Molnárok Lapja, 1912 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-06 / 1. szám
atestig V/ KI MOLNÁROK LAPJA Előfizetési árak: Egy évre 10 K. — félévre S K. jjGJELENIK,MINDEN SZOMBATON.Mai XIX év Budapest,l912. január 6 (Telefonszám : 66—66.) Egyről-másrél Újév. Az idén is megjelentek a szokásos közgazdasági visszapillantások. Mint minden évben, úgy ezúttal is a „Pesti Hírlap“ közölte a legtartalmasabb és legalaposabban megírt krónikáját a tavalyi esztendő közgazdasági eseményeinek. Kiterjed ezen visszapillantás gazdasági életünk minden fontos mozzanatára és így szóvá teszi az esztendő malomipari eseményeit is. A kitűnő és dicséretre igazán nem szoruló munka megírására emberfeletti fáradságot, tudást és éleslátást fordított kitűnő kollégánk, Katona Béla, a „P. H.“ közgazdasági rovatának szerkesztője, akit nem hiába a magyar újságírói kar egyik legelső közgazdasági írójának tartanak. Aki hazánk közgazdasági viszonyairól és az 1911. esztendő gazdasági eseményeiről alapos tájékozást óhajt szerezni, annak okvetlenül figyelemmel kell tanulmányoznia Katona Béla közgazdasági visszapillantását. Ezen munka egynéhány kimagasló részletét különben kivonatokban még közreadjuk. — Fontos események színhelye volt tavaly a budapesti gabonatőzsde is. A maga gúnyos és szellemes modorában Ring Gyula mondja el lapunk más helyén olvasóink számára a gabonatőzsdei esztendő krónikáját. Hiszszük, hogy a tőzsdével összeköttetésben álló malomiparosok élvezettel olvassák majd eme krónikát is. Végül megjelent az idén pontosan a magyar malomipar kitűnő és szakavatott krónikása , Bacher Emil, a Viktória-malom vezérigazgatója is és gazdag statisztikai adatokkal felszerelve, beszámol malomiparunk tavalyi kimagasló eseményeiről. A Bacher vezérigazgató által rendelkezésünkre bocsájtott újévi czikket lapunk más helyén közöljük. * * * Lisztkivitelünk 1911-ben. A statisztikai hivatal november havi beszámolója érdekes adatokat tartalmaz lisztkivitelünk 1911. évi alakulásáról. A decemberi adatok hiányozván, még nem nyerünk teljes képet a tavalyi egész évi lisztkivitelről, de már sejthetjük a végső adatokat, ha csak megközelíthetőleg is. A január—novemberi 11 hóban lisztkivitelünk így alakult (gákban): ian. 1910. Összes kivitel 6.073,160 5.205,095 Ebből Ausztriába 5.674,455 4.823,989 Boszniába 294 252 229,792 Összesen a vámbelföldre 5.968,707 5.053,781 Összesen a vámkülföldre 104,453 151,314 Ausztria felé irányuló kivitelünk tehát emelkedett 914,926 q-ával, de vámkülföldi lisztexportunk ugyanekkor 46,861 q-ával csökkent és már csak alig haladja meg a 100 ezer q-t. Eddig az 1909. évben volt vámkülföldi lisztkivitelünk a legkisebb: 130,389 q, most 1911-ben még ezen mennyiség alá esik a vámkülföldi lisztkivitel és eléri a legalacsonyabb rekordot. Ausztria felé irányuló lisztkivitelünk pedig az 1911. évben ismét eléri majd a 6 millió q-t (melyet már 1907. nem ütött meg), sőt talán a deczemberi kivitellel együtt osztrák lisztkivitelünk az 1911. évben eléri majd a legmagasabb rekordot. Eddig 1907 ben volt osztrák lisztkivitelünk a legnagyobb : 6,418,315 g. Ha a decemberi kivitel megüti a 800,000 q-t, elértük az osztrák lisztexportban is a rekordot. Ezen adatok kommentálása valóban felesleges. * * * Túlprodukció. Még azt említjük meg, hogy Bacher visszapillantása foglalkozik az ország malomiparának jelentékeny fejlődésével is és aggasztó tünetet lát abban, hogy, állandóan emelkedik malomiparunk termelése, amikor képtelenek vagyunk a fölös termelést a vámkülföldre exportálni. Annál érdekesebbek ezen fejtegetések, mert ugyancsak szóvá teszi ezen tünetet az osztrák malomiparosok vezetője, Fuhrich Amand is és pedig azon újévi czikkében, amelyet a „Müllerstube“ legutóbbi számában közölt. Fuhrich is aggódik amiatt, hogy Magyarországon folyton új és új nagy malmok épülnek, mert szerinte már valóságos alapítási és nagyobbítási láz dühöng a magyar malomiparban. Führich megemlíti azt is, hogy a magyar malmok a malomipar szanálása érdekében követelik a lisztkivitel lehetővé tételét, illetőleg a beviteli jegyek intézményének meghonosítását. Szerinte azonban ezen intézmény folyttn még több malom alakulna és ezeknek termelése még csak tovább nyomná az osztrák lisztpiacot. Azért ő nem is hajlandó a magyar lisztkivitelnek Ausztria irányába való kontingenálása nélkül a beviteli jegyekhez hozzájárulását adni. Újból ismételhetjük, mennyire téved Führich úr. A beviteli jegyek intézménye révén óriási lisztkivitelünk volna. Alighanem 2—3 millió g, finom lisztet is tudnánk elhelyezni évenként a vámkülföldön. Sőt bizonyára megváltozna a lisztkivitel révén az egész malomipar képe és malmaink nagyrészt visszavonulhatnának az osztrák piacról, mert arra többé nem volna szükségük, így tehát új malmok alakulása is főként az exportüzlet kultiválása czéljából történne. Fuhrich úr aggodalmai tehát alaptalanok. * * * A fővárosi malmok. A fővárosi malmok 1911. évi búzafelőrlését 7,466.872 g-ra becsüli Bacher statisztikája, szemben az 1910. év 7,292.221 q-ával. A felőrlés tehát elég tekintélyes volt és 1907. óta, amikor 7,914.666 q volt az évi őrlés, hasonló nagy produkcziót nem tudnak felmutatni a fővárosi malmok. Ami a budapesti tőzsdén jegyzett malomrészvények árfolyamait és osztalékbecsléseit illeti, arra nézve a következő táblázatot állítottuk össze: A vidéki malmok részvényei közül az év végén a budapesti tőzsdén jegyezve volt a borsod-miskolczi és debreczeni István-malom részvénye 632 K árfolyamon, (névérték 200 K, tavalyi osztalék 27 K) és az Unió-gőzmalom, Eszék, részvénye 645 K árfolyamon (névérték 400 K, tavalyi osztalék 60 K.) * * * Osztrák félreértések. Mint az év örvendetes jelenségét kell felemlítenünk azt is, hogy az év folyamán egy kevéssé megjavult a gazdasági viszony Ausztria és Magyarország között. Igaz ugyan, hogy még gyakoriak az összeütközések aktuális gazdasági kérdésekben, amint ezt csak legutóbb az argentin húskérdésben láttuk, de azért kétségtelen jelei mutatkoznak annak, hogy mindkét részről kezdik belátni a tárgyilagos és méltányos mérlegelés szükségét. Nem egy kérdésben tapasztaltuk, hogy megszűnt a szenvedelmes és méltánytalan támadás és vitatkozás és ezek helyébe lépett a józan megfontolás. Egyelőre még csak elvétve és szinte szégyenlősen mutatkoznak a javulás ezen jelei, de kétségtelenül konstatálhatók. Örömmel tapasztaltuk például, hogy a malomipari kérdéseket is kezdik Ausztriában tárgyilagosabban és csendesebben bírálni. Különösen az utóbbi hónapokban mintha békülékenyebb volna az osztrák malomiparosok táborában a hangulat. Korántsem értelmezzük mi ezt olyképen, hogy gyengült volna az osztrák malomiparosok ellenállása. Nincs is kifogásunk az ellen, ha ők védik minden rendelkezésükre álló fegyverrel igazukat. De örvendünk annak, hogy a harcz többé nem folyik mérgezett nyilakkal és hogy a magyar malomipar elleni kirohanások mintha szünőfélben volnának. Mi, akik a kölcsönös megértés szükségének álláspontját propagáltuk, csak örvendeni tudnánk, ha e tekintetben nem csalna a látszat. A tőzsdereform. Még az ó esztendő utolsó napjaiban is történt egy olyan esemény, amely az osztrák közgazdasági köröket felvilágosíthatta arról, hogy milyen jóakarattal igyekszünk eleget tenni Ausztria gazdasági érdekeinek ott, ahol erre megfelelő alkalom kínálkozik. Évek óta sürgetik Ausztriában a budapesti gabonatőzsde reformját, illetőleg egy új tőzsdetörvény megalkotását. És íme , a budapesti tőzsde vezetősége törvény nélkül, a saját autonómiája alapján teljesíti e téren kötelességeit, midőn a tőzsdeforgalomban mutatkozó kinövéseket és visszaéléseket megfelelő eszközök alkalmazásával orvosolni igyekszik. Csak múlt számunkban közöltük, hogy a gabona-„ringek“ hathatós meggátlása érdekében milyen reformokat léptetett életbe a tőzsdetanács, midőn az azanszok megfelelő szakaszait teljesen átdolgozta. Arról is röviden hírt adtunk, hogy a tőzsdetanács az idő előtti újbúza-eladásokat fegyelmi vétségnek óhajtja minősíteni. Több lap azt közölte, hogy a múlt pénteki tanácsülésen az igazgató-választmány ily irányú előterjesztése megbukott és hosszasan kommentálták azt a feltűnő tényt, hogy a tőzsdetanács plénuma dezavuálta az elnökség ezen akcióját. Konstatálni óhajtjuk, hogy ezen híradások tévedésen alapultak, mert az utolsó tanácsülésen végleges döntés nem történt. Megvitatták ugyan az ügyet, de végül is a határozathozatalt elhalasztották. Úgy tudjuk , január közepéig újabb tanácsülést hívnak össze és akkor minden bizonnyal el is fogadják az elnökség javaslatát. A tőzsdereformot tehát szépen lassan nyélbe üti maga a tőzsdevezetőség. * * * Boldog újévet! Az idén olyan nagy számmal keresték föl olvasóink a szaklap szerkesztőségét újévi kívánságokkal, hogy lehetetlen egyenként válaszolnunk a kedves levélíróknak és ezúton köszönjük meg irántunk tanusított szívélyességüket. Az újévi üdvözlések között tömérdek olyan levél akadt, amelyek megérdemelnék, hogy azokat közreadjuk. Mert a kartársak nagy része ilyenkor, évforduló alkalmával szükségét érzi annak, hogy elpanaszolják keserveiket és elmondják véleményüket malomiparunk tömérdek bajainak orvoslásáról. Különösen a vámmalmok panaszkodnak ismét sokat arról, hogy annyira elharapódzik az országban a vámtételek lerántása. A 6 °/c-os vám nem egy helyütt veszélyezteti ismét a vámmalmok megélhetését. Hisz csak múlt számunkban is két esetet tettünk szóvá, ahol vámmalmok megpróbálkoztak az ilyen koldusvámmal. Az újévi levélírók már most arra kérnek bennünket, hogy folytassuk eréllyel és kitartással az „Olcsó János“-vámmalmosok ellen a harcot, mert csupán a szaklap ezen közreműködésével képesek a tisztességtelen verseny ezen veszedelmével megküzdeni. Mi sohsem lankadtunk ezen harczban és az újévben is a vámmalmok körében tapasztalható áldatlan állapotok orvoslását fogjuk tevékenységünk egyik fő feladatának tekinteni. A malomkörzetek alakítását továbbra is hathatósan fogjuk propagálni és ahol erre szükség mutatkozik, személyes közbenjárással is fogunk közreműködni azon, hogy az egészségtelen verseny kinövései megszűnjenek. * * * Megszűnt malom. Hogy hova vezet a vámtételek könnyelmű leszállítása, azt ékesen bizonyítja az az eset, amelyet rajtunk múlt számában tettünk szóvá. Közöltük ugyanis, hogy Rósinger Mór, karczagi malombérlő 6°/a vámért eszközli a búzaőrlést és ezt az ottani helyi lapokban széltében hirdeti. Ez ügyben a szaklap szerkesztősége egy levelet intézett a Rósinger-féle malomhoz, kifejtve előtte, hogy a 6°/6-os vámért való őrlés a mai malomipari viszonyok között valóságos öngyilkosság. Kartársunkat ezenkívül a karczagvidéki vámmalmok nevében megkértük, hogy szüntesse be ezen oktalan versenyt. A szerkesztőség levelére azóta választ is kaptunk és pedig olyat, amely elég szomorú. Azt közli ugyanis velünk az említett malom tulajdonosa, hogy ő január 1-én kénytelen malmának üzemét beszüntetni, mert immár meggyőződött róla, hogy vállalata nem tud prosperálni. A 6°/6-os vámot is csak azért léptette életbe, mert ezzel egy konkurrensét akarta érzékenyen Malom: Részvények száma O -id k,D Árfolyam 1911 é-1-S «7, a Osztalék ‘O 1* jan. 1 K decz. 31 K -a e :® (1) U 1910 K 1911 becslés K Concordia gőzmalom 10.000 200315460—14516 20 Első bpesti „ 10.12550016501690 - 4080 80 Erzsébet „ 6.750400425450 - 2520 20 Pesti hengermalom 8.000300330393 - 6318 18 Lujza gőzmalom 8.750320365395- 3012 12 Viktória „ 8.000300940910- 3040 40 Hungária „ 16.250200— 290— 1414-16 Molnárok és sütők 4.500400nincs jegyz.— 20 40 Gizella gőzmalom— 800 nem jegyzik a tőzsdén 40 48