Lábbelikészítők Lapja, 1926 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1926-01-01 / 1. szám
Budapest, 1926. január 1 Vill. évfolyam, 1. szám. ■VMMMMHD lábbellkészitők LAPJA SZÖVETKEZZÜNK ÖNMAGUNKÉRT! A Magyarországi Lábbelikészitő Iparosok Országos Szövetségének és a Budapesti Cipész Ipartestület hivatalos közlönye. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. Wesselényi utca 17. sz. Telefon: József 126—26 Hirdetési tarifa : hasábonként és minként egyszeri megjelenés 1500 K A szöveg között 25 százalékkal több. Adóhirdetések szavanként 1500 K. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: egy évre 180000 K — fél évre 90000 K — negyedévre 45000 K Jugoszláviában . . 120 dinár Csehszlovákiában . 60 szokás Romániában . . . 300 lei Megjelenik 1-én és 15-én- Újévi gondolatok. Irta : Kertay Ferenc, keresk. tanácsos, az IOKSz, aligazgatója Most, amikor a rendkívül súlyos gazdasági helyzetet teremtő 1925. év már mögöttünk van, önkéntelenül is felmerül a visszapillantás szükségessége, valamint annak az átgondolása, hogy mit kellene s mit lehetne tenni a lábbelikészítő kisiparosság érdekében az új esztendőben. Az elmúlt év nemcsak a mi szakmánkban, hanem az ipar és kereskedelem minden vonalán kiváltotta a gazdasági krízist, amely természetes követkr^HP^S -volt az állam pénzügyeinek^rendbehozásával járó és minden vonalon megindult leépítésnek s az ezzel párhuzamosan előállott pénzszűkének. Az államháztartás mérlege rendbejött, a magángazdaságok tömege azonban vagy egyszerűen megsemmisült, vagy csak a legnagyobb erőfeszítések árán tudott átvergődni az elmúlt esztendőn. Az új évre a kormány hatalmas beruházási programot készített elő s az annak alapján meginduló munkaalkalmak tömege feltétlenül éreztetni fogja jótékony hatását úgy az iparban, mint a kereskedelemben, ezzel egyidejűleg azonban feltétlenül számít különösen a kisiparosság arra is, hogy a kormány az adózás terén nagyobb könnyítéseket hoz, a tisztességtelen versennyel szemben drákói szigort alalkalmaz és végül a külállamokkal kötendő kereskedelmi szerződések tárgyalásainál gondot fordít arra, hogy a beözönlő silány külföldi áruval szemben kellő módon védelmébe vegye azt a még megmaradt kisiparososztályt, amely az összes miniszterek, minden politikus és minden gazdasági téren vezető szakember kijelentése szerint, mint a legfontosabb és a legmegbízhatóbb államfenntartó elemek egyike, méltán tart jobb sorsra igényt. Ha áttekintünk a szakma mai helyzetén, megdöbbenve kell megállapítani, hogy lassan-lassan nagyobb számban lesz külföldi cipőgyárak által alapított cipőüzlet és lerakat az országban, mint amennyi lábbelikészítő mestert számlálhatunk össze. Természetes, hogy a szabad verseny elve mellett a külföldi cipőgyáripar nálunk való terjeszkedését direkt nem lehet megakadályozni, hogy mégis felvehesse velük szemben a kisiparosság a versenyt, az csakis oly módon lehetséges, ha a kisiparosság rendelkezik azokkal az eszközökkel és szervekkel, amelyek birtokában egyenrangú küzdőként állhat ki az üzleti élet porondjára. Olyan anyagi erőt kellene a lábbelikészítő kisiparosság rendelkezésére bocsjtani, amelynek segítségével lehetővé tudnók tenni a központilag irányított egységes tömegtermelést és módunkban lenne egy, ugyancsak központilag vezetett eladási hálózat kiépítése. Meggyőződésem szerint egyáltalán nem ütközne nehézségbe a mai viszonyok mellett úgy a fővárosban, mint a vidéken, megfelelő üzlethelyiségeket ma már jutányos áron megszerezni, s azok segítségével közvetlenül juttatni el a kisipari lábbeli termelvényeket a fogyasztó közönséghez. A központilag való termeltetés és a termelvények központilag történő értékesítése az egyedüli és legalkalmasabb mód a kisiparosság gazdasági megerősítésére és biztosíték ennek az értékes társadalmi osztálynak fennmaradhatására. Ezt megvalósítva az IKOSz. is megfelelt célkitűzésének és megalkotta azt a bástyavárat, amelyen belül a lábbelikészítő kisiparosság elhelyezkedve, úgyszólván biztos védelmet talál ,az eljövendő idők üzleti versenyével és esetleges további gazdasági kríziseivel szemben. Segíteni kell a cipőipar válságos helyzetén. Nehéz, küzdelemteljes év után súlyos gonddal néznek a cipőipar harcosai az új év küszöbén a jövő fejlemények elé. Sokan közülük végképen letörtek, még többen megrokkanva próbálják tovább állni a küzdelmet és csak kevesen maradtak azok, akik még anynyi erőt tudtak konzerválni, hogy a viszonyok esetleg tovább való mostoha ostromának ellent tudjanak állni. Iparunk elsőrangú életszükségleti cikket termel, anélkül nem lehet fizikai munkát végezni, szellemi tevékenységet kifejteni, nem tudna mozogni a mai ember s lehetetlen volna a társadalmi érintkezés. Hasznos, nélkülözhetetlen tevékenységet fejt ki tehát szakmánk tábora és jobb sorsot érdemelne, mint aminő osztályrészül jutott neki a mustban és amilyenben leledzik sajnos a jelenben is. Csin, ízlés és a felhasznált anyag megmunkálása tekintetében a magyar cipőipar felveheti a versenyt az egész világgal, kisiparosai között pedig légiója van olyan mestereknek, akik a szó legteljesebb értelmében „remeket“ készítenek. Jelentékeny azoknak a száma is iparunk terén, akik négy, általános műveltséggel, szakmabeli elméleti tudással és technikai képzettségel szolgálják a fiatal generációk tökéletes kiképzését iparunknak fokozatosan célszerű fejlesztésére. Nincsen iparág az országban, mely annyi munkáskéznek adhatna alkalmat állandó foglalkozáshoz, mint a miénk és nincs iparág, amelynek termelvényeinél a munkabér a termelvény értékének oly nagy hányadát képezné, mint a cipőnél. Annak a számos apróságnak előállítása, amely a cipőhöz a bőrön kívül szükséges, egész sereg más hazai foglalkozási ágnak nyújthatna teret a termelésre s igy gazdasági körforgásunk lényeges megélénkítésére, ha illetékes kormányzati tényezőink több figyelemre méltatnák és jobblelkű gondoskodásban részesítenék a cipőipart, mint amilyenben annak eddig része volt. Újból és újból ismételnünk kell azt, hogy országos gazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy a kereskedelmi szerződések megkötésénél olyan megállapodás jöjjön létre, amely a mi iparágunk zavartalan működését biztosítja. Ha nehézséggel is jár, ha a velünk szerződő félnek a cipőipar javára elérendő engedményekért némi ellenszolgáltatást kell is adnunk, úgy