Műszaki Élet, 1969. január-június (24. évfolyam, 1-13. szám)

1969-02-07 / 3. szám

A „TISZTA SZOBA" (Folytatás az 1. oldalról) fessé tegye. Az űrben száguldó rendszerekben sokszor egy ujj­lenyomat hatása az egész kí­sérletet semmissé teheti, egy 0,0005 mm átmérőjű, 0,001 mm hosszúságú szennyeződés 10—7 Hgmm vákuumban mintegy 10,0 gázmolekulát bocsáthat ki magából. A mikroáramkörök gyártá­sában 10—8 mm vastagságú ré­tegekkel dolgoznak, és a dif­fúziós eljárásnál 106—107 atom­hoz viszonyítva egyetlen ide­gen atommal szennyeznek; ezt a szennyezési arányt a legpon­tosabban kell betartani. A fotomechanikusan mart mikroáramkörök­ben a fényér­zékeny réteg vastagsága 0,2 ± 0,02 mikrométer, és a vezetékezést képező összekötő­ vonalak 0,1—0,025 mikrométe­­resek. Egy 0,3 mikrométer át­mérőjű porszem már selejthez vezet, vagy megengedhetetlen elektromos értékváltozást okoz­hat. A 0,01 mm-nél kisebb ré­szecskék az emberi szem fel­bontóképességét meghaladják, hacsak nagy koncentrációban (pl. poralakban) nem jelent­keznek. Összehasonlításkép­pen vehetjük az emberi haj­szálat, amely általában kb. 0,05 ... 0,08 mm vastagságú. Számos ország egészségügyi hatóságainak előírásai szerint a nem penicillintartalmú anti­biotikumok penicillintartal­a nem lehet to­bb, mint a részecs­ke a teljes mennyiségben. Ez a gyógyszeripartól megköveteli a környezet rendkívül aprólékos ellenőrzését a gyártásban. Már e néhány felsorolt pél­da is egyértelműen mutatja, hogy egyes ipari technológiák sikere, az orvosi, biológiai ku­tatásban és a gyógyszerelőál­­lításban igényelt nagy mérvű sterilitás csakis a legnagyobb gonddal ellenőrzött mikroklí­mában, messzemenő pormen­tességgel biztosítható. A pormentes, mikrobiológiai­­lag ellenőrzött környezetben az ember a tisztátalanságok, mik­roorganizmusok és a por leg­főbb forrása. A biológiai tisztá­talanság az üdülővidékeken (tengeren, tavakon és hegysé­gekben) kb. 5—10 mikroorga­nizmus civil-ként, míg a váro­sokban, ipari centrumokban 5000—7000. A gépek természe­tesen szintén nagy mennyiség­ben, körülbelül ugyanolyan nagyságrendben „termelik” a porrészecské­ket. Ezek a tények arra mutatnak, hogy mind a mikrobiológiai tisztátalanságok, mind a porrészecskék kibocsá­tása csökkenthető, ha az embe­ri szervezetet kikapcsolják a rendszerből, és ha az emberi tevékenységet a gyártó rend­szertől függetlenítve végzik el. Ez azonban az esetek többsé­gében nem keresztülvihető. A feladat tehát olyan helyi­ségek és munkahelyek megte­remtése, ahol az elvileg eltűrt tisztátalanságok mértékét sem az emberi tevékenység, sem a gépi berendezések tevékenysége közben fellépő szennyeződés nem lépi túl. A gyártásnak megfelelően az ott foglalkoztatott személyzet­nek a következőket kell ellen­őrizni: a levegő hőmérséklete, relatív nedvessége, a levegő­­csere mértéke, vagy a levegő átáramlási sebessége, a helyi­ségekben még megengedhető tisztátalanságok mértéke, a megengedhető zajszint, a meg­engedhető rezgés nagysága és jellege, a megengedhető elek­tromágneses tér erőssége, az elektrosztatikus tér erőssége. Az ipari körzeteket környező levegőréteg egyre fokozódó elszennyeződése, a finom por képződése, valamint a bo­nyolultabb, precíziós gyártási technológiák alkalmazása már régebben megteremtették az igényt klimatizált, pormentes helyiségek építésére. Az ilyes­fajta, „tiszta szobák” — vagy „fehér szobák”, ahogyan ré­gebben nevezték — hőmérsék­let- és nedvességszabályozott helyiségek voltak, amelyek klí­maberendezésében nagy telje­sítményű lebegőpor-légszűrőket (ún. Hosch-szűrőket) helyez­tek el. Ezeket a Hosch-szűrő­ket a 40-es évek közepén az Egyesült Államok atomener­gia bizottsága kísérletezte ki, és azóta számos szűrőépítő vál­lalat gyártja őket. Az első két generáció Ezzel az első generációbeli tiszta szobával sikerült az át­lagos részecskekoncentrációt a normális atmoszférikus 50 X 106/m3 értékről kb 5 X 108 m3- re leszorítani. Az ilyen ré­szecske-koncentráció azonban sok gyártási ágban és kutatási feladatnál még mindig megen­gedhetetlenül nagy. Miután a gyártás folyamán a személy­zettől származó tisztátlanságok alkották a részecskekoncentrá­ció döntő részét, mindenek­előtt bevezették a kiszolgáló személyzet védőruházatát és egyidejűleg olyan csatlakozó helyiségeket terveztek, ahol a személyzet tisztálkodása, vala­mint a munkadarabok gondos előtisztogatása elvégezhető. Ugyanekkor próbálkoztak az­zal is, hogy előírásokkal meg­kössék a munka­mozdulatokat és munkafolyamatokat. A tisz­ta szobába csak rendkívül bo­nyolult légzáró zsilipeken ke­resztül lehetett bejutni az öl­tözőhelyiségekből. Mindezek az intézkedések azonban — bár igen költségesnek bizo­nyul­tak­ — nem hozták meg a kívánt eredményt, miután a 3,5 X 10G/m3 részecskekon­centráció alá csak igen kevés, különlegesen telepített helyi­ségben sikerült lejutni. A tiszta szobák második ge­nerációján­ál a kritikus helye­ken a gyártási folyamatban ult­ratiszta zónákat hoztak létre oly módon, hogy ezeken a pon­tokon még külön Hosch-szű­­rőkkel megtisztított levegővel árasztották el folyamatosan ezeket a munkahelyeket. Ez sem hozta meg a kívánt ered­ményt. A külön lezárt munka­helyek akadályozták a normá­lis munkafolyamatot és a mun­kadarab munkahelyen kívüli szennyeződését nem sikerült el­hárítani. A tiszta szobák el­ső és má­sodik generációjának közös hi­bája az, hogy a szokványos levegőkilépő helyek és elszívók következtében a helyiségben csak turbulens — örvénylő — átöblítés vált lehetségessé, így azután a Hosch-szűrőkből be­áramló levegő összekeveredett a helyiségben a portermelőhe­lyektől már elszennyezett le­vegővel, és így csak a részecs­kekoncentráció felhígulása vált lehetségessé a szabályzott szennyeződés helyett. A máso­dik generáció elkülönített mun­kahelyei külön szellőztetésük­kel még jobban hozzájárultak a por belső, kontrollálhatatlan „csatangolásához”, és a mun­kahelyek egymást szennyezték tovább. Örvénymentes szellőzés­ i nehézségek elhárítására kezdték meg a tiszta szobák harmadik generációjának fej­lesztését, az ún. Laminar-Flow System (örvénymentes szellőz­tetés) megvalósításával. Ennél a rendszernél a helyiség teljes keresztmetszetében egyirányú, egyenletes sebességű légáram halad át. Ily módon a szeny­­nyeződések turbulenciája a he­lyiségben megszűnik, és a benn keletkező szennyeződések né­hány másodperc alatt — ellen­őrzötten! — elhagyják a­­he­lyiséget. Már az első prototípu­soknál minden különösebb ne­hézség nélkül 3500­ m3 részecs­kekoncentrációt lehetett elérni és ez már magában is 0,1%-a volt a második generációjú tiszta szobákban elért legjobb eredményeknek. A Laminar-Flow System le­írt kivitelénél a tiszta szobá­nak vagy a tetejét, vagy egyik oldalfalát teljesen a nagy tel­jesítményű szűrőből képezték ki. A levegő egyenletesen öm­lik át 0,45 ± 0,1 m/s sebességgel a hely­iség teljes keresztmet­szetén. Az esőáramlásnál az áramlás iránya felülről lefelé tart, keresztirányú áramlásnál faltól falig. Mindkét esetben, az áramlásnak megfelelően a padlón vagy a szemközti falon elszívó nyílások vannak, ame­lyek az egyenletes átáramlást biztosítják. Ugyanezen elv szerint mű­ködnek azok a munkaasztalok, amelyek lamináris áramlás­sal, vagy keresztárammal te­remtenek por- és baktérium­­mentes munkahelyeket. A ká­ros gázokat vagy gőzöket elő­áramlással célszerű eltávolíta­ni. Ezek a „tiszta munkahe­lyek” ezenkívül még azzal az előnnyel is járnak, hogy szenn­­nyezett környezetben is bizto­sítják a tiszta munka lehetősé­gét. Ez vonatkozik a tiszta szo­ba további fejlesztésére, az ún. „tiszta fülkére” is. Ez a bárhol felállítható, tetszés szerint szállítható berendezés különö­sen az orvostudomány számára igen jelentős. Magukba a­­tiszta szobákba csak légzáró zsilipeken keresz­tül lehet belépni. Ez egy ki­sebb helyiség, amely a szeny­­nyezés­ ellen­őrzött helyiségek­hez csatlakozik, és két ajtaja úgy van egymással összekötve, hogy egyszerre mindig csak az egyik nyitható, nehogy a szeny­­nyezett levegő beáramolhas­son. A tiszta szoba közvetlen közelében található az anyag­tisztító helyiség. Itt vannak az elszívó vezetékek és az ultra­hangos tisztítótartályok a mun­kadarabok, munkaeszközök megtisztítására, mielőtt azok a szennyezésmentes­­környezetbe kerülnének. Magától értetődő, hogy a tiszta szobában meghatározott, egyenletes hőmérsékletnek és légnedvességnek kell uralkod­nia. Tanácsos, hogy a környező helyiségekhez képest kissé na­gyobb legyen a nyomás, mert ezzel is megakadályozható, a szennyezett levegő bejutása a szabályozott térbe. A munka­darabok minden esetben lég­zsilipeken keresztül érkeznek be, vagy hagyják el a tiszta szobát. A tiszta szobában dolgozó személyzet minden esetben csak alapos tisztogatás után léphet be oda. Legtöbbször teljes védőöltözetet kell visel­niük nem szálasodó anyagból, s a tiszta szobában való moz­gás is csak korlátozott és elő­írásszerű lehet. Kdrmuiramilfiú levegővel dolgozó „tiszta munkaasztal’* Szmináris áramlással tisztítón munkahely (John Bass Ltd.) 20 MŰSZAKI ÉLET K­önyveso­k­ Pető Gábor Pál: Kémiai kaleidoszkóp Pető Gábor Pál mintegy ne­­gyedfélszáz oldalas, jól illuszt­rált könyvében szinte mindent elmond a kémiáról, amit róla a tudományos-technikai forrada­lom idején a nem szakembernek is tudni kell. A 28 különálló cikkben a kémia legkülönbö­zőbb területeit mutatja be, rá­világít gyakorlati felhasználá­sukra, vagy fordítva: leleplezi, hogy egy-egy hétköznapi műve­let milyen kémiai problémát rejt magában. A kémiatörténeti szemelvényekből képet alkothat az olvasó néhány felfedezés lét­rejöttéről, érdekes adatokat tud­hat meg e tudomány nagy alak­jairól. (Gondolat Kiadó) Dr. Ferenczy: Televízió hibakeresés A könyv a­­tv-vevőkészülékek szerteágazó hibalehetőségeit logikailag csoportosítja és külö­nösen azok számára ad nagy segítséget, akiknek aránylag ke­vés tapasztalatuk van a televí­zió hibakeresésben. A könyv új kiadása figyelem­be veszi a modern vevőkészülé­kek áramköreit és automatiká­­ját, s olyan általános tárgyalás­módszert követ, hogy a könyv bármilyen típusú vevőkészülék meghibásodása esetén használ­ható. (Műszaki Könyvkiadó) Dr. Alliquander: Rotary fúrás Dr. Alliquander Ödön könyve a legújabb elméletek, kísérletek és tapasztalatok alapján tárgyal­ja az öblítéses forgófúrás (for­gatóasztalos és turbinás rotary fúrás) minden munkafázisát. Nem leíró módon „receptet” ad, hanem a jelenségek és fo­lyamatok magyarázatával mu­tatja meg a helyes megoldást. A jól érthető szöveget sok ábra és grafikon egészíti ki. Nagy, egységes területet felölelő tar­talma miatt hézagpótló az olaj­földgáz-, hő- és vízbányászattal foglalkozó mérnökök és techni­kusok, valamint egyetemi hall­­­gatók részére. (Műszaki Könyv­kiadó) Szilágyi: Gépipari mérőeszközök és mérések Szilágyi László a mérés köz­ben fellépő hibák ismertetése után rendszerezve áttekintést nyújt a mechanikai, optikus, vil­lamos és pneumatikus mérőesz­közök szerkezetéről, használa­táról. Ismerteti a felületi érdes­séggel kapcsolatos fogalmakat a mérőeszközeikkel együtt. Tö­mören öszefoglalja a statisztikai minőségellenőrzéssel kapcsola­tos tudnivalókat, melyek jelen­tősége az elkövetkező években fokozódik. A könyv a gépgyár­tásban fontos szerepet játszó idomszerek kialakítási módjait és méretezését is közli, ismerteti a fogaskerekek ellenőrzési mód­jait, a mérés automatizálására alkalmas mérőelemeket, a fon­tosabb mérő-válogató automaták működési elvét és kialakulásu­kat is. (Műszaki Könyvkiadó) Az állóeszköz-gazdálkodás időszerű kérdései Magyarországon és a környező baráti szocialista országokban a gazdasági élet központi kérdése a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítése és továbbfejlesz­tése. A Magyar Tudományos Akadémia Ipargazdaságtani Kutató Csoportjának szerkeszté­sében megjelenő, „Az állóeszköz­gazdálkodás időszerű kérdései” című, kézikönyv jellegű mű igyekszik segítségére sietni a gyakorlati és elméleti szakembe­reknek szocialista társadalmunk fejlődésének legdöntőbb gazda­sági tényezője: az ipari terme­lés gazdasági hatékonyságának növelésében. Hazai és külföldi szerzők tanulmányai azt a célt szolgálják, hogy iparunk gazdál­kodási módszereit javítva a meglevő eszközöket a lehető leg­gazdaságosabban tudjuk kihasz­nálni. Az értékes kötet főszer­kesztője Hevesi Gyula, szer­kesztette Petes György. (Aka­démiai Kiadó) ★ Új könyvek: Rheinfelder: Zaj­szegény bemeneti áramkörök tervezése; Korp: VW 1200/1300/ 1500 Tanácsadó: Műszaki bib­liográfia 1967: Maréchall Imre: Színesfémek felhasználása; Kún: Tanuló fotóamatőrök könyve; Forgó: Képcsövek és eltérítő áramkörök; Palotás—Kilián— Balázs: Betonszilárdítás; Török: Bányamentés; Schuster: Elekt­ronikus áramkörök logikus hiba­keresése (Műszaki Könyvkiadó); Cholnoky: Mechanika III. (Tan­­könyvkiadó) Kandidátusi és doktori értekezések Október 23-án rendezték meg Jancs­ó István ,,Térhatású képek televíziós módszerekkel történő táv­közlési lehetőségeinek vizsgálata” című kandidátusi értekezésének nyilvános vitáját. A Sztereo televí­ziótechnikával foglalkozó kutatások eredményei ritkán és hiányosan ke­rülnek publikálásra. Elsősorban a legegyszerűbb módszerek segítségé­vel létrehozott sztereo televíziólán­cok üzemeltetésével kapcsolatos vé­leményeket ismertetnek. A külön­böző cégek által ajánlott ipari szte­reo televízió berendezések gyakran mono-televízió berendezések párosí­tását jelentik különleges tértorzítási paraméterek megadása nélkül. Mű­sorközlés céljait szolgáló sztereo te­levízió rendszeres megalkotásával kapcsolatos közlemények csak az NTSC-rendszerrel részben kompati­bilis változatban jelentek meg. Az értekezés célja volt különböző sztereo képelőállítási módszerek ta­nulmányozása, és azok alapján a technikailag is megvalósítható szte­reo tv-képek minőségi mutatóinak vizsgálata; a vizsgálatok és kísér­letek alapján a sztereo­ kép tv-köz­­vetítésére különböző módszerek megadása, amelyek a további kísér­leti munka alapjait szolgálják. Az értekezés megállapítja, hogy ho­logramok televízión való közvetíté­sekor a hologramstruktúra és a­ le­képező sorok között interferencia keletkezhet. Jelenleg technikailag csak a két képes sztereó-rendszer alkalmas televízióközvetítés céljai­ra. Azonos minőségi mutatókkal rendelkező sztereo félkép-párok reális televízióláncon való közvetí­tésénél a torzítatlan térhatás érde­kében meghatározott néző­képernyő távolságra van szükség. Október 29-én tartották meg Kroó Norbert „Virtuális spinhullám — gerjesztések kísérleti vizsgálata Írig mágneses ötvözetekben” című dok­tori értekezésének nyilvános vitá­ját. A Ferromágneses kristályokba épített idegen mágneses atomok je­lenléte eltorzítja a kristályban ger­jesztett spinhullámok spektrumát. A környező atomokhoz erős kicseré­lődési erővel kötött szennyezés je­lenléte lokális, a gyengén kötötté pedig virtuális spinhullám állapot felléptére vezet. A lokális spinhul­lám gerjesztés élettartama ideális esetben végtelen. A virtuális ger­jesztés élettartama azonban a mátrix-spinh­ullámokkal való köl­csönhatás miatt mindig véges. Mi­nél­ gyengébben kötött a szennyező atom, annál kisebb energiánál lép fel a virtuális nívó. A mágneses momentummal rendelkező neutro­nok kölcsönhatásba lépnek a mág­neses atomokkal, s ennek eredmé­nyeképpen mágneses szórás lép fel. Tiszta kristályokban ez a szórás tökéletesen koherens. A rendezetle­nül elhelyezkedő szennyező atomok jelenléte miatt azonban e szórás részben inkoherenssé válik. A szó­rásnak ez az inkoherens része ará­nyos a lokális, illetve virtuális nívó alakját az energia függvényében le­író delta-, illetve Lorentz-függvény­­nyel. A lokalizált spinhullám álla­potok létezésére közvetlen kísérleti bizonyíték nem volt, ezt a bizonyí­tékot a dolgozatban ismertetett eredmények adják. A vizsgálatok célja kettős volt, egyrészt a virtuális gerjesztések, létezésének kísérleti igazolása, másrészt a gerjesztések tulajdonságainak tanulmányozása.

Next