Műszaki Élet, 1975. január-június (30. évfolyam, 1-13. szám)
1975-01-03 / 1. szám
Tartós fogyasztási cikkek gyártása Lapunk múlt számában dr. Saly Ferenc és Herdzicska Tibor ismertette a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság 1971-ben folytatott vizsgálatának tapasztalatait a tartós fogyasztási cikkek értékesítéséről és importjáról. Most a hazai gyártással foglalkozó részt közöljük. A műszaki fejlesztés eredményei A legtöbb tartós fogyasztási cikk termelése az elmúlt években nemcsak tovább nőtt, de a termékek jelentős része korszerűsödött, és több olyan új gyártmány is forgalomba került, amelyet korábban az ipar nem gyártott. Mind a Videoton, mind az Orion kialakította a tv-típuscsaládokát, és integrált áramköröket alkalmaznak, ami növeli az üzembiztonságot és elősegíti a miniatürizálást. Megjelent a hálózatról és akkumulátorról egyaránt működő Videoton „Tünete” televízió, és rövidesen forgalomba kerül a szovjet együttműködéssel készülő színes televízió. Míg tv-készülékből a növekvő export ellenére maradéktalanul ki lehet elégíteni a hazai igényeket, addig rádióból, különösen asztali készülékekből mennyiségi és választéki hiány tapasztalható. Mivel ez utóbbiak korszerűsödése lassult, az igények kielégítésére jelentős az import. Új termékek viszont a sztereo rádiók, amelyek műszaki jellemzői elérik az európai színvonalat. a híradástechnikai fejlesztés eredménye az is, hogy ma már korszerű, megbízható, formatervezett, hordozható táskarádiók kaphatók. Mennyiségi és minőségi haladás tapasztalható a magnetofongyártásban. A BKG átgondolt és helyes fejlesztési politikával az orsós készülékek gyártását megszüntette, és célul tűzte ki a kazettás magnetofonok fejlesztését. Ennek eredménye az olcsó MK 25-ös és az MK 26-os típusú, valamint az MK 45-ös és MK 46-os sztereo magnetofonok gyártása. További, a Videoton gyárral közös cél egy rádióval kombinált kazettás magnetofon gyártása. Ilyen készülék ma még csak import útján kapható. A Jászberényi Hűtőgépgyár az új kompresszor beépítésével, a gyártástechnológia javításával ért el kedvező eredményeket. Megjelentek a háromcsillagos (L 18 C°-os) hűtőtérrel rendelkező típusok (L 210/ 60 KM), valamint a SIBIR licencia alapján készülő termékek továbbfejlesztett változatai, az S 80-as, valamint a kombinált PB gázüzemű típus. A korszerűsítés folytatásaként megvásárolták a Bosch hűtőszekrények licenciáját. A termelés egyidejű növelésével 1975-ben megkezdik annak sorozatgyártását. A Hajdúsági Iparművekben a keverőtárcsás mosógépek gyártása kisebb módosításokkal hosszabb ideje folyik, azonban mosási technológiájuk ma már nem korszerű. A vállalat ezért jugoszláv kooperációval megkezdte a forgódobos automata mosógépek készítését. A jelenleg gyártott mennyiség nem jelentős, mert ára — bár műszaki paramétereivel közel arányos — a hazai átlagfogyasztó számára magas. A belföldi piacról hiányoznak a középkategóriájú és közepes árfekvésű lengőlapátos mosógépek. A gázkályhák, gázmelegítők nagyobb részén égésbiztosító, hőmérsékletszabályozó, lángőr és elektromos gyújtó is található. Javultak a gáztűzhelyek műszaki paraméterei is, de egyes típusokból az igényeket nem lehet kielégíteni. A VBKM által gyártott villanytűzhely elő is jelentősen korszerűsödtek, azonban áraik a régi konstrukcióhoz képest emelkedtek. A grillsütők elérik a fejlettebb országokban gyártottak színvonalát. Nem volt viszont lényeges haladás a szilárdtüzelésű kályhák és tűzhelyek fejlesztésében. Ugyanakkor az olajkályhák és tűzhelyek fejlesztése — a fokozott mennyiségi igények kielégítése után — meggyorsult és formatervezett, különböző teljesítményű típusok jelentek meg. A kerékpár iránti igény az elmúlt években hazánkban is megnövekedett. Az ipar ezt az igényt — exportfeladatai mellett — csak részben tudja kielégíteni, különösen korszerűbb, modernebb kerékpárokból. A belföldi ellátás hazai kerékpárokból csak a tervezett 600 millió forintos rekonstrukció után javul, amikor a jelenlegi gyártást kétszeresére növelik. Dolgoznak azonban több új típusú kerékpár kialakításán (pl. 3 sebességes camping kerékpár). A fentiek alapján megállapítható, hogy az iparvállalatok a lakosság igényeinek mennyiségi kielégítésén kívül új és,korszerűbb termékekkel törekednek ellátni a fogyasztókat. A műszaki színvonal emelését, a termékek szolgáltatásának növelését, a minőség javítását folyamatosan végzik és állandó feladatuknak tekintik. Ennek eredményeként a vizsgált termékek egy része és gyártásuk körülményei elérték, illetve megközelítették a termékre jellemző világszínvonalat. A tartós fogyasztási cikkek gyártásában elért fejlődést és a lakosság jobb ellátását elősegítette számos licencia és knowhow vásárlása és azok bevezetése, így pl. az Orion megvásárolta az olasz Prokond cégtől a 7 nyomógombos kezelőegység gyártási jogát, a BRG pedig a nyugatnémet Woelke-cégtől a mágnesfej gyártását. Segítette a korszerűsítést továbbá a nemzetközi kooperáció bővülése (pl. a mosógépgyártásban, a villanytűzhelygyártásban), valamint egyes területeken a vállalati kutató-, fejlesztőmunka. A kutatások jobb hatékonyságát azonban még mindig gátolja, hogy sok témával foglalkoznak, még olyannal is, amelybenlicenciavásárlás várható. A végrehajtott műszaki fejlesztés meggyorsította a korszerűbb termékstruktúra kialakítását és elősegítette a gazdaságosabb sorozatnagyságok elérését. Meggyorsult a termékek bevezetésének ideje: az elhatározástól a C-szériáig és a sorozatgyártás megindításáig eltelt 3—4 év, sőt egyes esetekben 6—7 év ma már 1,5—2,5 évre csökkent. A gyorsabb korszerűsítés akadályai A termékek gyorsabb ütemű korszerűsítését részben vállalati tényezők nehezítik. A korszerűbb cikkek iránti kereslet növekedése mellett a régi, hagyományos termékek iránti fizetőképes kereslet továbbra is jelentős. Ennek alapvető oka, hogy a tennék korszerűsítése legtöbbször az ár jelentős növekedésével jár együtt. Ugyanakkor a készülék használati értéke alig, vagy kis mértékben nő, illetve annak korszerűsödését a fogyasztó nem érzékeli és nem is értékeli, árával aránytalannak tartja (pl. a korszerűbb gáztűzhelyek, automata mosógép, egyes televíziókészülékek esetében). A korszerűbb termék bevezetését egyes esetekben hátráltatja az is, hogy egy-egy termékcsoportot egy-egy profilgazda vállalat gyárt, így konscurrencia hiányában néhány régi termék gyártását hosszú időn keresztül fenn tudják tartani a vállalatok, és termékeikben csak kisebb módosításokat hajtanak végre, gyakran az árak módosítása miatt. A növekvő fogyasztásicikk-import ugyan élénkítette a gyártmányok korszerűsítésére való törekvéseket, de a legtöbb terméknél a lakossági igények kielégítésére, a piaci verseny megteremtésére ez nem volt számottevő mértékű. A korszerűsítés gyorsítását, a világszínvonal elérését a vállalatoknál az alábbiakban ismertetett tényezők nehezítik. Bár a tartós fogyasztási cikkeket előállító ipar az utóbbi években jelentős számban szerzett be új, részben automata és egyéb célgépeket, mégis a gépek, berendezések átlagos életkora nagy. A műszaki fejlesztés saját erőforrásból még bankhitel esetén sem biztosítható. Központi támogatás viszont kisebb mértékben áll a vállalatok rendelkezésére. Egy termék licenciájának megvásárlását nem követi a gyártási eljárás megváltoztatása, így a gyártás technológiai szintje nem éri el a termék színvonalát. Ezáltal a termeléékenység és a minőség nem növekszik arányosan. Korszerűbb termékek gyártásához a hazai alkatrészgyártó bázis kevés. A gyártás import alkatrészek beépítésével kezdődik, ez pedig növeli az önköltséget és a fogyasztói árat. Jelentős, azoknak a specializált alkatrészeknek a száma, amelyeket az előállító vállalatnak kell gyártani. Kapacitásuk és fejlesztési lehetőségeik ezáltal szétforgácsolódnak. Az alkatrészek vállalaton belüli előállítását és a kooperáció szűkítését gyakran azért irányozzák elő, mert az alkatrészek szabad árasak, míg az öszszeszerelt késztermék ára hatóságilag rögzítve van. Korszerűbb, jobb alkatrész beszerzése esetén növekszik az önköltség és csökken a nyereség. A tartós fogyasztási cikkek további korszerűsítése, annak meggyorsítása csak a nemzetközi kooperáció további bővítésével, különösen a KGST-integráció keretén belül, és az export növelésével lehetséges. A hazai piac csak kis mértékben tesz lehetővé nagyobb sorozatú gyártást, megfelelő automatizálást és célglépsítést. Ezért a vállalatoknak fokozniuk kell a piackutatást külföldön is, hogy a termelés növelésével az önköltség és a fogyasztói ár csökkenése is biztosítható legyen. A KNEB javaslatai A vizsgálatok során feltárt helyzet és problémák alapján a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a fogyasztók nagyobb választékú áruellátása, a termékek további korszerűsítése, a minőség javítása érdekében az alábbiakat javasolta az illetékes tárcáknak. Gondoskodjanak arról, hogy a termelő vállalatok az export miatt tartósan ne szorítsák háttérbe a belföldi igények kielégítését. Az áruellátási hiányok kiküszöbölése és a hazai termelők versenyre késztetése céljából felül kell vizsgálni az importot nehezítő pénzügyi előírásokat, hogy ily módon elsősorban szocialista relációból növelhető legyen a behozatal. A KGM gyorsítsa meg a tartós fogyasztási cikkek alkatrészgyártásának korszerűsítését, az alkatrészeit tipizálását; gondoskodjon ennek érdekében az anyagi ösztönzőkről; segítse elő a további gyártásszakosítást, figyelembe véve a hazai adottságokat és importlehetőségeket. A Belkereskedelmi Minisztérium kezdeményezte olyan árrések kialakítását, amelyek fedezetet nyújtanak a tartós fogyasztási cikkek tárolásának és értékesítésének költségeire, különös tekintettel a lassú forgási sebességű cikkekre. Az alkatrészellátás "javítása érdekében ösztönözze a koncentrált alkatrészárusító hálózat kialakítását, és gondoskodjon a vállalatok érdekeltségéről az alkatrész-árusításban. Segítse vállalatait a piackutatásban és a kölcsönös információk szolgáltatásában, amivel az ipar helyes tájékoztatását is támogatja. Várható, hogy az illetékes tárcák hatékony intézkedéseket tesznek a lakosságot érintő tartós fogyasztási cikkek mennyiségének növelése, minőségének javítása, választékának bővítése céljából, s azok kedvező hatását a vásárlók rövidesen a boltok árukínálatában közvetlenül is lemérhetik. DR. SALY FERENC— HERDLICSKA TIBOR £ J6'S £ ‘«■I 3 o a js 2 3 A papíripar problémái — és ez az érdekelt szakemberekkel való beszélgetésből egyértelműen kiderült — voltaképpen abból adódnak, hogy milden tekintetben importra támaszkodunk. Kezdődik ez azzal, hogy nemcsak hazánkban, de más szocialista országokban sem lehet találni papíripari gépet, vagyis a fejlesztés elsősorban nyugati gépbehozatalt jelent, s ugyanez vonatkozik azokra a segédanyagokra is, amelyekből egyre többet és egyre nagyobb választékban hasznosít ez az iparág. Ami magát a cellulózt illeti, a helyzet valamivel jobb, mert egyrészt bizonyos bázissal mi magunk is rendelkezünk, másrészt — és ez a döntő — igen tetemes mennyiséget kapunk hosszú lejáratú szerződés keretében a Szovjetuniótól. Ez azonban összes szükségleteinket még mindig nem elégíti ki, ami ugyancsak fejlett, tőkés országokból származó importot jelent. A cellulóz ismeretes, hogy a múlt esztendőben a cellulózárak a világpiacon hirtelen és nagyon erőteljesen megemelkedtek, sőt egyes nemzetközi hírnévvel rendelkező vállalatok még magas áron sem tudtak szállítani. Azóta a helyzet valamelyest javult, legalábbis annyiban, hogy az áremelkedés megállt és a szállítókészség nőtt. A szakemberek véleménye szerint azonban ennek ellenére a következő évtizedekben cellulózhiánynyal kell számolnunk. Mi ennek az oka? Ahhoz, hogy egy cellulózt előállító üzem gazdaságos legyen, Európában legalább negyedmillió évi kapacitással kell rendelkeznie, de a nagy előállító és fo- 11 ipari far gyasztó országokban — ilyen pl. a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Kanada — az optimális kapacitás félmillió tonna körül mozog. Félmillió tonnás lesz az az üzem is, amely a szocialista országok közös erőfeszítésével épül. Ilyen hatalmas kombinát felépítése igen sokba kerül, ezért az áremelkedés előtti időszakban a beruházásokat az érdekelt országok általában nem ebbe az iparágba koncentrálták, s a termelés emelkedése nem tartott lépést a szükséglet növekedésével. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy egy tonna cellulóz előállításához 7 köbméter fára van szükség, vagyis egy közepes nagyságú cellulózüzem mintegy 3—3,5 millió köbméter fát kíván évente. Ezért ilyen kombinátot csak ott lehet felépíteni, ahol a fa a közelben van, mert különben a szállítási költségeik rendkívül nagyok lennének. Ha viszont egy kiterjedt erdőség közepén építjük fel az üzemet, az infrastruktúrával és a környezetvédelemmel kapcsolatos kiadások hihetetlen mértékben drágítják a beruházást. Egyes számítások szerint csak a környezetvédelmi kiadások a beruházási összeg 25—30ft/n-át is elérhetik. Mindezek alapján egyértelmű, hogy gyors változásra nem lehet számítani. A papír Ennek ellenére, éppen a már említett közös beruházás eredményeképpen kb. 1978—79-től megszűnnek cellulózgondjaink, tehát csak az átmeneti éveket kell átvészelni. Reméljük, hogy az áremelkedés most már megszűnik, illetve nem haladja túl a nyugati világ inflációs rátáját, s akkor a papíriparnak nem lesz különösebb problémája. Amennyiben a szükséges cellulózmennyiség biztosítva lesz — és erre minden remény megvan —, a szükségleteket a papíripar egészében ki fogja elégíteni. Ez nem jelenti ugyanakkor azt, hogy a felhasználók egyes — főleg extrém — esetekben ne lennének kénytelenek a reális helyzettel megalkudni , illetve néhány, a szükség követelte változtatást végrehajtani. így például elképzelhető, hogy egyes élelmiszerek csomagolóanyagaként barnább papirost kell elfogadni, illetve hogy a beszerzett csomagológépeket hazai papírral kell működtetni, még akkor is, ha tudjuk, hogy ez a termelékenység átmeneti csökkenésével jár. Lesznek problémák bizonyos importból származó papírokkal. A felhasználók azonban éppen úgy ismerik az adott lehetőségeket, mint a papíripar, éséppen úgy tudják, hogy a devizamérleg a számunkra kedvezőtlen külföldi változások miatt nem olyan, mint amilyennek eredetileg képzeltük. A papíripar feladata az, hogy csak ott kerüljön sor koncesszióra, ahol erre elengedhetetlen szükség van, a felhasználóknak pedig, bármilyen keserves is, tudomásul kell venniük azt az adott helyzetet, amely voltaképpen sokkal jobb, mint amilyenre akár csak egy fél évvel ezelőtt is számítottak, hiszen lényegében a mennyiségi igények kielégítését biztosítani tudják, ha néhány esetben a választék nem is kielégítő. Az érdekelt szakemberekkel való beszélgetés azt a reményt keltette, hogy a nehézségek átmen-etiek, hiszen a probléma megoldása formáiban van. Zűrömmel láthatjuk, hogy a vállalatok valóban komolyan fogják fel a takarékosságra vonatkozó rendelkezéseket, legyen szó akár az élőmunkával, az anyaggal, vagy az energiával való takarékosságról. E takarékossági kampány idején azonban úgy véljük, keveset foglalkozunk egy olyan kérdéssel, amelynek megoldása az esetek jelentős részében nem is egy üzemtől, egy vállalattól függ, hanem ennél sokkal átfogóbb rendelkezést kíván. Üzemeinkben, akár csak szerte a világon, nagyon sok hulladék keletkezik — gondolunk itt a fára, a különböző fémekre, textíliákra stb. —, s ezeknek szervezett feldolgozásáról még bizony nagyon sok helyen nem gondoskodnak, sőt egyes területeken még a megoldási kísérletekről sem beszélhetünk. Vannak azután más területek, ahol a már nem szükséges anyagok visszaszármaztatását kellene biztosítani. Ilyen például a papír. Ha az üzemekben és a háztartásokban fölöslegessé vált papírmennyiség visszakerülhetne az iparba, az nagymértékben segítené az energiagondok megszüntetését. A szakemberek a hulladékfelhasználás lehetőségeit jól ismerik, sokszor azonban hiányzik az a szervezet, amely a gazdaságos begyűjtést el tudná végezni, más esetekben pedig hiányzik az az üzem vagy szövetkezet, amely a gazdaságos feldolgozást vállalná. Akárhogy is vesszük, igért nagy népgazdasági értékek mennének veszendőbe, holott egy kis utánjárással, egy kis szervezettséggel, vagy az érintettek érdekeltté tételével jelentős értékeket lehetne megmenteni. Nem fillérekről van szó. Forintok millióiról. És ez már megérdemelné, hogy valahol komolyan foglalkozzanak ezzel a ________________________________________ kérdéssel. MŰSZAKI ÉLET 3