Magyar textílipar, 1915 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1915-01-01 / 1. szám
4 Az Egyesület dolga. Majdnem a háború kitörésével esik össze az is, hogy a Magyar Textil és Textilvegyészeti Gyárosok Országos Egyesülete beszüntette a működését. Nem a háború volt az oka e kényszerű szünetelésnek, hanem magában az egyesületben, mint köztudomású, történtek események a melyek ezt a sajnálatos tényt előidézték. A háború lázas izgalmainak legfeljebb az a szerepük van benne, hogy siettették a dolgokat s egyben a beállott bajok után útját állották a gyors és eredményes reorganizációnak. Méltóztatnak még bizonyára emlékezni rá, hogy esetei Herzog Péter báró elnök mélyen gyászolt halálát hamarosan követte az alelnökök indokolt lemondása, akiket erre az elhatározásra azok a rendellenességek és zavarok kényszerítettek rá, melyek az Egyesület titkárságában merültek fel, s amelyek dolgát még csak a jövő fogja elintézni. Mind e szomorú dolgok megtörténtek s velük együtt egészen érthető volt, hogy a háború lázában senkinek sem volt ideje és tehetsége hozzá, hogy uj munkára, egyesülésre és tevékenységre serkentse azokat, akik értékes tényezői voltak e jócélú Egyesületnek. A munka tehát szünetelt, sőt szünetel ma is, de viszont mindenki előtt világos és bizonyos, hogy csak egy időközi szünetről van szó, melyet a viszonyok idéztek elő, s az első, adandó kedvező alkalomnál újra meg kell indulni a munkának, amely nagy és értékes célokat szolgál. Mert senki sem kételkedhetik abban, hogy igenis nagyon jelentős munkát végzett az Egyesület, s ha eddigi eszközei nem voltak megfelelőek, az nem ok, hogy a jövőben nem lehetnének azok. Azt hisszük, hogy nem tévedünk, mikor itt látjuk, az időpontot, mely az Egyesület reorganizálását nem csak alkalmassá de nélkülözhetetlen szükségletté is teszi. A háború még nem múlt el, de a viszonyok némiképen megszilárdultak már. Tisztán állnak előttünk a feladatok, amelyeket a háború további folytatásában meg kell oldanunk s hamarosan elénk kerül azoknak a kérdéseknek egész komplexuma is, amelyekre a háború befejeztével kell majd sürgős és hatásos feleletet keresnünk. Ebben a munkában pedig föltétlenül szükség van egy olyan központi szervre, amely legalább is stimulálója, biztatója és segítője legyen az egyesek jó szándékainak. Egész sereg ipari, technikai, üzleti és szociális probléma merült föl máris a háború változott viszonyaiból, amelyekre csak a közvetlen eszmecsere és az együttes meggyőződés és megegyezés adhat megoldásokat, ezeket pedig csakis az egyesület segítségével lehet hathatósan elérni. Nincs érv, amely az ellen szólna, hogy az Egyesület új és megváltozott életét már most megkezdje s száz meg száz érv szól mellette. Jól tudjuk ugyan, hogy a mai viszonyok mennyire lefoglalnak és igénybe vesznek mindenkit, de még így is kell, hogy időt, munkát és érdeklődést szenteljünk ennek a közös ügynek, amely a legelemibb érdekeinket és javainkat szolgálja. A háború befejezésének teljesen készen kell találnia az Egyesületet annak a munkának folytatására, amelyet megkezdett, s amelyek eredményeit eddig legfeljebb ha emberi gyarlóságok és egy ember hibái gátolták. Abban pedig, hogy a háború vége készen találjon bennünket, most kell hozzáfognunk az újjászervezés munkájához. Minden igyekezetünkkel sürgetjük ezt, azzal a mély meggyőződéssel, hogy komoly és jó ügyet szolgálunk vele, amely csak hasznára lesz a magyar textilipar fejlődésének. Die Angelegenheiten des Vereines. Mit Kriegsbeginn hat auch der Landes-Verein der Textil- und Textil Chemischen Industriellen Ungarns seine Tätigkeit eingestellt. Doch nicht der Krieg war die wirkliche Ursache dieser Pause; im Vereine sind Ereignisse vorgekommen, welche diese bedauernswerte Tatsache hervorbrachten. Die fieberische Unruhe des Krieges beschleunigte höchstens diese Ereignisse und verhinderte auch die rasche und erfolgreiche Reorganisirung des Vereines. Noch ist es in unserer Erinnerung, dass nach dem bedauernswerten Ableben des Präsidenten Baron Peter Herezog von Csetey auch die Vicepräsidenten ihr Amt niederlegten. Die Ursache dieser Abdankungen war damals in den inneren Verhältnissen des Vereines bezw. die unangenehmen Ereignisse im Secretariat zu suchen, welche Affaire erst in der Zukunft ihre Beendigung finden wird. Diese traurigen Tatsachen gehören aber der Vergangenheit an, und es ist auch ganz verständlich, dass in der ersten Zeit des Krieges niemand dazu Lust hatte, die Reorganisation des Vereines zu stimulieren, aber dennoch ist es uns allen klar, dass hier nur von einer periodischen Krise die Rede sein kann und wir müssen die erste Gelegenheit benützen, die Arbeit fortzusetzen, um die wertvollen Ziele des Vereines zu realisiren. Wir glauben nicht zu irren, wenn wir diesen Zeitpunkt schon jetzt angekommen sehen. Die Reorganisirung des Vereines wäre nicht nur nützlich, sondern auch erforderlich. Der Krieg ist noch nicht zu Ende, die Verhältnisse sind jedoch etwas consolidirter und es stehen uns klar die Aufgaben, welche wir in der Zeit des Krieges zu lösen haben, und hoffentlich stehen wir bald vor dem ganzen Complex der Fragen, welche wir nach Kriegsbeendigung, dringend und erfolggebend, zu beantworten haben werden. Zu dieser Arbeit ist es ganz bestimmt nötig ein Zentralorgan zu haben, wie es der Verein war, als Stimulator und Stütze der Arbeitslust der Einzelnen. Wir wissen wohl, dass die Verhältnisse jedes Menschen Arbeitskraft und Tätigkeit in höchsten Masse in Anspruch nehmen, doch müssen wir Zeit und Gelegenheit finden, dieser gemeinsamen Sache» Arbeit und Interesse zu widmen und das Ende des Krieges muss den Verein in voller Bereitschaft finden zur Fortsetzung seiner schönen und wertvollen Arbeiten. Mit all’ unserer Kraft unterstützen wir dieses Bestreben in den festen Glauben, dass wir einer guten und ernsten Sache dienen, welche der Evolution der ungarischen Textilindustrie von grossen Nutzen ist. MAGYAR TEXTILIPAR 1915. április 15.