Magyar Czipész-Ujság, 1901 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1901-07-15 / 14. szám
4 MAGYAR CZIPSZ-UJSÁG: osztanák a szükséglet beszerzését és külön pályázatot irnának ki a felsőrészek szállítására és külön talpalásra. Ezzel a talpaló kisiparosok is hathatós támogatásban részesülnének. A czipészek és csizmadiák azonban nem nagy rokonszenvvel fogadják ezt az eszmét. Ők megvannak elégedve a mai rendszerrel, de több munkát kérnek; azt is kérik, hogy a vasutak s egyéb nagyfogyasztók testületeinek alkalmazottai számára szintén itthon szerezzék be az egész lábbeli szükségletet s igen nyomatékosan hangsúlyozzák azt a kívánalmukat is, hogy az átvételnél a hadsereg és a többi hatóságok közegei ne vexálják a szállítókat s hogy az átvételnél rendszerint az illetékes kereskedelmi és iparkamarák által kijelölt polgáriszakértők is legyenek jelen. Véleménykülönbség esetén egy felsőbb fórum döntése volna kikérendő. A czipésziparosok némi nehezteléssel említik azt is, hogy a gyárosok nem szívesen lépnek a kisebb iparosokkal direkt üzleti összeköttetésbe, a közvetítőkkel pedig bajosabb is, drágább is az érintkezés, mert tudvalevő, hogy a közvetítő is akar nyerni a kisiparosnak eladott czikkeken. Ez a közbenső nyereség pedig súlyosítja a versenyzési feltételeket. A fegyenczipar versenye is állandó kifogyhatatlan panasz tárgyát képezi. Megjegyzendő azonban, hogy a soproni fegyintézeti czipészüzlet ellen az érdekeltség körében érdemleges kifogások nem létettek, főleg azért, mert a telep bérlője kizárólag a letartóztatási intézetek szükségletére dolgozik s amennyiben más czikkek előállítására is maradna ideje, szerződésileg arra van kötelezve, hogy kereskedelmi czikket kizárólag kivitelre készíthet, amit a fegyház intézősége ellenőrizni köteles. Itt említjük meg, hogy a nagyenyedi fegyház szintén foglalkozik czipőkészítéssel, ez azonban a kisiparosságnak már érzékeny versenyt okoz. A külföldi piacot nem volna nehéz a mi felsőrész- és kész czipő-iparúnknak megnyerni, mert a mindennapi használatra szánt czikket is képesek vagyunk előállítani. De a szállítási költségek és a vámok az exportkísérletek sikeresítésének útját állják. E tekintetben nagyobb iparosaink jelentékenyebb kedvezményeket kérnek, mert különben kivitelünkről még sokáig nem lehet majd beszélni. Leginkább az erdélyrészi iparosok hangoztatják e kívánalmakat, akiknek Rumániába szép kivitelük lehetne. Ma azonban a vám a durva árunál 3, a finomabb árunál 5 korona. Sokat lehetne a kivitel előmozdításán lendíteni, ha a Rumániával legközelebb megújítandó kereskedelmi szerződés alkalmával e vámok lehető leszállítására a kormány figyelemmel lenne. De le kellene szállítani a külföldi bőrökre kivetett szállítási költségeket is. Egyik cég azt panaszolja, hogy Bécsből Székelyudvarhelyig a szállási költségek egy mm. bőr után 12—14 koronát tesznek, pedig a bőrnek 30°/0та hulladékká válik. Ezzel szemben súlyosan esik latba az a tény, hogy az osztrák gyárosok a kész czipőt 30%-kal olcsóbban szállíthatják hazánk bármely vidékére, ami ismét csak a mi iparosaink versenyének megnehezítését idézi elől. Az osztrák verseny nemcsak azért diadalmaskodik nálunk, hanem azért is, mert az osztrák iparosok számos segédgépet és előnyös munkaeszközt használnak s az ő munkaerőik — főleg a cseh és morva kis városokban — sokkal olcsóbbak a mieinknél. A mi vidéki iparosaink is azt panaszolják, hogy a vidéken kevés a jó munkaerő, a Budapestről hozott munkások pedig drágák és nem állandók. Azt is föl kell jegyeznünk, hogy Ausztriában minden nagyobb vidéki központon igen jól szervezett vándortanfolyamokkal javítják a kisiparosok üzemképességét és ízlésüknek modern irányban való fejlesztését. A hitel kérdése is ép oly sarkalatos pontja ez iparágnak, mint a szabóiparnak. Hosszú hitelt kell engedélyezni a fogyasztóknak s ezzel szemben a termelő iparosoknak a hitelt szívósan kell kikönyörögni és súlyos feltételek mellett „élvezni.“ A szövetkezetek egyedül nem segítenek e bajon ; az egyetlen kedvező megoldás a nyílt könyvkövetelések olcsó és kényelmes leszámítolása volna, mely kívánalmat ez iparág érdekei szempontjából kétszeres nyomatékkal kell e helyen hangsúlyozni. Végül ki kell emelni, hogy a czipődiszmóáru, mely Bécsben a virágzás tetőpontján van, nálunk majdnem egészen hiányzik. Épen nem készül hazánkban az u. n. galanterie, finomabb nemez- és gummiáru, melyeket pedig könnyű volna nálunk meghonosítani. „Turul“ Egyik nagyváradi szaktársunk szíves volt az ottani ipartestületnek a kereskedelmi miniszterhez a „Turul“ ügyben intézett kérvényének másolatát rendelkezésünkre bocsájtani, amelyet érdekességénél fogva teljes egészében közlünk. Reméljük, hogy az abban foglaltak minden egyes olvasónk helyeslésével fog találkozni. Másolat: a nagyváradi ipartestületről. Nagyméltóságu Hegedűs Sándor m. k. kereskedelemügyi Miniszter Úrhoz Budapest. Nagyméltóságu Miniszter Úr! Kegyelmes Urunk! Az 1900. évi október hó 31-én bátorkodtunk Nagy méltóságod elé kérvénynyel járulni és abban alázattal kérelmezni, — hogy az államilag támogatott Magyarországon idegen ekével létesített czipő gyáraknak, a kicsinyben való eladás és az ilyen czélra, a gyári czég alatt berendezett üzletek nyitása, valamint a kis megrendelések elfogadása — meg ne engedtessék. Kérelmünket azon előre látott és bizton bekövetkező események megismertetésével támogattuk, hogy a külföldi tőke célja nem a hazai ipar emelése és fejlesztése vagy a hazai munkások foglalkoztatása, hanem a külföldi gyártmányoknak, magyar állami támogatás mellett és magyar gyári cég alatt leendő értékesítése. Sajnos, hogy sejtelmünkben nem csalódtunk, amitől féltünk, óvakodtunk, „a nem tisztességes verseny“ bekövetkezett, a mödlingi Gerhardusz-féle czipőgyár készítményei a Temesváron engedélyezett és államilag támogatott, egy részvényen kívül — Gerhardusz mödlingi czipőgyáros tulajdonát képező „Turul“ czipőgyár részvénytársaság czimen raktárak lettek felállítva, az ország majdnem minden nagyobb városában, hol „Turul" jegy és czég alatt mödlingi hitvány, állott gyártmányok lettek áruba bocsátva, ezen a valóságnak meg nem felelő árujelzés és czég gyártmány ellen, első esetben a szegedi, utána pár napra a nagyváradi ipartestület által tett feljelentésre Nagyváradon az elsőfokú iparhatóság által megtartott vizsgálat az 1884. évi XVII. t. ez. 58. §-ába ütköző és 157-ik §. d. pontja szerint büntetendő iparkihágást konstatálta. Nagyváradon a raktárhelyiségen kifüggesztve volt „Turul czég“ eltávolíttatott és helyette 1901.