Magyar Gyáripar, 1939 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1939-01-20 / 1. szám
e lentéshez csatolni kell az előző munkáltató igazolását. Ennek a beszerzése a munkás kötelessége, de minden munkaadó köteles az igazolást kiadni munkájának arról, hogy hány napot töltött alkalmazásában. Ha a munkaadó ezen bejelentést át nem veszi, vagy nem továbbítja, kihágást követ el. Köteles a munkaadó a szakmai családpénztárnak jelenteni azt is, ha valamely munkavállalója valamely hónapban 15 napnál vagy hetenként 3 napnál kevesebb munkanapra kapott munkabért. Ezt a bejelentést legkésőbb a következő hónap első napján meg kell tenni. (Pl. a februári napokat illetően március 1-ig). Be kell jelentenie a munkaadónak azt is, ha munkavállaló munkaviszonya valamely okból megszűnt. Ha a munkaviszony a munkavállaló hibájából szűnt meg, akkor a munkaadó az erre vonatkozó adatokat is közölje a családpénztárral. A munkaadó útján jelenti be a munkavállaló azt a körülményt is, hogy katonai szolgálatra bevonult, vagy baleset, illetve betegség miatt keresetképtelenné vált. A bejelentéshez mellékelni kell a hatósági orvos vagy a társadalombiztosító intézet, illetve a katonai hatóság bizonyítványát. Ezek a bejelentések azonnal, de legkésőbb 8 nap alatt eszközlendők. A munkaadó útján jelenteni be a munkavállaló lakáscímének megváltozását, gyermekének elhalálozását, vagy a tartási kötelezettség megszűnését is. A szakmai családpénztár feladata azután a beérkezett bejelentési ívek és az ahhoz csatolt okmányok alapján, a munkavállalók igényjogosultságának megállapítása és a gyermeknevelési pótlék folyósítása. Minthogy a számítások szerint körülbelül 120—140.000 igényjogosult munkavállalóról lehet szó, az igényjogosultságnak első ízben történő megállapítása természetesen rendkívül nagy munkát jelent a családpénztárak számára. Ennek a munkának elvégzésére átmenetileg esetleg a szakmai pénztáraknak további munkaerőkre lesz szüksége, amelyeket az iparügyi minisztérium elgondolása szerint a szakmai érdekelt vállalatok fognak a pénztárak rendelkezésére bocsátani. Ha ez az alapvető munka befejeződött és az egyes szakmai pénztárak tájékozódhatni fognak arról, hogy az adminisztrációt normális viszonyok között a továbbiakban milyen keretekben tudják majd ellátni, akkor fog megtörténni a szakmai pénztárak végleges megalakítása, az alkalmazottaknak az igazgatóság meghallgatása után a m. kir. iparügyi miniszter által történő kinevezésével. Egyidejűleg remélhetőleg a vállalati családpénztárak is meg fogják kezdhetni működésüket. * A gyermeknevelési pótlékok befizetésével, a vállalatok részéről szükséges ellenőrzéssel, a munkáslétszám kiszámításával és sok egyéb körülménnyel kapcsolatban felmerültek egyes technikai részletkérdések, melyek még tisztázásra szorulnak. A szakmai pénztárak tagjai Szövetségünk kezdeményezésére sorozatos megbeszéléseket tartanak most ezekben a kérdésekben a pénztárak vezetőivel. A rendelet előírja, hogy a vállalatok a fizetendő gyermeknevelési pótlék tekintetében hirdetmény útján tájékoztassák a munkásokat. Ezek a hirdetmények az államnyomdában és a szakmai pénztáraknál lesznek néhány napon belül kaphatók. Minthogy azonban az előkészítés most már sürgőssé vált, helyes, ha a vállalatok a munkások figyelmét már most felhívják egy általuk megszövegezendő hirdetményben arra, hogy az üzem alkalmazottainak a törvényes feltételek meglétében az 1938. évi XXXVI. tc.-ben megállapított gyermeknevelési pótlék jár és felszólítják a munkásokat, hogy igényjogosultságukat megfelelően igazolják. A bejelentő lapokon fontos tényező a születési anyakönyvi kivonatokon feltüntetett úgynevezett azonossági szám. Amennyiben a munkás kezében lévő születési anyakönyvi kivonat azonossági számot nem tüntet fel, leghelyesebb új anyakönyvi kivonatot kiváltani, melyre az azonossági számot már automatikusan rávezetik. Meg lehet oldani a kérdést úgy is, hogy az ilyen anyakönyvi kivonatot a munkaadó a bejelentési lapok kíséretében eljuttatja a szakmai pénztárhoz s ők vezetik rá a megfelelő azonossági számot. A szakmai pénztárak anyakönyvi kivonat helyett úgynevezett anyakönyvi értesítést is elfogadnak, amennyiben azon az azonossági szám fel van tüntetve. Ez az intézkedés a munkásságot jelentős költségektől kíméli meg. Az átlagos munkáslétszám kiszámítása úgy történik, hogy az összes évi munkanapok összeadandók és az eredmény elosztandó 300-zal. Minthogy a férfiak teljes járulékot fizetnek, a nők pedig csak kétharmadrésznyit, a számítást úgy kell eszközölni, hogy külön kell összeadni a férfiak és külön a nők összes évi munkanapjait s a nőkét csökkenteni egyharmadrésszel. Ez év első felében a rendelet értelmében az 1937. évi átlagos munkáslétszám az irányadó. Azok a vállalatok, amelyek fizetési meghagyást nem kaptak, de 20 munkásnál többet foglalkoztatnak, ugyancsak kötelesek a fent ismertetett alapon kiszámítani átlagos munkáslétszámukat és az annak megfelelő járulékot a szakmai pénztárhoz befizetni. A bejelentési lapok kitöltésénél nagy figyelmet kell fordítani a munkás lakáscímére, mert a havi 5 pengőket oda fogja a postahivatal kézbesíteni. Felvetődött az az indokolt kívánság is, hogy a kiállítandó születési anyakönyvi kivonatok illetékmentesek legyenek. Ma ugyanis a helyzet az, hogy bélyegmentesen állítják ki az anyakönyvi hatóságok e kivonatokat, de 2 pengő kiállítási illetéket fizetni kell. Ebben az ügyben lépések történtek a belügyminisztériumban s talán mód lesz arra, hogy méltányos intézkedéssel a munkások részére a költségek megtakaríthatók legyenek, bár ezt a kérdést az a fentebb ismertetett intézkedés, hogy a születési anyakönyvi kivonatot az azonossági számmal is ellátott anyakönyvi értesítő pótolja, igen eredményesen megoldotta és kisebb jelentőségűvé tette. Arra vonatkozó helyhatósági bizonyítványt, hogy az eltartásra az illető munkás van kötelezve, csak az esetben kell csatolni, ha az eltartó nem a szülő. Tisztázatlan az a kérdés, hogy azoknál a vállalatoknál, amelyek 1937. után alakultak, milyen munkáslétszám legyen a járulék-kirovás alapja. Itt egyelőre nem lehet más alapot találni, mint azt a csonka időszakot, melyben a vállalat már működött. De ugyanennek a problémának a fordítottja is felvetődött: mi történik akkor, ha valamely vállalat 1937. óta megszűnt, vagy jelentős mértékben összezsugorodott. Erre a kérdésre nehéz felelni, de az álláspont egyelőre az, hogy az 1937. évi munkáslétszám alapján fizetni kell a járulékot a vállalatnak. Az első fizetési meghagyást az iparügyi minisztérium bocsátotta ki s az abban foglalt megállapítás mérvének felülvizsgálását kérni lehet az illetékes szakmai pénztárnál. A fizetési meghagyások adatainak korrekciójára a végleges kiszámítás után nyilván lesz mód. Felvetődött az a kérdés is a megbeszélések során, hogy az életbenlét időnkénti igazolása szükséges-e. A vélemény e tekintetben az, hogy csak gyanú esetén kell ezt a körülményt, igazoltatni, de később ezt a kérdést olyan módon igyekeznek rendezni, hogy a rendelkezések kijátszása ne legyen lehetséges. A szakmai pénztárak vezetőinek és az érdekelt szakmáknak az a közvetlen érintkezése, mely most megindult, igen hasznosnak és helyesnek látszik s a szakmák el is határozták, hogy időről-időre össze fognak jönni s az aktuális kérdéseket megbeszélik. Ez feltétlenül nagy mértékben hozzá fog járulni azoknak a kezdeti nehézségeknek az áthidalásához, amelyek minden új intézménynél természetesen jelentkeznek. 1. szám. MAGYAR GYÁRIPAR