Műszaki Élet, 1972. január-június (27. évfolyam, 1-13. szám)

1972-01-07 / 1. szám

Ön hogy szerkesztené a Műszaki Életet? — Pályázatunk A pályázatunkra beérkezett hosszabbrövidebb tanulmányok, észrevételek, javaslatok — szám szerint több mint hatvan — nagy örömére szolgáltak a szerkesztő bizottságnak. Nem elsősorban azért — bár bevalljuk- az is jól esett — mert a beküldött írások is tanúsítják, hogy lapunk fő céljaival, a szerkesztőség felfogásával, szerkesztési elveivel olvasóink egyetértenek, lapunkat hasznosnak, érdekesnek találják. Pályázatunkat tehát nem ezért tartjuk— sikeresnek, hanem mert rendkívül sok értékes, elgondolkoztató vagy közvetlenül felhasználható kritikai észrevételt kaptunk, a magvas javaslatoknak pedig olyan tömeget, hogy azok bővebb, behatóbb tanulmányozása még sokáig hasznosítható lesz a Műszaki Élet további munkájában. Ezen túlmenően, és nem is utolsósorban, úgy érezzük, hogy tovább növekedett a lap „aktív barátainak” gárdája; azoknak a szakembereknek, egyesületi tagoknak a sora, akikhez ezentúl is fordulhatunk tanácsokért, vagy éppen cikkekért, akiknek a segítségét, bírálatát, véleményét fel tudjuk használni, és akikre mindig számíthatunk. Kivonatosan közölni fogunk néhány olyan írást is, amely valamilyen okból díjazásban nem részesült, de érdemei észrevételeket, javaslatokat tartalmaz. Az összegyűlt anyag olyan gazdag, hogy annak összefoglalására egy rövid cikk keretében nem is vállalkozhatnánk, mégis szeretnénk az alábbiakban — távirati stílusban — ízelítőt adni arról, hogy milyen sokrétű, változatos, és érdekes javaslatok érkeztek. A pályázók jelentős része ajánlja, hogy még többet foglalkozzunk a szakmai egyesületek életével, tevékenységével; ezzel is elősegíthetnénk szorosabb együttműködésüket. Az egyesületi fórumokon kialakult állásfoglalásokat ismertessük bővebben, figyelemmel kísérve ezeknek későbbi sorsát. Ugyanez vonatkozik a nagyobb konferenciákra is; jelezzük ezeket előre, összegezzük tartalmilag eredményeiket, tájékoztassunk a témakörbe vágó további fejleményekről. Sokan szeretnének többet hallani a vállalati vezetés, a vezetőképzés, az üzem- és munkaszervezés problémaköréből, részletesebben kívánják ismerni az MTESZ keretében működő Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság tevékenységét. Számos pályamunka foglalkozik azzal, hogy milyen módon tárgyalja a Műszaki Élet a műszaki és közgazdasági szakemberek helyzetét, munkakörülménnyeit, a munkájuk során jelentkező különféle nehézségeket, hogyan kapcsolódhatnék be érdekvédelmükbe. A javaslattevők változatos módszereket, gondolatokat vetnek fel annak érdekében, hogy az MTESZ központi lapja a fiatalok számára is minél érdekesebb legyen, ezzel is támogatva a fiatal szakemberek foglakoztatását a tudományos egyesületekben. Úgyszólván kivétel nélkül minden pályázó szeretne több vitát látni a lapban, sokoldalúbb hozzászólásokat, kritikát minden a lapban felvetett érdekesebb vagy fontosabb kérdésről, de eredménye gyen az akár egy OMFB koncepció, vagy valamely ipari vezető helyzetmagyarázata. A műszaki fejlesztés és a közgazdasági kérdések összefüggéseit minden hozzászóló izgalmasnak, igen nagy fontosságúnak, kimeríthetetlen témakörnek ítéli. A javasolt témák százai közül néhányat megemlítve hivatkozunk a munkaerőprobléma műszaki és gazdasági vonatkozásaira a hazai kutatás hatékonyságának kérdéseire, a számítógépek alkalmazásának problémáira, a „műszaki morál” dolgára, a „szakmai melléfogások” jogi összefüggéseire, annak elemzésére, hogy „miért jutottak egyes vállalatok a tönk szélére. ..” Rendszeres tájékoztatást várnak olvasóink arról, hogy melyek a legérdekesebb hazai találmányok, újítások, hogyan hasznosítják ezeket, mely gyártmányaink „kiválóak”, miért azok — és ezzel kapcsolatban hiányolják lapunkban a „teszteket’. Foglalkozzunk többet a szakmai képzés és továbbképzés gondjaival. Adjunk állandó tájékoztatást arról, hogy miilyen — műszaki szempontból érdekes — üzleteket kötöttek vállalataink, és nem utolsósorban kísérjük figyelemmel a licencia és know-how vásárlásokat. A Műszaki Életben megjelenő hirdetések körét bővítsük olyan tárgykörű közleményekkel, mint álláskínálat, álláskeresés, tervező- vagy egyéb kapacitás kínálata, keresése, legyenek a lapban apróhirdetések stb. Úgy hisszük, a fenti szemelvények eleget adnak ízelítőül. Számos pályázat foglalkozik lapunk külső megjelenésével, és egy részük konkrét tördelési és egyéb javaslatokat is tesz. Sokan „telibe találnak” akkor, amikor úgy vélik, hogy a Műszaki Élet külső megjelenése messze alatta marad rangjának, belső tartalmának. A képekről mindenkinek ugyanaz a véleménye, mint magának a szerkesztőségnek ... (Más kérdés, hogyan tudunk bizonyos technikai vagy gazdasági adottságokon változtatni.) Legközelebbi számunkban megkezdjük a legérdekesebb észrevételek közlését. A bíráló bizottság a díjak odaítélésénél igyekezett figyelembe venni a pályamunkákban található elemzés tartalmasságát, a kritikai észrevételek és javaslatok gazdagságát, eredetiségét, a felvetett új és érdekes szempontokat. A Műszaki Élet barátainak ezúton is köszönetet mondunk értékes segítségükért. ★ Ön hogy szerkesztené a Műszaki Életet? című pályázatunk díjait a bíráló bizottság a következőknek ítélte: a 2000 forintos I. díjat Szabó Bendegúz (Bp. XIV. Mosztár u. 8.), az 1000 forintos II. díjat Keszeg József (Bp. VI. Lenin krt. 85.) kapta; 500—500 forintos díjban részesült Székely Béla (Bp. XXII. Ady Endre út 145.), Makay György (Bp. VIII., Krúdy u. 4.), Sztahura János (Leninváros, Béke út 18), dr. Korányi György (Bp. XI. Hegyalja út 86.), Weiszburg Tamás (Bp. II. Pálos u. 3.), Gyetvay Iván és Stankóczy József (Leninváros, Árkádsor), Entz Béla (Százhalombatta), Balázs József (Bp. XVIII. Gyomrod u. 85—93.). A Magyar Elektrotechnikai Egyesület nyíregyházi csoportja, a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács VB ipari osztálya, az Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyelet debreceni körzeti energiafelügyelete közös rendezésében december 16-án zajlott le a nyíregyházi Technika Házában az első megyei energetikai konferencia, mintegy 110 szakember részvételével. A konferenciát dr. Czimbalmos Béla, a megyei tanács elnökhelyettese nyitotta meg. Bevezető előadásában hangsúlyozta: az energetikai konferencia legfőbb célja, hogy a legilletékesebb iparági és mezőgazdasági üzemegységvezetők tájékoztatást kapjanak a IV. ötéves tervidőszakra vonatkozó energiatervezési, ellátási és gazdálkodási tevékenységről. Szabolcs-Szatmár megye mind a villamosenergia-, mind a szénhidrogén-felhasználásban szerencsés helyzetben van, mivel a megye területén vezet keresztül a Szovjetunióból induló 400 és 220 kV-os hálózat, a „Barátság II” olajvezeték, a Romániából érkező földgázvezeték, valamint az 1975-ben átadandó szovjet földgázvezeték is. A megnyitó előadás után Kiss Zoltán, a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács VB ipari osztályának helyettes vezetője ismertette a megye iparfejlesztési tervet a negyedik ötéves tervidőszakban, majd Vas József, a Debreceni Körzeti Energiafelügyelet vezetője adott elő az energiaellátás és -gazdálkodás aktuális kérdéseiről. A helyi vonatkozású energiaszolgáltatásról és annak várható fejlesztéséről négy előadás hangzott el. Papp Gábor, a TITÁSZ osztályvezetője a villamosenergia-ellátásról, Kalmár László, a TIGÁZ üzemegység-vezetője a megye gázellátásáról, Kiss Elek, a TÜZÉP igazgatóhelyettese a szilárd energiahordozók forgalmazásáról beszélt, Kolthay József, az AFOR 5. sz. egységének vezetője pedig a folyékony energiahordozókról adott tájékoztatást. Kiemelte, hogy sok problémát okoz a megfelelő tárolókapacitás hiánya, mert a jelenlegi csak néhány napra biztosítja az olajellátást. A tájékoztatást dr. Bátor Béla, az Állami Energetikai és Energia-biztonságtechnikai Felügyelet igazgatóhelyettese egészítette ki, aki ismertette az energetikai kérdésekben hozott kormányintézkedések jelentőségét és a IV. ötéves tervidőszak energiaellátására kitűzött célokat. Az előadásokat számos hozzászólás követte. ROMÁN SÁNDOR, a MEE helyi csoportjának titkára Energetikai konferencia Nyíregyházán A•Ve- r£E E 2 MŰSZAKI ÉLET ATV Egy felmérés tanulságai A Közlekedéstudományi Egyesület a közeljövőben ankétsorozaton vitatja meg a fiatal mérnökök, üzemmérnökök, felsőfokú technikusok helyzetét. Ennek előkészítéseképpen a szervesükt a közlekedésépítés területén dolgozó 45 vállalat fiatal diplomásai körében kérdőíves felmérést végeztek, amely amellett, hogy vitaalapul szolgál, néhány érdekes, általánosságban is megszívlelendő problémára hívja fel a figyelmet. A felmérés zárójelentése alapján kíséreljük meg most összefoglalni a közlekedésépítésben dolgozó fiatalok helyzetét, közérzetét, érdeklődését. A 45 vállalatnál összesen 781-en dolgoznak olyanok, akik ISOS-ban vagy azóta szereztek diplomát. E fiatalok közül összesen 103-an (48-an a tervező- és kutatóintézetektől, 37-en a kivitelező vállalatoktól és 18-an a beruházó vállalatoktól és közúti igazgatóságoktól) küldtek vissza kitöltött kérdőívet. A visszaküldők átlagos életkora alig több 26 évnél, 78 százalékuk férfi, 22 százalékuk nő. Döntik, többségük mérnöki végzettségű (76%), a legtöbbnek ezek közül építőmérnöki diplomája van. Szociális és anyagi helyzet A fiatalok 57 százaléka házas. Lakásviszonyaik meglehetősen rosszak, mindöszsze 37 százaléknak van saját vagy főbérleti lakása. A legtöbben családtagként laknak, 12 százalékuk albérlő. A saját lakással rendelkezők 35 százaléka vállalati segítséggel oldotta meg ezt a problémáját. Szembetűnő, hogy ilyen segítséget elsősorban a beruházó és kivitelező vállalatoknál dolgozók kaptak. A legtöbben önerőből, családi segítséggel jutottak lakáshoz (65 %). A lakások felszereltsége általában jó. Ugyanez mondható el a lakás és a munkahely viszonyáról (51 százalékuk Budapesten lakik és dolgozik). A lakóhelyükön kívül dolgozók aránya 20 százalék. A vizsgáltak 7 százalékának van saját gépkocsija, 9 százalékának motorja, meglepő viszont, hogy csak 32 százalékának van televíziója és 51 százalékának rádiója. Az átlagfizetés a kérdőívekre válaszolóknál 2500 Ft. Lényeges különbségek vannak az egyes vállalatcsoportok között. A tervezők, kutatók átlagfizetése 2500 Ft, a kivitelező vállalatoknál dolgozóké 2900 Ft, a beruházók és közúti igazgatóságok fiataljaié mindössze 1800 Ft. Ha életkor szerint vizsgáljuk a fizetéseket, egyértelműen kimutatható, hogy az életkorral egyenes arányban nő a fizetés. A mintegy 22 százalékot kitevő nőknél a növekedés üteme azonban lassúbb: 25 éves korukig fizetésük közel azonos a férfiakéval, e kor felett az olló szétnyílik, s a különbség— a férfiak javára — egyre nő. A főálláson kívül mellékjövedelme van a fiatal diplomások 15 százalékának. Mire fordítják jövedelmüket? Közel 50 százalékát ételemre és az állandó kiadások fedezésére, 8 százalékát tartós fogyasztási cikkekre, 12 százalékát ruházkodásra. A válaszadók átlaga jövedelmének 17 százalékát teszi félre, kulturális és egyéb célokra 14 százalék jut. Megfigyelhető, hogy a fiatalok életkoruk növekedésével jövedelmük mind nagyobb hányadát teszik félre, takarítják meg. Közérzet, előrejutás, önállóság Beosztásával elégedett a megkérdezettek 80 százaléka (a nőknek csupán 74 százaléka). Jövedelmével már csak a megkérdezettek 50 százaléka elégedett. Meglepő, hogy a fizetéssel elégedettek aránya éppen a beruházóknál és a közúti igazgatóságok fiataljainál a legnagyobb (61 %), holott az átlagjövedelem éppen itt a legalacsonyabb. A szakmai előrejutás akadályait elsősorban a munkahelyi adottságok jelentik az e kérdésre adott válaszok szerint (54 %). A család, mint előrejutást akadályozó tényező, elsősorban a nőknél jelentkezik (30 %). A válaszadók döntő többsége nem anyagias, 58 százalékuk szakmai előrejutása érdekében anyagi hátrányokat is vállal. (Ez az arány a beruházó vállalatoknál 70 százalék!) A szakmai előrejutás egyébként a válaszadók 85 százaléka szerint jelent kompromisszumot valamilyen tekintetben. 56 százalékuk úgy véli, hogy a szakmai előrejutás érdekében anyagilag, 49 százalékuk szerint a társadalmi kapcsolatokban, 53 százalékuk szerint az emberi kapcsolatokban kell kompromiszszumot vállalni. Igen elgondolkoztató számok ezek. A fiatalok 86 százaléka kap munkakörében önálló feladatokat, és bár a vezetők aránya a válaszadók között csak 20 százalék, ez mindenképpen pozitív jelenség. Árunál kevésbé az, hogy a megkérdezettek 27 százalékát nem ismerik sem személyesen, sem munkáján keresztül a vállalat vezetői. (A tervező, kutató vállalatoknál ez az arány 42 százalék.) Továbbképzés, önképzés, egyesületi munka A fiatal diplomásoknak átlagosan a fele képezi magát tovább, leginkább a tervező- és kutatóintézetek dolgozói, és a legtöbben a Mérnöki Továbbképző Intézet tanfolyamain. A nők között a továbbképzésben résztvevők aránya csak 25 százalék. Az adatokból kitűnik, hogy az egyetemi, főiskolaidiploma megszerzése után egy-két évig stagnál a tanulási kedv. És minél távolabb a diploma, annál nagyobb a továbbtanulók aránya. A válaszadók 84 százaléka legalább egy idegen nyelven beszél, illetve ír és olvas, több mint 30 százalékuk nyelvtudása a tárgyalóképességgel fémjelezhető. A válaszadók 42 százaléka tagja az MTESZ valamelyik tagegyesületének (28 százalék a Közlekedéstudományi Egyesületnek). A tervezők, kutatók körében a leggyakoribb az egyéb egyesületi tagság (19 %), a beruházó vállalatok és közúti igazgatóságok fiataljainál pedig a KTE-tagság (61%). Az a tény, hogy a válaszadóknak több mint fele semmilyen formában sem kapcsolódik be a szakmai társadalmi munkába, az egyesületek lehetőségeivel nem él, felhívja a figyelmet a propagandamunka fokozásának szükségességére. A szervezők remélik, hogy az ankétsorozat és az egyesület azt követő lépései ezen a téren is jobb eredményeket hoznak. ÉRTESÍTÉS A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének februárra tervezett közgyűlését technikai okokból 1972. márciusának második felére halasztották. Választották — megbízták 1971. december 14-én megalakult, a Neumann János Számítógéptudományi Társaság székesfehérvári csoportja. Etiköke dr Marton Zoltán (VIDEOTON), titkára Miklós József (VIDEOTON) lett.