Magyar Czipész-Ujság, 1905 (15. évfolyam, 1-24. szám)

1905-01-01 / 1. szám

t eléggé, aminek persze az a természetes következménye, hogy nem jól dolgoznak; egyszer rövidebb a felső, másszor bő vagy szűk a ferzsin, majd meg ránczos a bőr, stb. Mindenkor más a baj, természetesen a mi kárunkra. Ezekből a viszonyokból szerintem csak úgy lehet kibontakozni, ha — mint azt már mostanság nagyon sok szaktárs cselekszi — önmagunk licitáljuk a bőrt, vagy ha erre való időnk nem lenne, szabaszt alkalma­zunk és így legalább felügyeletünk alatt készül el a fel­sőrész. Ha ez a tervezet megvalósulhatna, először is elejét le­hetne venni a szakma szétzüllésének, másodszor meg­szűnnék a czipészmesterek közötti szenny-konkurrenc­ia, harmadszor pedig a kontár-munka végpusztulása követ­keznék be. És ez az a pont, ami, ha teljesülésbe me­hetne, rendkívül üdvös eredményeket hozna létre. A munkások egy része úgyis csak azon hála istenkedik, hogy bárcsak elpusztulna már a czipészkisipar. De a végzetnek legyen hála érte, ezt csak addig kívánják, míg meg nem komolyodnak. Akkor rendesen megfordul a koczka. (Itt jegyzem meg, hogy a sitz-munkások ma már olyan árért készítenek czipőket, hogy mihamarabb a gyárosokkal lesznek versenyképesek, és mi mást von­­hatna ez maga után, minthogy a mesterek kénytelenek a sittesek után tánczolni.) Mindezen elmondottak pedig azt bizonyítják, hogy égető szükségünk van a szervezkedésre, hiszen elvégre látjuk, hogy minden szakma szervezkedik. Hogy többet ne mondjak: legutóbb a fodrászok indítottak mozgalmat magasabb munkabér eléréséért, pedig azok legkevésbé sincsenek kitéve annyi bajnak, mint mi, kiknek napról­­napra többet kell fizetnünk az anyagokért. Lépjünk hát mi is a tettek mezejére és mutassuk meg, hogy a czi­­pészkisiparosok is tudnak árszabályt kidolgozni, sőt be is tudják azt tartani. Budapest, 1904. deczember 26. Kardos Mihály: végzetes az üzlet vezetésére is. A szaklapot hónapokig nem olvassa, de a városi pletykák és a mesterséghez legkevésbé sem szükséges napi­ események rendkívül ér­deklik. Erre van elég elég idő. Hol van e cselekedetek­ben a fejlődéshez szükséges üzleti organizác­ió ? Nem is gondol arra ez a tisztelt szaktárs, — és sajnos még annyi sok hozzá hasonlóan cselekvő — hogy a szak­sajtó az ipar főtényezője. A sokat kutatott szakkérdések megoldásai és az újabb szakkérdések problematikus felszínre jutása, az értekezések és a szakmában előforduló események, di­vatváltozás, újítások a mesterségben és még annyi sok és­ annyi más kérdés, változatos formában sorakoznak egymás mellé. Ezeket idejében olvasni kell, mert bizony ez nagyon sokkal szükségesebb és fontosabb a szak­emberre nézve minden más napihírnél. Nem mondom, hiszen a napilapok olvasása az életnek egyik szük­séglete, de ha már telik idő naponta az újság elolvasá­sára, kell hogy teljék a kéthetenként megjelenő szak­lap olvasására is. Mert előrehaladni, szaktudásunkban fejlődni, kereskedelmileg képződni, csakis a szaksajtó szorgalmas olvasása által lehet. Rossz rendszer, hogy a szaklapokat olvasás vé­gett félre tesszük: a még időnk lesz.“ Néhány perc­ alatt át lehet futni a lapot, és ha találunk benne olyan dol­gokat, amely szellemünket megragadja, akkor szentel­hetünk neki több időt is. Ha azonban olvastalanul tesz­­szük félre a lapokat, akkor rövid idő múlva egész hal­­mazzá lesznek és azok figyelmes átolvasására bizony sohasem­­lesz időnk.“ Az egész csak a megszokástól függ, mert ha egyszer szokásunkká lett a lapnak azon­nal való áttekintése, majd szorgos olvasása, akkor rö­­­­vid idő alatt tapasztalni fogjuk, hogy milyen nélkülöz­­hetetetlen surrogatum a szaksajtó. És azok, akik ezt a propozíc­iót elfogadják és ehhez tartják magukat, nem­csak mindenkor informálva lesznek a szakmában elő­forduló eseményekről, de legtöbbnyire nagyon becses tanulmányok birtokába is jutnak, míg a figyelmetlenek saját kárukra és a szemes konkurrensek nagy hasz­nára dobják sarokba szakmánk érdemes orgánumát, melyet pártolni és szorgalmasan olvasni egyik főköteles­ségünk lenne. Párkány, 1904. deczember 18. Molnár Károly, pár szó a szaksajtóról. A czipészek felvilágosodottabb osztályában is nem ritkán akadunk olyan egyénekre, akik szakképzettségük daczára az üzleti szellem és ipari ismeretek dolgában visszamaradtak, sőt mondhatnánk degenerálódtak. Az ilyen eseteknél legtöbbnyire a hiba abban rejlik, hogy szel­lemileg nem foglalkoznak eléggé és a szakmára irányuló figyelmességük nem nagyon körültekintő. Egy alkalom­mal egyik szaktársamat üzletében kerestem fel. A jó ember kora reggeltől késő estig munkálkodott és még­sem tudott boldogulni. „Hej, a konkurrenczia! Meny­nyire nekiront az embernek , hogy kényszeríti az árak leszállítására, stb.“ A régi nóta. És mit láttam a mes­ter úr üzletében ? A szaklap régebbi számai, melyeken még úgy, ahogy jöttek rajta volt a czimszallag, felbon­tatlanul hevertek az üzlet egyik-másik sarkában. „Hát ön nem szokta olvasni a szaklapot?“ — kérdeztem. „Ahhoz bizony nincsen semmi időm jó óram, hiszen látja mennyi a munkám. Mindig tele van a kezem.“ És teljesen igaza van. Mindenkor tele van a keze, de csakis a keze. A manapság már annyira szükségessé vált szellemi munkára nem ér rá,, mert a sok kézi­munka lefoglalja minden idejét. Persze ilyen gondolko­zás mellett nem lehet előrehaladni. Ilyen tervhiány néha! MAGYAR CZIPÉSZ-UJSÁG. Czélszerű lábbeli. A lábbeli egészségtanával foglalkozva, Rübner or­vos-tanár egy német lapban nagyon sok kísérletnek az eredményeit sorolja fel, amelyek a lábbeli czélszerűségét illető kérdésekre adnak feleletet. Eddig a legjobb lábbeli fölött való elmélkedéseknél kizárólag a lábnak anató­miai (bonettani) viszonyai voltak mérvadók, azaz főleg arra törekedtek, hogy a czipőt lehetőleg a láb alakjához alkalmazzák. A lábbeli azonban az általános ruházatnak is része lévén, nemcsak az a feladata, hogy a lábat külső mechanikai sérelmek ellen biztosítsa, hanem szük­séges, hogy kedvezőtlen külső viszonyok mellett a lábat hőveszteségektől, vagy pedig nyáron hőtorlódásoktól megóvja. Hogy várjon a czipő mennyiben felel meg tar­tósságának, arról mindenki saját tapasztalatai útján mond­hat ítéletet; máskép áll azonban a dolog a hygineai (egészségi) kérdések megoldásánál a bőr megválasztását, sőt a harisnya anyagát illetőleg is. E tekintetben a Rab- 1905.

Next