Műszaki Élet, 1959. július-december (14. évfolyam, 14-26. szám)
1959-09-17 / 19. szám
A beruházásokkal a gazdálkodás A beruházásokkal való gazdálkodás népgazdaságunk egyik olyan területe, amelyről sokan megállapították már, hogy javításra szorul. A napi sajtó is, a szaklapok is több ízben foglalkoztak ezzel a kérdéssel. A továbbiakban néhány — legtöbbjében nem új, a szakemberek által már régebben vitatott elgondolást kívánok ismertetni, amely megítélésem szerint javítaná munkánkat ezen a területen.A beruházásokkal való gazdálkodás egyik problémája, hogy maguk a beruházók nem érdekeltek a beruházások minél olcsóbb, minél gyorsabb megvalósításában, valamint abban sem, hogy a beruházott eszközök minél kisebb önköltséggel dolgozzanak. Véleményem szerint tehát, amennyiben a beruházók érdekeltségét sikerül biztosítani, úgy bizonyos — a tervezésre és a kivitelezésre vonatkozó — kiegészítő intézkedésekkel ugrásszerű javulást érhetünk el. A továbbiakban ismertetendő néhány gondolat ezen alapelven épül fel. (Az ismertetendő elgondolások elsősorban a nagyobb, értékhatáron felüli beruházásokra vonatkoznak, de vannak javaslatok a kisebb beruházásokra vonatkozólag is.) Feltétlenül biztosítani kell, hogy a központi, perspektivikus tervben rögzített célkitűzések érvényesülhessenek. Ezért az irányító szerv jelölné ki e tervek alapján, hogy mely területen, milyen fejlesztési célt kell elérni, megjelölve az öszszes szükséges körülményeket (például felhasználandó speciális anyagok, esetleg telepítési hely stb.). A célkitűzést meghívott szervekkel, esetleg személyekkel a legkedvezőbb megoldásra vonatkozó pályázatra való felhívás formájában közli; a felhívás beruházási program és gazdaságossági számítás kidolgozására vonatkozik. A bejövő pályázatokat bíráló bizottság vizsgálja felül, amelynek feltétlenül tagja a kijelölendő tervező iroda, valamint— amennyiben meglevő vállalat beruházására vonatkozik a javaslat — az illető vállalat vezetője. A tervező és a jelenlevő beruházó a tárgyaláson nyilatkozik, hogy reálisnak tartja-e a beérkezett javaslatokat. Ugyanezen a tárgyaláson kellene nyilatkozniuk az Országos Tervhivatal és a Beruházási Bank jelenlevő képviselőinek arról is, hogy a beruházással, mint célkitűzéssel és a javasolt megvalósítási móddal egyetértenek-e (a nyilatkozat a megvalósítás ütemére nem vonatkozik). Amennyiben igen, úgy ez a nyilatkozat lényegében engedélyt jelentene a tervezés megkezdésére. A beruházási program jóváhagyása a bizottságnak a legkedvezőbb javaslat kiválasztására vonatkozó állásfoglalása, és az ismertetett nyilatkozatok alapján történne meg. A tervező iroda részére célkitűzésként lehet megszabni, hogy amennyiben az általa kidolgozott tervek alapján a beruházás a pályázatban szereplőnél olcsóbban, vagy jobb gazdasági eredménnyel valósul meg, prémiumban részesül. Az így kidolgozott tervfeladat, esetleg kiviteli tervek alapján történne meg a beruházás finanszírozási körülményeinek meghatározása. Erre vonatkozólag az az elgondolás, hogy a beruházót a beruházás által létrehozott többleteredmény meghatározott, például 80 százalékának visszafizetésére kellene kötelezni. A visszafizetési kötelezettséget a beruházások összegével összefüggésben lenne célszerű meghatározni a tervezett belépési időponttól kezdve (a visszafizetési időtartamot nem lenne helyes túl hosszú időre előírni, de a rendszer hatékonyságát nem csökkenti, ha nem a teljes, hanem csak a beruházási összeg egy részének visszafizetését írjuk elő. Mint a fentiekből következik, a rendszer alkalmazása a jelenlegi nyereségrészesedési rendszer két alapvető változtatását követeli meg: egyrészt hányadérdekeltségről összegérdekeltségre való áttérés lenne szükséges, másrészt a nyereségrészesedési előírást több évre előre kellene meghatározni. Úgy gondolom, hogy a nyereségrészesedési rendszer ilyen megváltoztatása csak előnyére szolgál a rendszernek, mivel az összegérdekeltség egyrészt egyszerűsíti az elszámolást, másrészt fokozott mértékben ösztönöz a szocialista gazdaságban mindenképpen célként kitűzhető maximális kapacitáskihasználásra. A nyereségrészesedésnek több évre történő előre meghatározása pedig, véleményem szerint, az egyetlen eszköz, amellyel a jelentősebb perspektivikus műszaki fejlesztési célkitűzéseket elő lehetne segíteni. Ahhoz, hogy a vállalat fenti visszafizetési kötelezettségének eleget tehessen, további feltételeket kell biztosítani. A tervezés rendszerét a következőképpen kellene megváltoztatni: A minisztérium a tervjavaslat készítésénél az adott évben folytatandó, illetve újonnan megkezdődő beruházásokra szükséges összegeket az eddigi gyakorlatnak megfelelően tervébe beállítja. A Tervhivatal a beruházási (építési, gép, importeszközök stb.) mérlegek kidolgozása alapján megállapítja, hogy a folyamatban levő beruházások előirányzott, műszakilag optimális ütemben való folytatása esetén, mely további beruházások megkezdésére van a tervidőszakban lehetőség. Ennek alapján a minisztériumok tervjóváhagyást csupán arra vonatkozólag kapnának, hogy a következő időszakban mely beruházásokat kezdhetik meg, milyen teljes kerettel (ütemezés nélkül). A további évek során ezen beruházásokra semmiféle éves jóváhagyásra nem lenne szükség, hanem a Beruházási Bank a finanszírozást folyamatosan biztosítaná. A beruházók érdekeltsége megvalósításának további feltétele a kivitelezéssel kapcsolatos. A kivitelezőnek a tervek felülvizsgálata alapján nyilatkozni kellene azok realitásáról, és amennyiben azokat reálisnak látja, elfogadja, úgy a teljes keretösszegre — akár több évre is — szerződést kellene kötni a beruházóval fix összegben. Biztosítani kellene, hogy az ezen fix összeghez képest elért megtakarítások, illetve túllépések — a jelenleg lakásépítésre kiadott rendelethez hasonlóan — a kivitelező eredményét növeljék vagy csökkentsék. Hasonlóképpen meg lehetne állapodni az átadási határidőben is, és határidő előtti üzembelépés esetén a beruházónál jelentkező többleteredményből a kivitelezőnek is kellene részesülnie, későbbi üzembehelyezés esetén viszont a beruházó által fizetendő viszszatérítést a kivitelezőre kellene átterhelni. Fentiekben csupán néhány gondolatot kívántam vázolni. A rendelkezésre álló terjedelem nem teszi lehetővé, hogy a felmerült gondolatokat és érveket részletesen kifejtsem. Ezenkívül több részletkérdés még kidolgozásra vár ahhoz, hogy a javaslat fölött a részletes vita megindulhasson. Úgy gondolom azonban, hogy ezen gondolatoknak a műszaki szakemberek előtt történő ismertetése olyan termékeny vitát eredményezhet, amely hozzájárulhat egészségesebb beruházási gazdálkodás kialakításához. SIMÁN MIKLÓS Új könyveik. Mika: Kohászat: ■elemzések; Gárdonyi—Horváth— Kurucz—Ordódy: Kisipari kovácsolás. Tarnay: Elektron csöves kapcsolások. (A Műszaki Könyvkiadó kiadványai.) § Szövetkezeti anyagbeszerzők! § | Mindennemű anyag beszerz £ Esésénél és felesleges, el-és fekvő, inkurrens készleteik rértékesítésénél forduljanak. S bizalommal az S § „INKURRENCIA“ r jc ÉRTÉKESÍTŐ KSZ S g VÁLLALAT-hoz, § g Budapest, VI., Népköztár-K §saság útja 54—56. g R Telefon: 127—645, 118—652.g . A vállalat raktárról azony S nal szállít, megvásárol,§ § megbízásra átvesz és meg-c R bízásból értékesít 5 p elektromosipari cikkeket, % v híradástechnikai anyagokat,S \) hengerelt és húzott árukat, c R színes fémeket, r csavarárukat, szegeket, S szegecseket, § textiliákat és szigetelő R anyagokat, •? c víz-, gőz- és épületszerelési S § anyagokat, § S vegyi- és műanyagokat, c § szerszámokat. § «•Részleteink megtekinthetőkS •I és megvásárolhatók üzle-§ S tünkben: R K Bp., VI., Népköztársaság 2 útja 54—56. S s Telefon: 127—645 és § 5 118—652. K 6 Központi raktárunkban: 1. Bp., XI., Kruspér u. 3. 5 ■ Telefon: 458—313. § § MŰSZAKI ÉLET Szerkesztőség: V., Szabadság tér 17. Telefon: US—250. 121—544. Telelős szerkesztő: VÁC,KONDRS Kiadja: a Műszaki Könyvkiadó V., Bajcsy Zsilinszky dret. Telefon: US 450. felelős kiadó: Peit Sándor. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Megjelenik: Minden második héten, csütörtökön. Terjeszt) ■ Magyar Posta, előfizethető a Posta Központi Birlapirodájánál. (V. József nádor tér 1) Telefon: WVS58.1 és bármely postahivatalnál. előfizetési díV. évre 10.48 Pt. Nyomatott: Szikra Lapnyomda. Laboratóriumok, kutatóintézetek, műszervásárlók figyelem! Univerzális technikai és hőkompenzátor raktárról kapható. Felhasználási területe: Egyenfeszültségek és áramok mérésére szolgál. Beépített különleges normáleleme és segédköztelepe lehetővé teszi kompenzációs mérés végrehajtását, bárhol az üzemen belül. Nagy előnye, hogy 0,1 mV nagyságrendű feszültségek, így hőtechnikai mérések végrehajtására is használható. Műszaki adatai: Méréshatárok: 0,1—1,100 mV. 1 WA—10A Segédárama: 0,01—0,1 mA Beépített ellenállások pontossága: 10 Ohm és nagyobb ± 0,05 % 10 Ohm alatt ± 0,1 % Ellenállások terhelhetősége: 1 W. , Mérete: 370X270X190 mm. Kapható: Műszer- és Irodagépértékesítő Vállalat Műszer mintatermében, VI., Népköztársaság u. 2. sz. Az utolsó években a rádiótechnika terén végbement fejlődés új sugárzás-veszéllyel fenyeget. A veszély egyelőre csak azokra a személyekre korlátozódik, akik nagyenergiájú irányított rádióadóállomásokban, vagy azok közelében dolgoznak. Ezért az adóállomás irányított sugárkéréje vonalában a területet „sterilizálni’ kell, ahol huzamosabb ideig tartózkodni nem szabad, illetve azt esetleg ki is kell üríteni. A sugárzási veszélyre vonatkozó vizsgálatok még a kezdeti stádiumban vannak és még nem állapították meg azt a sugárzási szintet, amelyen a különböző frekvenciájú sugaraik már veszélyesek az emberi szervezetre. Az új sugárzási veszély alapjában különbözik a nukleáris robbanásból eredő veszélytől: szétrepülő rádióaktív hulladékról nincsen szó és a közvetlen élő sugár hatása is egészen más természetű. Genetikus hatása egyáltalán nincsen és következményei az emberi szervezetben nem hosszú életűek. A nagyenergiájú irányított sugaraikból származó sugárzási veszély hasonló ahhoz, amelyet a túladagolt diatermikus kezelés okoz azáltal, hogy a mélyen fekvő szöveteket túlfűtéssel elpusztítja. A veszély mér hosszabb idő óta ismeretes az orvosok ésrádiótudósok előtt, azonban valósággá akkor lett, amikor sikerült igen nagy energiát mindig rövidebb és rövidebb hullámhosszaikon kisugározni és ezt az erős hatású elektromágneses energiát igen keskeny sugárkévébe koncentrálni. Míg a szokásos nagyenergiájú — például 103 kW-os — hírszóróállomások a tér minden irányába sugároznak, addig a korszerű troposzferikus „Halálsugarak" , előreszóró rövidhullámú állomások 40 kW-ot is elérő teljesítményüket pontosan irányított antennába táplálják és ezzel olyan koncentrált sugarat állítanak elő, amelynek mentén már fellép a sugárzási veszély. Vannak radarállomások, amelyek energiája még ennél is nagyobb, azonban sugarukat rendesen a talajszint fölé, nagy magasságba irányítják. Emellett az energiát impulzusokban küldik ki, úgyhogy a sugárzás időtartama rendkívül megrövidül és a besugárzás hatása az eddigi tapasztalatok szerint nem adódik össze. Mindezek ellenére sem tekinthető kizártnak, hogy az újabb állomások fokozódó energiája végül is megteremti a „halálsugarakat”. Arannyal bélelt atomreaktor A Los Alamos-i atomkísérleti telepen vizsgálatok folynak arra nézve, hogy a fűtőanyag, a hűtőközeg és a lassító miként egyesíthető egyetlen homogén oldatban. A korábbi hasonló kísérletek kudarcba fulladtak, mert a dúsított uránfoszfát foszforsavas és vizes oldata korróziót okozott és lehetetlenné tette az üzem fenntartását. A tervezők most a reaktortartály és a hőkicserélők aranylemezes bélelésével oldották meg a korrózió problémáját. Az aranybélés nem az egyetlen szerkezeti újdonság, amelyet az új reaktorban alkalmaztak. A keringetőrendszer megoldása is újszerű, amenynyiben a szokásos szivattyúk helyett a termoszifon áramlásra bízzák azt, hogy a forró oldatot a hőkicserélőbe eljuttassa. A reaktor hőteljesítménye önszabályozó: a hőtágulás eltávolítja egymástól az oldatban levő uránatomokat és ezzel csökkenti a reaktivitást. Fordítva, ha a hőkicserélőben túlságosan lehűl a folyadék, a reaktorban is közelebb kerülnek egymáshoz a hasadó anyag atomjai és így addig nő a reaktivitás, amíg az új egyensúlyi állapot be nem áll KÖNYVEKRŐL Bányászati kézikönyv Az alaptudományokat, szerkezeti anyagokat és gépelemeket tárgyaló első kötet után Boldizsár Tibor szerkesztésében megjelent a Bányászati Kézikönyv II. kötete. Ez a kötet elsőnek a hőerőgépekkel foglalkozik, kazánokkal, gőzgépekkel és turbinákkal, kondenzátorokkal, belsőégésű motorokkal, hőerőművekkel és a hét energiagazdálkodás problémáival. Ezután bizonyos alapismeretek közlése után az elektrotechnika egyes ágazatai kerülnek sorra, a többi között a galvánelemek és akkumulátorok, a villamosgépek, transzformátorok, foglalkozik a fejezet a villamos mérésekkel, világítással, energiatermelésse gyengeáramú és híradástechnkai, valamint bányabeli sújtólébiztos berendezésekkel. A harmadik fejezet a csöveztékekkel és szerelvényekkel foglalkozik, majd rátér a kézsikont a szivattyúk, szelőztetők és léssürítők, szállítóberendezések, vesztő- és rakodógépek ismert tésére. A könyv további fejeztei a kőolaj- és földgáztermelései, valamint az ásványelőkészléssel foglalkoznak. Utolsó fejezeként a bányabiztonsági szabálzat elvei találhatók a kézikönyben. (A Műszaki Könyvkint kiadása.) Exportot: acélépítményszerkezeteket, televíziós tornyokat és hasonlókat. Lengyel Nagykövetség Kereskedelmi Tanácsosa Budapesti VI., Szegfű u. 6, KATOWICE, LENGYELORSZÁG PLEBISCYTOWA 36. TÁVIRATI CÍM: CENTROZAP KATOWICE TÁVBESZÉLŐ: 3 69 81, 3 29 61 , Ift