Magyar Gyáripar, 1922 (12. évfolyam, 1-24. szám)
1922-01-01 / 1-2. szám
a Magyar Gyáripar 1—2. számú kereskedelemről, a vámoknak teljes megszüntetéséről, hanem csupán az olyan vámvédelem ellen szólalt fel, mely monopóliumot teremt. Mi szívesen elfogadjuk ezt a helyesbítést és szívesen szögezzük le, hogy a „Népszava“ eddigi álláspontját félreértettük és szívesen vesszük tudomásul, hogy a szociáldemokrácia is azon az elvi állásponton áll, hogy vámvédelem nélkül ipari termelés ebben az országban el nem képzelhető. Ami a szociáldemokrácia lapjának azt a fenntartását illeti, hogy ne teremtsenek monopóliumokat egyesek érdekében és ne zárják el a kereskedelmi szerződések lehetőségét, ezt minden tekintetben aláírjuk, sőt aki egy kissé figyelemmel kíséri a Szövetségnek működését, az feleslegesnek is találta volna ezt az intelmet hozzánk intézni. Mi nemcsak hogy nem kívánunk monopóliumokat teremteni, hanem a vámvédelmet éppen abban a reményben, sőt tudatban kívánjuk, hogy ennek a hatása alatt új meg új üzemek keletkezzenek és ezeknek egymással való versenye tegye lehetetlenné a monopóliumokat, de másrészt lehetetlenné tegye a túlzott vámoknak szélsőséges kihasználását. Nekünk meggyőződésünk, hogy nem keletkezhetnek monopóliumok akkor, ha megfelelő vámvédelemmel direkt prémiumokat tűzünk ki új meg új ipari üzemek megalapítására, nem bánjuk, nevezzék akár „nevelő vámok“-nak ezt a vámvédelmet. Hiszen e tekintetben igen érdekesek azok a fejtegetések, amelyeket éppen a múlt számunkban a textiliparról olvashattunk, amely iparban a vámoknak és a behozatali tilalmaknak hatása alatt régi gyárak egymásután bővítik ki üzemeiket és új meg új igen szép alapításokról számolhatunk be. Ki az, aki bármily szépen hangzó és visszhangzó jelszóért erről lemondani mer. Ami pedig a kereskedelmi szerződések megkötésének lehetőségét illeti, azon a tanácskozáson, amelyet a portorosei konferenciát megelőzően a magyar kiküldöttek tartottak. Szövetségünk ügyvezető igazgatója azt az álláspontot fejtette ki, hogy mi azon a konferencián a kiviteli és behozatali tilalmak rendszerének megszüntetése és a régifajta kereskedelmi szerződések alapjára való visszatérés mellett foglaljunk állást. Ez az álláspont érvényesült is a portorosei konferencián és mi ezt általában kívánatosnak, elsőrangú közgazdasági érdeknek tartjuk. De viszont a mai rendszertől addig eltérni, amíg a szomszéd államok az elzárkózásnak egy sokkal fokozottabb rendszerét léptették életbe, mint mi, szabadon beengedni ide a cseh iparnak velünk erősen konkurráló termékeit, mielőtt még mi a magunk termékeivel eljuthatnánk a tőlünk keletre fekvő országokba, ezt mi a legvétkesebb és legkönnyelműbb politikának tartanók. És amikor az ilyen politikának a következményeitől nemcsak a tőkét féltjük és a tőkének nagyszerű termelői hivatását, hanem tisztviselőinket és munkásainkat is, akkor mindenkitől joggal elvárjuk, hogy elhigyje nekünk, nem frázis ez, hanem a magyar gyáripari termelés legfontosabb lelkiismereti kérdése. Mi a leghatározottabban állítjuk, hogy ebben a mi törekvésünkben nemcsak hogy nem szabad senkinek, de különösen nem a szociáldemokráciának nekünk gátat vetni, hanem egyenest kötelessége mellénk állani még akkor is, hogyha ez az első pillanatra nem is hoz olcsó babérokat. A kereskedelmi minisztérium kiadásában megjelent egy hatalmas kötet, melyet a statisztikai hivatal állított össze és amelynek tárgya az ipari érdekképviseletek a magyar szent korona országaiban az 1911-ik évben. Ez a lelkiismeretes, alapos munka 455 oldalon számol be mindazokról az ipari érdekképviseletekről — legyen az gyáripari vagy kisipari képviselet, szabad egyesület vagy ipartestület, amelyek a régi Magyarországon dolgoztak, úgyhogy ez a könyv azok között a gazdasági monográfiák között, amelyeket a történeti Magyarországról megőrzőnk, méltán foglal helyet. Dacára ennek az elismerésnek, mely egyébként a statisztikai hivatal egész munkásságát megilleti, mégsem tudunk örülni, hogy ezzel a kötettel most jött ki a nyilvánosság elé. Nemcsak azért, mert az 1911-es állapotot dolgozván fel, adatainak jó része antikválódott — hiszen sajnos az egész munkálatot ma már történeti munkának kell tekintenünk, és mint ilyent értékelnünk — hanem főleg azért, mert azt a költséget, papirost, nyomdakiadást, amit erre a munkára fordítottak, ezúttal más sokkal fontosabb, aktuálisabb és hasznothajtóbb kimutatások elől vonták el. Hogy egyebet ne említsek, a statisztikai hivatalnak havi kimutatásai, amelyeket annak idején a gazdasági érdekeltség igen nagy haszonnal forgatott és amelyek ma még többet jelentenének az érdekeltség számára mint a múltban, amelyekből ma nemcsak kereskedelmi, hanem pénzügyi konzekvenciákat is lehetne levonni, még mindig csak elvétve jelennek meg. Reméljük, hogy a reform kapcsán, melyet a kereskedelmi miniszter úr a statisztikai kimutatások tekintetében életbe léptet, egyszersmind arról is gondoskodás történik, hogy a statisztikai adatok mielőbb és még olyan időben kerüljenek a közgazdasági érdekeltség kezébe, amikor ezeknek gyakorlatilag is hasznát tudja venni. Az efajta kiadványok megjelenése nem lehet pénzkérdés s ha mégis pénzkérdést csinálnak belőle, hát mindig akad egy tétel, melyet ha elspórolnak, akkor a legszükségesebbre megvan a fedezet. Ez az, amit egy egyébként szorgalmas kötet megjelenése alkalmából szóvá akartunk tenni. * A választások közelednek, ezt nemcsak azokból a nyilatkozatokból állapíthatjuk meg, amelyeket a miniszterelnök a pártok előtt tett az új választások határideje tekintetében, hanem megállapíthajuk abból is, hogy azok, akik a jövő választásoknál fel akarnak lépni, akik maguknak a kerületeiket biztosítani akarják, azok egyszerre felfedezték, hogy bennük tulajdonképen egy erős szociális érzékű ember lappang, amely eddig csak azért nem kerülhetett