Iparvédelem, 1905 (1. évfolyam, 2-3. szám)
1905-10-01 / 2. szám
1905. 2. sz. IPARVÉDELEM méhek használhatóságáról és értékéről, közönségünkben önmagától megszűnik az indolenczia törekvő iparosaink iránt. A nemes és hazafias ügyhöz illő szeretettel fordulunk tehát hatóságainkhoz, városaink érdemes polgármesteréhez és mindama jeles férfiakhoz, akik közintézetek élén állanak, mondják ki, hogy minden ipari szükséglet, amely a fennhatóságukhoz tartozó intézményeknél beszerzendő, csupán és kizárólag hazai és illetve elsősorban helyi iparosoknál vásárolandó. Meg vagyok győződve arról, hogy ilyen elvi kijelentést is, amelyet természetesen a gyakorlati kivitelnek, is követnie kell, óriási hatással lenne helyi iparunk támogatására, fölkarolására, sőt fölvirágzására is. A nemes és jó példát számosan, mind többen és többen követnék, mert ez a kiadott jelszó, a hazai és helyi ipar támogatása hatósági megerősödést nyerve, harsogó jeligévé válnék, amelyre hallgatni és a példát követni minden hazafias érzés parancsolná. Tegyük divattá a hazai ipar pártolását és a divatból csakhamar szükséglet válnék. Gondoljuk meg, hogy a hazai ipar támogatásának ereje kihat a társadalom minden ágára. Az iparos boldogulása egyszersmind boldogulása a többi gazdasági ágnak is. Vele lendül föl a mezőgazdaság, a kereskedelem, sőt minden kulturális haladásnak és fejlődésnek forrásává lehet. Nemzetgazdasági, de helyi gazdasági kérdés és föladat ez, amelynek sikeres megoldásában mi polgárok mindmegannyian részt vehetünk. Érdemes és hazafias czél tehát ez, amelynek érdekében sorompóba szeretnék szólítani hazánk minden polgárát, mert meggyőződésünk, hogy a helyi ipar pártolásából indító és tápláló forrás fakad minden gazdasági águnk, sőt minden polgártársunk számára. De volna egy kérő szavunk kereskedőinkhez is. A hazai és helyi ipar pártolásában nagy és felette fontos hivatás vár reájuk. Ne kicsinyeljék a hazai ipart, de tüntessék föl a hazai ipartermékek mellett a külföldi termékeket úgy, mintha ezek mellett eltörpülnének a hazai iparos ambiciózus, fáradságos, törekvő munkájának gyümölcsei. Hazai és helyi kereskedőinknek egyik legszebb,legnemesebb és leghazafiasabb feladata, hogy ne csak ráterelje,hanem meg is nyerje közönségünk figyelmét és érdeklődését a hazai ipartermékek iránt. Csak úgy, de csakis úgy, ha minden hivatott társadalmi és gazdasági tényező egyaránt lelkesedéssel,illő jóakarattal és buzgósággal vállalkozik e hazafias és szent ügynek propagálására, lesz valóban hazai iparunk és lehet jogosan remélnünk a hazai ipar fölvirágzását. Vajha termő talajra találnának az itt elhangzott eszmék, amiknek fölkarolására kérve kérjük hazánk minden nemesen gondolkozó polgárát! Horváth Ede, __________________a verseczi izr. nőegylet titkára. A szabadkai iparos-kongresszus és az iparpártolás. Hetedszer gyűltek immár össze a hazai ipartestületek képviselői, hogy a kézműiparosság sorsát megvitassák. Hét kongresszus fogadott már el igen üdvös határozati javaslatokat a hazai ipar minden hajának orvoslására és ámbár az összes határozati javaslatokat illetékes helyére juttatta a kongresszusok központi bizottsága, mégis mind mai napig semmi kézzel fogható eredménye sincs az elhangzott sok panaszkodásnak. Nehéz volna kikutatni azokat az okokat, amelyek a magyar iparosok jogos és más foglalkozást űző polgártársaik érdekeibe nem ütköző kivánalmainak megvalósítását meggátolták Nem is czélunk et, épúgy nem szándékozunk a múltak mulasztásain sopánkodni — nem lévén ennek semmi gyakorlati haszna. E sajnálatos körülmény felemlítésével csupán azt a tudatot óhajtjuk a közvéleménybe bevinni, hogy a jövőben nem szabad az eddigi csigalerésekkel haladnunk, mert különben kézműiparunk teljesen elpusztul és honfitársaink az éhenhalástól csak kivándorlás által tudnak megszabadulni. Nem hisszük és nem is akarjuk hinni, hogy a most lefolyt szabadkai kongresszus határozatainak is csak az legyen a sorsuk, hogy a jövő kongresszusokon ismét mint végre nem hajtott szerény kívánalmak szerepeljenek. Hogy ez ne így legyen, csak akarni kell. Kérdezzük ugyanis, ellen tudna-e állani bármely kormány e jogos és más társadalmi osztályok érdekeit nem veszélyeztető kivánalmaknak, ha az iparosok azokat nem csak száraz felterjesztésekben tárnák eléje. Próbálják csak meg a magyar iparosok a maguk kivánalmait , miután azokat kongresszusainkon pontosan körülírták, népgyűléseken a nagy nyilvánosság előtt, a napilapokban és a szaksajtóban állandóan felszínen tartani, majd meglátják,hogy azok teljesítésére csakhamar rá fog kerülni a sor. Hogy mi,akik a honi iparnak társadalmi úton leendő támogatására egyesültünk és akik az ipar belügyeibe nem kívánunk belehatolni, a fentiekben mégis szóvá tettük a hazai iparosvilág számos belügyét tárgyaló kongresszusok eredménytelenségét, annak oka abban keresendő, miszerint e kongresszusok és különösen a most lefolyt szabadkai kongresszus tárgysorozatának egy pontja egyesületünket is közelebbről érdekli. Értjük ez alatt az iparpártolás kérdését, amelyet egy régi, már több kongresszuson szerepelt kívánalom gyanánt Kreutzer Balázs, a szolnoki ipartestület elnöke adott elő. Már a Nagyváradon tartott hatodik ipartestületi kongresszus határozatának folyományaként az 1903. év elején jelezte dr. Horváth János kongresszusi főjegyző a kereskedelmi minisztériumhoz intézett feliratában, hogy az iparpártolás ügyében az ipartestületekbe oly üzletben vsisároljunk, hol a kirakatltan látható a „Védőtábla“!