Műszaki Élet, 1971. január-június (26. évfolyam, 1-13. szám)

1971-06-11 / 12. szám

Az építőipar feladatai az MTESZ elnöksége előtt 1971. május 26-án az MTSZ elnökségé­nek kibővített ülésén Bomdor József épí­tésügyi és városfejlesztési miniszter, az­ Építőipari Tudományos Egyesület elnöke előadást tartott „Az MTESZ és tagegye­sületeinek feladatai az építőipar terüle­tén a negyedik ötéves tervben” címmel. A miniszter előadásának bevezetőjében hangsúlyozta, hogy az építőipar előtt álló feladatok túlnőnek, az ágazat vezetőinek hatáskörén, és csak az egész műszaki tár­sadalom együttműködésével oldhatók meg. Az építőipar a maga részéről min­dent megtesz, hogy a korszerű techno­lógiák és módszerek alkalmazásával ki­elégítse azokat az igényeket, amelyeket a társadalom támaszt az ágazattal szemben. A kapacitás azonban véges. A harmadik ötéves tervben már hat házgyár működött és további kettő épül; ezek közül a sze­gedit a közeljövőben adják át. 1965-ben 1200 lakás épült paneles technológiával, 1970-ben már 15 000. Megjelentek a kor­szerű öntött technológiák, az alagútzsalus építés mód (amely különösen alacso­nyabb épületeknél gazdaságos), s a kor­szerű technológiák aránya 1970-ben a tel­jes kapacitás 65%-át tette ki. Feszültségek az építőiparban A tervezett 300 000 lakás helyett Magyarországon a harmadik ötéves terv­ben 327 000 lakás épült. Ez reményt ad arra, hogy a negyedik ötéves terv végére az építőipar teljesíteni tudja a tizenöt­éves terv fejlesztési programját, és átad­ja az egymilliomodik lakást. A mezőgaz­dasági és ipari építkezések, a szociális és kulturális beruházások, valamint az út­építés volumene is számottevő. Mindez mégsem elég. A harmadik ötéves tervben visszautasított munkák aránya az építőipar egy évi kapacitásá­nak felel meg, annak ellenére, hogy ha­sonlóan egyévi kapacitással ér fel a terv túlteljesítése is. Az építőipart a fel­­szabadulás után nem fejleszteni, hanem megteremteni kellett. Az akkori 15 ezer kisvállalkozó államosításával csak igen korlátozott bázis jött létre. Ma is érezteti hatását ez a hátrányos indulás. Az építő­ipar foglalkoztatja az aktív keresők 9%-át, de alig több mint 40%-uk dol­gozik nagyüzemben, és emiatt a termelé­kenységi mutatók nem fejlődhettek meg­felelően. Súlyosbítja a helyzetet a kis­vállalkozások szaporodása és az a tény, hogy a munkaerő ezekbe a kisüzemekbe vándorol. 1970-ben egyetlen új dolgozót sem tudott felvenni a nagyüzemi építői­par, sőt 3—3,5%-kal csökkent az itt dol­gozók aránya. Ezen a téren átgondolt intézkedésekkel feltétlenül rendet kell teremteni, annál is inkább, mert az új ötéves terv 47%-os termelésfejlesztési előirányzatának háromnegyed részét a termelékenység növekedésével kell bizto­sítani. Feszültségek mutatkoznak az épí­tőipar egyes ágazatai között is. Az építő­anyagipar, a mélyépítőipar és a szakipar fejlődésének ellentmondásai csökkentik az építőipar egészének hatásfokát. Az ipari nagy beruházások átfutási ideje megengedhetetlenül hosszú. A be nem fejezett beruházások 70 milliárd fo­rintot tartanak befagyasztva, és ez erő­sen igénybe veszi népgazdaságunk teher­bíróképességét. A korszerű technológiák — de a hagyományos építési módok is — fokozott igényeket támasztanak a szerelő kapacitással szemben is. Rubel- és­­dollármilliók Az építőipar fontos politikai célokat valósít meg. A párt és a kormányzat minden rendelkezésére álló eszközzel tá­mogatja a tárca erőfeszítéseit. Ezt bizo­nyítja az is, hogy a negyedik ötéves terv­ben az építőanyagipar és az építőipar minden eddiginél nagyobb anyagi támo­gatást, 13,5 milliárd, illetve 14,5 milliárd forintot kap. A megnövekedett lehető­ségek megkövetelik a vezetés színvonalá­nak emelését is. Mind a lakásépítési program, mind az ipari építkezések csak a korszerű építési technológiák beveze­tésével valósíthatók meg. A negyedik ötéves tervben 160 ezer lakás épül pane­les technológiával. A „panel, vagy tégla” helytelen kérdésfeltevés: a panel-techno­­lógia nem létező kapacitást pótol, hiszen 80 ezer kőművessel és téglákkal nem le­het megoldani az építőipar feladatait. Komoly gondot okoz viszont a paneles építkezés szakipari munkáinak elvég­zése, és ezen a téren még sok a tennivaló. A csőszerelő ipar kisipari technológiája sehogy sem egyeztethető össze a korszerű építés követelményeivel. Erre a területre is érvényes az egész építőipar gondja: az élőmunka ráfordítás csökkentése. — Az építőipart kísérő krónikus anyag­hiány megszüntetésére szintén lépéseket tettünk — mondotta Bondor József —, Cementgyárak épültek­ (a beremendit 6—7 hónappal az eredeti határidő előtt adják át a termelésnek, és ez önmagában négy­millió dolláros importmegtakarítást je­lent), új, nagy kapacitású üveggyár és csőgyár építése folyik. Sürgős feladat ez, hiszen az elmúlt évben az import értéke meghaladta a 30 millió rubelt és a 33 millió dollárt. A korszerűbb szervezési módszerek bevezetése is megvalósítha­tatlan egy krónikus anyaghiánnyal küz­dő ágazatban.­­ Szólt a miniszter a könnyűszerkeze­tes építési mód bevezetésével kapcsola­tos feladatokról is. Hangsúlyozta, hogy ezen a téren a siker feltétele a kapcso­lódó ágazatok megfelelő felkészülése. Míg eddig az építőipar és a többi ágazat viszonyát a félkész termékek átvétele jellemezte, addig a könnyűszerkezetes építkezés késztermékként jelenik meg a műanyagiparban, az acélszerkezetgyártó iparban, az alumíniumiparban stb. A tervezés arculata is megváltozik. Minőségi forradalmat jelent az elemek milliméternyi pontossága, és nem lehet többé megkerülni a kondicionálás prob­lémáját sem. A gépi tervezés előnye a különböző anyagú és jellegű variánsok kiválasztásában lesz majd érezhető, és nőni fognak a szervezéssel szemben tá­masztott igények is. 1975-ig a könnyű­­szerkezetes gyártó-, illetve szerelőkapa­­cítás eléri majd a kétmillió m­-t (ennek 40%-a mezőgazdasági célú, csarnok jel­legű épület, 40%-a ipari létesítmény, és a fennmaradó 20% egyéb épület). A könnyűszerkezetes építési mód ex­portképessé teszi az építőipart. Már most tárgyalások folynak szocialista és tő­kés országokkal könnyűszerkezetek ele­meinek szállításáról. Az új építési mód reálissá teszi egész épületek exportját is. Jelentősen csökken az élőmunka-ráfordí­tás és az ezzel járó költségek, különösen a szállítás vonatkozásában, hiszen köny­­nyű és jól szállítható anyagokról van szó. Ennek jelentőségét a miniszter egy adat­tal világította meg: jelenleg egymillió Ft értékű anyag szállítása százezer Ft-ba kerül. Egyharmadára, egynegyedére csök­ken az építési idő is. Beszédének befejező részében Bondor József a beruházási fegyelemről, a ter­vezési felelőtlenségről, a környezetvéde­lemről és az urbanizáció kérdéseiről szólt,majd kijelentette: „ Az építőipar­nak a múlt század örökségével, a mai anyagi eszközökkel kell a jövőnek épí­teni, és ez csak szoros együttműködéssel, valamennyi érdekelt réteg és szervezet támogatásával valósítható meg. Ezért van különös jelentősége az MTESZ-be tömörült szakemberek érdemi segítségé­nek.” Az előadást követő vitában több egye­sület képviselője fejtette ki véleményét a referátum egyes kérdésével kapcsolat­ban. Varga István, az ETE főtitkára az ipari építkezések lassú üteméről, Koren István a mélyépítésben alkalmazható ele­mek iparszerű előregyártásáról beszélt. Egy felszólalásra válaszolva Bondor József kijelentette, hogy helyesnek tar­taná, ha az egyesületek és a miniszté­rium szakemberei, vezetői szakmai össze­jöveteleken tisztáznák a felmerülő prob­lémákat, így pl. a könnyűszerkezetes ko­operáció és tervezés problémáit, az ener­giaellátás, energiagazdálkodás építőipari konzekvenciáit. B. P. 2 MŰ­SZAKI ÉLET A Szolnok megyei MTESZ-munkáról Az MTESZ Szolnok megyei szervezeté­nek tevékenysége a megalakulása óta el­telt két év alatt egyre biztatóbban fejlő­dik. Ezt nemcsak az egyes rendezvények, vagy az évi munkaterv sikeres végrehaj­tása jellemzi, de bizonyítják a számszerű eredmények, az újonnan létrejövő egye­sületi helyi csoportok, s nem utolsósor­ban megyénk közvéleményének, sajtójá­nak, állami és pártszerveinek fokozódó érdeklődése és egyre inkább megnyilvá­nuló elismerése is. Az elmúlt évben taglétszámunk 20%­­kal nőtt, s több mint 400 rendezvényün­kön 21 000 résztvevő jelent meg. Az áp­rilisban lezajlott II. Szolnok megyei Mű­szaki Hetek is nagy sikerrel zárultak. 55 rendezvényünkön 4100-an vettek részt, s jelentősen emelkedett rendezvényeink színvonala is. Kedvező jelnek tekintjük azt is, hogy egyre több helyen érnek meg a feltéte­lek megyénkben egy-egy új egyesületi vagy üzemi csoport létrehozására. Ta­valy Szolnokon három (MKE, ÉTE, ELFT Ifjúsági Kör), Mezőtúron egy új csoport alakult (SZTE). Ebben az évben kapcsoló­dott be munkánkba a PNYME Szolnoki Nyomda üzemi csoportja, s most jött lét­re a GTE törökszentmiklósi csoportja is, így a GTE-nek már három helyi csoport­ja van megyénkben: Szolnokon, Jászbe­rényben és Törökszentmiklóson. Ez egy­ben azt is jelenti, hogy e három váro­sunk rendelkezik a legjelentősebb gép­ipari bázissal. „Vidéki sajátosságok" Nálunk az egyesületek lényegében egy­­egy vállalat bázisán alapulnak és mű­ködnek (pl. BTE, GKE, METE, FATE, MHT stb). Van több olyan egyesületi cso­portunk is — az iparágak szervezeti fel­építésének megfelelően —, amelyek két, vagy legfeljebb három bázis­vállalatot képviselnek. Ilyen esetekben a csoporton belül — sokszor teljesen önálló munka­tervvel — szinte független üzemi csopor­tok működnek (pl. KTE, GTE, ÉTÉ). Ezen a két sajátos „vidéki” egyesületi modellen kívül (vagy azon belül?) érde­kes változatot képviselnek azok a cso­portok, amelyek egy nagyobb vállalatra települtek ugyan, de a vállalat szerveze­­­­ti felépítésének megfelelően több üzemi sejtjük van (OMBKE, OEE, MEE). Megyénkben a Magyar Agrártudomá­nyi Egyesületé a legnagyobb csoport. Felépítése és tevékenysége — az adottsá­gok szerint — ismét egy újabb, igen ér­dekes „vidéki” jellegzetességet jelent. Alcsoportok és szakosztályok működnek — részben területi, részben szakmai fel­osztás szerint — önálló munkaprogram­mal, de központi irányítással. Az elmélet és a gyakorlat szoros kapcsolata Ezek a vidéki sajátosságok — vélemé­nyünk szerint — szerencsés adottságok. Szerencsések és szükségszerűek is egy­úttal, mert alapvetően biztosítják a vál­lalatokkal, üzemekkel való eleven kap­csolat fenntartását, a tudományos mun­ka konrét üzemi eredményekké válását, az elmélet és a gyakorlat szükségszerű és állandó kölcsönhatását. Ezért nem lenne helyes az egyik, vagy másik egye­sületi tevékenységi formát elvben kitün­tetni a másikkal szemben, hiszen nem a forma a fontos, hanem az elért ered­mény. Örömmel tölt el bennünket, hogy az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága má­jus 8-án vb-ülésen tárgyalta meg eddigi tevékenységünket. A kedvező értékelés és néhány fontos szempont további mun­kánkhoz újabb jelentős segítséget és len­dületet ad. S a legfontosabb: elvi döntés született megyei szervezetünk ideiglenes elhelyezésére, s a végleges megoldást je­lentő Technika Háza 1975-ig való felépí­tésének előkészítésére. MADARÁSZ TIBOR, az MTESZ Szolnok megyei szervezetének titkára Pályázati felhívás A VII. ipari energiagazdálkodási kon­ferenciát 1972. augusztus 14—20. között a Szovjetunióban, Kijevben rendezik meg az alábbi problémakörökben: I. Nagy ipari üzemek ésszerű tüzelő­anyag-energetikai mérlege összeál­lításának módszere és gyakorlata. II. Ipari üzemek hőellátása és annak fejlesztési perspektívája. III. Ipari üzemek energiafelhasználási normái kidolgozásának, valamint a berendezések és gépek üzemi faj­lagos mutatói kidolgozásának mód­szere és gyakorlata a folyó és táv­lati tervezésben, mint az energia­­hordozók kihasználási hatékonysá­ga növelésének eszköze. IV. Ipari üzemek energiagazdálkodási beruházási hatékonyságának növe­lése. V. Ipari üzemek villamosenergia-el­­látási sémája optimális biztonságá­nak megteremtése és fejlesztésének tendenciái. VI. Ipari üzemek kalorikus és villamos berendezéseinek korszerűsítése és gazdasági hatékonyságának növe­lése. VII. Másodlagos energiaforrások (hul­ladékenergia) hasznosítási haté­konyságának növelése az ipari üze­mekben. A konferencia rendező bizottsága csak korlátozott számú dolgozatot fogad el, magyarországi vonatkozásban kizárólag az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület véleményezése alapján. Az ETE kéri, hogy azok, akik a fenti témák valamelyikébe vágó dolgozattal részt kívánnak venni, annak lényegét 1— 11/2 oldal terjedelemben összefoglalva 1971. július 10-ig 3 példányban az ETE titkárságára (Bu­dapest, V. Szabadság tér 17.) küldték be. A konferencián való részvételre csak olyan dolgozattal lehet pályázni, amely még nem volt publikálva és tartalmá­ban újszerű. Az elfogadott dolgozatokat­­ez év október 1-ig kell kidolgozni. További felvilágosítást az ETE titkár­sága ad (telefon: 120-855). Az Ipari Energiagazdálkodási Konferencia szervező bizottsága II. energetikai gépgyártási konferencia A Gépipari Tudományos­­Egyesület és az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület június 8. és 12. között rendezte meg II. energetikai gépgyártási konfe­renciát a Technika Házában. A konferencián mintegy 200 hazai és 8 országból több mint 60 külföldi szak­ember vett részt, közülük 20-an előadást is tartottak. A megnyitót Szili Géza nehézipari mi­niszterhelyettes tartotta. Az előadások részletesen beszámoltak a gőzerőművek kalorikus főberendezéseinek hazai és külföldi gyártási eredményeiről, fejlesz­téséről és a fejlődés irányáról. Az egyik legfontosabb témakörrel, a hazai 200 MW-os kondenzációs fűtőerőművi blok­kok tervezési, gyártási és üzemeltetési problémáival több előadás foglalkozott. Lengyel szakemberek a barnaszén-tüze­lés gazdaságossági problémáiról tartot­tak előadásokat. Nagy teret kapott a konferencián a számítógépes erőművi vezérlés a turbinák és hőtermelő beren­dezések szabályozásán. A konferenciával egyidőben­­energeti­kai gépgyártási kiállítás is volt, amelyen több nagy vállalat bemutatta legkorsze­rűbb gyártmányait vagy azok modelljeit. Mikroprogramozás és operációs rend­szerek címmel előadást tart dr. Dömölki Bálint, az INFELOR igazgatóhelyettese a Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület rendezésében a Technika Házában, június 22-n.

Next