Lakatosmesterek Lapja, 1938 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1938-11-25 / 22. szám

1938 november 25 LAKATOSMESTEREK LAPJA get fejtett ki. Külön osztályt szervez az elnökség az ipari közigazgatással összefüggő kérdések elintézésére, mely­nek vezetésével Bangha Ferenc titkárt bízza meg. Ugyancsak külön osztály foglalkozik ezentúl a kézműves- és kis­ipar gazdasági érdekeinek gondozásá­val dr. Kozmutza Pálnak, a Kisipari Kiviteli Intézet ügyvezetőjének veze­tésével, aki új beosztása mellett az inté­zet irányításéit továbbra is ellátja. Minden pályázónak meg kell kül­deni a közmunkát odaítélő véghatározatot Budapest székesfővárosnál hosszú ide­ig az volt a hivatalos felfogás, hogy a főváros által vállalatba adott köz­munkák azonnal megkezdhetők és csu­pán birtokon kívül lehet ellenük felül­vizsgálati kérelemmel élni a belügymi­niszterhez. Felmerült eset kapcsán a belügyminiszter arra hivatkozott, hogy a Közszállítási Szabályzat a fővárosra is kötelező és azt az álláspontot fog­lalta el, hogy a vállalatba adott köz­munkák ellen fellebbezéssel lehet élni és a munkák mindaddig, amíg a felleb­bezés elintézést nem nyer, nem kezd­hetők meg. A belügyminiszter döntése új gya­korlatot követel a főváros eddigi intéz­kedéseivel szemben. Ezentúl — a fellebbezési lehetőségre való tekintettel — valamennyi fővárosi közszállításos munkának az odaítélé­sét, vagy a beérkezett ajánlatok visz­­szautasítását a polgármester véghatá­rozatban indokolja meg és határozatát valamennyi érdekelt vállalkozónak ki­­kézbesítheti. Most jelent meg a polgár­­mesternek erről szóló rendelete, mely utasítja az érdekelt hivatalokat és in­tézményeket, hogy a kiadandó véghatá­rozatban az odaítélést a Közszállítási Szabályzatban megállapított elvek fi­gyelembevételével meg kell okolni. Az indokolásra vonatkozó általános elv­ként a polgármester a következőket állapította meg: a) ha valamely ajánlat a Közszállí­tási Szabályzat rendelkezése értelmé­ben nem volt figyelembe vehető, ezt a körülményt az illető rendelkezésre va­ló utalással meg kell említeni az indo­kolásban ; b) ha az a vállalkozó nyeri el a köz­­szállítást, aki a nyilvános, vagy zárt­körű versenytárgyalás eredményéről ké­szített kimutatásban a figyelembe ve­hető ajánlatok között az első helyen áll, mert a legolcsóbb ajánlatot tette, az odaítélést ezzel a körülménnyel kell megokolni; c) ha az előző bekezdésben emlí­tett kimutatásban a sorrend szerint nem az első, hanem hátrább állói vál­lalkozó nyeri el a közszállítást, úgy az odaítélést csupán azokkal az aján­lattevőkkel szemben kell részletesen in­dokolni, akik az említett kimutatásban sorrend szerint a nyertes vállalkozó előtt állanak, természetesen mindazok­nak a szempontoknak a kidomborításá­­val, amelyek a Közszállítási Szabály­zatban az odaítélésre megállapított el­vek figyelembevételével a kimutatásban hátrábbálló vállalkozó megbízását tet­ték szükségessé. Elhalálozás: Ring Gyula építész­mérnök, a Hatvani Ipartestület elnöke, az Ipak alelnöke, felsőházi póttag és számos más ipari és társadalmi intéz­mény vezetőségi tagja f. hó 12-én, éle­tének 58-ik évében hosszú szenvedés után elhunyt. Temetése f. hó 14-én ment végbe Hatvanban. Az elhunyt közéleti férfiú széleskörű és önzetlen munk­áságával az egész ipari társada­lomban osztatlan megbecsülést vívott ki magának. Ipartestületünk a gyá­­­szoló hatvani ipartestü­lethez részvéttáv­iratot intézett. végül csak polgári név használható. A Kúria IV. 3124/1938. számú ítéletében egy tisztességtelen versenyper kapcsán ismét megállapí­totta, hogy üzleti vállalata körében senki sem használhat olyan céget, mely őt nem illeti meg. A cégvalódiság el­ve által megkövetelt az a szabály, (Keresk. Törvény. 11. paragrafusa és az 1922. évi XII. tc. 256. paragrafusa), hogy a törvényben megengedett kivé­teles esetektől eltekintve cégében mindenki polgári nevét (illetőleg csa­ládi és utónevét köteles használni, a ver­snytörvény alkalmazásában is irány­adó. Ekként vállalat körében mindenki köteles polgári nevét használni, ami mellett szabadságában áll olyan toldá­sokkal élni, amelyek a személy vagy az üzlet közelebbi megjelölésére szolgál­nak, korlátolt felelősségű társaság ese­tében pedig olyan toldalékot, amely a vállalat tárgyára utal.­ ­ A lánckészítés iparjogi helyzete A Kamarához áttett kihágási eljárás­ból kifolyólag annak elbírálása vált szükségessé, hogy a marha-, rúdtartó-, Saroglya-, kerékkötő-, méretezett est-, gasor-, zabla- és általában a mezőgaz­dasági láncok készítése kizárólag a ko­vács (lánckovács) iparos munkakörébe tartozik e­, avagy a kérdéses iparcikk előállítására a kovácsiparos mellett a lakatosiparos is jogosultnak tekinthe­tő-e? A fölvetett kérdésben a kamara szó­beli értekezletet tartott, amelyen , annak figyelembevételével, hogy a lánc­­készítés szempontjából az anyag, a munkaeszközök és munkaműveletek azo­nossága mindkét ipar munkakörére néz­ve egyaránt megállapíthatók, nemkü­lönben, hogy a gyakorlati életben mindkét iparág foglalkozik a fent kö­rülíro­tt láncok előállításával — egy­hangúlag oly értelemben határozott, hogy a felsorolt és a mezőgazdasági láncok gyűjtőneve alá vont láncok elő­állítását a saját jogán úgy a kovács, mint a lakatosiparos egyaránt jogo­san végezheti. A szakértekezlet egyben megállapí­totta, hogy a dróthuzalból automatagé­pen készült láncfonatok készítése sza­badipari tevékenységnek minősül.

Next