Magyar Czipész-Ujság, 1901 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1901-07-15 / 14. szám

4 MAGYAR CZIP­­SZ-UJSÁG: osztanák a szükséglet beszerzését és külön pályázatot irnának ki a felsőrészek szállítására és külön talpalásra. Ezzel a talpaló kisiparosok is hathatós támogatásban ré­szesülnének. A czipészek és csizmadiák azonban nem nagy ro­­konszenvvel fogadják ezt az eszmét. Ők megvannak elégedve a mai rendszerrel, de több munkát kérnek; azt is kérik, hogy­ a vasutak s egyéb nagy­­fogyasztók tes­tületeinek alkalmazottai számára szintén itthon szerez­zék be az egész lábbeli szükségletet s igen nyomatéko­­san hangsúlyozzák azt a kívánalmukat is, hogy az átvé­telnél a hadsereg és a többi hatóságok közegei ne vexálják a szállítókat s hogy az átvételnél rendszerint az illetékes kereskedelmi és iparkamarák által kijelölt pol­gári­­szakértők is legyenek jelen. Véleménykülönbség esetén egy felsőbb fórum döntése volna kikérendő. A czipésziparosok némi nehezteléssel említik azt is, hogy a gyárosok nem szívesen lépnek a kisebb iparo­sokkal direkt üzleti összeköttetésbe, a közvetítőkkel pe­dig bajosabb is, drágább is az érintkezés, mert tudva­levő, hogy a közvetítő is akar nyerni a kisiparosnak el­adott czikkeken. Ez a közbenső nyereség pedig súlyo­sítja a versenyzési feltételeket. A fegyen­czipar versenye is állandó kifogyhatatlan panasz tárgyát képezi. Megjegyzendő azonban, hogy a soproni fegyintézeti czipészüzlet ellen az érdekeltség kö­rében érdemleges kifogások nem létettek, főleg azért, mert a telep bérlője kizárólag a letartóztatási intézetek szükségletére dolgozik s a­mennyiben más czikkek elő­állítására is maradna ideje, szerződésileg arra van köte­lezve, hogy kereskedelmi czikket kizárólag kivitelre ké­szíthet, a­mit a fegyház intézősége ellenőrizni köteles. Itt említjük meg, hogy a nagyenyedi fegyház szintén foglalkozik czipőkészítéssel, ez azonban a kisiparosság­nak már érzékeny versenyt okoz. A külföldi piac­ot nem volna nehéz a mi felsőrész- és kész czipő-iparúnknak megnyerni, mert a mindennapi használatra szánt czikket is képesek vagyunk előállítani. De a szállítási költségek és a vámok az export­kísérle­­tek sikeresítésének útját állják. E tekintetben nagyobb iparosaink jelentékenyebb kedvezményeket kérnek, mert különben kivitelünkről még sokáig nem lehet majd be­szélni. Leginkább az erdélyrészi iparosok hangoztatják e kívánalmakat, a­kiknek Rumániába szép kivitelük le­hetne. Ma azonban a vám a durva árunál 3, a finomabb árunál 5 korona. Sokat lehetne a kivitel előmozdításán lendíteni, ha a Rumániával legközelebb megújítandó ke­reskedelmi szerződés alkalmával e vámok lehető leszál­lítására a kormány figyelemmel lenne. De le kellene szállítani a külföldi bőrökre kivetett szállítási költségeket is. Egyik c­ég azt panaszolja, hogy Bécsből Székelyudvarhelyig a száll­­ási költségek egy mm. bőr után 12—14 koronát tesznek, pedig a bőrnek 30°/0та hulladékká válik. Ezzel szemben súlyosan esik latba az a tény, hogy az osztrák gyárosok a kész czipőt 30%-kal olcsóbban szállíthatják hazánk bármely vidékére, a­mi ismét csak a mi iparosaink versenyének megnehezítését idézi elől. Az osztrák verseny nemcsak azért diadalmaskodik nálunk, hanem azért is, mert az osztrák iparosok számos segédgépet és előnyös munkaeszközt használnak s az ő munkaerőik — főleg a cseh és morva kis városokban — sokkal olcsóbbak a mieinknél. A mi vidéki iparosaink is azt panaszolják, hogy a vidéken kevés a jó munka­erő, a Budapestről hozott munkások pedig drágák és nem állandók. Azt is föl kell jegyeznünk, hogy Ausztriá­ban minden nagyobb vidéki központon igen jól szerve­zett vándortanfolyamokkal javítják a kisiparosok üzem­­képességét és ízlésüknek modern irányban való fejlesz­tését. A hitel kérdése is ép oly sarkalatos pontja ez ipar­ágnak, mint a szabóiparnak. Hosszú hitelt kell enge­délyezni a fogyasztóknak s ezzel szemben a termelő iparosoknak a hitelt szívósan kell kikönyörögni és súlyos feltételek mellett „élvezni.“ A szövetkezetek egyedül nem segítenek e bajon ; az egyetlen kedvező megoldás a nyílt könyvkövetelések olcsó és kényelmes leszámíto­lása volna, mely kívánalmat ez iparág érdekei szem­pontjából kétszeres nyomatékkal kell e helyen hang­súlyozni. Végül ki kell emelni, hogy a czipődiszmóáru, mely Bécsben a virágzás tetőpontján van, nálunk majdnem egészen hiányzik. Épen nem készül hazánkban az u. n. galanterie, finomabb nemez- és gummiáru, melyeket pedig könnyű volna nálunk meghonosítani. „Turul“ Egyik nagyváradi szaktársunk szíves volt az ottani ipartestületnek a kereskedelmi miniszterhez a „Turul“ ügyben intézett kérvényének másolatát rendelkezésünkre bocsájtani, a­melyet érdekességénél fogva teljes egészé­ben közlünk. Reméljük, hogy az abban foglaltak minden egyes olvasónk helyeslésével fog találkozni. Másolat: a nagyváradi ipartestületről. Nagyméltó­­ságu Hegedűs Sándor m. k. kereskedelemügyi Miniszter Úrhoz Budapest. Nagyméltóságu Miniszter Úr! Kegyel­mes Urunk! Az 1900. évi október hó 31-én bátorkod­tunk Nagy méltóságod elé kérvénynyel járulni és abban alázattal kérelmezni, — hogy az államilag támogatott Magyarországon idegen ekével létesített czipő gyárak­nak, a kicsinyben való eladás és az ilyen czélra, a gyári czég alatt berendezett üzletek nyitása, valamint a kis megrendelések elfogadása — meg ne engedtessék. Kérelmünket azon előre látott és bizton bekövetkező események megismertetésével támogattuk, hogy a kül­földi tőke c­élja nem a hazai ipar emelése és fejlesztése vagy a hazai munkások foglalkoztatása, hanem a kül­földi gyártmányoknak, magyar állami támogatás mellett és magyar gyári c­ég alatt leendő értékesítése. Sajnos, hogy sejtelmünkben nem csalódtunk, a­mitől féltünk, óvakodtunk, „a nem tisztességes verseny“ bekövetkezett, a mödlingi Gerhardusz-féle czipőgyár készítményei a Temesváron engedélyezett és államilag támogatott,­­ egy részvényen kívül — Gerhardusz mödlingi czipő­­gyáros tulajdonát képező „Turul“ czipőgyár részvény­­társaság czimen raktárak lettek felállítva, az ország majdnem minden nagyobb városában, hol „Turul" jegy és czég alatt mödlingi hitvány, állott gyártmányok lettek áruba bocsátva, ezen a valóságnak meg nem felelő áru­jelzés és czég gyártmány ellen, első esetben a szegedi, utána pár napra a nagyváradi ipartestület által tett fel­jelentésre Nagyváradon az elsőfokú iparhatóság által megtartott vizsgálat az 1884. évi XVII. t. ez. 58. §-ába ütköző és 157-ik §. d. pontja szerint büntetendő ipar­kihágást konstatálta. Nagyváradon a raktárhelyiségen kifüggesztve volt „Turul czég“ eltávolíttatott és helyette 1901.

Next