Magyar Asztalosmesterek Lapja, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-02 / 1. szám

1910. január 2. MAGYAR ASZTALOSMESTEREK LAPJA. 5. munka van bőven és ahol a munka árát megfizetnék a megrendelők tisztességesen­­— ha maguk a mesterek le nem vernék munkájuk árát, csupa merő kenyéririgységből. Végtelenül elszomorító jelenség az, amikor ilyes­mit kell tapasztalnunk. Azonban mégis némiképp enyhíti az esetet az, hogy maguk az otta­ni kartársak is belát­ják a helyzetük tarthatatatlanságát, amelynek orvoslá­sát tőlünk kérik vagy legalább is tanácsunkat óhajtják. Ha ottani kartársaink szorgalmasan olvassák lapunk minden számát, úgy azokból máris meríthettek volna tanácsokat, amelyeket, ha mefogadnak és követik, ma nem állanának oly reményvesztetten. Első teendőjük legyen az, hogy tartsanak össze s ne csináljanak egy­másnak tisztességtelen versenyt. Ha ezt erős akarattal keresztül viszik, akkor a többi bajok orvoslása már könynyebben fog menni. De az erős akarat és jószán­­dék föltételen kellék. A tisztességes munkáért senki sem sajnálja az iparostól a megérdemelt polgári hasznát. Meg is dolgozott azért, tehát rá is szolgált. Ha azon­ban e haszonról mi magunk mondunk le olyképp, hogy lefelé licitáljuk a munkánk árát, a laikus közönségtől csak nem várhatjuk azt, hogy a kialkudott s megállapí­tott munkadíjat önként fölemelje. Ilyesmire ne számítsunk. Ez a panasz egyébként eklatáns bizonyítása az Országos Szövetség sürgős szükségének. Akadékoskodó a többséggel szembeszálló kartársak mindenkor akad­nak, akik részben vagy egészben meghiúsítani töreksze­nek minden jó szándékunkat. Aki tehát biztos védbás­­tyákról akar a maga részére gondoskodni, az lépjen be az »Asztalosmesterek Országos Szövetségé «-be. Szövet­ségünk majd keres és talál rá módot, hogy a vissza­éléseket meggátolja. Ma egyébként már mindenfelé meggyőződtek a kartársak arról, hogy iparunk bajait egyedül Országos Szövetségünk lesz képes orvosolni s épp ezért a jelent­kezések mind sűrűbben folynak be. A Szövetség, amint megalakult, a legsürgősebb feladatának tekinti majd a most dúló egyenetlenségek megszüntetését, a széthúzás meggátlását s az egyetértés megteremtését. Kartársaink­nak addig is hasonló irányban kell közreműködniök, nem a mi, de a saját jól felfogott érdekükben, mert minden csekélynek vélt egyenetlenség is károkat okoz­hat, amelyek pedig elkerülhetők volnának. Új bútorcsarnok. Lapunk állandó buztízásának, amely az egyéni erők összpontosítását soha meg nem szűnik a kartársak figyelmébe ajánlani, egy újabb eredményéről számolha­tunk be. Újból egy bútorcsarnok szövetkezet létesül a fővárosban, melynek tagjai fővárosi és a főváros kör­nyékbeli kismesterek, akik szövetkeztek a végből, hogy egy lakásberendező bútorcsarnokot alapítsanak, melynek címe: »Budapesti Asztalosmesterek lakberendezési szö­vetkezete.« Az élet nehéz küzdelmeit vivő kismester kartársak mindjobban és mind többen belátják, hogy a mai életvi­szonyok közepette egyedül a régi jelszó alatt lehet elő­rejutni: «segíts magadon és az Isten is megsegít!« Ezt a jelszót írta most zászlajára az a néhány lelkes és agilis kartársunk, akik ez uj szövetkezet eszméjét föl­vetve, tagokat toboroznak. Mint maguk az alapítók mondják, megunták már a bútorkereskedők kizsákmá­nyolását s mert a butorkészítményeik értékének alig 35—40 %-át kapják meg a kereskedőtől, most a maguk erejéből fognak a vásárló közönség részére egy csar­nokot létesíteni, ahol minden föltalálható lesz, ami egy lakás berendezéséhez szükséges. Mi csak örvendünk annak, hogy a lapunk által fölvetett s folyton hangoztatott eszme követőkre talált. Annak a jele ez, hogy mind többen belátják az egyesü­lésben rejlő óriási erő hatalmát. Lám, most szövetkező kartársaink is éveken át szipolyoztattak a kereskedők által, amig végre buzdításaink s felvilágosításaink nyomán rájöttek arra, hogy munkájuk után a hasznot a keres­kedő vágja zsebre s mig nekik száraz kenyérre is alig jutott, addig az ő munkájuk után gazdagodó kereskedő bőségben duskálkodik. És e mellett az a temérdek meg­aláztatás, amelyben a kereskedőktől a bútor­szállító kartársaknak része van, szintén nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma a fővárosban már öt bútorcsarnokot állítottak föl az asztalosmesterek. Ha ily mértékben hatja át a kartársakat az az eszme, amelyet lapunk soha meg nem szűnik portálni, úgy mielőbb reményünk lehet rá, hogy az egyesülés ha lassan is, de mind nagyobb tért hódit közöttünk, így is kell ennek lenni s el kell jönnie az időnek, amikor egy táborban leszünk nem szétszórtan, miként ma. Mert az egyesülés, a szövetkezés, az összetartás az egyedüli mód, amely jövőnket biztosítja s anyagi helyzetünket megjavítja. Ma már példák állanak e tekintetben elő­­tünk s nem is kell e példákért messzire mennünk. Itt vannak a fővárosi bútorcsarnok szövetkezetek. Mily szé­pen prosperálnak azok, pedig kezdetben valamennyi gyönge és kicsiny volt. De helyes vezetés és jó áru beállítás a közönséggel megkedveltették azokat s a közönség szine-java ma nem megy többé bútorért a kereskedőhöz, de magához a termelőhöz. Ez új, alakuló szövetkezet teljesen függetlenül léte­sül. És sem bankok,­­sem az állam nem áll a háta mögött segélylyel, de a beavatkozással sem. Az ala­pítók célja, illetve terve az, hogy minden szövetségi tag, aki bútort állít be a csarnokba, bútora értékének ötven százalékát nyomban megkapja előlegül, ha arra reflektál. Ez nagy előny, mert hisz a bútorkereskedők az érték 35—40 “/„-át adják — örök árban. Az alakuló szövetség tagjai már több értekezletet tartottak. A legközelebbit január 3-án este 7 órakor tartják a IV. Veres Pálné­ utca 35. szám 1. emeletén levő »Belvárosi kisiparosok és kereskedők köré­«ben , január 9-én d. e. 9 órakor ugyanott lesz az alakuló közgyűlés. E □ Ö NY“ CSSLiflCOIi = J AL2USI A NAPELL01ZO = cs VÁSZIMREOOJIT-CTáRR­ON­A ERNŐ . . B­UDAPESTI TELEFON -23-85 • ZABELLAZ­­ UTCA A7. ~ • ! TELEFON • 23-85 •

Next