Malomujság, 1938 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1938-01-01 / 1. szám
1938. január 1. MALOMÚJSÁG 3. NYÍLT levél Nagy Mihály mérnök, malomtulajdonos urnák. Alap Ivartársam súlyos követ dobott a sima tükrír tóba, ne csodálkozzék hát rajta, hogy a víz felülete erős gyűrűződést mutat. Sokkal jogosabbnak látszik a mi csodálkozásunk, ha most egyoldalú parancsszóval akarja a további gyűrűk hullámképződését megszüntetni. Helytelennek és károsnak tartom, hogy a nagyjelentőségű elvi vita személyes vonatkozásokat kapott, de még ez a körülmény sem indokolja, hogy Ön egyoldalúan lezárja a vitát, mint végleg eldöntötték. Ez a vitamég nincs eldöntve és szerény véleményem szerint olyan irányban, ahogy azt kartársam megkísérli, soha nem is lehet eldöntve, mert az igazság a másik oldalon van. Két súlyos ellentmondásra kell itt rámutatnom. Az első, hogy Ön mérnök-ember létére, aki az exakt tudományok emlőin nőtt fel, konkrét adatok és érvek helyett, amelyek pörölycsapásokként zúznák össze az ellentétes állításokat, újból csak megismétli felállított tantételét, amelynek beígért bizonyítása helyett hivatkozik egyetlen olyan tünetre, amelynek beállítása sem helyes, de ettől eltekintve is csak a kérdéskomplexumak egyetlen kis részletére mutat rá. Ne tessék tehát elzárkózni az adatok és érvek elől, hanem ellenkezőleg, gyűjtse össze azokat mind egy szálig és egyenként cáfoljon rá valamennyire. Akkor, de csakis akkor igazolta be megismételt állításának helyességét. A másik súlyos ellentmondás, hogy bár elzárkózik az elindított vita folytatása elől, mégis zászlót akar bontani és a kis vámmolnárok külön érdekeit a nagyokéval szemben egyelőre ismeretien módon megvédelmezni. Meg vagyok győződve róla, hogy kartársam szentül hisz az igazságban, de a zászlóbontás igazolására ez még nem elég. Ennek az igazságnak köztudatbaviteléhez a meggyőzés eszközeire is szükség van, ezek a »harci« eszközök pedig csak a nagy nyilvánosság előtt való megvitatás hevében edződhetők ki elég keményekké és élesekké, hogy a közjó szolgálatában felhasználhatók legyenek. Azt mondja kartársam, hogy a felvetett kérdésnek, a kis- és nagyobb malmok között fennálló érdekellentétnek lényegét nem látom helyesen, mert a dolgokat nagymalmos szemmel nézem. Hát mindenekelőtt azt kérdem, melyek azok a malmok, amelyek a kisebbek és a nagyobbak kategóriájába sorolandók ? Mert ennek a kérdésnek megnyugtató szabályozóm nélkül egy lépést sem mehetünk előre. Nagyapám is, apám is molnárok voltak egész életükben, mégpedig tipikusan kismolnárok. Míg nagyapám még alulcsapó vízikerékkel dolgozott, apám a 80-as évek elején gőzüzemre rendezkedett be, de annak dacára, hogy ugyanezen évben tudtommal Somogyban elsőnek hengerszéket állított be malmába, a síkszitáig nem jutott el. Amikor nekem 1913-ban negyven éves molnárkodás után átadta malmát, biz’ az csak ötjáratú kotyogó volt. Ekkor, ugyancsak mondhatnám, elsőként Somogyban, a cserre való áttérés szándékával, kétemeletes modern épületbe telepítettem át a malmot és így lettem »nagymalmos«. De kérdem kartársamtól, van-e olyan malom az országban, amelyet apárólfiúra szállva, nem javítottak, nagyobbítottak volna, amint a viszonyok, a kereset, vagy a hitel útján szerzett lehetőség ezt megengedték. Meddig kismalom hát a malom s mikor válik nagymalommá ? Szerény véleményem szerint a banktőkével, részvénytársasági alapon, tehát személytelenül létesített malomvállalatokat figyelmen kívül hagyva, a magánkézen vagy családi kezelésijén levő, apáról-fiúra szálló különböző teljesítőképességű vidéki malmok között nehéz volna megállapítani a határt, amelyen innen kismalom, túl nagymalom a kérdéses telep, mert hiszen vámőrléssel mindegyik egyformán foglalkozik. A végzett őrlés mikéntje ugyancsak nem szabhat határt. Az 1900-as évek elején —" jól emlékszem rá — volt még olyan község környékünkön, amelynek lakossága nem őröltetett »szitára«, hanem csak a francia köveken »parasztra«. A 21-eseken való simaőrlést felváltotta a félmagas őrlés és ma már az a malom, amelynek meghajtóereje a daráskövön kívül két-három akármilyen kicsi hengerjáratot elbír, már töreti a búzát és tisztítja a darát. Csak nem akarjuk hát a két kategóriát annak alapján megkülönböztetni, hány törető és kiőrlő járattal dolgozik? Vagy talán az orthodox jelentős malom képezze az egyik kategóriát és a cseremalom a másikat? Kartársam mostani cikkéből ilyenfajta szándékot lehet kiolvasni. Pedig ez a választóvíz ugyancsak alkalmatlannak fog bizonyulni. Vannak vidékek, ahol a cserét állítólag nem lehet bevezetni, mert az őrlő felek ragaszkodnak saját gabonájuk megőrléséhez, így ismerek a Jászságban olyan malmot, amelyik évente 700 vágón vámőrlést végez kizárólag felöntéses alapon. Sorozzuk tehát ezt a kismalmok kategóriájába? Viszont a pár héttel ezelőtt Kaposváron megtartott megyei gyűlésen, ahol kb. 50 kismolnár panaszolta el a 8 órás munkaidővel kapcsolatos sérelmeit és aggodalmait, felállott az egyik igazán vérbeli kismolnár és előadta, hogy fél évvel ezelőtt nekidarálta magát és bevezette a csereőrlést. Az első időkben nem ment könnyen, de ma már ott tart, hogy aki ш ш KALMAN Rober-rendszerű MEDICAGO TRIUMPHATOR egyetemes őrlő-és zúzógép magtisztító- és osztályozógép és az összes malomszükségleti cikkek előnyös beszerzési forrása . щ ' 99 műszaki- és gépkereskedő «ЛАМАМ JÓZSEF SSraiStISS&EL.--