Műszaki Élet, 1959. július-december (14. évfolyam, 14-26. szám)

1959-09-17 / 19. szám

A beruházásokkal a gazdálkodás A beruházásokkal való gaz­dálkodás népgazdaságunk egyik olyan területe, amelyről sokan megállapították már, hogy javításra szorul. A napi sajtó is, a szaklapok is több íz­ben foglalkoztak ezzel a kér­déssel. A továbbiakban néhány — legtöbbjében nem új, a szak­emberek által már régebben vitatott­­ elgondolást kívánok ismertetni, amely megítélésem szerint javítaná munkánkat ezen a területen.A beruházásokkal való gaz­dálkodás egyik problémája, hogy maguk a beruházók nem érdekeltek a beruházások minél olcsóbb, minél gyorsabb megvalósításá­ban, valamint abban sem, hogy a beruházott eszközök minél ki­sebb önköltséggel dolgozzanak. Véleményem szerint tehát, amennyiben a beruházók érde­keltségét sikerül biztosítani, úgy bizonyos — a tervezésre és a kivitelezésre vonatkozó — kiegészítő intézkedésekkel ug­rásszerű javulást érhetünk el. A továbbiakban ismertetendő néhány gondolat ezen alapel­ven épül fel. (Az ismertetendő elgondolások elsősorban a na­gyobb, értékhatáron felüli be­ruházásokra vonatkoznak, de vannak javaslatok a kisebb beruházásokra vonatkozólag is.) Feltétlenül biztosítani kell, hogy a központi, perspektivi­kus tervben rögzített célkitűzé­sek érvényesülhessenek. Ezért az irányító szerv jelölné ki e tervek alapján, hogy mely te­rületen, milyen fejlesztési célt kell elérni, megjelölve az ösz­­szes szükséges körülményeket (például felhasználandó spe­ciális anyagok, esetleg telepíté­si hely stb.). A célkitűzést meg­hívott szervekkel, esetleg sze­mélyekkel a legkedvezőbb megoldásra vonatkozó pályá­zatra való felhívás formájában közli; a felhívás beruházási program és gazdaságossági szá­mítás kidolgozására vonatko­zik. A bejövő pályázatokat bíráló bizottság vizsgálja felül, amely­nek feltétlenül tagja a kijelö­lendő tervező iroda, valamint­­— amennyiben meglevő válla­lat beruházására vonatkozik a javaslat — az illető vállalat vezetője. A tervező és a jelen­levő beruházó a tárgyaláson nyilatkozik, hogy reálisnak tartja-e a beérkezett javaslato­kat. Ugyanezen a tárgyaláson kellene nyilatkozniuk az Or­szágos Tervhivatal és a Beru­házási Bank jelenlevő képvise­lőinek arról is, hogy a beruhá­zással, mint célkitűzéssel és a javasolt megvalósítási móddal egyetértenek-e (a nyilatkozat a megvalósítás ütemére nem vo­natkozik). Amennyiben igen, úgy ez a nyilatkozat lényegé­ben engedélyt jelentene a ter­vezés megkezdésére. A beru­házási program jóváhagyása a bizottságnak a legkedvezőbb javaslat kiválasztására vonat­kozó állásfoglalása, és az is­mertetett nyilatkozatok alap­ján történne meg. A tervező iroda részére cél­kitűzésként­ lehet megszabni, hogy amennyiben az általa ki­dolgozott tervek alapján a be­ruházás a pályázatban sze­replőnél olcsóbban, vagy jobb gazdasági eredménnyel valósul meg, prémiumban részesül. Az így kidolgozott tervfel­adat, esetleg kiviteli tervek alapján történne meg a beru­házás finanszírozási körülmé­nyeinek meghatározása. Erre vonatkozólag az az elgondolás, hogy a beruházót a beruházás által létrehozott többletered­mény meghatározott, például 80 százalékának visszafizetésé­re kellene kötelezni. A vissza­fizetési kötelezettséget a be­ruházások összegével összefüg­gésben lenne célszerű meghatá­rozni a tervezett belépési idő­ponttól kezdve (a visszafizetési időtartamot nem lenne helyes túl hosszú időre előírni, de a rendszer hatékonyságát nem csökkenti, ha nem a teljes, ha­nem csak a beruházási összeg egy részének visszafizetését ír­juk elő­. Mint a fentiekből követke­zik, a rendszer alkalmazása a jelenlegi nyereségrészesedési rendszer két alapvető változtatását követeli meg: egyrészt hányad­érdekeltségről összegérdekelt­ségre való áttérés lenne szük­séges, másrészt a nyereségré­szesedési előírást több évre előre kellene meghatározni. Úgy gondolom, hogy a nyere­ségrészesedési rendszer ilyen megváltoztatása csak előnyére szolgál a rendszernek, mivel az összegérdekeltség egyrészt egyszerűsíti az elszámolást, másrészt fokozott mértékben ösztönöz a szocialista gazdaság­ban mindenképpen célként ki­tűzhető maximális kapacitás­­kihasználásra. A nyereségré­szesedésnek több évre történő előre meghatározása pedig, vé­leményem szerint, az egyetlen eszköz, amellyel a jelentősebb perspektivikus műszaki fej­lesztési célkitűzéseket elő le­hetne segíteni. Ahhoz, hogy a vállalat fenti visszafizetési kötelezettségének eleget tehessen, további felté­teleket kell biztosítani. A ter­vezés rendszerét a következő­képpen kellene megváltoztatni: A minisztérium a tervjavaslat készítésénél az adott évben folytatandó, illetve újonnan megkezdődő beru­házásokra szükséges összegeket az eddigi gyakorlatnak megfelelően ter­vébe beállítja. A Tervhivatal a beruházási (építési, gép, im­porteszközök stb.) mérlegek kidolgozása alapján megálla­pítja, hogy a folyamatban le­vő beruházások előirányzott, műszakilag optimális ütemben való folytatása esetén, mely to­vábbi beruházások megkezdé­sére van a tervidőszakban le­hetőség. Ennek alapján a mi­nisztériumok tervjóváhagyást csupán arra vonatkozólag kap­nának, hogy a következő idő­szakban mely beruházásokat kezdhetik meg, milyen teljes kerettel (ütemezés nélkül). A további évek során ezen beru­házásokra semmiféle éves jó­váhagyásra nem lenne szükség, hanem a Beruházási Bank a finanszírozást folyamatosan biztosítaná. A beruházók érdekeltsége megvalósításának további fel­tétele a kivitelezéssel kapcso­latos. A kivitelezőnek a tervek felülvizsgálata alapján nyilat­kozni kellene azok realitásá­ról, és amennyiben azokat reá­lisnak látja, elfogadja, úgy a teljes keretösszegre — akár több évre is — szerződést kel­lene kötni a beruházóval fix összegben. Biztosítani kellene, hogy az ezen fix összeghez ké­pest elért megtakarítások, il­letve túllépések — a jelenleg lakásépítésre kiadott rendelet­hez hasonlóan — a kivitelező eredményét növeljék vagy csökkentsék. Hasonlóképpen meg lehetne állapodni az át­adási határidőben is, és határ­idő előtti üzembelépés esetén a beruházónál jelentkező több­leteredményből a kivitelezőnek is kellene részesülnie, későbbi üzembehelyezés esetén viszont a beruházó által fizetendő visz­­szatérítést a kivitelezőre kel­­­lene átterhelni. Fentiekben csupán néhány gondolatot kívántam vázolni. A rendelkezésre álló terjede­lem nem teszi lehetővé, hogy a felmerült gondolatokat és ér­veket részletesen kifejtsem. Ezenkívül több részletkérdés még kidolgozásra vár ahhoz, hogy a javaslat fölött a részle­tes vita megindulhasson. Úgy gondolom azonban, hogy ezen gondolatoknak a műszaki szak­emberek előtt történő ismer­tetése olyan termékeny vitát eredményezhet, amely hozzájá­rulhat egészségesebb beruhá­zási gazdálkodás kialakításá­hoz.­­ SIMÁN MIKLÓS Új könyveik. Mika: Kohászat: ■elemzések; Gárdonyi—Horváth— Kurucz—Ordódy: Kisipari ková­csolás. Tarnay: Elektron csöves kapcsolások. (A Műszaki Könyv­kiadó kiadványai.) § Szövetkezeti anyagbeszerzők! § | Mindennemű anyag beszerz £ Esésénél és felesleges, el-é­s fekvő, inkurrens készleteik rértékesítésénél forduljanak. S bizalommal az S § „INKURRENCIA“ r jc ÉRTÉKESÍTŐ KSZ S g V­ÁLLALAT-hoz, § g Budapest, VI., Népköztár-K §­saság útja 54—56. g R Telefon: 127—645, 118—652.g . A vállalat raktárról azon­y S nal szállít, megvásárol,§ § megbízásra átvesz és meg-c R bízásból értékesít 5 p elektromosipari cikkeket, % v híradástechnikai anyagokat,S \) hengerelt és húzott árukat, c R színes fémeket, r csavarárukat, szegeket, S szegecseket, § textiliákat és szigetelő R anyagokat, •? c víz-, gőz- és épületszerelési S § anyagokat, § S vegyi- és műanyagokat, c § szerszámokat. § «•Részleteink megtekinthetőkS •I és megvásárolhatók üzle-§ S tünkben: R K Bp., VI., Népköztársaság 2­­ útja 54—56. S s Telefon: 127—645 és § 5 118—652. K­ 6 Központi raktárunkban: 1­. Bp., XI., Kruspér u. 3. 5 ■­ Telefon: 458—313. § § MŰSZAKI ÉLET Szerkesztőség: V., Szabadság tér 17. Telefon: US—250. 121—544. Telelős szerkesztő: VÁC,KO­­NDRS Kiadja: a Műszaki Könyvkiadó V., Bajcsy Zsilinszky dr­et. Telefon: US­­ 450. felelős kiadó: Peit Sándor. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Megjelenik: Minden második héten, csütörtökön. Terjeszt) ■ Magyar Posta, előfizethető a Posta Központi Birlapirodájánál. (V. József nádor tér 1) Telefon: WV­S58.1 és bármely postahivatalnál. előfizetési dí­­V. évre 10.48 Pt. Nyomatott: Szikra Lapnyomda. Laboratóriumok, kutatóintézetek, műszervásárlók figyelem! Univerzális technikai és hőkompenzátor raktárról kapható. Felhasználási területe: Egyenfeszültségek és áramok mérésére szolgál. Be­épített különleges normáleleme és segédköztelepe le­hetővé teszi kompenzációs mérés végrehajtását, bárhol az üzemen belül. Nagy előnye, hogy 0,1 mV nagyság­­rendű feszültségek, így hőtechnikai mérések végrehaj­tására is használható. Műszaki adatai: Méréshatárok: 0,1—1,100 mV. 1 WA—10A Segédárama: 0,01—0,1 mA Beépített ellenállások pontossága: 10 Ohm és nagyobb ± 0,05 % 10 Ohm alatt ± 0,1 % Ellenállások terhelhetősége: 1 W. , Mérete: 370X270X190 mm. Kapható: Műszer- és Irodagépértékesítő Vállalat Mű­­sze­r m­in­tate­r­méb­en, VI., Népköztársaság u. 2. sz. Az utolsó években a rádió­technika terén végbement fej­lődés új sug­árzás-ve­széllyel fenyeget. A veszély egyelőre csak azokra a személyekre korlátozódik, akik nagyener­giájú irányított rádióadóállo­másokban, vagy azok közeléb­en dolgoznak. Ezért az adóállomás irányí­tott sugárkéréje vonalában a területet „sterilizálni­’ kell, ahol huzamosabb ideig tartóz­kodni nem szabad, illetve azt esetleg ki is kell üríteni. A sugárzási veszélyre vonat­kozó vizsgálatok még a kez­deti stádiumban vannak és még nem állapították meg azt a sugárzási szintet, amelyen a különböző frekvenciájú suga­raik már veszélyesek az emberi szervezetre. Az új sugárzási veszély alapjában különbözik a nukleáris robbanásból eredő veszélytől: szétrepülő rádió­aktív hulladékról nincsen szó és a közvetlen élő sugár hatá­­sa is egészen más természetű. Genetikus hatása egyáltalán nincsen és következményei az emberi szervezetben nem hosszú életűek. A nagyener­giájú irányított sugaraikból származó sugárzási veszély hasonló ahhoz, amelyet a túladagolt diatermikus keze­lés okoz azáltal, hogy a mélyen fekvő szöveteket túlfűtéssel elpusztítja. A veszély mér hosszabb idő óta ismeretes az orvosok és­­rádiótudósok előtt, azonban valósággá akkor lett, amikor sikerült igen nagy energiát mindig rövidebb és rövidebb hullámhosszaikon kisugározni és ezt az erős hatású elektro­mágneses energiát igen kes­keny sugárkévébe koncentrál­ni. Míg a szokásos nagyener­giájú — például 103 kW-os — hírszóróállomások a tér min­den irányába sugároznak, ad­­­­dig a korszerű troposzferikus „Halálsugarak" , előreszóró rövidhullámú állo­mások 40 kW-ot is elérő telje­sítményüket pontosan irányí­tott antennába táplálják és ezzel olyan koncentrált suga­rat állítanak elő, amelynek mentén már fellép a sugárzási veszély. Vannak radarállomások, amelyek energiája még ennél is nagyobb, azonban sugaru­kat rendesen a talajszint fölé, nagy magasságba irányítják. Emellett az energiát impulzu­sokban küldik ki, úgyhogy a sugárzás időtartama rend­kívül megrövidül és a be­sugárzás hatása az eddigi ta­pasztalatok szerint nem adódik össze. Mindezek ellenére sem tekinthető kizártnak, hogy az újabb állomások fokozódó energiája végül is megteremti a „halálsugarakat”. Arannyal bélelt atomreaktor A Los Alamos-i atomkísér­leti telepen vizsgálatok foly­nak arra nézve, hogy a fűtő­anyag, a hűtőközeg és a las­sító miként egyesíthető egyet­len homogén oldatban. A ko­rábbi hasonló kísérletek ku­darcba fulladtak, mert a dúsí­tott uránfoszfát foszforsavas és vizes oldata korróziót oko­zott és lehetetlenné tette az üzem fenntartását. A tervezők most a reaktortartály és a hőkicserélők aranylemezes bé­lelésével oldották meg a korró­zió problémáját. Az aranybélés nem az egyet­len szerkezeti újdonság, ame­lyet az új reaktorban alkal­maztak. A keringetőrendszer megoldása is újszerű, ameny­­nyiben a szokásos szivattyúk helyett a termoszifon áram­lásra bízzák azt, hogy a forró oldatot a hőkicserélőbe eljut­tassa. A reaktor hőteljesítménye önszabályozó: a hőtágulás el­távolítja egymástól az oldat­ban levő uránatomokat és ez­zel csökkenti a reaktivitást. Fordítva, ha a hőkicserélőben túlságosan lehűl a folyadék, a reaktorban is közelebb ke­rülnek egymáshoz a hasadó anyag atomjai és így addig nő a reaktivitás, amíg az új egyensúlyi állapot be nem áll K­ÖNYVEKRŐL Bányászati kézikönyv Az alaptudományokat, szerke­zeti anyagokat és gépelemeket tárgyaló első kötet után Boldizsár Tibor szerkesztésében megjelent a Bányászati Kézikönyv II. kö­tete. Ez a kötet elsőnek a hőerő­gépekkel foglalkozik, kazánokkal, gőzgépekkel és turbinákkal, kon­denzátorokkal, belsőégésű moto­rokkal, hőerőművekkel és a hét energiagazdálkodás problémáival. Ezután bizonyos alapismeret­ek közlése után az elektrotechnika egyes ágazatai kerülnek sorra, a többi között a galvánelemek és akkumulátorok, a villamosgépek, transzformátorok, foglalkozik a fejezet a villamos mérésekkel, világítással, energiatermelésse gyengeáramú és híradástechn­kai, valamint bányabeli sújtólé­­biztos berendezésekkel. A harmadik fejezet a csövez­tékekkel és szerelvényekkel fog­lalkozik, majd rátér a kézsikont a szivattyúk, szelőztetők és lés­sürítők, szállítóberendezések,­­ vesztő- és rakodógépek ismert tésére. A könyv további fejez­tei a kőolaj- és földgáztermelé­sei, valamint az ásványelőkész­léssel foglalkoznak. Utolsó fejeze­ként a bányabiztonsági szabál­zat elvei találhatók a kéziköny­ben. (A Műszaki Könyvkint kiadása.) Exportot: acélépítményszerkeze­teket, televíziós tornyokat és hasonlókat. Lengyel Nagykövetség Kereskedelmi Tanácsosa Budapesti VI., Szegfű u. 6, KATOWICE, LENGYELORSZÁG PLEBISCYTOWA 36. TÁVIRATI CÍM: CENTROZAP KATOWICE TÁVBESZ­ÉLŐ: 3 69 81, 3 29 61 , If­­­t

Next