Műszaki Élet, 1971. január-június (26. évfolyam, 1-13. szám)
1971-06-11 / 12. szám
Az építőipar feladatai az MTESZ elnöksége előtt 1971. május 26-án az MTSZ elnökségének kibővített ülésén Bomdor József építésügyi és városfejlesztési miniszter, az Építőipari Tudományos Egyesület elnöke előadást tartott „Az MTESZ és tagegyesületeinek feladatai az építőipar területén a negyedik ötéves tervben” címmel. A miniszter előadásának bevezetőjében hangsúlyozta, hogy az építőipar előtt álló feladatok túlnőnek, az ágazat vezetőinek hatáskörén, és csak az egész műszaki társadalom együttműködésével oldhatók meg. Az építőipar a maga részéről mindent megtesz, hogy a korszerű technológiák és módszerek alkalmazásával kielégítse azokat az igényeket, amelyeket a társadalom támaszt az ágazattal szemben. A kapacitás azonban véges. A harmadik ötéves tervben már hat házgyár működött és további kettő épül; ezek közül a szegedit a közeljövőben adják át. 1965-ben 1200 lakás épült paneles technológiával, 1970-ben már 15 000. Megjelentek a korszerű öntött technológiák, az alagútzsalus építés mód (amely különösen alacsonyabb épületeknél gazdaságos), s a korszerű technológiák aránya 1970-ben a teljes kapacitás 65%-át tette ki. Feszültségek az építőiparban A tervezett 300 000 lakás helyett Magyarországon a harmadik ötéves tervben 327 000 lakás épült. Ez reményt ad arra, hogy a negyedik ötéves terv végére az építőipar teljesíteni tudja a tizenötéves terv fejlesztési programját, és átadja az egymilliomodik lakást. A mezőgazdasági és ipari építkezések, a szociális és kulturális beruházások, valamint az útépítés volumene is számottevő. Mindez mégsem elég. A harmadik ötéves tervben visszautasított munkák aránya az építőipar egy évi kapacitásának felel meg, annak ellenére, hogy hasonlóan egyévi kapacitással ér fel a terv túlteljesítése is. Az építőipart a felszabadulás után nem fejleszteni, hanem megteremteni kellett. Az akkori 15 ezer kisvállalkozó államosításával csak igen korlátozott bázis jött létre. Ma is érezteti hatását ez a hátrányos indulás. Az építőipar foglalkoztatja az aktív keresők 9%-át, de alig több mint 40%-uk dolgozik nagyüzemben, és emiatt a termelékenységi mutatók nem fejlődhettek megfelelően. Súlyosbítja a helyzetet a kisvállalkozások szaporodása és az a tény, hogy a munkaerő ezekbe a kisüzemekbe vándorol. 1970-ben egyetlen új dolgozót sem tudott felvenni a nagyüzemi építőipar, sőt 3—3,5%-kal csökkent az itt dolgozók aránya. Ezen a téren átgondolt intézkedésekkel feltétlenül rendet kell teremteni, annál is inkább, mert az új ötéves terv 47%-os termelésfejlesztési előirányzatának háromnegyed részét a termelékenység növekedésével kell biztosítani. Feszültségek mutatkoznak az építőipar egyes ágazatai között is. Az építőanyagipar, a mélyépítőipar és a szakipar fejlődésének ellentmondásai csökkentik az építőipar egészének hatásfokát. Az ipari nagy beruházások átfutási ideje megengedhetetlenül hosszú. A be nem fejezett beruházások 70 milliárd forintot tartanak befagyasztva, és ez erősen igénybe veszi népgazdaságunk teherbíróképességét. A korszerű technológiák — de a hagyományos építési módok is — fokozott igényeket támasztanak a szerelő kapacitással szemben is. Rubel- ésdollármilliók Az építőipar fontos politikai célokat valósít meg. A párt és a kormányzat minden rendelkezésére álló eszközzel támogatja a tárca erőfeszítéseit. Ezt bizonyítja az is, hogy a negyedik ötéves tervben az építőanyagipar és az építőipar minden eddiginél nagyobb anyagi támogatást, 13,5 milliárd, illetve 14,5 milliárd forintot kap. A megnövekedett lehetőségek megkövetelik a vezetés színvonalának emelését is. Mind a lakásépítési program, mind az ipari építkezések csak a korszerű építési technológiák bevezetésével valósíthatók meg. A negyedik ötéves tervben 160 ezer lakás épül paneles technológiával. A „panel, vagy tégla” helytelen kérdésfeltevés: a panel-technológia nem létező kapacitást pótol, hiszen 80 ezer kőművessel és téglákkal nem lehet megoldani az építőipar feladatait. Komoly gondot okoz viszont a paneles építkezés szakipari munkáinak elvégzése, és ezen a téren még sok a tennivaló. A csőszerelő ipar kisipari technológiája sehogy sem egyeztethető össze a korszerű építés követelményeivel. Erre a területre is érvényes az egész építőipar gondja: az élőmunka ráfordítás csökkentése. — Az építőipart kísérő krónikus anyaghiány megszüntetésére szintén lépéseket tettünk — mondotta Bondor József —, Cementgyárak épültek (a beremendit 6—7 hónappal az eredeti határidő előtt adják át a termelésnek, és ez önmagában négymillió dolláros importmegtakarítást jelent), új, nagy kapacitású üveggyár és csőgyár építése folyik. Sürgős feladat ez, hiszen az elmúlt évben az import értéke meghaladta a 30 millió rubelt és a 33 millió dollárt. A korszerűbb szervezési módszerek bevezetése is megvalósíthatatlan egy krónikus anyaghiánnyal küzdő ágazatban. Szólt a miniszter a könnyűszerkezetes építési mód bevezetésével kapcsolatos feladatokról is. Hangsúlyozta, hogy ezen a téren a siker feltétele a kapcsolódó ágazatok megfelelő felkészülése. Míg eddig az építőipar és a többi ágazat viszonyát a félkész termékek átvétele jellemezte, addig a könnyűszerkezetes építkezés késztermékként jelenik meg a műanyagiparban, az acélszerkezetgyártó iparban, az alumíniumiparban stb. A tervezés arculata is megváltozik. Minőségi forradalmat jelent az elemek milliméternyi pontossága, és nem lehet többé megkerülni a kondicionálás problémáját sem. A gépi tervezés előnye a különböző anyagú és jellegű variánsok kiválasztásában lesz majd érezhető, és nőni fognak a szervezéssel szemben támasztott igények is. 1975-ig a könnyűszerkezetes gyártó-, illetve szerelőkapacítás eléri majd a kétmillió m-t (ennek 40%-a mezőgazdasági célú, csarnok jellegű épület, 40%-a ipari létesítmény, és a fennmaradó 20% egyéb épület). A könnyűszerkezetes építési mód exportképessé teszi az építőipart. Már most tárgyalások folynak szocialista és tőkés országokkal könnyűszerkezetek elemeinek szállításáról. Az új építési mód reálissá teszi egész épületek exportját is. Jelentősen csökken az élőmunka-ráfordítás és az ezzel járó költségek, különösen a szállítás vonatkozásában, hiszen könynyű és jól szállítható anyagokról van szó. Ennek jelentőségét a miniszter egy adattal világította meg: jelenleg egymillió Ft értékű anyag szállítása százezer Ft-ba kerül. Egyharmadára, egynegyedére csökken az építési idő is. Beszédének befejező részében Bondor József a beruházási fegyelemről, a tervezési felelőtlenségről, a környezetvédelemről és az urbanizáció kérdéseiről szólt,majd kijelentette: „ Az építőiparnak a múlt század örökségével, a mai anyagi eszközökkel kell a jövőnek építeni, és ez csak szoros együttműködéssel, valamennyi érdekelt réteg és szervezet támogatásával valósítható meg. Ezért van különös jelentősége az MTESZ-be tömörült szakemberek érdemi segítségének.” Az előadást követő vitában több egyesület képviselője fejtette ki véleményét a referátum egyes kérdésével kapcsolatban. Varga István, az ETE főtitkára az ipari építkezések lassú üteméről, Koren István a mélyépítésben alkalmazható elemek iparszerű előregyártásáról beszélt. Egy felszólalásra válaszolva Bondor József kijelentette, hogy helyesnek tartaná, ha az egyesületek és a minisztérium szakemberei, vezetői szakmai összejöveteleken tisztáznák a felmerülő problémákat, így pl. a könnyűszerkezetes kooperáció és tervezés problémáit, az energiaellátás, energiagazdálkodás építőipari konzekvenciáit. B. P. 2 MŰSZAKI ÉLET A Szolnok megyei MTESZ-munkáról Az MTESZ Szolnok megyei szervezetének tevékenysége a megalakulása óta eltelt két év alatt egyre biztatóbban fejlődik. Ezt nemcsak az egyes rendezvények, vagy az évi munkaterv sikeres végrehajtása jellemzi, de bizonyítják a számszerű eredmények, az újonnan létrejövő egyesületi helyi csoportok, s nem utolsósorban megyénk közvéleményének, sajtójának, állami és pártszerveinek fokozódó érdeklődése és egyre inkább megnyilvánuló elismerése is. Az elmúlt évben taglétszámunk 20%kal nőtt, s több mint 400 rendezvényünkön 21 000 résztvevő jelent meg. Az áprilisban lezajlott II. Szolnok megyei Műszaki Hetek is nagy sikerrel zárultak. 55 rendezvényünkön 4100-an vettek részt, s jelentősen emelkedett rendezvényeink színvonala is. Kedvező jelnek tekintjük azt is, hogy egyre több helyen érnek meg a feltételek megyénkben egy-egy új egyesületi vagy üzemi csoport létrehozására. Tavaly Szolnokon három (MKE, ÉTE, ELFT Ifjúsági Kör), Mezőtúron egy új csoport alakult (SZTE). Ebben az évben kapcsolódott be munkánkba a PNYME Szolnoki Nyomda üzemi csoportja, s most jött létre a GTE törökszentmiklósi csoportja is, így a GTE-nek már három helyi csoportja van megyénkben: Szolnokon, Jászberényben és Törökszentmiklóson. Ez egyben azt is jelenti, hogy e három városunk rendelkezik a legjelentősebb gépipari bázissal. „Vidéki sajátosságok" Nálunk az egyesületek lényegében egyegy vállalat bázisán alapulnak és működnek (pl. BTE, GKE, METE, FATE, MHT stb). Van több olyan egyesületi csoportunk is — az iparágak szervezeti felépítésének megfelelően —, amelyek két, vagy legfeljebb három bázisvállalatot képviselnek. Ilyen esetekben a csoporton belül — sokszor teljesen önálló munkatervvel — szinte független üzemi csoportok működnek (pl. KTE, GTE, ÉTÉ). Ezen a két sajátos „vidéki” egyesületi modellen kívül (vagy azon belül?) érdekes változatot képviselnek azok a csoportok, amelyek egy nagyobb vállalatra települtek ugyan, de a vállalat szervezeti felépítésének megfelelően több üzemi sejtjük van (OMBKE, OEE, MEE). Megyénkben a Magyar Agrártudományi Egyesületé a legnagyobb csoport. Felépítése és tevékenysége — az adottságok szerint — ismét egy újabb, igen érdekes „vidéki” jellegzetességet jelent. Alcsoportok és szakosztályok működnek — részben területi, részben szakmai felosztás szerint — önálló munkaprogrammal, de központi irányítással. Az elmélet és a gyakorlat szoros kapcsolata Ezek a vidéki sajátosságok — véleményünk szerint — szerencsés adottságok. Szerencsések és szükségszerűek is egyúttal, mert alapvetően biztosítják a vállalatokkal, üzemekkel való eleven kapcsolat fenntartását, a tudományos munka konrét üzemi eredményekké válását, az elmélet és a gyakorlat szükségszerű és állandó kölcsönhatását. Ezért nem lenne helyes az egyik, vagy másik egyesületi tevékenységi formát elvben kitüntetni a másikkal szemben, hiszen nem a forma a fontos, hanem az elért eredmény. Örömmel tölt el bennünket, hogy az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága május 8-án vb-ülésen tárgyalta meg eddigi tevékenységünket. A kedvező értékelés és néhány fontos szempont további munkánkhoz újabb jelentős segítséget és lendületet ad. S a legfontosabb: elvi döntés született megyei szervezetünk ideiglenes elhelyezésére, s a végleges megoldást jelentő Technika Háza 1975-ig való felépítésének előkészítésére. MADARÁSZ TIBOR, az MTESZ Szolnok megyei szervezetének titkára Pályázati felhívás A VII. ipari energiagazdálkodási konferenciát 1972. augusztus 14—20. között a Szovjetunióban, Kijevben rendezik meg az alábbi problémakörökben: I. Nagy ipari üzemek ésszerű tüzelőanyag-energetikai mérlege összeállításának módszere és gyakorlata. II. Ipari üzemek hőellátása és annak fejlesztési perspektívája. III. Ipari üzemek energiafelhasználási normái kidolgozásának, valamint a berendezések és gépek üzemi fajlagos mutatói kidolgozásának módszere és gyakorlata a folyó és távlati tervezésben, mint az energiahordozók kihasználási hatékonysága növelésének eszköze. IV. Ipari üzemek energiagazdálkodási beruházási hatékonyságának növelése. V. Ipari üzemek villamosenergia-ellátási sémája optimális biztonságának megteremtése és fejlesztésének tendenciái. VI. Ipari üzemek kalorikus és villamos berendezéseinek korszerűsítése és gazdasági hatékonyságának növelése. VII. Másodlagos energiaforrások (hulladékenergia) hasznosítási hatékonyságának növelése az ipari üzemekben. A konferencia rendező bizottsága csak korlátozott számú dolgozatot fogad el, magyarországi vonatkozásban kizárólag az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület véleményezése alapján. Az ETE kéri, hogy azok, akik a fenti témák valamelyikébe vágó dolgozattal részt kívánnak venni, annak lényegét 1— 11/2 oldal terjedelemben összefoglalva 1971. július 10-ig 3 példányban az ETE titkárságára (Budapest, V. Szabadság tér 17.) küldték be. A konferencián való részvételre csak olyan dolgozattal lehet pályázni, amely még nem volt publikálva és tartalmában újszerű. Az elfogadott dolgozatokatez év október 1-ig kell kidolgozni. További felvilágosítást az ETE titkársága ad (telefon: 120-855). Az Ipari Energiagazdálkodási Konferencia szervező bizottsága II. energetikai gépgyártási konferencia A Gépipari TudományosEgyesület és az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület június 8. és 12. között rendezte meg II. energetikai gépgyártási konferenciát a Technika Házában. A konferencián mintegy 200 hazai és 8 országból több mint 60 külföldi szakember vett részt, közülük 20-an előadást is tartottak. A megnyitót Szili Géza nehézipari miniszterhelyettes tartotta. Az előadások részletesen beszámoltak a gőzerőművek kalorikus főberendezéseinek hazai és külföldi gyártási eredményeiről, fejlesztéséről és a fejlődés irányáról. Az egyik legfontosabb témakörrel, a hazai 200 MW-os kondenzációs fűtőerőművi blokkok tervezési, gyártási és üzemeltetési problémáival több előadás foglalkozott. Lengyel szakemberek a barnaszén-tüzelés gazdaságossági problémáiról tartottak előadásokat. Nagy teret kapott a konferencián a számítógépes erőművi vezérlés a turbinák és hőtermelő berendezések szabályozásán. A konferenciával egyidőbenenergetikai gépgyártási kiállítás is volt, amelyen több nagy vállalat bemutatta legkorszerűbb gyártmányait vagy azok modelljeit. Mikroprogramozás és operációs rendszerek címmel előadást tart dr. Dömölki Bálint, az INFELOR igazgatóhelyettese a Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület rendezésében a Technika Házában, június 22-n.