Műszaki Élet, 1972. január-június (27. évfolyam, 1-13. szám)
1972-06-23 / 13. szám
Az építkezés technológiai ciklusának gépesítésében az egyik legfontosabb láncszem a toronydaru. A Szovjetunióban 1970-ben csupán a több emeletes épületekhez több mint 1200 toronydarut gyártottak. A „KB" sorozat A szovjet ipar által jelenleg gyártott toronydaruk alaptípusa a „KB” sorozat. Ennek elterjedt típusa a KB—100.0 és a KB—100.1 sínpályás, körbenforgó daru több motoros villamos hajtással, 5 t teheremelő képességgel. A KB—100.0 tornya és gémje szögacél rácsszerkezetű, a KB—100.1 daru csőből készül. A KB—100.1 típusú daru ötemeletes több nyílású (egyebek között nagy paneles) ipari, iroda- és lakóépületek építőszerelő munkálatainak kivitelezésére alkalmas. A torony és a gém csőszerkezetű konstrukciója csökkenti a szélterheléseket ésnöveli a daru stabilitását és merevségét. A daru az 5 tonnáig terjedő teher függőleges mozgatását 10—20 m gémkinyúlással és 21—33 m horogmagassággal hajtja végre. Konstrukciója lehetővé teszi a teher vízszintes mozgatását a kinyúlás változtatásával. A daru alapegységei: a tartókeret, a forgópad, a csőkeresztmetszetű torony és gém, az egységesített mozgató szerkezet és az elektromos rendszer. Az egységesített mozgató szerkezet lehetővé teszi a daru blokkonkénti javítását és az egységek cseréjét. A tartókeret szekrénykeresztmetszetű gyűrűs keretéhez négy zsámoly csatlakozik gömbcsuklócsészés tengelyekkel. A zsámolyok végén helyezkednek el a futóművek, amelyek közül kettő hajtott. Az ívbe való beállás legkisebb sugara 6—7 m. A forgammá, gyűrűs keretből, ahhoz hegesztett hosszanti és keresztirányú tartókból és kéttámaszú állványból áll. A hosszanti tartókon található a forgatást végző szerkezet, a gémás tehercsigák, a keresztirányutakon a forgópadhoz speciális drótkötelekkel hozzáerősített ellensúly. A forgópad csavarkötéssel csatlakozik az egységesített megtámasztó tárcsa koszorújához. A toronydaru főtartó csöve 920 mm átmérőjű és 5 mm falvastagságú. A torony csúcsa 4,97 m hosszú kúpos fejrészben végződik, ezen találhatók a gém- és tehercsigasorok. Alul a darut U alakú portál rögzíti csuklósan a forgópadhoz. A daru függőleges helyzetét a kéttámaszú állványra támaszkodó teleszkópikus oldaltámasszal rögzítik. A gémmel ellentétes oldalon a toronyhoz csuklósan csatlakozik a tartórúd, amelyen a túlterhelésvédő kioldó egysége, a teher-drótkötél és a gémtartókötél egységei helyezkednek el. A tornyon belül lépcső vezet a kabinba, ennek magasságában a toronyban ovális nyílás van. A lépcsőhöz alulról a portál alsó nyitott tokos csövégén keresztül lehet jutni. A darugém 426 mm átmérőjű és 4 mm falvastagságú csőből készült. A gém fejrészén helyezték el a teheremelő egységeket, a gémet merevítő drótkötelet rögzítő serleget és az emelési magasság határolóját. A darugém változó keresztmetszetű övgyűrűvel csuklósan csatlakozik a toronyhoz. A gém merevítő szerkezete egy csigasor, amelynek mozgó csigájához kiegyenlítő blokk közvetítésével csatlakozik a gém merevítő drótkötele. A csigasor alsó csigája csuklósan van a forgópad alsó részéhez rögzítve. Egységesített mozgató szerkezet A daru valamennyi mozgató szerkezete többmotoros egyedi hajtással van ellátva. A teher- és gémcsigák azonos szerkezetűek, rács nélküli monoblokkok, ami feleslegessé teszi a motornak az áttételi műhöz viszonyított gondos beszabályozását. A kis süllyesztési sebesség érdekében a tehercsigát a sebesség négyszeres-ötszörös csökkentését biztosító fékgenerátorokkal látták el. A forgatómechanizmus függőleges tengelyű villamos motorból, féktárcsából és áttételi műből áll. A daru zökkenőmentes megállítását a fék két fokozata biztosítja. Az első fokozatot a motor működése közben kapcsolják be, és a mechanizmus előzetes fékezését végzi. A második fokozat a motor leállítása után kapcsolódik be, és az elsővel együtt biztosítja a daru megállítását és rögzítését a megadott helyzetben. A daru három fázisú váltakozóárammal működik. Az egyenárammal működő vezérlő áramköröket egyenirányító táplálja. A villamos motorok indítását és fékezését automatizálták. A gém sima emelkedését és süllyedését a gémcsiga fékjének vezérlőrúdját hajtó villamos motor táplálásának az állórésztekercsről a forgórésztekercsre való átkapcsolása biztosítja. A hajtó villamos motorok túlterhelésvédelmét elektromágneses túláramrelek látják el. A darut túlterhelés védő, emelési magasságon maximális és minimális gémkinyúlás- és darutúlfutáshatárolók, valamint megfutás esetén működésbe lépő megfogószerkezet és túláramrelék védik. Valamennyi vezérlőszervét a tágas, konzolosan függesztett, fűtött és mesterségesen szellőztetett fülkében helyezték el. A fülke elhelyezése a torony felső részén a munkahely jó áttekintését biztosítja. A darut éjszakai munkát lehetővé tevő világítással és jelzőberendezéssel is felszerelték. A daru előnye a nagy mobilitás. Szétszerelés, valamint a drótkötélzet és a villamos motorok leszerelése nélkül szállítható. Ennek köszönhető, hogy a darut függőleges, szerelőmunkák nélkül, mindössze 4—5 óra alatt üzembe lehet helyezni. Sínpályás toronydaruk a Szovjetunióban .. . ............ ..... Hirdessen a Műszaki Életben! MVE 340/2000 MS. típusú csúcseszterga, ebben a, évben teljesen felújított, garanciális, újszerű állapotban ELADÓ, Ügyintéző: Cserny Ferenc Telefon: 140—484 Kerékcsúszás elleni védelem nagy tehergépkocsik részére A tehervontatmányokkal előforduló súlyos balesetek túlnyomó többségét a vontató összecsuklása vagy a pótkocsi „önállósodása” okozza. Ennek oka az, hogy fékezéskor a kerék blokkolása miatt egy vagy több tengely oldalvezetése megszűnik. Bizonyos javulást hozott a terheléstől függő fék, amelynek az a feladata, hogy a fékerő megoszlását összhangba hozza a tengelyterhelés mindenkori megoszlásával. Az ilyen fék megakadályozza egyegy tengely túlfékezését és a legnagyobb terheléshez viszonyítva kevésbé terhelt tengely kerekeinek blokkolását száraz úttesten. Nem véd azonban az egyes vagy az összes kerekek blokkolásától eső vagy hó miatt síkossá vált menetpályán, valamint a jármű bal és jobb oldalán nem azonos előzárási együttható esetében. Ekkor csak a blokkolásszabályozó segít, amely a blokkolási hajlam tekintetében minden egyes kereketellenőrzés alatt tart, és a fékerőelosztást ennek megfelelően szabályozza. Az elektronikus vezérlésű blokkszabályozó fejlesztése gyors ütemben folyik, a személy- és pótkocsik nélküli haszonjárművek részére készült változatokat már bemutatták. A vontató hátsó tengelyének adói által szabályozott utánfutófék ugyancsak ismeretes. Ez utóbbinak azonban lényeges hátránya, hogy kis terhelésű hajtott tengely esetén a nagy terhelésű utánfutótengely fékerejét túl korán szabályozni kezdi, s ezzel a vontatmány összlassítását szükségtelenül csökkenti, viszonylag kis terhelésű utánfutó esetében viszont annak tengelyei anélkül blokkolnak, hogy a szabályozó automata hatékonnyá válna. A blokkolás ellen mindenfajta üzemi körülmények között hatásos védelem olyan szabályozó berendezést követel, amely minden kerék vagy legalábbis minden tengely fékjeit, a többi keréktől függetlenül, az illető keréktől szerzett információ alapján vezérli. Ilyen vontatmány-blokkolásszabályozót fejlesztet ki közösen a Bosch, a Knorr és a MAN. A berendezést egy 38 tonnás MAN-szerelvénybe (16 tonnás vontató -f 22 tonnás, háromtengelyes pótkocsi) és egy 32 tonnás MAN nyerges vontatóba (a kéttengelyes utánfutó 16 tonnás) építették be. Mindkét szerelvényteljesítménydotációja — az új előírásnak megfelelően — 8 LE. t. A nyerges vontató légfékes, a 38 tonnás szerelvény elülső tengelyére olaj nyomásos fék hat, különben ez is légfékes. Kandidátusi és doktori értekezések Március 2-án rendezték meg Szabó Pál „Négy bistabil számlálófokozatot tartalmazó egylépéses számlálódekádok” című kandidátusi értekezésének nyilvános vitáját. — A digitális méréstechnikában számlálási feladatok megoldására — az általunk megszokott tízes számrendszer alkalmazhatósága érdekében — kiterjedten használatos elektronikus számlálódekádok túlnyomó többsége az egyszerű eszközökkel megbízhatóan felépíthető, négy bistabil fokozatot tartalmazó soros vagy párhuzamos módosított számítólánc. A soros módszerhez képest több előnyös tulajdonsággal rendelkező párhuzamos módosítású bináris számlálóláncoknak általában két kedvezőtlen tulajdonságuk van: a kimenő jelet biztosító koincidencia áramkör szükségessége, valamint a meghajtó jelforrásnak az egyidőben billentendő számlálófokozatok által való fokozott terhelése. E két hátrányos tulajdonság egyszerre küszöbölhető ki egylépéses számlálódekádok alkalmazásával, amelyekben bármelyik bemenetel hatására csak egyetlen számlálófokozat billen át. E dekádok logikai működését a négy bináris jegyű egylépéses decimális (4—RED) kódok írják le, amelyeket eddig elsősorban az analógdigitál átalakítókkal kapcsolatos tulajdonságaik tekintetében vizsgáltak. Bár van irodalmi utalás számlálódekádokban való alkalmazásaikra legalább egyfajta kód (a 3-többletes Gray-kód) esetében, az e téren folytatott részletes vizsgálatokról nem jelent meg közlemény. A megvalósított lehetőségek értékeléséhez első lépésként a 4—RED kódok elméleti vizsgálatát végezték el, elsősorban kódszókészleteik, illetve az azokból származtatható, a vizsgálatok során, bevezetésre kerülő ún. bináris viszonyszámok (BV-k) és szerkezeti vázlatok, valamint a rajtuk egyes esetekben kijelölhető szimmetriatengelyek segítségével. Az elméleti eredmények alapján a vizsgált kódokat a számlálódekádokban való felhasználásuk gyakorlati szempontjai szerint értékelték. Ennek során a kódok kapuzási feltételeinek, valamint a kapu áramkör rendszerek terhelési és működési viszonyainak a kódszókészletből származtatható diagramok segítségével való vizsgálata útján optimális kód formák határozhatók meg. Az elméleti eredmények ellenőrzésére végzett mérések alapján megállapítható, hogy az optimális kód felhasználásával megvalósított dekádok a vizsgált elrendezésben a szokásos megoldásokhoz képest lényegesen jobb felbontóképességgel és emellett kedvező késleltetési, kijelzési és komplementálási tulajdonságokkal rendelkeznek. Március 3-án tartották meg Zimányi József „Töltésfüggő kölcsönhatások szerepe a magreakciókban” című doktori értekezésének nyilvános vitáját. — A töltéskicserélő (d, n) reakciók értelmezésére a Lane által bevezetett T V (r) A szimmetria-potenciál egyre gyakrabban szerepel a magfizika különböző területein. Egyaránt fontos szerepet játszik a magszerkezeti számításoikban, a rugalmas szórás, a rezonancia, és a direkt reakciók leírásában. .A V, (r) függvényt egyrészt mérési adatok femnomenológikus analízisével kísérelték meg meghatározni, feltéve, hogy az vagy térfogati (Saxon-Woods), vagy pedig felületi (Saxon-Woods derivált) alakú. Másrészről mikroszkópikus számításokat is végeztek, de ezekből Vt mint egy bonyolult integrál-operátor került elő. A dolgozatban ismertetett munka célja részben az ebből a két irányból induló törlevés közti hézag betöltése volt. A szimmetrkia pottenciáinak egy igen frappáns határára bukkantak az Ad, p, B reakciók gerjesztési függvényének vizsgálata során. A TVi (r) operátor erős csatolást létesít a (pB) és az (nB analóg) csatornák között. E csatolás miatt az (nB analóg) csatorna nyílása körül nagy anomália lép fel a (d, p) reakció gerjesztési függvényében. Az e jelenség leírására eddig javasolt csatolt csatornás módszer súlyos hiányossága volt egy meg nem indokolt, önkényes paraméter bevezetése, amely döntően meghatározta a küszöbhatás nagyságát. A disszertációban a szimmetria-potenciál alakjának meghatározása után ennek az anomáliának a vizsgálatával foglalkozott a szerző. A probléma megoldására egy mikroszkópikus modellt írt le a szimmetria-potenciál alakjának meghatározására. A modellből nyert csatolt egyenletrendszert a Lane egyenletnek megfelelő alakra hozta, és itt a Lane egyenletbeli V, (r) helyén álló kifejezést azonosította a szimmetrria-potenciálllal. A nukleon-nukleon kölcsönhatást zérus hatótávolságú potenciállal közelítve lokális Vi (r) potenciált nyert. A t T V. (r)/A Szimmetria-potenciálnak, mint végállapot kölcsönhatásnak a (d, p) reakciókra gyakorolt hatását a csatolt csatornák módszerével vizsgálta a szerző. Az eddigi modellel ellentétben a folyamatban explicit szereplő két nukleonban szimmetrikus tá^^valá°mot alkalmazott. A fentiekben említett végállapot kölcsönhatás miatt felerősödő küszöbhatás problémáját az S-mátrix formalizmus segítségével is megvizsgálta. Az ért étkezésben olvashatunk az elért új eredményekről is. MŰSZAKI ÉLET 21