Magyar Gyáripar, 1939 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1939-01-20 / 1. szám

e­ lentéshez csatolni kell az előző munkáltató igazolását. Ennek a beszerzése a munkás kötelessége, de minden munkaadó köteles az igazolást kiadni munkájának arról, hogy hány napot töltött alkalmazásában. Ha a munkaadó ezen bejelentést át nem veszi, vagy nem to­vábbítja, kihágást követ el. Köteles a munkaadó a szakmai családpénztárnak jelenteni azt is, ha vala­mely munkavállalója valamely hónapban 15 napnál vagy hetenként 3 napnál kevesebb munkanapra kapott munkabért. Ezt a bejelentést legkésőbb a következő hónap első napján meg kell tenni. (Pl. a februári na­pokat illetően március 1-ig). Be kell jelentenie a munkaadónak azt is, ha munkavállaló munkaviszonya valamely okból megszűnt. Ha a munkaviszony a munka­­vállaló hibájából szűnt meg, akkor a munkaadó az erre vonatkozó adatokat is közölje a családpénztárral. A munkaadó útján jelenti be a munkavállaló azt a körül­ményt is, hogy katonai szolgálatra bevonult, vagy bal­eset, illetve betegség miatt keresetképtelenné vált. A bejelentéshez mellékelni kell a hatósági orvos vagy a társadalombiztosító intézet, illetve a katonai hatóság bizonyítványát. Ezek a bejelentések azonnal, de leg­később 8 nap alatt eszközlendők. A munkaadó útján je­lenteni be a munkavállaló lakáscímének megváltozását, gyermekének elhalálozását, vagy a tartási kötelezett­ség megszűnését is. A szakmai családpénztár feladata azután a beér­kezett bejelentési ívek és az ahhoz csatolt okmányok alapján, a munkavállalók igényjogosultságának meg­állapítása és a gyermeknevelési pótlék folyósítása. Minthogy a számítások szerint körülbelül 120—140.000 igényjogosult munkavállalóról lehet szó, az igényjogo­sultságnak első ízben történő megállapítása természe­tesen rendkívül nagy munkát jelent a családpénztá­rak számára. Ennek a munkának elvégzésére átmene­tileg esetleg a szakmai pénztáraknak további munka­erőkre lesz szüksége, amelyeket az iparügyi miniszté­rium elgondolása szerint a szakmai érdekelt vállalatok fognak a pénztárak rendelkezésére bocsátani. Ha ez az alapvető munka befejeződött és az egyes szakmai pénztárak tájékozódhatni fognak arról, hogy az admi­nisztrációt normális viszonyok között a továbbiakban milyen keretekben tudják majd ellátni, akkor fog meg­történni a szakmai pénztárak végleges megalakítása, az alkalmazottaknak az igazgatóság meghallgatása után a m. kir. iparügyi miniszter által történő kineve­zésével. Egyidejűleg remélhetőleg a vállalati család­pénztárak is meg fogják kezdhetni működésüket. * A gyermeknevelési pótlékok befizetésével, a válla­latok részéről szükséges ellenőrzéssel, a munkáslétszám kiszámításával és sok egyéb körülménnyel kapcsolat­ban felmerültek egyes technikai részletkérdések, me­lyek még tisztázásra szorulnak. A szakmai pénztárak tagjai Szövetségünk kezdeményezésére sorozatos meg­beszéléseket tartanak most ezekben a kérdésekben a pénztárak vezetőivel. A rendelet előírja, hogy a válla­latok a fizetendő gyermeknevelési pótlék tekintetében hirdetmény útján tájékoztassák a munkásokat. Ezek a hirdetmények az államnyomdában és a szakmai pénz­táraknál lesznek néhány napon belül kaphatók. Mint­hogy azonban az előkészítés most már sürgőssé vált, helyes, ha a vállalatok a munkások figyelmét már most felhívják egy általuk megszövegezendő hirdetményben arra, hogy az üzem alkalmazottainak a törvényes fel­tételek meglétében az 1938. évi XXXVI. tc.-ben meg­állapított gyermeknevelési pótlék jár és felszólítják a munkásokat, hogy igényjogosultságukat megfelelően igazolják. A bejelentő lapokon fontos tényező a szüle­tési anyakönyvi kivonatokon feltüntetett úgynevezett azonossági szám. Amennyiben a munkás kezében lévő születési anyakönyvi kivonat azonossági számot nem tüntet fel, leghelyesebb új anyakönyvi kivonatot kivál­tani, melyre az azonossági számot már automatiku­san rávezetik. Meg lehet oldani a kérdést úgy is, hogy az ilyen anyakönyvi kivonatot a munkaadó a bejelen­tési lapok kíséretében eljuttatja a szakmai pénztárhoz s ők vezetik rá a megfelelő azonossági számot. A szak­mai pénztárak anyakönyvi kivonat helyett úgynevezett anyakönyvi értesítést is elfogadnak, amennyiben azon az azonossági szám fel van tüntetve. Ez az intézkedés a munkásságot jelentős költségektől kíméli meg. Az át­lagos munkáslétszám kiszámítása úgy történik, hogy az összes évi munkanapok összeadandók és az ered­mény elosztandó 300-zal. Minthogy a férfiak teljes já­rulékot fizetnek, a nők pedig csak kétharmadrésznyit, a számítást úgy kell eszközölni, hogy külön kell össze­adni a férfiak és külön a nők összes évi munkanapjait s a nőkét csökkenteni egyharmadrésszel. Ez év első felében a rendelet értelmében az 1937. évi átlagos munkáslétszám az irányadó. Azok a vállalatok, ame­lyek fizetési meghagyást nem kaptak, de 20 munkás­nál többet foglalkoztatnak, ugyancsak kötelesek a fent ismertetett alapon kiszámítani átlagos munkáslét­számukat és az annak megfelelő járulékot a szakmai pénztárhoz befizetni. A bejelentési lapok kitöltésénél nagy figyelmet kell fordítani a munkás lakáscímére, mert a havi 5 pengőket oda fogja a postahivatal kézbe­síteni. Felvetődött az az indokolt kívánság is, hogy a kiállítandó születési anyakönyvi kivonatok illetékmen­tesek legyenek. Ma ugyanis a helyzet az, hogy bélyeg­mentesen állítják ki az anyakönyvi hatóságok e kivo­natokat, de 2 pengő kiállítási illetéket fizetni kell. Ebben az ügyben lépések történtek a belügyminiszté­riumban s talán mód lesz arra, hogy méltányos intéz­kedéssel a munkások részére a költségek megtakarít­hatók legyenek, bár ezt a kérdést az a fentebb ismer­tetett intézkedés, hogy a születési anyakönyvi kivona­tot az azonossági számmal is ellátott anyakönyvi érte­sítő pótolja, igen eredményesen megoldotta és kisebb je­lentőségűvé tette. Arra vonatkozó helyhatósági bizonyít­ványt, hogy az eltartásra az illető munkás van köte­lezve, csak az esetben kell csatolni, ha az eltartó nem a szülő. Tisztázatlan az a kérdés, hogy azoknál a vállalatoknál, amelyek 1937. után alakultak, milyen munkáslétszám legyen a járulék-kirovás alapja. Itt egyelőre nem lehet más alapot találni, mint azt a csonka időszakot, melyben a vállalat már működött. De ugyanennek a problémának a fordítottja is felvető­dött: mi történik akkor, ha valamely vállalat 1937. óta megszűnt, vagy jelentős mértékben összezsugorodott. Erre a kérdésre nehéz felelni, de az álláspont egyelőre az, hogy az 1937. évi munkáslétszám alapján fizetni kell a járulékot a vállalatnak. Az első fizetési megha­gyást az iparügyi minisztérium bocsátotta ki s az abban foglalt megállapítás mérvének felülvizsgálását kérni lehet az illetékes szakmai pénztárnál. A fizetési meghagyások adatainak korrekciójára a végleges ki­számítás után nyilván lesz mód. Felvetődött az a kér­dés is a megbeszélések során, hogy az életbenlét időn­kénti igazolása szükséges-e. A vélemény e tekintetben az, hogy csak gyanú esetén kell ezt a körülményt, iga­zoltatni, de később ezt a kérdést olyan módon igyekez­nek rendezni, hogy a rendelkezések kijátszása ne le­gyen lehetséges. A szakmai pénztárak vezetőinek és az érdekelt szakmáknak az a közvetlen érintkezése, mely most megindult, igen hasznosnak és helyesnek látszik s a szakmák el is határozták, hogy időről-időre össze fognak jönni s az aktuális kérdéseket megbeszélik. Ez feltétlenül nagy mértékben hozzá fog járulni azoknak a kezdeti nehézségeknek az áthidalásához, amelyek minden új intézménynél természetesen jelentkeznek. 1. szám. MAGYAR GYÁRIPAR

Next