Magyar Grafika, 1924 (5. évfolyam, 3-12. szám)
1924-07-01 / 7-8. szám
nagyban segítette a kedvező konjunktúra , a magyar könyvtermelés fellendülése. Ennek fokozódása természetszerűleg jó hatással volt az üzemre is, amely évről évre bővült, míg végre is felváltotta a mai Királyi Pál utcai hatalmas üzem, amely 220 munkás befogadására alkalmas. Gottermayer anyagi gyarapodása nemcsak a jól kalkuláló üzletembernek tudható be, hanem munkája kiváló kvalitásának, amiről harmincnál több kiállítási érem és számos oklevél tanúskodik, amelyek közül a legelőkelőbb a párizsi világkiállítás nagy aranyérme és a francia Szépművészeti Akadémia pálmás rendjele. Gottermayer, amellett, hog’szakmájának technikai fejlesztésével foglalkozott, bőségesen kivette a részét a szakma gazdasági organizációjának életéből is. Mint munkaadó megszervezte a Főnökegyesület kebelében alakult könyvkötőszakosztályt, amelynek vezetését évek hosszú során át példás buzgósággal látta el. De szerepet vállalt a magyar ipari és társadalmi élet KI ISMERI a könyvpiac termékeit, aki alaposan és mélyebben megfigyeli a grafikai szakma produkcióját, aki összehasonlítja a vezető elemek, az úttörők munkáit a piacra kerülő nyomtatványok nagy tömegével, nagyon jól tudja,hogy mennyire égetően aktuális az a kérdés, melyet a M. G.-ban dr. Hauschild és Herzog S.kollégáink felvetettek. Ők úgy állítják be a dolgot, hogy az a generáció, amely a szakmával nőtt meg, rövidesen kihal, s egy-két évtized múlva nem lesznek más vezetők a nagyüzemekben, mint a bennük nevelkedett specialisták, akik azonban az általuk megoldandó problémáknak csak egy-egy részét, csak bizonyos oldalait tudják áttekinteni és így a termelés már most megnyilatkozó hibái és betegségei még sokkal fokozottabban fognak jelentkezni. Lehet, hogy igazuk is van azoknak, akik ezt az aggályt osztják a fentnevezett két szerzővel. Hiszen mindnyájan ismerünk nagyüzemeket, amelyek itt a szemünk előtt öregedtek el, s bár felszerelésüket időnként meg is újítják, lassanként mégis lecsúsznak arról a polcról, amelyre növekedésük idejében eljutottak, más terepein is s mindenütt a vezető egyéniségek sorában szolgálta a közügyeket. E téren is sok-sok érdemet szerzett, amiről ugyancsak sok kitüntetés tanúskodik, így a magyar Ferenc József-rend, a pápai szent Szilveszter-rend lovagkeresztjei, kereskedelmi tanácsosi cím stb. Gottermayer Nándorral — most, hogy 72 éves korában Párádon elhúnyt — egy olyan szakmabeli egyéniség szállt sírba, aki alacsony munkássorsból főként szakismerete és szaktudása, szépért való rajongása és kitűnő esztétikai érzéke révén emelkedett a társadalmi előkelőség és anyagi jólét régióiba. Eme kiválósága és a szakmai ügyek iránti érdeklődése, ügybuzgósága, a személyes érintkezésben megnyilvánuló szeretetreméltósága, amely puritán jellemének, szerénységének volt folyománya, mindenképpen érdemessé tették tiszteletünkre és megbecsülésünkre, amellyel életében is adózott neki a szakma s adózni fog elhúnyta után emlékének még hosszú-hosszú ideig. Úgy látszik, hogy a művet nem lehet elválasztani alkotójától, a bolt üzemel az egyéniségtől. Úgy látszik, hogy minden nagyüzem kifejlődéséhez, minden igazán jó nyomda létrejöveteléhez egy nagy nyomdászegyéniségre van szükség s amikor ez megöregszik, vagy kidől, nem lehet mást állítani a helyébe. Ez valószínűnek is látszhat, hiszen minden üzemnek más a természete, mások a berendezésének alakulásából folyó lehetőségei és hogy egy kész, hosszú idő alatt alakult nagyüzem vezetőjének nyergébe beleülvén, valaki az összes gyeplőket egyszerre kezébe vehesse, ismerhesse mindazt a sok-sok technikai, erkölcsi, szellemi, művészi tényezőt, amelyekből az üzem úgy és olyanná alakult, amilyen, az szinte elképzelhetetlen. Minden üzem, ahol a vezetők személyében változás áll be, megérzi ezt, és mennél nagyobb az üzem, annál inkább. Van sok olyan nagyüzem, melynél szinte megmagyarázhatatlan az a süllyedés, amely látszólag változatlan külső körülmények mellett, pusztán személyi változásoknál bekövetkezett, de az ilyen változások mégis gondolkodóba kell hogy ejtsék azokat, akik szívesen elfelejtkeznek arról a fontos szerepről, melyet az üzemvezetők a mai társadalomban személyük szerint betöltenek. A polgári munka eme jelentőségét az elmúlt idők társadalmi harcaiban sokszor letagadták. A jövő üzemvezetőiről(ír)