Műszaki Élet, 1982. január-június (37. évfolyam, 1-13. szám)
1982-01-08 / 1. szám
TÁRSADALOMPOLITIKA 3 Interjú dr. Soós Gábor államtitkárral, az MTESZ társelnökével, a MAE elnökével Érdekazonosság az agrártermelésben Az agrárágazat teljesítménye az előzetes adatok alapján 1981-ben mintegy 1 százalékkal elmarad a terv-előirányzattól, de megközelítően ugyanennyivel meghaladja az 1980. évi magas termelési szintet. Jelentős eredmény az, hogy változatlan áron számítva a nettó termelés növekedése 2 százalékkal meghaladja a népgazdasági előirányzatot. Az elmúlt év tapasztalatairól és az idei esztendő programjáról beszélgetett dr. Soós Gábor államtitkárral, az MTESZ társelnökével, a MAE elnökével Horváth Sándor. — Melyek az 1981-es év legfőbb ágazati eredményei? — A lakosság igényeit az alapvető élelmiszerekből — s ez fogyasztásnövekedéssel, a választék bővülésével és a minőség javulásával járt — kielégítettük. A kenyér, a hús, a tej és tejtermék, a cukor, a zsiradék és a növényi olaj bővülő kínálatán túl kedvező volt, hogy az eddigi szintet meghaladó volt az ellátás a zöldség- és gyümölcsfélékből, tovább erősödhettek a lakosság egészségestáplálkozási szokásai. Versenyképesség, minőség Népgazdaságilag — különösen a népgazdaság külgazdasági egyensúlyának megteremtése szempontjából — kedvező, hogy az agrártermelés a tervezettnél kedvezőbben értékesíthető export-árualapot állított elő. Versenyképességben és minőségben is alkalmazkodni tudott a külpiaci igényekhez. Az ágazat kivitelének növekedési üteme meghaladta a behozatalét. Jóleső érzés arról beszélni — és ez az ágazatban dolgozók munkájának minősítése is —, hogy aforgalom pozitív egyenlege 24 százalékkal több, mint az 1980. évi, s 11 százalékkal haladja meg a tervezettet. 1981-ben a népgazdaság összes exportjának 26 százaléka volt agrártermék. — Milyen eredmények segítették, illetve mely problémák nehezítették az agrártermelést ágazatonként? — A kedvezőtlen időjárás elsősorban a mezőgazdasági termelést, különösen az őszi vetésű kalászosokat , a búzát és a szőlőültetvényeket sújtotta. A fagykárból és az aszályból adódóan a szántóföldi növények vetésterülete 84 ezer hektárral csökkent. Az őszi vetésű kalászosok kipusztulását csak részben lehetett pótolni a tavaszivetésű kalászosokkal. Mindez a tervezettnél kisebb vetésterületen az 1980. évhez viszonyítva búza esetében hektáronként 760 kg, kisebb hozammal 4000 kg ha átlagtermés betakarítását tette lehetővé, ami kedvezőtlenül befolyásolta az egész ágazat tervteljesítését. Mindezt a korábbi évek nagy termésátlagát is meghaladó kukoricahozam csak részben tudta ellentételezni, mivel a kukorica vetésterülete 100 ezer hektárral szintén elmaradt az előirányzattól. Olajnövényekből — különösen napraforgóból — jelentősen nőtt a vetésterület, és a termésátlag is meghaladta a tervezettet. Burgonyából és cukorrépából is jobb termésátlagot takarítottunk be a tervezettnél. A fagykárok ellenére zöldségfélékből 2,5—3 százalékkal, gyümölcsből — döntően a jó almatermés következtében — pedig 3 százalékkal termett több a megelőző évinél. A jó agrárpolitikát igazolta, hogy a nagyüzemi szántóföldi zöldségtermő terület csökkentése ellenére a háztáji és a kisegítő gazdaságok növelt zöldségtermelése révén a lakosság ellátása kiegyensúlyozott volt. Ez különösen a primőr fólia alatti termelés elterjedésének köszönhető. Az állattenyésztés termelése (az előzetes adatok alapján) összességében meghaladja a tervezettet. A kereslet — és itt a nemzetközi piacok igényét is értem — megváltozott. A korábban meghirdetett gazdasági szabályozórendszer hatása érződött abban, hogy az év végi szarvasmarha-állomány az előző évinél és a számítottnál is nagyobb volt, a tehénállomány viszont nem nőtt az elmúlt évben. A vágómarha-felvásárlás átmenetileg kismértékben csökkent, a tejtermelés mintegy 5 százalékkal nőtt. A sertésállomány a vártnál nagyobb arányban emelkedett. A vágóbaromfi- és a vágójuh-termelés 7 százalékkal növekedett. A mezőgazdaság — mint nyersanyagtermelő ágazat — megteremtette az élelmiszeripari termelés növelésének lehetőségét, az így meghaladhatta az 1981-re tervezett értéket. A növényi termékeket feldolgozó iparágak termelési volumene általában meghaladta a tervet (olajipar, cukoripar, hűtőipar). Kivétel ez alól a konzervipar és a dohányipar. Az állati termékeket feldolgozó iparágak a tervezett szint körül teljesítettek. Az erdőgazdaság területén a fakitermelés és az erdőművelés a számítottnak megfelelően nőtt; a fafeldolgozó-ipari termékek termelése és értékesítése a kedvezőtlen értékesítési lehetőségek következtében alacsonyabb a tervezettnél. A továbbfeldolgozó ipar alapanyagát és a lakosság növekvő tűzifaigényeit az ágazat zavartalanul kielégítette. Ösztönző szabályozórendszer A mezőgazdasági nagyüzemek gazdálkodási eredményében kedvező, hogy 1980-hoz képest felére csökkent a veszteséggel gazdálkodó üzemek száma és a mérleg-, illetve alaphiány is hasonló arányban csökkent. Ugyanakkor — az ismert körülmények miatt — nem a bruttó termelési értékkel arányosan nőtt a nyereség. Az előző évhez mérten az valamelyest csökkent. Összességében az agrártermelés 1981-ben eredményes évet zárt és a termelőalapok színvonala, a jól sikerült őszi vetések és talajmunkák, az állatállomány nagysága és összetétele, valamint a rendelkezésre álló takarmányalap, jó kiindulási lehetőségeket teremtenek; a megváltozott körülményekhez igazodó új szabályozórendszer pedig — várhatóan — ösztönzőleg hat az ágazat tervszerű fejlődésére. — Melyek az agrártermelés 1982. évi főbb feladatai? — Az 1982. évi népgazdasági terv a mezőgazdasági termékek változatlan áron számított bruttó termelési értékének 4—4,5 százalékos növekedésével kalkulál, de ezen belül a szocialista nagyüzemek termelésfejlesztési üteme gyorsabb, 5,5% kell hogy legyen. Differenciált fejlesztés Az ágazati tervezés során nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy a növénytermelés termékkibocsátása mind országosan, mind valamennyi szektorban, dinamikusabban növekedjék, mint az állattenyésztésé. A növénytermesztésben 5,8 százalékos, az állattenyésztésben 2,1 százalékos átlagos növekedéssel számolunk. A terv azzal számol, hogy — a takarékosabb és hatékonyabb gazdálkodás előtérbe kerülésével — az ágazat 1982-ben 3,6 százalékkal kell emelje a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulását. A mezőgazdasági termelés fejlődésének megfelelően az élelmiszeripari szakágazatok 4 százalékos termelésnövekedését készítettük elő. A lakossági élelmiszerfogyasztásban elért előző évi szint így kis ménekben növelhető, elsősorban a választék bővítésével és a minőség fokozott javításával. Emellett az exportszintet az 1981. évihez mérten valamelyest növeljük. Mindez konkrétan a következő fontosabb feladatokat jelenti. A gabonatermelés biztonságos megalapozásához a vetésterületet — elsősorban a szántóföldi takarmánynövények terhére — mintegy 160 ezer hektárral szükséges növelni. A kalászosok átlagtermésének az 1981. évi szinthez képest jelentős növelésével, a kukorica ez évi átlagtermésének megtartásával 14— 14,5 millió tonnás gabonatermést kell elérni. Az olajnövények termesztésében megítélésünk szerint az elért nagy termésátlagok alapján az előző évinél valamivel kisebb területről is betakarítható a belföldi ellátáshoz és kivitelhez szükséges mennyiség. A hazai ellátás zavartalansága és a kivitel szükségletei miatt a cukorrépa vetésterületét az 1981. évi szinten kell tartani. A zöldségtermelést — a kereslethez jobban igazodó összetételben (több zöldpaprika, zöldborsó, kevesebb fűszerpaprika és paradicsom) — mintegy 10 százalékkal szükséges növelni. Az 1981. évivel azonos termőterületről 1,1 millió hektoliterrel több bortermelést tervezünk. 3-3 ezer hektár a szőlő és a gyümölcsök telepítésének előirányzata. Az állattenyésztésben változatlan tehénállomány és húshasznú állomány 8-10 százalékos fejlesztése mellett a vágómarha-termelést 2-2,5 százalékkal, a tejtermelést 1-2 százalékkal tervezzük növelni. Az 1981. év végi sertésállomány lehetővé teszi, hogy 1982-ben a vágósertés-termelés közel 2 százalékkal növekedjék. Ehhez a nagyüzemi termelés bővítésével egyidejűleg tovább kívánjuk javítani a nagyüzemek és a kisgazdaságok kapcsolatát, hogy ezek állománya a jelenlegi színvonalon maradjon. A vágóbaromfi-termelést mintegy 3 százalékkal, a vágójuh-termelést 6-7 százalékkal tervezzük fejleszteni Az 1981. évi és az 1982. évre tervezett termelés lehetővé teszi az állattenyésztés takarmányigényének zavartalan kielégítését. A gazdaságosság növeléséhez azonban az eddigieknél jobban ki kell használni a takarmányozási célra a gyepterületeket és a melléktermékeket is. Tovább növeljük a hatékonyságot A mezőgazdaságban is alapvető feladat a termelés hatékonyságának javítása, az eszközök jobb felhasználása. Az energiatakarékosság érdekében tovább kell növelnünk a szemestermények nedves tárolását és egyéb intézkedésekkel is fokozni kívánjuk az üzemanyagmegtakarítást. Tovább kívánjuk keresni a melléktermékek és a hulladékok jobb hasznosításának módjait. Az erdőgazdálkodás termelésének 3,5-4,0 százalékkal kell növekednie. A fakitermelésnél a fő feladat az új feldolgozó kapacitások nyersanyag-igényének kielégítése ,és a lakosság tűzifával való ellátása. Az erdőtelepítésnél a társadalmi erők minél szélesebb körű bevonására is törekednünk kell. A termelés közgazdasági szabályozói szigorodtak, így már azonos eredmények eléréséhez is nagy, termelési szervezettséget, ésszerű takarékosságot, üzem- és munkaszervezést kell érvényesíteni. Az anyagi és műszaki ellátottság várható színvonala alátámasztja a termelésnövelést, sajnos az alkatrészellátás ebben az évben is gondot okoz. — Az előző kérdéseknél utalt arra, hogy az eredmények elérésében milyen jelentős az emberek szerepe. Hogyan ítéli meg az agrárszakemberek helyzetét? — Az agrárértelmiségben egyre inkább tudatossá válik az a felismerés, hogy a társadalom és a közösség megbecsülését, erkölcsi támogatását elsősorban a munkával lehet kivívni. E felismerésnek objektív alapja, hogy az ágazatban dolgozó 46 ezer felsőfokú végzettségű szakember érdeke minden vonatkozásban megegyezik a közösség érdekeivel. Ez az érdekazonosság ma az agrártermelés minden területén megtalálható. Az agrárértelmiség társadalmi szerepe Az életformaként vállalt agrárértelmiségi szerep összetett. Első helyen kell említenem a szakmai szervező és irányító tevékenységet, majd az ehhez tartozó szakmai, tudati nevelőmunkát és nem utolsósorban az előzőektől el sem választhatóan, a társadalmi, közéleti tevékenységet. Tapasztalataink szerint az agrárértelmiség döntő többsége hivatását szerető, megfelelő elméleti és gyakorlati felkészültséggel rendelkező, jó szakember, mindhárom alapvető feladatát ellátja, természetesen helytől és időtől függően eltérő arányban. A termelésben elért eredmények és fejlesztési irányok jól érzékeltetik a szakmai felkészültség színvonalát. Az azonban időnként rejtve marad, hogy a falu, a vállalat és a szövetkezet társadalmi életében az új, korszerű ismeretek következetes terjesztői és a megvalósítás művezetői munkájából milyen nagy részt vállalnak a szakemberek. A Magyar Agrártudományi Egyesület tagjaként több mint 19 ezer agrárértelmiségit, a TIT tagjaként pedig közel 3 ezer szakember vesz részt a napi munka mellett az új ismeretek terjesztésében, a szemléletformálásban és a közművelődési elvek gyakorlati megvalósításában. Megfontolt termelési céljaink, a megváltozott körülmények egyre inkább azt kívánják az értelmiségiektől, hogy engedjenek nagyobb teret alkotó kezdeményezőkészségük kibontakozásának, vállalják a megalapozott döntések ésszerű kockázatát és személyes példamutatásukkal a munkában, a közéletben és életvitelükben érdemeljék ki újra és újra a ma már megtisztelő agrárértelmiségi címet. Természetesen az agrárértelmiség csak akkor tudja nagyszerű társadalmi és gazdálkodási szerepét betölteni, ha szorosan együttműködik az agrártermelést segítő ágazatok, az ipar, a forgalmazás, a társadalmi tudományok szakembereivel. Az így integrált szellemi erő nagy és nehéz feladatok megoldására képes. Az új év kezdetén ezen a helyen is megköszönöm az ágazatban dolgozó értelmiségiek áldozatkész munkáját, s 1982-re további munkasikereket, eredményes társadalmi tevékenységet és jó egészséget kívánok valamennyi kollégámnak. MÉ