Műszaki Élet, 1982. január-június (37. évfolyam, 1-13. szám)

1982-01-08 / 1. szám

TÁRSADALOMPOLITIKA 3 Interjú dr. Soós Gábor államtitkárral, az MTESZ társelnökével, a MAE elnökével Érdekazonosság az agrártermelésben Az agrárágazat teljesítménye az előzetes adatok alapján 1981-ben mintegy 1 százalékkal elmarad a terv-előirányzat­tól, de megközelítően ugyanennyivel meghaladja az 1980. évi magas termelési szintet. Jelentős eredmény az, hogy vál­tozatlan áron számítva a nettó termelés növekedése 2 szá­zalékkal meghaladja a népgazdasági előirányzatot. Az el­múlt év tapasztalatairól és az idei esztendő programjáról be­szélgetett dr. Soós Gábor államtitkárral, az MTESZ társelnö­kével, a MAE elnökével Horváth Sándor. — Melyek az 1981-es év leg­főbb ágazati eredményei? — A lakosság igényeit az alapvető élelmiszerekből — s ez fogyasztásnövekedéssel, a választék bővülésével és a mi­nőség javulásával járt — kielé­gítettük. A kenyér, a hús, a tej és tejtermék, a cukor, a zsira­dék és a növényi olaj bővülő kínálatán túl kedvező volt, hogy az eddigi szintet meghaladó volt az ellátás a zöldség- és gyü­mölcsfélékből, tovább erősöd­hettek a lakosság egészséges­­táplálkozási szokásai. Versenyképesség, minőség Népgazdaságilag — különö­sen a népgazdaság külgazdasá­gi egyensúlyának megteremtése szempontjából — kedvező, hogy az agrártermelés a tervezettnél kedvezőbben értékesíthető ex­port-árualapot állított elő. Ver­senyképességben és minőségben is alkalmazkodni tudott a kül­piaci igényekhez. Az ágazat ki­vitelének növekedési üteme meghaladta a behozatalét. Jóleső érzés arról beszélni — és ez az ágazatban dolgozók munkájá­nak minősítése is —, hogy a­­forgalom pozitív egyenlege 24 százalékkal több, mint az 1980. évi, s 11 százalékkal haladja meg a tervezettet. 1981-ben a népgazdaság összes exportjának 26 százaléka volt agrártermék. — Milyen eredmények segí­tették, illetve mely problémák nehezítették az agrártermelést ágazatonként? — A kedvezőtlen időjárás el­sősorban a mezőgazdasági ter­melést, különösen az őszi vetésű kalászosokat , a búzát és a szőlőültetvényeket sújtotta. A fagykárból és az aszályból adódóan a szántóföldi növények vetésterülete 84 ezer hektárral csökkent. Az őszi­ vetésű kalá­szosok kipusztulását csak rész­ben lehetett pótolni a tavaszi­vetésű kalászosokkal. Mindez a tervezettnél kisebb vetésterüle­ten az 1980. évhez viszonyítva búza esetében hektáronként 760 kg, kisebb hozammal 4000 kg ha átlagtermés betakarítását tette lehetővé, ami kedvezőtle­nül befolyásolta az egész ágazat tervteljesítését. Mindezt a ko­rábbi évek nagy termésátlagát is meghaladó kukoricahozam csak részben tudta ellentételez­ni, mivel a kukorica vetésterü­lete 100 ezer hektárral szintén elmaradt az előirányzattól. Olajnövényekből — különö­sen napraforgóból — jelentősen nőtt a vetésterület, és a termés­átlag is meghaladta a tervezet­tet. Burgonyából és cukorrépá­ból is jobb termésátlagot taka­rítottunk be a tervezettnél. A fagykárok ellenére zöld­ségfélékből 2,5—3 százalékkal, gyümölcsből — döntően a jó almatermés következtében — pedig 3 százalékkal termett több a megelőző évinél. A jó agrárpolitikát igazolta, hogy a nagyüzemi szántóföldi zöldség­termő terület csökkentése el­lenére a háztáji és a kisegítő gazdaságok növelt zöldségter­melése révén a lakosság ellátá­sa kiegyensúlyozott volt. Ez különösen a primőr fólia alatti termelés elterjedésének köszön­hető. Az állattenyésztés terme­lése (az előzetes adatok alapján) összességében meghaladja a tervezettet. A kereslet — és itt a nemzetközi piacok igényét is értem — megváltozott. A ko­rábban meghirdetett gazdasági szabályozórendszer hatása ér­ződött abban, hogy az év végi szarvasmarha-állomány az elő­ző évinél és a számítottnál is nagyobb volt, a tehénállomány viszont nem nőtt az elmúlt év­ben. A vágómarha-felvásárlás átmenetileg kismértékben csök­kent, a tejtermelés mintegy 5 százalékkal nőtt. A sertésállo­mány a vártnál nagyobb arány­ban emelkedett. A vágóbarom­fi- és a vágójuh-termelés 7 szá­zalékkal növekedett. A mezőgazdaság — mint nyersanyagtermelő ágazat — megteremtette az élelmiszer­­ipari termelés növelésének le­hetőségét, az így meghaladhatta az 1981-re tervezett értéket. A növényi termékeket feldolgozó iparágak termelési volumene általában meghaladta a tervet (olajipar, cukoripar, hűtőipar). Kivétel ez alól a konzervipar és a dohányipar. Az állati ter­mékeket feldolgozó iparágak a tervezett szint körül teljesítet­tek. Az erdőgazdaság területén a fakitermelés és az erdőművelés a számítottnak megfelelően nőtt; a fafeldolgozó-ipari ter­mékek termelése és értékesíté­se a kedvezőtlen értékesítési lehetőségek következtében ala­csonyabb a tervezettnél. A to­vábbfeldolgozó ipar alapanya­gát és a lakosság növekvő tűzi­faigényeit az ágazat zavarta­lanul kielégítette. Ösztönző szabályozórendszer A mezőgazdasági nagyüze­mek gazdálkodási eredményé­ben kedvező, hogy 1980-hoz ké­pest felére csökkent a veszte­séggel gazdálkodó üzemek szá­ma és a mérleg-, illetve alap­hiány is hasonló arányban csökkent. Ugyanakkor — az is­mert körülmények miatt — nem a bruttó termelési értékkel ará­nyosan nőtt a nyereség. Az elő­ző évhez mérten az valame­lyest csökkent. Összességében az agrárterme­lés 1981-ben eredményes évet zárt és a termelőalapok színvo­nala, a jól sikerült őszi­ vetések és talajmunkák, az állatállo­mány nagysága és összetétele, valamint a rendelkezésre álló takarmányalap, jó kiindulási lehetőségeket teremtenek; a megváltozott körülményekhez igazodó új szabályozórendszer pedig — várhatóan — ösztönző­leg hat az ágazat tervszerű fej­lődésére. — Melyek az agrártermelés 1982. évi főbb feladatai? — Az 1982. évi népgazdasági terv a mezőgazdasági termékek változatlan áron számított brut­tó termelési értékének 4—4,5 százalékos növekedésével kal­kulál, de ezen belül a szocialista nagyüzemek termelésfejlesztési üteme gyorsabb, 5,5% kell hogy legyen. Differenciált fejlesztés Az ágazati tervezés során nagy figyelmet fordítottunk ar­ra, hogy a növénytermelés ter­mékkibocsátása mind orszá­gosan, mind valamennyi szek­torban, dinamikusabban növe­kedjék, mint az állattenyészté­sé. A növénytermesztésben 5,8 százalékos, az állattenyésztés­ben 2,1 százalékos átlagos nö­vekedéssel számolunk. A terv azzal számol, hogy — a takarékosabb és hatékonyabb gazdálkodás előtérbe kerülé­sével — az ágazat 1982-ben 3,6 százalékkal kell emelje a nemzeti jövedelemhez való hoz­zájárulását. A mezőgazdasági termelés fejlődésének megfelelően az élelmiszeripari szakágazatok 4 százalékos termelésnövekedé­sét készítettük elő. A lakossági élelmiszerfogyasztásban elért előző évi szint így kis mének­ben növelhető, elsősorban a választék bővítésével és a mi­nőség fokozott javításával. Emellett az export­szintet az 1981. évihez mérten valamelyest növeljük. Mindez konkrétan a következő fontosabb feladatokat jelenti. A gabonatermelés biztonságos megalapozásához a vetésterüle­tet — elsősorban a szántóföldi takarmánynövények terhére — mintegy 160 ezer hektárral szükséges növelni. A kalászosok átlagtermésének az 1981. évi szinthez képest jelentős növelé­sével, a kukorica ez évi átlag­termésének megtartásával 14— 14,5 millió tonnás gabonater­mést kell elérni. Az olajnövények termesztésé­ben megítélésünk szerint az elért nagy termésátlagok alap­ján az előző évinél valamivel kisebb területről is betakarít­ható a belföldi ellátáshoz és kivitelhez szükséges mennyiség. A hazai ellátás zavartalansága és a kivitel szükségletei miatt a cukorrépa vetésterületét az 1981. évi szinten kell tartani. A zöldségtermelést — a ke­reslethez jobban igazodó össze­tételben (több zöldpaprika, zöld­borsó, kevesebb fűszerpaprika és paradicsom) — mintegy 10 szá­zalékkal szükséges növelni. Az 1981. évivel azonos termőterü­letről 1,1 millió hektoliterrel több bortermelést tervezünk. 3-3 ezer hektár a szőlő és a gyümölcsök telepítésének elő­irányzata. Az állattenyésztésben válto­zatlan tehénállomány és hús­hasznú állomány 8-10 százalé­kos fejlesztése mellett a vágó­marha-termelést 2-2,5 százalék­kal, a tejtermelést 1-2 százalék­kal tervezzük növelni. Az 1981. év végi sertésállo­mány lehetővé teszi, hogy 1982-ben a vágósertés-termelés közel 2 százalékkal növekedjék. Ehhez a nagyüzemi termelés bővítésével egyidejűleg tovább kívánjuk javítani a nagyüzemek és a kisgazdaságok kapcsolatát, hogy ezek állománya a jelenle­gi színvonalon maradjon. A vá­góbaromfi-termelést mintegy 3 százalékkal, a vágójuh-termelést 6-7 százalékkal tervezzük fej­leszteni Az 1981. évi és az 1982. évre tervezett termelés lehetővé te­szi az állattenyésztés takar­mányigényének zavartalan ki­elégítését. A gazdaságosság nö­veléséhez azonban az eddigiek­nél jobban ki kell használni a takarmányozási célra a gyepte­rületeket és a melléktermékeket is. Tovább növeljük a hatékonyságot A mezőgazdaságban is alap­vető feladat a termelés haté­konyságának javítása, az eszkö­zök jobb felhasználása. Az energiatakarékosság érdekében tovább kell növelnünk a sze­mestermények nedves tárolását és egyéb intézkedésekkel is fo­kozni kívánjuk az üzemanyag­megtakarítást. Tovább kívánjuk keresni a melléktermékek és a hulladékok jobb hasznosításá­nak módjait. Az erdőgazdálkodás termelé­sének 3,5-4,0 százalékkal kell növekednie. A fakitermelésnél a fő feladat az új feldolgozó ka­pacitások nyersanyag-igényének kielégítése ,és a lakosság tűzi­fával való ellátása. Az erdőte­lepítésnél a társadalmi erők mi­­­nél szélesebb körű bevonására is törekednünk kell. A termelés közgazdasági sza­bályozói szigorodtak, így már azonos eredmények eléréséhez is nagy, termelési szervezettsé­get, ésszerű takarékosságot, üzem- és munkaszervezést kell érvényesíteni. Az anyagi és mű­szaki ellátottság várható színvo­nala alátámasztja a termelésnö­velést, sajnos az alkatrészellá­tás ebben az évben is gondot okoz. — Az előző kérdéseknél utalt arra, hogy az eredmények el­érésében milyen jelentős az emberek szerepe. Hogyan ítéli meg az agrárszakemberek hely­zetét? — Az agrárértelmiségben egy­re inkább tudatossá válik az a felismerés, hogy a társadalom és a közösség megbecsülését, erkölcsi támogatását elsősorban a munkával lehet kivívni. E felismerésnek objektív alapja, hogy az ágazatban dolgozó 46 ezer felsőfokú végzettségű szak­ember érdeke minden vonatko­zásban megegyezik a közösség érdekeivel. Ez az érdekazonos­ság ma az agrártermelés min­den területén megtalálható. Az agrárértelmiség társadalmi szerepe Az életformaként vállalt ag­rárértelmiségi szerep összetett. Első helyen kell említenem a szakmai szervező és irányító te­vékenységet, majd az ehhez tar­tozó szakmai, tudati nevelő­munkát és nem utolsósorban az előzőektől el sem választha­tóan, a társadalmi, közéleti te­vékenységet. Tapasztalataink szerint az ag­rárér­telmiség döntő többsége hivatását szerető, megfelelő el­méleti és gyakorlati felkészült­séggel rendelkező, jó szakember, mindhárom alapvető feladatát ellátja, természetesen helytől és időtől függően eltérő arányban. A termelésben elért eredmé­nyek és fejlesztési irányok jól érzékeltetik a szakmai felké­szültség színvonalát. Az azon­ban időnként rejtve marad, hogy a falu, a vállalat és a szö­vetkezet társadalmi életében az új, korszerű ismeretek követ­kezetes terjesztői és a megvaló­sítás művezetői munkájából mi­lyen nagy részt vállalnak a szakemberek. A Magyar Agrár­­tudományi Egyesület tagjaként több mint 19 ezer agrárértelmi­­ségit, a TIT tagjaként pedig kö­zel 3 ezer szakember vesz részt a napi munka mellett az új is­meretek terjesztésében, a szem­léletformálásban és a közműve­lődési elvek gyakorlati megvaló­sításában. Megfontolt termelési céljaink, a megváltozott körülmények egyre inkább azt kívánják az értelmiségiektől, hogy engedje­nek nagyobb teret alkotó kez­deményezőkészségük kibonta­kozásának, vállalják a megala­pozott döntések ésszerű kocká­zatát és személyes példamuta­tásukkal a munkában, a köz­életben és életvitelükben érde­meljék ki újra és újra a ma már megtisztelő agrárértelmisé­gi címet. Természetesen az agrárértel­miség csak akkor tudja nagy­szerű társadalmi és gazdálkodási szerepét betölteni, ha szorosan együttműködik az agrárter­melést segítő ágazatok, az ipar, a forgalmazás, a társadalmi tu­dományok szakembereivel. Az így integrált szellemi erő nagy és nehéz feladatok megoldá­sára képes. Az új év kezdetén ezen a helyen is megköszönöm az ágazatban dolgozó értelmiségi­ek áldozatkész munkáját, s 1982-re további munkasikere­ket, eredményes társadalmi te­vékenységet és jó egészséget kívánok valamennyi kollégám­nak. MÉ

Next