Molnárok Lapja, 1929 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-11 / 19. szám
Budapest, 1929. május 11. MOLNÁROK LAPJA Hogyan lehetne Magyarország villamosítását előmozdítani? — III. közlemény. • Miután az előző cikkben (Molnárok Lapja április 13-iki számában) megvilágítottuk azt, hogy a villamosítás tekintetében jó irányban haladtunk, ha elsősorban a már meglevő nagyobb telepekre és főleg a bánya- és kohóüzemek telepére támaszkodtunk, rá kell még a villamosítás sorrendjére is mutatnunk. Tekintettel arra, hogy a villamosításhoz mindinkább külföldi pénzt kell majd igénybe vennünk, a helyes pénzgazdálkodás is arra int bennünket, hogy elsősorban hálózatokat építsünk. A villamosítás természetes sorrendje tehát: 1. Hálózati építés. 2. A kiépített hálózaton a fogyasztás megszervezése (óriási feladat!). 3. A kiépített hálózatok egybekapcsolása. 4. Evvel kapcsolatban a leggazdaságosabb energiatermelés módjai (a telepökonómia kérdései). Nagyjából ez a vonal volt Nyugaton is a fejlődés vonala és kb. ezen haladnak szomszédaink, a csehek is. A hálózatok építésénél is nem a legfontosabb az, hogy valamely vármegye összes községei egyegyidejűleg legyenek villamosítva, hanem épüljenek csak ki mielőbb a legjobb hálózatok és utánuk tervszerűen a kisebb fogyasztóképességűek. Tekintetbe kell vennünk azt, hogy még a jobb hálózatok is egynéhány évig pasiszív mérleget mutatnak fel. Oly körletben, ahová a nagy távolságok miatt a hálózati áram csak évek múlva tud eljutni, olcsón épített egyes telepek (főleg malommal kapcsolatban) még bátran engedélyezhetők. A magyar villamosítás, ha komolyan hozzálátunk, egy évtized alatt keresztülvihető. A villamosítást komolyan csak egy módon tudja az állam támogatni és pedig olymódon, ha a villamosfogyasztás 2 é/a. forgalmi adójának hozadékát arra fordítaná, hogy új hálózatok kamatterheit 2-5 éven át elvállalná. Ez mindenesetre egészségesebb megoldás volna, mint a tervbe vett villamos adó. Befejezésül röviden az áramszolgáltatás tarifádról is meg kell emlékeznünk! Nemrég még ennek igen nagy irodalma volt. A háború utáni külföldi fejlődés nyomán ma már mi is egyszerűbben nézzük a kérdést. Ha a legdrágábban termelő porosz barnaszéntelepek nagy hálózatainak tarifáit tanulmányozzuk, a következő árakat találjuk: 1 kwo ára Márkafillér Pengőfillér Világítási áram 50—60, tehát 68—81.5 Kisipari áram 18—24 » 25—32.5 Nagyipari áram 10—18 » 13.6—25.2 Főzési háztart. áram 7.5—10 » 10—13.6 Éjjeli melegvíz tárolásra 5—7 » 6.8—9.5 A hangsúly tehát a főzési és melegvíztárolási áramra esik. Igen olcsó áramot kapnak a pékek villamos kemencék részére. Utóbbiak 8 Pfennigértis kapnak 1 kwa energiát. Nagyvárosok Berlin stb. tarifája kisebb. Ottan a világítási áram átlagban 20—25 fillér de a háztartási áramára egyezik a vidékével. Az áranalízis azt mutatja, hogy a német vidék világítási áram ára 20 o/val alacsonyabb csak a petróleum áránál. Az általános szakvélemény kint újabban az, hogy nem a világítási áram ára a fontos, hanem a nagy nappali fogyasztást kell előteremteni. Magyar viszonyok szerint a magyar világítási árak a vidéki városokban és nagyobb községekben 60—90 fillér közt mozognak, tehát nem drágábbak a német áraknál. Hiányzik azonban az olcsó éjjeli áram (melegvíztárolásra) és a nappali háztartási áram (főzésre). A nagyipari áram megvan, mert a magyar malmok is áregység szerint 13,5—25 filléres áramárakat fizetnek. A villamos főzésnek, vízmelegítésnek, kenyérsütésnek és malomhajtásnak Magyarországonis igen nagy jelentősége van. 100 W. évi őrlésű malom 55.000 kwa évi fogyasztást jelent, tehát 2—3-szor annyit, mint a falu világítási szükséglete. Főzéshez átlagban 1 Kwó kell személyenként és naponként (városban 1.5 Kwó). Tehát egy 4000 lakosú község évente ha 1/4-e a lakosságnak villannyal főzne, 360.000 Kwó áramot fogyasztana. A kenyérsütéshez is sok áram fogy, 1 kg. kenyérhez kb. 0.7— 1.2 Kwó energia szükséges. A magyar villamositás egyik legszebb de legnehezebb feladata a villamosfogyasztás növekedési tempójának meggyorsítását elérni. Weltzl , I . (Vége.) A romániai magánvillanytelepek helyzete — Irta: Rolling Árpád okleveles gépészmérnök. — II. folytatás. A városi kezelésben levő villamosművek helyzete egészen más. A villanytelep a város tulajdonát képezi és a városi tanács az üzemből annyi jövedelmet akar látni, amely kiadási tételeinek jelentős fedezésére szolgál és éppen ezért akkor és olyan mértékben emeli az áramdíjat, ahogy azt jónak látja. A városi villamosáramfogyasztás jelentékeny, a nagy ipari üzemek erős nappal áramfogyasztók. A fogyasztás közti különbség jellemzésére felemlítem, hogy Nagyváradon a fogyasztás évente 150-szer akkora, mint Érmihályfalva községben. Nagyváradon egy forgalmas kávéház fogyasztása akkora, mint az egész érmihályfalvi áramtermelés, tehát ilyen nagy fogyasztás mellett az áram előállítási költségei lényegesen kisebbek. Minthogy azonban azt látjuk, hogy a városokban az áramdíj átlaga Hw óránkint 1,80 lej körül mozog, ebből következik, hogy az igen kis fogyasztású községeknek éjjel-nappali áramszolgáltatás mellett Hw-óránként 3 lejen alul nem lehet az áramot adni, ha rentábilis üzemet akarnak. Ezen 3 lejes egységárat indokolja egy egészen felületes összehasonlítás is a békebeli termelési viszonyokkal. Békében egy Hw-óra díja átlag 7 fillérbe került. Egy nagyon fa 100 korona volt, míg ma 6500 lej, vagyis 65-szöröse a békebeli áraknak, tehát az áramdíjat is 65-tel kellene megszoroznom, ami 4,55 lejt tenne ki, hogy a békebeli paritást elérjük. A 3 lejes Hw-óránkénti átlagár tehát egyáltalán nem mondható túlzottnak. Az áramdíj felemelését, illetőleg egy ilyen akció kezdeményezését és támogatását a minisztériumnak kellene megtenni, mert a községek lakossága laikus és a kérdés horderejét nem tudja elbírálni. A villanytelep minden áramdíj-felemelési kérését zsarolásnak, illetve jogtalan vagyonszerzésnek minősítik, tehát úgy a villamosműveknek, mint a községeknek eminens érdeke volna, hogy a felsőbb fórumok lépjenek közbe, hogy a harmónia és nyugalom végre helyreálljon. (Vége.) Ingyen sem kella parasztnak a villamvilágítás. Kremó Alajos hajmáskéri malomtulajdonos háború után vízimalmát leszerelte és a malomgépek értékén a malomüzemet hajtó vízerő felhasználásával, a malomépületben egy nagyobbszabású hydroelektromos művet rendezett be és a villanytelep felállításával egyidejűleg a katonai kincstárnak ajánlatot tett a hajmáskéri tüzérségi tábor energiaszükségletének ellátására. A honvédelmi minisztérium egyrészt a Kremóék ajánlatában foglalt olcsó árak, másrészt pedig háború esetén nehezen beszerezhető nyersolaj miatt Kremóékkal szerződést kötött és elrendelte a katonai tábor Diesel-motoros villanytelepének leszerelését. Az állandóan növekvő energiaszükséglet zavartalan biztosítása érdekében múlt évben Kremóék hozzáfogtak a telep bővítéséhez és a vízerő növeléséhez. Mindezeknek érdekében azonban kénytelenek voltak Súly község úrbéreseivel tárgyalást kezdeni, az úrbéresek tulajdonában lévő, üzemen kívüli régi papirosmalom esésének megszerzése végett. A tárgyalások eredményeként Kremóék kötelezték magukat arra, hogy Súly községben a primár, sekundár és közvilágítási hálózatot saját költségükön kiépítik és 25 esztendeig a községben lakó úrbéreseknek teljesen ingyen adnak világítási áramot. A szerződés aláírása után Kremóék azonnal megépítették a vezetékét és a községet bekapcsolták az áramszolgáltatásba. A község kilencven háza közül hetven az úrbéresek tulajdonában van. Vagyis hetven háznak kellett volna az ingyenes áramszolgáltatásba bekapcsolódni és ezzel szemben múlt év óta a mai napig csak tíz ház kapcsolódott be azért, mert a megállapodás szerint a házakban levő belső vezetékeket és egyéb felszerelési tárgyakat a háztulajdonosoknak kellene saját költségükön bárhol beszerezni. Egy falusi háznak azonban a villamos berendezése átlag száz pengőbe kerül, amit az ingyen villany érdekében sem hajlandók a gazdák kiadni és inkább fogyasztják tovább az import-petróleumot és vakoskodnak a pislogó petróleum-mécses mellett. Tehát példaként állhat ez az eset mindazok számára, akik a falusi villanytelepek rentabilitását parasztházak világítási fogyasztására hazírozzák. A falvakat csak úgy lehet villamosítani, ha egyéb fogyasztásra is számítani lehet. Kremóék villanytelepének rentabilitását a katonai tábor biztosítja, amely egymagában 15—20 falu fogyasztásával fölér. Tehát mindazoknak a malmoknak nemcsak szabad, hanem szükséges is a villamosítással foglalkozni, amelyeknek lehetőség nyílik arra, hogy a falusi világítási fogyasztás mellett más olyan fogyasztás is elő fog állni, ami a telep rentabilitását biztosítani tudja. Szelestey Béla 323 Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Jutassy Ödön. Vulkán Gépgyár R.T. Budapest, V., Váczi út 66. telefon: L. 906—03, L. 906—28. Sürgönyczim , Vulkanus. Szerszámgépek fém és fa megmunkálására. Közlőmüvek Vasöntvények Fogaskerekek marása. WELTZL KÁROLY magánmérnöki Irodája Budapest, II., Margitkörút 62. TELEFON: AUT. 528-21 VILLAMOSTELEPEK tervezése és építése. Malomüzemek rekonstrukcziója. Szakértői szemlék. Becslések: leves dugattyugyűrok 40—156 1%n-g raktáron. Rézaszbeszt tömítésekor.corv.alis'blokk tömitisemairy alusil, aluminium és elektron. Könnyüfémdugattyuk Dugattyucsapszegek raktáron. Hililäffini POftnPQBOVPlf huz°tt foszforbronzcsövek 12 38 UuguayUbod[JbOUüLull átmérőjű csapok részére. Nyers- és megmunkált szelepek. Fékbetétek aszbeszt és sárgarézszálból, szegecsekkel. Nagy raktár. „Kérjen árjegyzéket**. BALOGH ARTHUR, oki. gépészmérnök, Budapest, V., Lipót körút 27. Telefon: Automata 205—39.