Magyar Textiltechnológusok lapja, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1933-01-31 / 1. szám
XIV. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1933. JANUÁR 31. X. SZÁM. Megjelenik évenkint tízszer. Erscheint jährlich zehnmal. £ Х1Ъ MAGYAR TEXTILTECHNO LOG U SOK LAPJA A MAGYAR TEXTILTECHNOLOGUSOK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE FACHORGAN DES VEREINES UNGARISCHER TEXTILTECHNOLOGEN Szerkesztőség és kiadóhivatal: Redaktion und Administration. BUDAPEST, I. KER. MŰEGYETEM Mechanikai Technológiai Intézet. SZERKESZTŐ: — REDAKTEUR: MORINECZ ANTAL Egyesületi tagok a lapot,a tagdíj fejében kapják. Nem tagok részére az előfizetési díj : 1 évre.....................................16 pengő Jahresabonnement.................16 pengő BÁRSONY- ÉS BÁRSONYSZERŰ SZÖVETEK HOFFMANN MIKLÓS okt. gépészmérnök Előadta a Magyar Textiltechnológusok Egyesületének 1932 dec. 23-án tartott választmányi ülésén A bársony- és bársonyszerű szövetek a textiliparban mennyiségileg talán szerény, minőségileg és főleg technikailag azonban igen előkelő helyet foglalnak el, aminek jellemzésére csak azt a minden szakember által jól ismert tényt említjük fel, hogy gyakorlott pamut-, posztó-, sőt soknyüstós mintás szövetek gyártásában jártas szövők is csak több hónapos tanulás után képesek használható, — de még korántsem kifogástalan, — ilyennemű árút szőni; újoncokkal pedig legtöbbször évekig is elbajlódik a mester, amíg a szövőszéket nyugodtan rájuk bízhatja. A gyakorlott bársony-, plüss- stb. szövet ennek megfelelően világszerte jobban is fizetik, mint az egyéb textilipari munkást és a gyárak igen nagy gondot fordítanak munkásanyaguk kiválogatására, kiképzésére és megtartására. A bársony- és bársonyszerű szövetekről beszélve, elsősorban néhány alapvető terminológiai kérdés vár tisztázásra. A kereskedelemben használatos, többé-kevésbbé hangzatos és legtöbbször értelmetlen, sőt félrevezető elnevezéseket, melyek gyakran ugyanazon árút több különböző néven nevezik, viszont sokszor ugyanazon névvel két-három, lényegesen különböző szövetet is jelölnek, itt nem tárgyalhatjuk, hisz ezen a téren a divatnak is nagy szerepe van, ami egy végleges és logikus nomenklatúrát eleve kizár. A rendelkezésünkre álló magyar, de külföldi (itt főleg a németre gondolok) szakirodalomban sem találkozunk egy olyan irányú kísérlettel, amely a szóbanforgó szövetfajtaságokat közös és eltérő tulajdonságaik alapján általánosan elfogadott rendszerbe foglalta volna. Néhai nagynevű elnökünk, megboldogult Rejtő Sándor professzor elévülhetetlen érdeme a modern magyar textilipari irodalom megalapozása, amely nehéz munkájának egyik legnagyobb problémája éppen a megfelelő szakkifejezések felkutatása, megválogatása, sőt teremtése és a köztudatba való átvitele volt. A textiliparnak ezen területét azonban az ő úttörő munkássága teljesen fel nem tárhatta, hiszen emberileg lehetetlen lett volna még részletesebben megmunkálni azt a hatalmas területet, amelyet az ő munkássága felölelt. Nekünk, utódoknak jut az a feladat, hogy az ő általa lefektetett elveket szélesebb alapokon részleteiben is kidolgozzuk. Rejtő Sándor »Textilipari technológiájában« a bársony- és plüssszövetekről a következőket mondja: »mindkét szövetfajta bolyhos; a különbség köztük, hogy a plüssön a bolyhok ritkák, de hosszúak, még pedig akkora hosszúságúak, hogy saját súlyuk folytán a szövet síkjába lekonyulnak, a bársony bolyhái ellenben a szövet síkjára majd mindig merőlegesen állanak, mégpedig azért, mert a bolyhok sűrűek és kurták.« Miután leszögezzük azt, hogy az idézett definíció lényegileg helyes, egyúttal rá kell mutatnunk arra is, hogy hiányos és egy továbbfejlődő textilipari irodalom igényeit már nem elégíti ki. Nem elégíti ki pedig először azért, mert nem mindig fennálló különbségeket emel ki, anélkül, hogy a rendszertanilag sokkal fontosabb hasonlóság lényegére nyomatékosan rámutatna; másodszor pedig azért, mert kihagyja a meghatározásból azokat a lényegileg rokon szöveteket, amelyek szerkezeti vagy külső hasonlóságuk folytán szintén ugyanezen családba tartoznak, anélkül hogy hétköznapi értelemben vett bársony- vagy plüssszöveteknek volnának nevezhetők. Eléggé liberális és amellett mégis szigorúan zárt szövetcsaládra vonatkozó definíciónak talán a következőt ajánlanók: Bársonyszerű szöveteknek (természetesen a tulajdonképpeni bársonyok is beleértendők) olyan szöveteket nevezünk, amelyeknek egyik vagy mindkét felületét egészben vagy részben szövéstechnikailag lekötött, de a szövet felületéből kiemelkedő, a felett szabadon elhelyezkedő fonalrészek (bolyhok, csomók) borítják. Ezek a bolyhok lehetnek felmetszettek, amikor is a kiemelkedő fonalrészeknek csak az egyik vége vann az alapszövetbe lekötve, vagy hurokszerűek (hurkosak), amikor a kiemelkedő fonalrész mindkét vége az alapszövetbe le van rögzítve és így a szövet felületén hurkot alkot. Első pillantásra ez a definíció egy kissé túlságosan tág befogadóképességűnek látszik, ita azonban közelebbről szemügyre vesszük, hamarosan megállapíthatjuk, hogy meghatározásunk logikailag indokolt, egy tényleg együvé tartozó szövetcsaládot teljesen jellemez és nem kényszerít kivételek megállapítására, ami egy helyes definíció fő kelléke. Rejtő professzor meghatározására visszatérve, a német és francia irodalom sem állapít meg pontos határt a bársony és plüss fogalmak között. A németek: