Műszaki Élet, 1962. január-június (17. évfolyam, 1-13. szám)
1962-01-04 / 1. szám
XVII. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM. ## ARA 8.M * IMI. JANUÁR 4. | Budapesti Műszaki Egyetem | Sösponti I.tarítása A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA A rizikót a tervezésben is számításba kell venni — A moszkvai „Új építési technika“ kiállítás — Termeljünk vagy vitatkozzunk? A KGM vállalatok prémiumrendszere FORDÍTÁS GÉPPEL Az özönnyi szakirodalom és egyéb sajtótermékek figyelemmel kísérése már hovatovább egy-egy nyelvterületen belül is szinte megoldhatatlan feladattá válik. A nyelvi korlátok a nehézségeket csak fokozzák. Lassan nincs anynyi nyelvértő szakember és fordító, amennyi a legfontosabb nyelvi területek, elsősorban az angol és orosz, újabban a kínai A szövegfordítás nem matematika A fordításban ilyen törvényszerűséget nem ismerünk. A táblázatot, vagyis a szótárat teljes egészében tárolni kell. A nyelvtan — az elterjedt általános nézetekkel ellentétben — ugyancsak nem hagyja magát a matematikával összehasonlítható törvényszerű keretek közé szorítani. Különösen nem a fordító szempontjából, akinek tudnia kell, hogy a vonzatok, nyelvtani fordulatok nem pontosan egymásnak megfelelően alakulnak az egyes nyelvekben, és ezért mechanikus A szótárazás, sajnos, az esetek nagy részében nem egyetlen jelentést ad válaszul. Például az angol stock szó magyarul raktár, készlet, tuskó, cövek, töke, jószág, szokásos, raktáron tart, felszerel. A nyelvtani elemzés a lehetséges ragok, szóvégződések alapján szűkíti a választékot. A jelentéstani elemzésre hárul azután a feladat, hogy egyetlen jelentésre redukálja a maradékot. A névelő jelenlétéből megállapítja, hogy a kérdéses szó főnév, következtet a szórendből, vizsgálja a mondatban előforduló egyéb szavakat. Az előbbi példánál maradva: ha az áru, anyag, helyiség szavak valamelyike előfordul a mondatban, akkor valószínűleg a raktár jelentés lesz a helyénvaló. Erősen ragozó nyelvekben, mint a latin, az orosz vagy a magyar, a szóvégződések bőséges felvilágosítást nyújjtanak. Formatan szempontjából egyszerűbb nyelvekben, mint az angol, inkább a szórendre támaszkodhat a fordítógép. A tárolás problémája A szótár tárolóképessége sokszorosa a szokásos, egyéb célú számítógépeknek. A hatkötetes Magyar Nyelv Értelmező Szótára mintegy 60 000 szócikkben a magyar irodalmi és köznyelv törzsállományát öleli fel. Mindegyikhez számtalan kifejezés, összetétel, származék csatlakozik. A fordítógépet ezenfelül feltétlenül el kell látni a fontosabb szakkifejezésekkel is. A szavakon kívül azokat az idiómákat, sajátos nyelvi kifejezéseket is fel kell venni a szótárba, amelyek szóról-szóra nem fordíthatók le. Például az angol puts his nose out of joint magyarul azt jelenti, hogy kiüti a nyeregből. A fontosabb rágós alakok bevitele mintegy megtízszerezné a tárolt mennyiséget. Ezért célszerűbb a szavak felbontása szótőre és ragra. Kivéve persze, ahol a ragozás tőváltozással jár, mint az erős igék az angolban és a németben, vagy a magyarban a van, volt, lesz, vagy a hiszi, hitte, higgye. A korábbi évek fordítógépei statisztikus alapon szűkítették a szótárat. Néhány száz szó a szokásos szövegek felének, néhány ezer mintegy 90 százalékának az átültetésére elegendő. Ez azonban nélkülözhetetlenné teszi az ember lényeges közreműködését a hézagok kitöltésében. A napjainkban kifejlesztett korszerű tárolási módszerek megengedik a fentebb említett igen nagy számokkal dolgozó szótárak készítését. Az IBM Yorktown Heights-i kutató központjában működő orosz—angol elektronikus fordítógép fotótárolója ISO 000 címszót tartalmaz. A vizsgálatok arra az eredményre vezettek, hogy fényképészeti úton érhető el a legnagyobb térbeli információsűrűség. A szótár egy 25 cm átmérőjű üvegkorong (1. ábra), ennek a szélén mindössze 1 cm széles csíkban Fototárolós szótár: a 25 cm les csík 050 000 címszót tépezett WMIfrrrtáció * között a nyelvkülön maró szakadékokat A fordítás gépesítése azóta nagy sajnos zöméégn pirendatt lévő probléma, amióta a nagyszámú tárolt nagyteljesítményű digitális gyá- mítógépek az emberi agy mechanikus tevékenységét kitűnő eredménnyel és hallatlan sebességgel képesek helyettesíteni. A kezdetben nagy kétkedéssel fogadott javaslatok és próbálkozások ma már jelentős gyakorlati eredményekig jutottak el. Az elektronikus számítógép számokkal dolgozik, szigorú előírások szerint. Alkalmas arra, hogy bonyolult műszaki és tudományos számításokat végezzen el, vagy nagy adattömegeket dolgozzon fel. A nyelvi kifejezés a matematikaihoz képest pontatlan, „elkent”. A fordítógép feladata, hogy a jelentést kihámozza a kiinduló nyelvből és azt a célnyelv szavaival és kifejezéseivel újra megfogalmazza. A határozott és egyértelmű matematikai összefüggések módotadnak arra, hogy a számítógépekben az adatok nagy részét függvények formájában tárolják. A logaritmushoz például nem kell a gépbe beépíteni az egész logaritmus-táblázatot, hanem csak a kiszámítás módját. A gép azután szükség szerint esetenként előállítja a logaritmust. tmérőffi. üvegkorong szélén látható 1 cm szójobboldalt látható film a lefénykép állapota, amely további kicsinyítéssel kerül az üveglapra J _ ■ SSfól szárosan nem is ültethetők át. Így alkatná. nyelvtani vonatkozások fordít szintén csak példával Svaic összehasonlíts alapján hajtható végre. A fordppfc fő nehézsége, hogy a jelentés ilgmcsak nem határozott, hanem nem is egyértelmű függvény. Ellenkező esetben viszonylag egyszerűen szerkeszthetnénk fordító gépet. A bonyolult megoldások elsősorban a szavak és kifejezések többszörös jelentését igyekeznek különböző fogásokkal feloldani. Az önműködő gépi fordítás három fő mozzanata a lexikális értelmezés, vagyis a szótárazás, a szintaktikus értelmezés, vagyis a nyelvtani elemzés, és a szemantikus, vagyis a jelentéstani értelmezés. E három mozzanat nem választható el egymástól élesen, de egymás után lehet őket végrehajtani, esetleg ismételt lépésekben. A szótárazás 1. ábra: 2. ábra: A szótár egy kis részlete, amely 6 információs elemet tartalmaz helyezkedik el az egész információtömeg. Egy-egy címszó átlagos információtartalma 200 bit (bit az elemi információ: igen-nem, vagy 0—1). Az egész szótári anyag tehát 30 millió bit tárolását igényli. A korongon 700 nyom fut egymás mellett, ezeken belül fehér és fekete mezők váltakozása rajzolja fel az információs anyagot (2. ábra). A mintegy 60 négyzetcenti(Folytatása a 11. oldalon.) II A természettudomány helye a modern világban C. F. Powell, a Tudományos Munkások Világszövetsége Nobel-díjas elnökének írásából Napjainkban egyre többenkezdik megérteni — bár e gondolat teljes súlyát még nem sikerült világosan érzékelni — hogy az emberi történelem olyan döntő korszakában élünk, amelynek felelőssége, de egyben minden kedvező lehetősége is a mienk. Soha, egyetlen nemzedék sem állott még ilyen éles dilemma előtt. Úgy látszik, mintha a jelenkor veszélyei és lehetőségei mind egyetlen egy nagy természettudományi felfedezésnek, az atomenergia felszabadításának a következményei lennének, holott ezt 50 év kutatásai és mélyreható vizsgálódásai előzték meg. Ez a hatalmas vívmány szükségszerű következménye, az emberiség történetében még , viszonylag újszerű megközelítési módszernek, amelynek tudatos célja a természet megismerése és hatalmába kerítése. E módszernek, a természettudományos megismerésnek a fejlesztése és alkalmazása a mi korunk kiemelkedő jellegzetes tulajdonsága. A múlt század közepe óta mind fokozódó mértékben s az emberiség életének mind szélesebb területén alkalmazzák a természettudományos kutatási módszereket. A kortársak közül sokan megéltük, hogy csak néhányról emlékezzek meg — az elektronok és a röntgensugarak felfedezését, a drótnélküli távíró és a televízió, a belsőégésű motor és a gázturbina, a gépkocsi és a repülőgép, a rádióaktivitás, az atomerő és a hidrogénbomba, a szputnyik és a sunyik feltalálását. Bármelyik ezek közül —ha előbb fedezték volna fel — egy egész évszázadot tett volna nevezetessé. Mi tehát ma az emberiség történetének igen nagy változását éljük meg. Sokan második ipari forradalomnak nevezik, ez azonban csak bagatellizálja és elködösíti valódi jelentőségét. Azt is mondják, hogy a változás, amelyet most megérünk, sokkal nagyobb horderejű, mint maga az ipari forradalom volt, s bár e változásnak ipari jellege van, vezető ereje mégis inkább a tudomány, mint a technika, így tehát inkább tudományos forradalomnak lehetne nevezni, hiszen a tudományt nemcsak az ipar átalakítására használják fel, hanem lényegében az irányítja és vezeti magát a változást. A jövő iparát tudományosan fogják megtervezni, és tudományos módszerekkel fogják üzemeltetni, mégpedig olyan fokon, ahogyan azt még ma el sem tudjuk képzelni. Néhány személyes tapasztalatommal talán bármilyen formális ténymegállapításnál jobban megvilágíthatom azt az óriási változást, amely csak az én fiatal korom óta következett be a természettudomány egyik ágában, az elemi részecskék fizikájában. A cambridgei Cavendish Laboratórium diákja voltam 1922 és 1927 között, ahol az utolsó években kíséreteimet C. T. R. Wilson és Lard Rutheford vezetésével végeztem. A Cavendish laboratóriumnak akkor a világon aegnagyobb radioaktív készletek álltak rendelkezésére, mégis aaboratórium jövedelme szerény volt, úgy hogy a kiadásokat szigorúan meg kellett fontolni. S talán ez nem is volt rossz dolog. Az 1930-as évek első esztendei a nukleáris fizika hősi korszaka volt, amikor a hirtelen jelentkező fontos problémák megoldására viszonylag egyszerű technikai eljárások álltak rendelkezésre. Ma viszont elérkeztünk ahhoz a szakaszhoz, amikor a legfontosabb kísérleteket csak olyan gépeken lehet elvégezni, amelyek már az egyes országok anyagi lehetőségeit is meghaladják, és amelyeket csak igen nagymérvű és széleskörű nemzetközi együttműködés alapján lehet megépíteni. Amit itt most az atomfizikáról elmondottam, más természettudományokra is vonatkozik, és úgy hiszem, amint a tudományok továbbfejlődnek, képünk mindinkább erre fog hasonlítani. A tudomány társadalmi tevékenység lett, és az egyedül dolgozó kutató helyébe, aki maga készíti eszközeit, végzi a méréseket, és megírja az eredményeket, most munkacsoportok lépnek, akik nagyfokú munkamegosztást valósítanak meg. Az a változás, amelynek az iparban száz évre volt szüksége, a természettudomány néhány ágában már 10 vagy 20 év alatt megtörtént. És ez a változás a tudósok részéről új tulajdonságokat, nagy alkalmazkodó képességet követel meg, hogy a korszerű fejlődéssel lépést tarthassanak. A nagy tudományos intézményekben igen komoly probléma, hogy hogyan lehet olyan szellemi légkört teremteni, hogy az ne legyen rideg és személytelen, s ennek következtében viszonylag improduktív, hanem meleg, baráti, s ezáltal teremtő atmoszféra alakuljon ki. Valamely új, nagy kutatólaboratórium igazgatójának a tudományos felkészültségen kívül ma rendelkeznie kell emberi nagysággal is, s emellett olyan tulajdonságokkal is, mint egy balett vagy zenekar vezetőjének. Nem való ez az állás egy szűk területen működő specialistának, aki közömbös és nem törődik az emberekkel. A természettudományok rohamos fejlődésének következménye, hogy az emberi kultúra is soha nem tapasztalt gyorsasággal terjed. A természetre, a világegyetemre s a benne elfoglalt helyünkre vonatkozóan ismereteink tartalma, azoknak mélysége és jellege a legutóbbi 30 év felismerései nyomán alakult ki. A korszak géniusza a természettudományokban találta meg legfőbb kifejezési formáját úgy, hogy az emberi kultúra igen nagy és állandóan növekvő része ma már a természettudományon alapszik. Természetesen mélységesen téves lenne a természettudomány elterjedéséből arra következtetni, hogy a humán tudományok és a művészetek már nem olyan hatékonyak, mint a múltban voltak. Az emberi kultúra egységes egészet alkot, s igen érdekes lenne megvizsgálni, hogyan keletkezett a különböző ágazatok között ez az elidegenedés. ... Ismeretes, hogy létezik olyan||| felfogás, hogy a tudósok ne ve-Vgyenek részt a közügyekben, mivel a tudományok fejlődéséhez intellektuális fegyelemre és „független” véleményre van szükség. Talán ez is hozzájárult ahhoz a véleményhez, hogy a tudósok szenvedélymentes emberek, akik közömbösek a saját felfedezéseik következményeit illetően. Persze, vannak ilyenek is, de ilyen embereket az élet minden területén találunk. A hiba itt az, hogy azt gondolják: a bizonyító tények értékelése nem fér össze a kísérletek végső sikerébe vagy a tudomány haladásába vetett szenvedélyes hittel. Biztos, hogy a jó tudósok általában nem hideg, hal(Folytatása a 6. oldalon.)