Magyar Sütők Lapja, 1928 (26. évfolyam, 1-24. szám)

1928-01-01 / 1. szám

MAGYAR SÜTŐK LAPJA kéri a jelenlévő sütővezéreket, hogy ezt ve­gyék tudomásul. Felolvassa Scharmnagel mün­cheni főpolgármester és sütőmester levelét, aki ezen eszme mellett állást foglal és a moz­galomnak a legnagyobb sikert jósolja és meghívja Steiner Gyulát Münchenbe, hogy ott ez ügyben személyesen is tárgyaljanak. Scharmnagel levelét nagy tapssal és él­jenzéssel fogadták, amely után szerkesztőnk a jelenlévő fiatalságot felhívja, hogy ezen eszme keresztülvitelében nyújtsanak ők is se­gédkezet, mert a nemzetközi mesterszervezet minden aknamunka dacára meg fog valósulni és ha nehéz munkába is kerül az öreg sütőket új és modern eszmékkel megbarátkoztatni, a fiatalságra hárul tehát a feladat, hogy ezt a szép eszmét megvalósítsák. Hans Kaes, a sütőit­jak egyesületének el­nöke meleg szavakkal köszönte meg az érde­kes előadást és megfogadta, hogy az eszmét magáévá teszi és a külföldi testvéregyesülete­ket közös munkára fogja felhívni. BUDAPEST, Kivé-, fű­szer-, CDRor-, dió-, morzsa- és mógdarálók különféle nagyságban kézi és motorerőre kaphatók Király Alajos utóda Király Sándor gépgyárában 6. TELEFON: T. 271-50 Javítások elfogadhatóak CSOMAGOLÓPAPÍROK, LISZTES MORZSA ÉS ZSEMLYEZACSKÓK cégnyomással is elsőrendű minőségben kaphatók Hajdú és Bokor cégn­él Budapest, VII., Alsóerdősor 8. szám oooooooooooooc Kemence építését: bármilyen­ stílusban vállalom Vass László. Eger Szervita ucca 50. Az ipari béke feKé£eleí. A Magyar Sütők Lapja számára írta: Huska Vilmos, volt országgyűlési képviselő, a miskolci ipartestület elnöke. Amikor az ipartestületek a céhek öröké­be léptek, nyomban látták, hogy az új, moder­nebb autonómián belül jóval kevesebb lehető­sége marad meg annak, hogy az iparűzés rend­jét és a szakképesítés érvényesülését a maguk­szervezeti fegyelme révén ellenőrizzék. Meg kellett elégedniük az autonómia gyengébb pil­léreivel, amihez kaptak egy ú. n. látszat-ható­sági hatáskört, amiben minden bizonnyal azért tudtak megnyugodni, mert abban a hiú tévedésben éltek, hogy közigazgatásunk majd csak lépést tart az élet szükségleteivel, a szük­ségszerűség parancsára tanul s megérti, hogy „agrár állam vagyunk“ jelszavával nem lehet a nyugati nemzetek sorába felzárkózni. A mo­dern kultúrállam igényeit a föld túrásából nemcsak versenyképes iparból és kereskede­lemből lehet fedezni. Abban reménykedtek, hogy majd egy ilyen hivatását megálló köz­­igazgatás teljes tekintélyével odaáll az állam legproduktívabb tényezői, a tanult iparosok mellé és az iparűzés fegyelmét nem engedi a hétszer kiforgatott gazdasági liberalizmus ala­csony számításainak a prédájává tenni. Meg­­védelmezi a képesítés elvét, amely nálunk ma­gyaroknál tudvalévően a versenyképességgel egyet jelent. A magyar iparosságnak a csalódások és megpróbáltatások végtelen sorozatát kell el­szenvednie ezért a tévedéséért. Rettenetes árat kell fizetnie az elmúlt évtizedek mulasztásai­ért, és főként azért, hogy ipartestületeibe nem hozta át a céhek fegyelmét. Megelégedett egy kezdetleges bürokratikus munkakörrel, a kari fegyelem és rend fentartását pedig átengedte az ú. n. közigazgatási rendészeti hatóságok­nak, amelyek részben hozzánem értés, részben pedig érthető elfogultság és fiskális érdekek­től vezettetve a képzelhető legnagyobb mérté­kig engedték felburjánzani a jogosulatlan iparűzést, a kalmár szellemet, sőt a tisztesség­telen ver­senyt is. A ritka kivételek előtt a legteljesebb lojalitással hajlok meg! Mert, hogy mindjárt a lényegnél legyek, az iparostársadalom nyomasztó helyzetének, panasszal teltségének szinte állandó békétlen-

Next