Molnárok Lapja, 1914 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-03 / 1. szám
10 szomorúsággal konstatálják a malmok vezetői, hogy a lfolyt üzleti év igen kedvezőtlen anyagi eredményekkel zárult. Persze ilyenkor még a malomigazgatók is inkább csak becslésekre vannak utalva a mérlegeredményeket illetőleg, mert hisz természetszerűen a tulajdonképeni évzárlati munkák csak újév után kezdődhetnek. Mégis majdnem kivétel nélkül azt halljuk a malomigazgatóktól, hogy a lefolyt esztendőre alig tudnak majd nyereséget kimutatni. A részvénytársulati malmok közül is csak azok fognak osztalékot fizethetni, amely vállalatoknak a jó időkből fenmaradt busás tartalékalapok teszik ezt lehetővé. A közép- és kismalmok helyzete is az egész éven át igen kedvezőtlen volt. A mennyiségileg és minőségileg silány termést talán ezek a malmok érezték még fokozatosabban, mert a nagy malmok nyersanyag-szükségletüket fedezhetik távolabbi vidékekről is, a kisebb malmok azonban e tekintetben igazán a közvetlen környékre vannak utalva és rájuk óriási áldozatokat ró az, ha vidékükön sem elegendő, sem megfelelő őrzés nincs. * * * Kedvezőtlen versenyviszonyok. Nem új keletű, hanem ellenkezőleg : régi panasz különben a malomkisipar körében, hogy a versenyviszonyok évről-évre rosszabbodnak. A vidéken még csak néhány évvel ezelőtt mégis voltak olyan megyék vagy járások is, ahol békességben tudtak a malmok egymás mellett megférni és ha történetesen egyszer egy sovány esztendő is következett, azért megvolt a malmoknak a biztos megélhetésük. Sajnos, azonban a versenyviszonyok iparunkban hihetetlenül megromlottak. Mi tudjuk ezt legjobban megítélni azon panaszokból, amelyek hozzánk garmadával érkeznek hétről-hétre az ország minden részéből. Mi sokszor megírtuk azon véleményünket, hogy a kortársak csak akkor fognak igazán észre térni, ha még sokkal rosszabbul fog folyni a dolguk és hogy ezen felfogásunkban menynyire igazunk volt, annak bizonysága, hogy az idén már mutatkoztak sok helyütt a kijózanodás első jelei. Különösen az ősz óta az ország igen sok vidékén malomkörzetek alakulnak azon kimondott célzattal, hogy az iparunkban uralkodó lehetetlen versenyviszonyoknak véget vessenek. A megalakult körzetek egy része máris a legszebb eredményeket tudja felmutatni. E téren tehát a jövő igen biztató. A hazai malomkisiparosok értsék meg végre, hogy elsősorban önmaguknak ártanak azzal, ha iparunk tekintélyét és létalapjait aláássák az egymás elleni ' ' sál. Ha tehát a malomipari versenytnszudjuk javítani, akkor a javulás felé em eső jeletőségteljes lépést. ^ * * * A gabonatőzsde esztendeje. Külön kál megemlékeznünk a budapesti gabonatőzsde helyzetéről is a lefolyt évben, mert nem emlékszünk reá, hogy hasonló súlyos hónapokat élt volna át gabonatőzsdénk, mint ezt az idén láttuk. Mindjárt az év elején szerencsétlenül indult az üzlet, mert a spekuláczió rávetette magát az új októberi búzára és annak árfolyamát az első napok alatt annyira felverte, hogy az októberi búzát drágábban jegyezték, mint a tavaszi határidőt. Hónapokon át azután szemtanúi voltunk annak, hogy egy elbizakodott, mértéket nem ismerő spekulánshad minő visszaéléseket követett el az árfelhajtás terén. Mi hétről-hétre óva intettük a malmokat attól, hogy felüljenek ezen játékosok manővereinek, mert tudtuk azt, hogy a mesterségesen felhajtott árak nem tarthatják magukat. A reakció nem is maradt el és ha végigtekintünk az őszi árdevalváczión és az ennek nyomában járó összeomlásokon, amelyek folyamán sok ezer ember vesztette el kenyerét és vagyonát könnyelmű gabonatőzsdei spekulációkon, meg kell vallanunk, hogy ezt a sorsot megérdemelték azok, akik ezen krízis alatt tönkrementek. íme, most hónapok óta pang a budapesti gabonatőzsde üzlete. A malomüzletet pedig annyira sikerült megnyomorítani, hogy a nagy malmok még ősszel is csak redukált üzemmel tudtak dolgozni. Valóságos siralomház mostanában a budapesti gabonatőzsde,az ügynökök szöveszékeinek amiatt, hogy teljesen megszűnt a legitim üzlet és hogy csak a kulissz-spekulánsok napi filléres játéka csupán az, amely mesterségesen élesztgeti az üzletet. * * « 1914. Amint már fentebb mondottuk, az új esztendő kilátásai sem kecsegtetők, sőt mi nagyfokú aggodalommal nézünk a jövő elé. A nagy malmok szempontjából azért nem várunk az új esztendőtől sok jót, mert szinte lemondtunk már azon reményről, hogy a kormány a tönkrement lisztkivitel érdekében fog egyáltalán tenni valamit. Tavaly ilyenkor még azt reméltük, hogy a beviteli jegyek intézményének meghonosítása nem késhet soká. A balkán kereskedelmi szerződések revíziója alkalmával —úgy reméltük — okvetlenül dűlőre fog jutni malomiparunk ezen életkérdése is. Azóta olyan események történtek, hogy lemondtunk ezen reménységről is. A magyar mezőgazdák, eddigi leghívebb fegyvertársaink a beviteli jegyekért vívott harczunkban, hirtelen ellenünk fordultak ezen kérdésben és most szinte bizonyosnak látszik, hogy a jelenlegi kereskedelmi szerződések lejártáig, azaz 1917-ig nem számíthatunk sem a beviteli jegyekre, következésképen tehát lisztkivitelünk regenerálására sem. A törvényhozás munkásságától sem várunk az új esztendőben sok jót, mert úgy tapasztaljuk, hogy a jelenlegi kormány is teljesen elhanyagolja a malomipar legfontosabb érdekeit. Hiába sürgetjük a kormány intézkedéseit akárhány életbevágóan fontos malomipari kérdésben, nem történik semmiféle érdemleges intézkedés sem. Hónapokkal ezelőtt is láttuk ezt, amikor szerkesztőnk a motortulajdonosok egy küldöttségét vezette a kormány elé és még csak válaszra sem méltatták kérvényünket. Az új esztendő tehát nem sok jóval kecsegtet. * * * Bizonytalan kilátások. Bárhova tekintsünk is tehát iparunk terén, mindenütt bizonytalanoknak látjuk az új esztendő kilátásait és szomorúsággal kell kérdeznünk ilyen körülmények között, hogy az amúgy is már agyonsanyargatott és oly sokat szenvedett iparunk hogyan fogja kibírni a jövő megpróbáltatásait. Igazán szomorúsággal tölt el bennünket, hogy ilyen szürkére kell festenünk úgy a múltat, mint a jövőt, de vétenénk a köteles őszinteség ellen, ha máshogy jellemeznénk az évfordulókor a lefolyt és bekövetkező eseményeket. Mégis egyet merünk a sok bizonytalanság daczára remélni és pedig azt, hogy az új esztendő szerencsésebb lesz elődjénél. A pénzfeszültség kezd mindenütt enyhülni, a jövő évi termés kilátásai is kecsegtetők, bármennyire korai volna is még ,ezt illetőleg következtetéseibe bocsátkozni, de a bevetett terület az egész országban óriási módon megnövekedett, a vetések állása is jelenleg kitűnő, ha tehát az áttelelés is kedvező lesz, akkor jó reménységgel nézhetünk az új esztendő terméskilátásai elé. Malomiparunknak pedig egy bőséges termés még mindenkor áldást hozott. Egyébiránt azt kívánjuk, hogy a kartársak az új esztendőben tanulják meg az együttérzést, az egymás megbecsülését és megértését és akkor hisszük, hogy a bizonytalan kilátások daczára a most kezdődő új esztendő mégis csak áldást fog hozni reánk. * * * Egy gyűlés tanulsága. A valóságban nem is létező, mert tagok hijján szenvedő, magát országosnak nevező malommunkás-szakszervezet most vasárnapi gyűlése, melyre meghívták az „egész ország“ malommunkásságát a Tőzsde kávéházba, óriási kudarczcal végződött. Hiába írja a szocialista napilap, hogy milyen impozáns lefolyású volt a gyűlés, biztos tudomásunk szerint a gyűlés színhelye kongott az ürességtől és a véletlenül ott volt kávéházi vendégekkel együtt nem volt 40 ember az egész helyiségben. Ezeknek javarésze is a malomiparon kívül áló egyén volt, olyan szoczialista urak, akiket jó fizetség fejében kirendelnek mindenféle ülésre és ott adják azután a ma jelenlévőket és határozati javaslat-elfogadókat. Az áillósg vidékről felrándult malommunkások is inkább a Conti-utczai szoczialista főtanyáról kerültek ki. Valóban szót sem érdemel ez az egész „tanácskozás.“ Mi fentebb vázoltuk a hazai malomipar szomorú helyzetét, megírtuk, hogy a tavalyi évben olyan rosszul folyt a nagy malmok dolga, hogy kivételesen mig csak egyikmásik malom osztalékot fizethetni. Eme vasárnapi álgyűlés egyik főszónoka pedig folyton arról beszélt, hogy milyen nagyszerűen folyik a „malombáróknak“ a dolga, olyannyira, hogy tartalékzsebeket kénytelenek készíteni a kormány ajándékai számára, mert a temérdek arany, amit a malomtulajdonosoknak ajándékoznak, már el sem fér a rendes zsebükben. Igazán felesleges foglalkozni az olyan gyűléssel, amelynek főfőszónoka ilyen boondgombákat tálal fel. Nem is csodáljuk, hogy az ilyen maszlagnak nem ülnek fel a hazai malommunkások és a szervezetről egyáltalán nem akarnak tudni. « * * A vasárnapi munkaszünet. Ami pedig a vasárnapi munkaszünet kérdését illeti, erről már elmondtuk véleményünket. Megállapítottuk, hogy a fővárosi malmokban már évek hosszú sora óta vasárnapi munka egyáltalán nem létezik. A malmok hetenként csak 4—5 napon át tudnak őrölni, de mégis egész heti bért fizetnek a munkásoknak. A vidéken is csak névleg áll fönn a vasárnapi munka, tényleg ott is tulajdonképpeni vasárnapi őrlés csak ritkán fordul elő. A Fővárosi Malomegyesület helyesen cselekedett tehát, amidőn egy hivatalos közleményben fölvilágosítja a közönséget a vasárnapi álgyűlés határozati javaslatáról, megállapítva azt, hogy az 1910-iki esztendőt kivéve, a fővárosi malmokban a vasárnapi munkaszünetet évek óta betartjuk, ami pedig a vidéket illeti, az egyesület régen sürgeti, hogy a gyakorlatban amúgy sem létező vasárnapi őrlést egyöntetűen kormányintézkedéssel szüntessék meg. A munkásvezérek tehát ne akarjanak idegen babérokkal ékeskedni, amiben olyat követelnek, amit a malmok maguk már amúgy is évek óta sürgetnek. Nem az ő hibájuk, ha a kormány úgy ezen, mint más egyéb fontos malomipari kérdések elintézését folyton elodázza. Az egész gyűléshistória tehát azzal végződött, amit vártunk : csúfos kudarczczal, ami nem is lehetett másképp, mert a kiindulási pont volt hazug és csak a malomiparosság félrevezetésére irányítva. • * * Egy plébános malma. Egy épületes esetről értesít bennünket egy jászsági kartársunk. Az ottani vidéken is egy idő óta lábra kapott az Olcsó Jánoskodás és 8°/a vámra is őrlő malmok akadnak. Egyik kartársunk elhatározta, hogy ezen állapotok gyökeres megváltoztatását keresztülviszi és egy malomkörzetet alakít. Fáradozása már sok reménynyel is kecsegtetett, mert a környékbeli malomiparosok szép számmal csatlakoztak a mozgalomhoz. Ekkor azonban egy váratlan akadály merült fel. Az egyik környékbeli malom tulajdonosa ugyanis csak mellesleg molnár, főfoglalkozása a plébánosság, ami bizonyára sokkal jövedelmezőbb a malomiparosságnál. A plébános úrhoz is elment a csatlakozó felszólítás, amire ő egy gyönyörűen kiczirkalmazott levélben mindenféle kifogással állt elő, kereken kijelentve, hogy ő magát többé lekötni nem kivárja és megmarad az eddigi olcsó őrlés mellett. A plébános úr azonban ezzel nem érte be, hanem elvitte kartársunk levelét az ottani kaszinóba és amikor legtöbb volt ott a vendég, felolvasta a levelet, annak bizony- GvÁFvrr'y gyárp|zl ! fc | K |m MOLNÁROK LAPJA Budapest, 1914. január 8.