Mezőgazdasági Közlöny, 1930 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1930-01-01 / 1. szám

2 MEZŐGAZDASÁGI KÖZLÖNY A mezőgazdasági üzemben a kettős könyvelésből nem olyan egyszerű a követ­keztetéseket levonni, mint pl. egy vőröskereskedésben, ahol ha a könyvek azt mutatják, hogy a gyapjúharisnyát nem keresték, ellenben a selyemharisnyát igen, akkor egyszerűen nem tartunk annyi gyapjúharisnyát, hanem igyekszünk minél több selyemharisnyát forgalomba hozni. Ennek nem lesz semmi kihatása a többi számlákra. A mezőgazdasági termelésben, mely szerves egészet alkot, minden vál­toztatás végigvonul az egész üzemen. Mit kezdjek avval a cukorrépa-számlával, amelyik veszteséget mutat, szüntessem be a répatermelést ? De akkor honnan veszem a répafejet, a répaszeletet, mi lesz a kisvasúttal, a vetésforgóval ? Ezer és egy ilyen kérdés merülhet itt fel. S ezzel még nincs vége a dolognak. Mert hiszen azért volna jó ismernem üzemáganként a jövedelmezőséget, hogy a konjunktúrát jobban kihasználhassam, de a könyvelésből csak utólag derül ki, melyik termelési ág mit jövedelmezett. Pedig előre kellene tudni, vagy ha nem is előre, de évközben mindenesetre tájékozva kellene lennünk a helyzetről, ha helyesen akarunk hozzá­igazodni az üzemmel. Nincs tehát fogható gyakorlati haszna a kettős könyvvitelnek, mert a rengeteg vesződségért alig kárpótol valamivel. A kalkuláció a helyes gyakor­lati eszköz, amire az üzem vezetésében támaszkodhatunk. Nagyjából ezeket mondja Aereboe iskolája. Szándékosan nem mondom, hogy Aereboe, szemben Laurral, mert itt is úgy van, hogy rendszerint a követők pápábbak akarnak lenni a pápánál s ad absurdum viszik mestereik tanításait. Mit szól ezekhez az ellenvetésekhez Laur és iskolája ? Nézetük szerint a mező­­gazdaság jövedelmét nemcsak lehet, de egyenest elkerülhetetlen üzemágakra boncolva is kiszámítani, hogy fogalmat alkothassunk magunknak arról, honnan ered ez a jövedelem ? Enélkül nem láthatunk bele az üzem szervezetébe. Igaz, hogy a mező­­gazdasági kettős könyvvitel nehéz mesterség s az eddigi módszerek nem tökéletesek. Ebből azonban nem az következik, hogy ne foglalkozzunk vele, hanem inkább, hogy tökéletesítsük. Nem helytálló, mondjuk, az az ellenvetés sem, hogy­­ ha sikerült is szétmesterkedni a jövedelmet számlák szerint, evvel nem érünk el semmit. Ha a lezárt könyveket dilettáns gazda kezére adjuk, akkor az illető tényleg bajt okozhat velük, nem tudván, hogy az eredmény csakis a gazdaság mai berendezkedése, mai arányai mellett áll fenn s hogy egyik számlát sem lehet a többitől függetlenítve kiragadni. A kettős könyvvitel csak szakember kezébe való. De ha a mezőgazdaság jövedelmezőségének emelésére törekszünk, mégis csak jobb, ha a kettős könyvvitel egyenlegei világítótornyokként megkönnyítik a tájékozódást, ha mindjárt nem is tárják elénk a mezőgazdasági üzem egész bonyolult szervezetét. Mégis csak jobb, ha legalább jelzőlámpák vannak, mintha teljesen sötétben tapogatódznánk a jöve­delem kialakulását illetőleg. Igaz, jobb volna azonnal és nemcsak az év végén tudni, melyik üzemág most a jövedelmező és melyik nem. Az is vitathatatlan, hogy ezt pilla­natnyilag csak a kalkuláció tudja eldönteni. Azonban kalkulálni is sokkal könnyebb, ha a kalkuláció a kettős könyvvitel adataira támaszkodik. Emellett a pillanatnyi jövedelmezőség eldöntésének a mezőgazdasági üzemben nincs is olyan óriási jelentő­sége, mint az az első pillanatra látszik. A mezőgazdasági üzem részei és arányai csak lassan változnak. Évközben gyors változtatásokat sokszor még akkor sem

Next