Magyar Czipész-Ujság, 1904 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1904-01-01 / 1. szám
1903. MAGYAR CZIPfISZ-UJSÁG. 7 önállóságra, annak azonnal fizetni kell testületi és iparkamarai illetékeket, de hasznát semminek se veszi. A kisipar hanyatlik rohamosan. A munkások is szenvednek a határt nem ismerő versenytől, a melyet öntudatlanul maguk között csinálnak a munkabéreknél. Ha az úgynevezett otthoni, vagy vásári munkánál, amely még olcsóbb a jó gyári munkánál, a munkabérek nem emelkednek, akkor módot kell keresni, hogy ez a baj megszűnjön. A czipésziparnál van az a sajátságos eset, hogy a bérrendszer, a javarészében domináló darabszámbér, beláthatlan időkig meg nem lesz változható, daczára a nagy hátrányoknak, amelyekkel jár. Heti munkabért kis részben a kisiparosoknál találni és egyes munkáknál a gyárakban. Ezen veszélyek ellen ez időszerint csak két szer létezik. És az a törvényhozás védelme és a munkások szervezkedése. Elhibázott dolog volna azonban ez idő szerint a törvényhozás védelmébe bízni. Ha egy olyan törvényt, amely a szegény nép millióit oly súlyosan érinti, mint az új vámtörvény, rövid néhány óra alatt letárgyalnak és egy csepp kilátás sincs arra, hogy azok a czikkek olcsósodjanak, amelyek épen a szegény nép fenntartására szükséges, akkor a törvényhozás védelméről szólni hiábavaló dolog. A kis emberek megvédését czélzó törvények évek óta egy lépéssel nem haladtak előre. Másképen áll a dolog a czipészet minden fajta munkásainak szervezésével, a melyhez a kisiparosok is csatlakozhatnának. Nagy szervezetek, a melyek egy czél felé haladnak, képesek lennének e bajokon segíteni. Munkaidő és bérek szabályozása az egész iparnak javára válnának. fi czipészipari szakoktatásról. A lefolyt 1903. évben a czipészipari szakoktatás nevezetes átalkuláson ment keresztül és talán nemcsak a szakférfiakra, hanem mindazokra, kik az iparfejlesztés ügye iránt érdeklődnek, érdemes lesz itt egyet-mást elmondani. Maguk a czipészek országos mozgalmaik közben évtizedek óta hangoztatták azt az igazságot, hogy a külföldről beözönlött gyári czipőárukkal, valamint a már belföldön is gyárilag készített vásári árukkal másként a versenyt fel nem vehetik ellenük, másként sikerrel nem harczolhatnak, mintha oly fegyvert használnak, mely mindenütt, ahol csak ezt a fegyvert használták, hathatósnak és erősnek bizonyult. Minden törekvés oda irányult tehát az ország czipésziparosai legjobbjainál, hogy ezt a fegyvert — amelynek neve szaktudás és szorgalom, a czipésziparosok között minél szélesebb körben ismertessék és terjeszszék. Ezeket a törekvéseket hathatósan támogatta maga a legilletékesebb iparfejlesztő tényező is, a kereskedelmi kormány, valamint a kereskedelmi és iparkamarák. Ha a kereskedelmi minisztérium és a kamarák e téren való működését, vizsgáljuk, örvendetesen tapasztaljuk, hogy fáradozásuk nem volt hiábavaló, mert a czipészipari szaktanfolyamok tartása által a czipész iparosságot oly eszközök birtokába segítették, melyekkel , ha az szorgalommal is párosul, bizton felveheti a versenyt a győzelem reményében. Meg kell említenem még azt is, hogy a czipész iparosság általában igaz lelkesedéssel fogta fel a szakoktatás fejlesztésének eszméjét és tömegesen jelentkezett a tanfolyamok látogatására. Némely városban oly tömegesen, hogy egy tanfolyam nem is volt elég a résztvenni akarók felvételére. Ezeket előrebocsájtva, elismeréssel kell fordulnunk mindazon tényezők felé, amelyeknek részük volt az iparfejlesztés e szerény munkájában. Hogy ez a munka nem volt meddő, nem volt hiábavaló, az ki fog tűnni az alább felsorolandó adatokból. Az ország különböző vidékein, 20 városban tartottak cipészipari vándor szaktanfolyamot. Nevezetesen Szászsebesen, Deésen, Veszprémben, Brassóban, Maros- Gépek a czipésziparban. Irta: Csikora János. A czipészipar fejlődési folyamatában újjászületést jelentett az első gép megjelenése. Mint minden szakmában, úgy a czipész-szakmában is roppant átalakításokat idézett elő az első gép használatba vétele. A hajdani rendszert kisüzemű termelésével lassan kint kiszorította és megjelölte ama utat, amelyen azóta a czipészetnek haladnia kellett. Már a társadalom gazdasági fejlődése is rákényszerítette a csipészipart a tökéletesülésre, mert a kisüzemű termelés nem volt többé képes a piaci szükségletet kielégíteni. Szükségessé vált tehát, hogy a technika is szolgálatába szegődjék a termelésnek. Ebből következtetve méltán állíthatjuk azt, hogy, úgyszólva, a kényszer teremtette meg az első varrógépet. A kisiparos a viszonyok kényszerítő hatása alatt ráruházta munkaerejét egy élettelen munkás sokkal hatalmasabb és gyorsabb erejére: a gépre. A jogaiba lépett gép meg is kezdte addig nem sejtett hatalmas munkáját és a kisiparost szinte bámulatba ejtette, mikor munkáját, termelő képességét, úgyszólva, megtízszerezve látta. Az addig lassú tempóban, nagy fáradsággal és sok idővel elkészített czipőt segítették előállítani a gépek. A csípő az első gép megjelenése előtt majdnem ismeretlen volt a piaczon, a varrógép megjelenése után azonban közvetlenül megjelent a világpiaczon és egyike lett a legszükségesebb kereskedelmi czikkeknek. Ezért azt hiszem nem lesz érdektelen megismerkedni közelebbről azon gépek történeti fejlődésével, amelyek a cipészetet is átalakították és vezették végig a fejlődés széles és hatalmas nagy útján a jelenkorig. Szükséges ezzel még azért is megismerkedni, hogy tudjuk magunkat alkalmazni a jövővel szemben. Mert, amiként az elődöknek alá kellett magukat vetni a fejlődés törvényszerű szigorúságának, úgy nekünk is meg kell minden újabb dologgal barátkoznunk, amelyek segítenek bennünket az életküzdelem nehéz nagy harczában. Álljunk meg hát egy pillanatra azon határmesgyénél, amelyen túl az uj rendszer, az uj czipészet kezdődik és tartsunk szemlét ama eszközök fölött, mely az uj rendszert megteremtette. Minthogy a varrógép volt az, amely a mechanikai eszközök között mint első volt nagy hatással a mai cipészet fejlődésére, rövid dióhéjban a varrógép történetét adjuk elsősorban. A varrógép története. A magas tökély, amely mai nap a varrógép gyártás terén el lett érve, maholnap egy századra visszanyúló kísérletek eredménye. Már 1804. évben váltott szabadalmat két angol egy találmányukra, mely oly szerkezetből állott, a mely a