Magyar Sütők Lapja, 1925 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1925-01-01 / 1. szám

MAGYAR SÜTŐK LAPJA túlprodukció által előidézhető tisztességtelen ver­sengéstől, játszikönnyűséggel lehetett volna éppen ama ren­delet szellemének érdekében megakadályozni az ilyenek térfoglalását úgy a saját, mint a fogyasztó­közönség érdekében, de azoknak az érdekében is, kiknek helyes elhelyezkedése államérdeket képezett és kikre — ismétlem — nem vonatkozhatik ezen állásfoglalás, mig igy éppen ezen szerencsétlenek lesznek legelői, kiket az elhullás igazságtalansága fenyeget. Hogy lehetne ezen ma már eredménnyel segíteni? Az igen bajos kérdés, de nem tartom lehetetlennek. Inscirálni kellene egy revíziót. Egy ily revíziónak ma már az iparunk szempotjából kívánatos ered­ménye nem volna ugyan, de lehetséges volna a tulajdonjog megsértése nélkül és a szabad keres­kedelem elvének a lehetőség megóvásával, de a mai elhelyezkedés nehézségeinek figyelembe vétele mellett és figyelembe vételével annak, hogy az ipar és kereskedelem tisztességét a túlprodukciót és az oda nem tartozó elemektől meg kell óvni, a reví­ziót akként lefolytatni, hogy mindazok, kik e szak­mát nem tanulták, de a pékségen kívül még egyéb szakmát is űznek, avagy mielőtt a pékségre áttér­tek, egy oly foglalkozást űztek, amelyre való visz­­szatérésnek semmi akadálya nincs, végre, kik bi­zonyos időn belül űzvén a pékipart, annak utólagos elsajátításához semmi hajlandóságot bebizonyítani nem tudnak, ezek iparigazolványuktól megfosztan­­dók volnának. Ezen tisztogatási folyamat megfelelne a mi ipa­runk szempontjainak, megfelelne a mai közgazda­­sági állapotoknak és megfelelne a fogyasztóközön­ségnek, a pékipar megbízhatóságához fűzött érde­kének is. Még mindig igen sok azoknak a száma, kik nem tudtak elhelyezkedni és itt első helyen kell meg­említeni azokat a pékmunkásokat, kiknek régi vá­gyuk volna, de minden kilátás nélkül, a lehetőségre a letelepedés. El kell távolítani az illetékteleneket, egyrészt egy normális helyzet teremtése céljából, másrészt a cél­ból, hogy legalább azok helyezkedhessenek el, kik a pékipart életpályául választották, mert végre mi­vel foglalkozzanak azok, kiknek más mesterségük nincs. Talán ezek meg más iparra térjenek át és ott legyenek kontárok. Löwenbach Benedek, Vidéki Slangok. Volt szerencsém olvasni a Magyar Sütők Lapjá­nak a múlt számát, melyben Esztergályos János képviselő úr interpellált a sütők ellen, mert drágán árulják a kenyeret és ez csinálja a forrdalmat és a lázadást. Ezennel bátorkodom válaszolni, hogy mi drágítja meg a kenyeret és miképen fizet rá a sütőmester a kenyérárulásnál, és ha már nem is fizet rá, de a haszon sem annyi, mint amennyiről a képviselő úr interpellált. Vegyünk például egy vidéki kisiparost, aki meg­veszi a búzát a kereskedőnél és ott megfizeti a három százalék forgalmi adót, kiviszi a malomba és ott újra megfizeti a forgalmi adót. És ez még csak a liszt, mikor feldolgozza, akkor, mint kész kenyér után, újra megfizeti a forgalmit, sőt ha viszont­eladónak dolgozik, ott negyedszer is megfizeti, tehát egy kilogramm kenyér után, míg forgalomba lesz hozva, négyszer kell forgalmi adót fizetni. Szeretném megkérdezni Esztergályos urat: várjon ha ismerné ezeket az adatokat, akkor is azt mondaná-e, hogy a pékek drágítják meg a kenyeret. 1923-ban pedig a takarék-korona több sütőmestert a tönk szélére juttatott. Hogy mennyit keres a sütőmester a kenyéren, bátorkodom még egy példával szolgálni: Egy mm. búza 450.000 K, fuvar 6000 K, forgalmi adó 13.500 K, vissza fuvar újra 6000 K, tehát összesen 25.000 K költség egy mm. búza után, ezért kap 60 kgr. lisztet és 20 kgr. korpát; így tehát belejön 1 kgr. liszt 7250 komába. Összesen: 786.000 K viszontelárusitónak 1 kvg. kenyér 6500 K szaporít 32 százalékot, tehát 132­6.500 K 66.000 K 792.000 K 558.000 K saját ár 786.000 K 72.000 K hol van még a haszon. Kiskunfélegyháza, 1924. december 17. P. S. sütőmester, 100 kgr. liszt . . 725.000 K 70 kgr. fa . . 35.000 K. Vs kgr. élesztő . 15.000 K 2 kgr. só . 11.000 K 5

Next