Magyar Textiltechnológusok lapja, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-22 / 1. szám
MAGYAR TEXTILTECHNOLÓGUSOK LAPJA szintesen is vonalazva van. Ily módon elesik a mérési eredmények utólagos rendezésének munkája és a variációs görybe tükörképe automatikusan mutatkozik. 100 szál méréséhez s a mérések kiértékeléséhez megfelelő összedolgozásnál, szerintünk, 15 perc idő szükséges. A variációs görbék rendszerint egycsucsúak, a kevert, vagyis felszőrből és pehelyszőrből álló gyapjúké kétcsucsú. Ha a mérések befejezésével a táblázatban mutatkozó variációs görbe emelkedő vagy eső, esetleg mindkét ágánál a tendencia nem következetes, vagy az egyes finomsági fokozatoknál szálhiányok mutatkoznának, a mérések lehetőleg ugyanazon preparátumon megismétlendők. A mérések addig ismétlendők, amíg azok összevonásából vagy ettől függetlenül a szabályosan haladó görbe képe mutatkozik. A legfinomabb és durvább szálak csoportjában kisebb szabálytalanságok és hiányok tolerálhatók. A szálak számának mérés közben való állandó ellenőrzésére különös gond fordítandó. A hiányzó szálszám pótlása nem ütközik nehézségbe, ellenben a fölös szálszám valóságnak megfelelő kiküszöbölése sokszor kivihetetlen. Az ismertetett mikrometrikai eljárás a másutt is meghonosodott gyakorlattal elvben egyezik. Eltérések a megmérendő szálak számában és a preparátum elkészítési módjában mutatkoznak. Amint már említettük, mi a hallei iskola után a szálak elkevert vagdalékait mérjük, mások a tárgylemezen átfektetett szálakat. Vannak, akik a szálakat pászmahúzókészülékkel hossz szerint osztályozzák és így mérik, vagyis a szál vastagságokat mint a hossz függvényét állapítják meg. Mi a szálszélességek értékeit válogatás nélkül mérjük és a vagdalékok gondos elkeverése következtében azok megállapított számaránya a gyapjúban tényleg meglevőnek legjobban megfelel. E tekintetben a mi mérési módszerünk a becslést leginkább megközelíti. Mielőtt azonban az általunk követett mikrometrikus eljárás alkalmazásának és a mérési eredmények kiértékelésének megvitatásába bocsátkoznánk, szükségesnek látjuk, hogy az objektív finomságmeghatározásra elvben eltérő módszerek arravalósága körül újabban megnyilvánult ellentétes nézetek kiegyenlítését röviden ismertessük. Amint már említettük, az 1928-iki párisi gyapjúkonferencián Dubrulle, a Nemzetközi Gyapjúegyesület elnöke felvetette a gyapjúfinomsági jelzések nemzetközi egységesítésének kérdését. A kérdés megoldását az alkalmazandó objektív módszerben való megállapodás körül állandósult vita hátráltatta. A mikrometrikus módszertől való idegenkedés annál érthetetlenebb volt, mivel a mikroszkóp kezelése egyszerű és egyébként is a textiltechnológiai vizsgálatoknál nélkülözhetetlen. Másodrendű kérdések túlbecslésében és a módszereken való vitatkozásban tulajdonképpen bizonyos körök és tényezők konzervativizmusa, az új utaktól való idegenkedése nyilvánult meg. Nem annyira a kutatók, hanem a gyapjúipari kiküldöttek nemzetközi érintkezése érlelte meg azt a felfogást, hogy a gyapjúipar a többi iparágakkal szemben, amelyeknél a szigorúan vett tudományos kutatások és vizsgálati eljárások már régóta alkalmazást nyertek, hátrányban van, ezek kihasználását nélkülözi. A konferenciákhoz való előkészületeknek köszönhető, hogy nemzetközi viszonylatban mindinkább az a nézet érvényesült, hogy a gyapjúipar nem nélkülözheti a tudományos üzemellenőrzést s azt Németországban máris alkalmazzák. Egyes gyárakban pazar berendezésű laboratóriumokat lehet látni, sajnos azonban, hogy bizonyos megállapítások egyelőre még gyári titkokat képeznek. Ez a felismerés arra vezette az 1935-i berlini Nemzetközi Gyapjúkonferenciát, hogy Lipcsébe — mint gyapjúipari központba — egy szűkebb körű kutatóbizottságot delegáljon a finomságmeghatározásra általánosan alkalmazandó módszerben és egységes eljárásban való megállapodás végett. Ebben a bizottságban dr. Dischka szakosztályelnök kíséretében részt vettem. Dr. Dischka ismertette a Hardy Sándorral közel 1300 mintán végzett vizsgálataink eredményét, amelyek: a) a magyar merinógyapjuk sztandard finomságainak alternatív megállapításához, továbbá b) a vizsgálati anyagunk minőségének, vagyis a magyar merinógyapjú finomságának megfelelően a 4a, 3a, 2a, a2a, a és ab finomsági osztályok variációs tagszámának megállapításához, valamint ezen finomsági osztályok durvább szálainak elhatárolásához és menynyiségi meghatározásához vezettek. A magyar gyapjúsztandardok meghatározásának alapjául 43 jelentős juhászatunk 10—10 éle állatjának bundájából vett 3—3 minta szolgált. A mintavétel a bunda finomságát legjobban jellemző 3 testrészről: a nagy forgóról, az utolsó borda közepéről és a lapockatövisről történt. Az azonos finomsági osztályhoz tartozó minták mérési értékei összevonattak, azok átlagos variációs görbéje oly módon van szemléltetve, hogy az ideális görbe mellett az egyes finomsági fokozatokra eső szálmennyiségek minimuma és maximuma is fel van tüntetve. Ily módon jelentkeztek azok az alternatív határok, amelyek között az egyes finomsági osztályok szálvariációja ingadozik. (Lásd 1. ábrát.) Az ómagyar 1/2 Ajyapjak fino/nsági öuzttftfle Viddk Hardy s/rrttttf (kai minta hírül tminta tumotjy szo/voitoc/soc/ rmotdeh/asai,'fika/va) 1. ábra egyes finomsági osztályok variációs tagszámainak megállapítása, valamint a durvább szálak minőségi és mennyiségi elhatárolása azért szükséges, mert ha a durvább szálak minősége és mennyisége az 1. ábrában feltüntetett elhatárolás értékeit meghaladja, a finomsági osztály megállapítására nem a meghatározott átlagszélesség mérvadó, hanem az a durvább szálak minőségének és mennyiségének megfelelően lesebbítendő. (Lásd 2. táblázatot.)