Kelmefestő Ujság, 1936 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-01 / 1. szám
Kill. évfolyam. F 1(? Budapest, 1936. január 1. ZS36 ^ 1. szám. Laptulajdonos: a KÉPESÍTETT KELMEFESTŐ ÉS VEGYTISZTÍTÓ MESTEREK ORSZ. EGYESÜLETE Előfizetési díj évi 10 pengő. Segédeknek évi 6 pengő. — Egyesületi tagok a lapot tagsági díjuk fejében kapják. KÉPESÍTETT KELMEFESTŐ ÉS VEGYTISZTÍTÓ MESTEREK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA O A BUDAPESTI KELME-, FONALFESTŐK ÉS VEGYTISZTÍTÓK IPARTESTÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA ̇ Szerkesztőség és kiadóhivatal Bpest, VIII. Nagytemplom u. 11 I Felelős szerkesztő és kiadó: Telefon: 1. 358-81 I HEGEDŰS IMRE Megjelenik havonta Hirdetések ügyében felvilágosítás: Budapest, VIII. Hunyadi u. 43. Telefon: 43-6-79 Merkantil-nyomda Újra új esztendő, új szám. Csupa kérdőjel. Ez az első gondolata az emberiség legtöbbjének. Miért van ez így? — kérdezik az emberek saját maguktól és nincs rá úgyszólván felelet, mert csupa rejtéllyel állunk szemben, nem tudjuk mit hoz az újesztendő, az új szám. Az új esztendőben új reményeket kell, hogy tápláljon az emberiség, de miért, amikor az elmúlt öreg esztendő sem váltotta be a benne táplált reményeket és épített terveket, amire oly nagy szükség lett volna már akkor is és még ma újév küszöbén sem volna késő. Az emberiség sorsa magával hozza azt, hogy csalódni is kell, mert a csalódás edzi meg a lelkeket annyira, hogy a viharban beálló nehézségeket könnyebben tudják elviselni és éppen ezért nem szabad zúgolódnunk, hogy reményeink és terveink nem váltak valóra és nem teljesültek, hanem bíznunk kell egy jobb jövőben, ami talán még kárpótolni fog az elmaradottakért. Nekünk kelmefestőknek is az legyen a vigaszunk, mindamellett, hogy az öreg esztendő sok csalódásban részesített, hogy talán ez az új esztendő ha nem is egészében, de némileg kárpótolni fog, miért ha visszatekintünk az elmúlt évre, látni fogjuk veszteségeinket és reményeink meddőségét. De úgy, mint az elmúlt év küszöbén reményekkel telve kezdtük meg az évet, úgy ezt az új esztendőt sem mentesítsük ez alól és újra és újra reménykedjünk, mert a remény az, ami sarkal az élet küzdelmeiben és némileg tehermentesít is és épen azért, mert lelkünkben állandóan él a remény és abból sarjadzik a bizalom, ez maradjon meg részünkre továbbra, is, mert erre nagy szükségünk lesz újból. Amikor újév küszöbén állunk, vissza kell tekintenünk az elmúlt esztendőre azért, hogy lássuk, hol is vétettünk, miért is csalódtunk. Számot kell vetnünk magunk e előtt, és le kell vonni az elmúlt esztendő tanulságait, mert csak így gondolhatunk az újév küszöbén az új remények és tervek megvalósulásában. Ha a múlt év tanulságait kiteregetjükszemünk előtt, láthatjuk azt, hogy az, ami a legfontosabb és amiből sok minden sarjadzik, az köztünk enyészőben van és pedig az egymás iránti megbecsülés és kari összetartás, márpedig ez az, amire feltétlen szükségünk van, mert ha ez nincs, úgy e helyébe az ellenségeskedés nyomul be, márpedig ez senkinek a lelkületét nem fogja könnyíteni, sőt azt, ami nagy mértékben dívik, az édesség és élhetetlenség az fog valamennyiünk felett uralkodni. Szükséges tehát az, hogy ami lazulóban van és ami ezideig csak szépet és nemeset eredményezett.