Iparvédelem, 1905 (1. évfolyam, 2-3. szám)

1905-10-01 / 2. szám

1905. 2. sz. IPARVÉDELEM méhek használhatóságáról és értékéről, közönsé­günkben önmagától megszűnik az indolenczia törekvő iparosaink iránt. A nemes és hazafias ügyhöz illő szeretettel fordulunk tehát hatóságainkhoz, városaink érde­mes polgármesteréhez és mindama jeles férfiak­hoz, a­kik közintézetek élén állanak, mondják ki, hogy minden ipari szükséglet, a­mely a fenn­hatóságukhoz tartozó intézményeknél beszerzendő, csupán és kizárólag hazai és illetve elsősorban helyi iparosoknál vásárolandó. Meg vagyok győ­ződve arról, hogy ilyen elvi kijelentést is, a­melyet természetesen a gyakorlati kivitelnek, is követnie kell, óriási hatással lenne helyi iparunk támogatására, fölkarolására, sőt fölvirágzására is. A nemes és jó példát számosan, mind többen és többen követnék, mert ez a kiadott jelszó, a hazai és helyi ipar támogatása hatósági megerő­södést nyerve, harsogó jeligévé válnék, a­melyre hallgatni és a példát követni minden hazafias érzés parancsolná. Tegyük divattá a hazai ipar pártolását és a divatból csakhamar szükséglet válnék. Gondoljuk meg, hogy a hazai ipar támogatá­sának ereje kihat a társadalom minden ágára. Az iparos boldogulása egyszersmind boldogulása a többi gazdasági ágnak is. Vele lendül föl a mezőgazdaság, a kereskedelem, sőt minden kul­turális haladásnak és fejlődésnek forrásává lehet. Nemzetgazdasági, de helyi gazdasági kérdés és föladat ez, a­melynek sikeres megoldásában mi polgárok mindmegannyian részt vehetünk. Érdemes és hazafias czél tehát ez, a­melynek érdekében sorompóba szeretnék szólítani hazánk minden polgárát, mert meggyőződésünk, hogy a helyi ipar pártolásából indító és tápláló forrás fakad minden gazdasági águnk, sőt minden pol­gártársunk számára. De volna egy kérő szavunk kereskedőinkhez is. A hazai és helyi ipar pártolásában nagy és felette fontos hivatás vár reájuk. Ne kicsinyeljék a hazai ipart, de tüntessék föl a hazai iparter­mékek mellett a külföldi termékeket úgy, mintha ezek mellett eltörpülnének a hazai iparos ambi­­c­iózus, fáradságos, törekvő munkájának gyü­mölcsei. Hazai és helyi kereskedőinknek egyik leg­­szebb,legnemesebb és leghazafiasabb feladata, hogy ne csak ráterelje,hanem meg is nyerje közönségünk figyelmét és érdeklődését a hazai ipartermékek iránt. Csak úgy, de csakis úgy, ha minden hivatott társadalmi és gazdasági tényező egyaránt lelke­sedéssel,­illő jóakarattal és buzgósággal vállal­kozik e hazafias és szent ügynek propagálására, lesz valóban hazai iparunk és lehet jogosan remélnünk a hazai ipar föl­virágzását. Vajha termő talajra találnának az itt elhang­zott eszmék, a­miknek fölkarolására kérve­ kérjük hazánk minden nemesen gondolkozó polgárát! Horváth Ede, __________________a verseczi izr. nőegy­let titkára. A szabadkai iparos-kongresszus és az iparpártolás. Hetedszer gyűltek immár össze a hazai ipar­testületek képviselői, hogy a kézműiparosság sorsát megvitassák. Hét kongresszus fogadott már el igen üdvös határozati javaslatokat a hazai ipar minden hajának orvoslására és ámbár az összes határozati javaslatokat illetékes helyére juttatta a kongresszusok központi bizottsága, mégis mind mai napig semmi kézzel fogható eredménye sincs az elhangzott sok panaszkodásnak. Nehéz volna kikutatni azokat az okokat, a­melyek a magyar ip­arosok jogos és más foglalkozást űző polgártársaik érdekeibe nem ütköző kivánalmai­­nak megvalósítását meggátolták Nem is czélunk et, épúgy nem szándékozunk a múltak mulasztásain sopánkodni — nem lévén ennek semmi gyakor­lati haszna. E sajnálatos körülmény felemlít­ésével csupán azt a tudatot óhajtjuk a közvéleménybe bevinni, hogy a jövőben nem szabad az eddigi csigaler­ésekkel haladnunk, mert különben kézmű­iparunk teljesen elpusztul és honfitársaink az éhenhalástól csak kivándorlás által tudnak meg­szabadulni. Nem hisszük és nem is akarjuk hinni, hogy a most lefolyt szabadkai kongresszus határozatai­nak is csak az legyen a sorsuk, hogy a jövő kon­gresszusokon ismét mint végre nem hajtott szerény kívánalmak szerepeljenek. Hogy ez ne így legyen, csak akarni kell. Kérdezzük ugyanis, ellen tudna-e állani bármely kormány e jogos és más társa­dalmi osztályok érdekeit nem veszélyeztető kivá­nalmaknak, ha az iparosok azokat nem csak száraz felterjesztésekben tárnák eléje. Próbálják csak meg a magyar iparosok a maguk kivánalmait , miután azokat kongresszusainkon pontosan körülírták, népgyűléseken a nagy nyil­vánosság előtt, a napilapokban és a szaksajtóban állandóan felszínen tartani, majd meglátják,hogy azok teljesítésére csakhamar rá fog kerülni a sor. Hogy mi,akik a honi iparnak társadalmi úton leendő támogatására egyesültünk és a­kik az ipar belügyeibe nem kívánunk belehatolni, a fentiekben mégis szóvá tettük a hazai iparosvilág számos belügyét tárgyaló kongresszusok eredménytelen­ségét, annak oka abban keresendő, miszerint e kongresszusok és különösen a most lefolyt sza­badkai kongresszus tárgysorozatának egy pontja egyesületünket is közelebbről érdekli. Értjük ez alatt az iparpártolás kérdését, a­me­lyet egy régi, már több kongresszuson szerepelt kívánalom gyanánt Kreutzer Balázs, a szolnoki ipartestület elnöke adott elő. Már a Nagyváradon tartott hatodik ipartestületi kongresszus határo­zatának folyományaként az 1903. év elején je­lezte dr. Horváth János kongresszusi főjegyző a kereskedelmi minisztériumhoz intézett feliratában, hogy az iparpártolás ügyében az ipartestületekbe oly üzletben vs­isároljun­k, hol a kirakatltan látható a „Védőtábla“!

Next