Magyar Hiradástechnika, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-01 / 1-3. szám
Híradástechnikai Kossuth-díjasok az 1953. évben Népköztársaságunk ez évben Kossuth-díjban részesítette iparfejlesztő munkájukért Winter Ernőt, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, Budincsevits Andort, a műszaki tudományok kandidátusát és Pintér János Ede kutatóintézeti csoportvezetőt, a Távközlési Kutató Intézet mérnökeit. WINTER ERNŐ a 20-as években, mint fiatal vegyészmérnök, az Egyesült Izzóban kidolgozta a báriumkatódos elektroncsövek gyártását. Ezzel új magyar iparág alapjait vetette meg és egyben az oxidkatód működése elméletének kutatását is helyes irányba terelte. Neki köszönhetők a kis fűtőteljesítményű telepes csövek. Az elektroncső kezdeti fejlesztéséhez számos tanulmányával lényegesen hozzájárult. Ide tartoznak a többrácsos csövekre vonatkozó szabadalmai. Miután iparágat alapozó munkáját sem anyagi előnyök, sem elismerés nem jutalmazták, anyagi gondoktól kényszerítve, a 20-as évek végén külföldön keresett és talált érvényesülési lehetőséget. Ezután az Egyesült Izzó hamarosan visszahívta. Bár javadalmazása most már a megélhetését biztosította, érdemét megillető elismerésben ekkor sem részesült és tudományos fejlődésre sem volt lehetősége. Munkaszeretete és munkatársainak megbecsülése vitte tovább az ismeretlenségben alkotó mérnök szokásos útján. A felszabadulás után növekvő alkotókészséggel kidolgozta a félfűtéses telepes miniatűr csősorozatot, amelyet azóta az egész világon utánoznak. Népgazdaságunk fejlődésével lehetősége nyílt, hogy a Távközlési Kutató Intézetben, a kutatómunkát gátló üzemi teendőktől felmentve, dolgozzon tovább. Itt munkatársai segítségével hosszú, fáradságos munkában behozta rádiócső-iparunknak a háború alatt bekövetkezett lemaradását. A modern rádiócsövek konstrukcióját és technológiáját a nyugati technikára való támaszkodás nélkül fejlesztette tovább. Ezen eredményeiért most a második, ez esetben 30.000 Ft-os, Kossuth-díjat kapta, ezt megelőzően pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. Pályafutása alatt szakmájának elvi kérdéseivel foglalkozva, igyekezett a mérnök reális szemléletének megfelelő elektronelméletet kialakítani. Egy ilyen, a matematika gyakran tévutakra vezető hajlékony formalizmusától független elméletnek körvonalait vázolta fel akadémiai székfoglaló előadásában. BUDINCSEVICS ANDOR 1930-ban technikusként kezdte pályafutását az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumában. A rádiócsőgyártás vákuumtechnológiájának laboratóriumi kérdéseivel foglalkozva, hamarosan Winter Ernő munkatársa lett. Ebből az időszakból valók a szekunderemissziós jelenségek vizsgálata közben elért gyakorlati eredményei. Felszabadulásunk után tovább folytatta tanulmányait, majd Winter Ernővel együttműködésben végzett jelentős munkája érdemesítette őt a kandidátusi tudományos fokozatra és ezt követően a Kossuthdíjra. PINTÉR JÁNOS EDE vegyésztechnikus 1937 óta Winter Ernő legközelebbi munkatársa. Egyéb üzemi munkáján kívül hozzájárult a múltban a kis fűtésteljesítményű telepes csövek és a felszabadulás után a félfűtésű telepes miniatűrcsövek katódgyártási eljárásának kidolgozásához. A Kossuth-díjat a Távközlési Kutató Intézetben, a két kartársával közös munkából reá eső rész eredményes elvégzéséért nyerte el.