekövetkezett baleseteknek körülbelől a fele védőkészülékek hiányából eredt. A védőberendezések létesítésével nem tett eleget a munkaadó kötelességének. Jakarban is kell állandóan tartania e védőeszközöket, mert különben még ezek gyarapíthatják a balesetek számát, ahelyett, hogy csökkentenék. Az Egyesült Államok vasutain az önműködő kocsikapcsolók alkalmazása sok kocsitoló munkást mentett meg, de bebizonyosodott évek múltán az is, hogy a rossz karban levő, elhanyagolt önműködő kocsikapcsolók számos baleset előidézőivé lettek, mert a munkások szerszámmal voltak kénytelenek a kocsik közé menni, hogy az elromlott készülékeket helyreállítsák. E munkájuk közben könynyebben sérültek meg, mintha közönséges és nem önműködő lett volna a kapcsolat. A munkaadó feladata, hogy időszakos vizsgálatok révén ellenőrizze a szerszámok, a felszerelési tárgyak, a munkahelyiség, a padozat, a futóhidak, létrák, tólópadok, emelők, lánczok, kötelek, tartók, állványok állapotát. Minden üzemnek legyen meg a maga specziális óvórendszabálya, mely ne csupán falragasz útján jusson a munkás tudomására, hanem legyen minden alkalmazott külön is kioktatva ama veszedelemre, amelyekkel munkája jár. Czélszerű, ha az óvórendszabályokat könyvecskébe foglalva minden munkásnak kezébe adjuk, meggyőződve arról, hogy azokról tudomást is szerzett. A munkásszemélyzet változása is fontos. Minél állandóbbá kell tennünk a gyár munkásszemélyzetét, mert nagy befolyással van a balesetek gyakorlására nézve azon körülmény, hogy valamely üzem gyakran változtatja-e személyzetét? Tagadhatatlan, hogy az a munkás, ki foglalkozásába, beosztásába, a helyi viszonyokba beletanult, kevésbé van a baleset veszélyének kitéve, mint a gyakorlatlan újoncz és az üzem viszonyaiban nem járatos munkás. Több német iparfelügyelő és szakszövetkezeti megbízott statisztikai adatokkal támogatja azt a tételt, hogy minél rövidebb ideig dolgozik valaki egy helyen, annál inkább fenyegeti őt balesetveszedelem. Például 1000 olyan bányamunkás közül, ki egy hónapon túl dolgozott ugyanazon tárnában, 12 szerencsétlenedett el, míg 1000 olyan egyén közül, ki ugyanazon tárnában egy hónapnál rövidebb ideig foglalatoskodott, 15 esett súlyos baleset áldozatául. Freudenberg F., a rajna-westphaliai kohó- és hengermű-szakszövetkezet műszaki megbízottja a munkásszemélyzet változásának befolyását a balesetek gyakoriságára beható vizsgálat tárgyává tette és számszerűleg megállapította, hogy a balesetek számának növekedése a személyzet változásával szoros kapcsolatban áll. Ha új munkást veszünk fel és beosztjuk valamelyik csoportba, úgy természetes, hogy társai nincsenek a jövevényre különös tekintettel, folytatják a megszokott módon munkájukat. A csoport régi tagjai— úgyszólván — egymást védik baleset ellen, a csoport uj tagjai pedig magukra vannak hagyatva és saját testi épségük árán simulnak a csoport bevett szokásaihoz Hát még ha az uj munkás mesterségében nem is eléggé gyakorlott, mily könnyen esik akkor baleset áldozatává. A munkaadó kötelessége, hogy ily esetben azonnal vonja el az illetőt veszélyt hozó munkabeosztásából és ne hagyja a felmondási idő lejártáig a gyakorlatlan munkást oly helyeken dolgozni, ahol ez élete árán keresheti meg csak a mindennapi kenyerét. Forrásunk szerint az említett szakszövetkezetben előfordult baleseteknek közel fele a sérült foglalkozásának első évében történt, ami eléggé bizonyítja a munkásváltozás káros befolyását, különösen ha megemlítjük még, hogy a foglalkozás második évében 11%, a 3-ik évben 64%, a 4-ik évben pedig csupán 5% volt a sérülések száma. Két egyforma veszedelmességű üzemet szembe helyezve, azt találta Freudenberg, hogy ott, ahol a munkásszemélyzet 50/0-a változott, 1000 személyre 12 sérült, ott pedig, ahol csupán 29%-a változott a munkásszemélyzetnek, 1000 személyre 3 sérülés esett. Az üzem vagy a mesterség természete volna a balesetveszedelem harmadik igen fontos főtényezője. Aki a balesetek elháríthatóságában hisz és nem rabja a régi babonának, mely nem akar és nem mer mérkőzni a munka veszedelmével, az elfogadja a német birodalmi biztosítóhivatalnak az „elkerülhetetlen" üzemveszélyről szóló meghatározását, hogy „csupán azon balesetek tekintendők elkerülhetetlen üzemveszélyből eredőknek, a melyeknek elhárítására, a balesetelhárítási intézmények mai állásában még nincsenek megfelelő védőeszközök, vagy * Zeitschrift f Gew. Hyg. 50 old. 1904. tokocnín^ mnemnónot a Pilsenben 1904-ben megtartott szakács- A JOHN-féle ■ 11 t/l J uoy UZ ~IIIUdUytj|Jöl művészeti és vendéglős - kiállításon — díszoklevéllel és aranyéremmel o. mj) tüntették ki. Ez újabb bizonyítéka e kedvelt gép jóságának. — Viszonteladóknak nagy kedvezmény. Most és a jövő karácsonykor kellő munkálatok mellett jövedelmező üzlet érhető el. A John-féle mosógép a jövő mosógépe ! — Kapható Budapesten Gál és Fodor-nál (Teréz-körút 26.) és Geittner és Rausch-nál (Andrássy út 8.)