Iparegészségügy, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906-01-01 / 1. szám

8. oldal, a jótékonyság és nem a jog szempontjából biráltatik meg, pedig azon alapon, amelyet Széll Kálmán vetett meg az állami gyermekvédelemről szóló 1901. évi VIII-ik és XXI-ik törvénycikkek által, tovább haladva, eljuthatnánk az igazi szociálpolitikai alko­tásokhoz. Nem képezheti e helyütt feladatomat az, hogy ez 1901. évi VIII. t.-c. magyarázatába fogjak, de azt mégis fel kell említenem, hogy ezen törvény az úgynevezett elhagyottság fogalmával annyi látás­­futásra, irka-firkára, kérésre és könyörgésre szólítja azokat, akik valamely elhagyott gyermeknek elhelye­zése érdekében fáradoznak, hogy az szinte zaklatás­­számba megy, ami a törvénynek hozatalakor az illetékes köröknek célját semmiesetre sem ké­pezhette. Az állami gyermekmenhelyeknek létesítése azon célból történt, hogy azokban a 7 éven alul lévő gyermekek megfelelő védelemben részesülje­nek. Bár ezáltal tagadhatatlanul sok ártatlan kis­dednek életét lehet az idő előtt való pusztulástól megmenteni, mégis társadalompolitikai szempontból a legnagyobb fontossággal az bír, amivel megtol­­dották, hogy t. i. azon gyermekek, akikről más iránybb­an való gondoskodás nem történik, tizenöt éves korukig az állami gyermekmenhelyek kötelé­kében maradnak. Ha ezen gyermeknek nevelése a kor jogos igényeinek minden tekintetben megfelelő lesz, akkor ezen törvénynek nyomában áldás fog fakadni. Előre nem lehet a bekövetkezendő ered­mény felől objektív véleményt nyilvánítani, de azért mégis kifejezést óhajtok adni azon aggodal­mamnak, hogy az úgynevezett családi elhelyezés alighanem szomorú csalódásokra fog vezetni, mert az esetek­nek többségében elhagyott gyermekeknek tartására csak olyan családok vállalkoznak, amelyek abból üzletszerű haszonra számítanak. Hiszen azt elis­merem, hogy ritka kivételektől eltekintve, csupa gyönyörűségből senki sem vállalkozik valamely elhagyott gyermeknek tartására, de mégis azt gon­dolom, hogy az üzletszerű spekulációt a legszigo­rúbban végrehajtott ellenőrzéssel kell a törvény intenciójának megfelelőleg is megakadályozni. Sajnálattal kell megemlékeznem arról, hogy a törvénynek egyik igen illetékes magyarázója, t. i. Ruffy Pál dr. is azon véleményen van, hogy az állami menhelyek gyermekeit oly irányban kell nevelni, hogy a tíz éves fiú már szőrén megülje a lovat és segítsen a boronálásnál, meg a gyomlálás­­nál, a nyolc éves leány pedig főzze meg az ebédet az édesanyjával, vigye azt ki a határba az apja után, viselje gondját a ház előtti virágos kertnek és a cserépbe ültetett virágnak. Ezek valóban igen kü­lönös kívánságok, amelyeket mi akceptálni sohasem fogunk és amelyeket, ha valami német, vagy francia szociológus előtt felemlítenénk, ez ugyancsak­­ nagyot nézne. Mi pedig azon véleményen vagyunk, hogy a gyermekeket iskoláztatni kell és meg kell őket kímélni mindama munkáktól, amelyek szer­vezetekre fiatal koruknál fogva káros hatást gya­korolhatnának. Tanítsuk meg őket mindarra, amire egészségüknek megvédelmezése céljából szükségük lehet és mindenek fölött tiltsuk meg a nevelő­szülőknek azt, hogy a gyermekeket testileg bántal­mazhassák, mert a testi büntetés ellenkezik a huma­nizmussal és a kultúrával. Ha ilyen előkelő férfiak is így gondolkoznak szociális feladatainkról, akkor elhiszem azt, hogy még évtizedekig is el fog tartani, míg a munkás­­védelmi törvények tekintetében oda jutunk, ahol például most Franciaország áll. Franciaországban az első fontos munkásvédelmi törvényt 1841. évi március hó 22-án hozták a gyer­mekeknek gyárakban és műhelyekben való oltal­máról. Az 1874. évi május hó 19-iki törvény a védettek sorába felvette az ifjú munkásokat és munkásnőket is. 1892. évi november hó 2-án új törvényt hoztak a többi között a gyermekeknek munkájáról is és ezen törvényt az 1902. évi már­cius hó 30-án kiegészítették egy novellával Az 1892. évi törvénynek leglényegesebb pontjai a követke­zők : 1. azon üzemekben, amelyekre a törvény vonatkozik, nem szabad 18 évesnél fiatalabb gyer­mekeket foglalkoztatni, kivételt csak olyan 12 éves­nél már idősebb gyermekek képeznek, akik iskolai kötelezettségeknek eleget tettek és orvosi bizonyít­ványt hoznak arról, hogy a szóban lévő munkának elvégzésére alkalmasak; 2. esti 9 órától hajnali 5 óráig gyermekek és ifjú munkások ki vannak zárva a munkából és végül 3. veszélyes és az egészségre ártalmas üzemekben gyermekeket foglalkoztatni tilos. Az 1900. évi novella szabályozza a gyerme­keknek, 18 éven alul lévő ifjú munkásoknak és a nőknek munkaidejét. A gyermekvédelemről szóló munkámmal csak általános tájékoztatást kívántam ezen kérdésről nyújtani és csak rá akartam nagy körvonalakban arra, hogy mily­ fontos szerepe van a gyermekek minden irányban való megvédelmezésének. Áttanul­mányoztam az összes művelt államoknak a gyer­mekekre vonatkozó törvényhozási intézkedéseit, de ezek közül csak azokat közöltem e munka során, amelyekre a helyes tájékoztatás céljából feltétlenü­l szükség volt. Alkalom adtán az egyes államoknak munkás- és speciell gyermekvédelmi törvényeivel külön és önállóan is fogok e lapok hasábjain fog­lalkozni. Most, mielőtt befejezném, meg kell még emlékeznem arról is, hogy a budapesti ügyvédi kör gyermekvédelmi bizottsága is foglalkozott néhány héttel ezelőtt a gyermekvédelem ügyével és Zsig­mondy Jenő azon javaslatot terjesztette elő, hogy az elméleti feladatok a gyakorlati élet teendőitől választassanak el és hogy a többi között az iskola­kerülő gyermekek és az inasok ellenőriztessenek. Én pedig hozzáteszem azon kívánságomat, hogy ne csak az inasok, hanem munkaadóik is ellenőriz­tessenek azon célból, hogy teljesítik-e az inasokkal szemben mindazon kötelességeket, amelyeket tőlük a törvény követel. Vajha minél előbb elérkeznék az az idő, amikor a magyar törvényhozás az önálló gyermekvédelmi törvénynyel foglalkozik­­ Dr. Erőd Miksa. Iparegészségügy Ipari e­g­észsé­gtan. Irta : dr. Legányi Gyula. A foglalkozás kétféle : szabad és gazdasági. A munka föltétele a szükségletek kielégítése. Az élet föl­tétele pedig a szükségletek könnyű kielégítése. Ideális állapot volna a szükségleteknek fáradtság nélkül való kielégítése, ilyen azonban nincsen a való életben, csak volt valamikor a mesebeli paradicsomban, 1906.

Next