Műszaki Lap, 1908 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1908-01-05 / 1. szám
IX. évfolyam, 1. számom- 1908- január 5. AZ ORSZÁGOS MŰSZAKI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelen minden hó 5-dikén és 20-dikán. A kiadó: az «Országos Műszaki Egyesület». Az 1907. évi koppenhágai nemzetközi szaklapkiállításon, a magyar szaklap gyűjteményes kiállításában aranyéremmel kitüntetve. Előfizetési ára: EGÉSZ ÉVRE...................... KORONA 8.— FÉLÉVRE ...................... . 4.— Felelős szerkesztő: ZACHARA LAJOS. Szerkesztő: JAKOBOVITS DÁNIEL. A kiadóhivatalnak szóló küldemények Budapest, 1. ker., Bors u. 19. földsz. 1. címre intézendők. Szerkesztőség: Budapest, VII., Lövölde-tér 2., II. 27. Hivatalos órák: kedd és péntek este 8—9-ig. TARTALOM: Műszaki testületeink a műszaki kamaráról. — Heggesztés nélküli láncoknak uj eljárás szerint való előállítása. Irta: Zachara Rezső. — Innen-onnan. — Egyesületi élet. MŰSZAKI TESTÜLETEINK A MŰSZAKI KAMARÁRÓL .■.................- · Ama, iparunk jövőjére nézve elsőrendű fontosságú mozgalom, melyet a «Műszaki Kamara» törvénytervezetével szemben az Országos Műszaki Egyesület indított, mind nagyobb hullámokat ver iparunk közéletében. Az Országos Műszaki Egyesületnek a «Műszaki Kamara» képtelen eszméjével szemben való erélyes állásfoglalását magukévá tették az Építészi és Műszaki Rajzolók Országos Egyesülete, az Országos Iparegylet és legutóbb a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete. Ez utóbbi tekintélyes testület múlt hó végén szintén felterjesztést intézett a kereskedelmi miniszterhez, melyben határozottan kikel aMűszaki Kamara törvénytervezete ellen úgy általánosságban, mint annak részleteiben. Klasszikus tömörséggel megírt minden sora arany igazságot tartalmaz és az egészen átcsillámlanak Szterényi államtitkárnak úgyszólván szállóigévé vált szavai, melyeket a pécsi iparos gyűlésen mondott, hogy «nem az a fő, ki mit tanult, hanem az, hogy ki mit tud». Épen ezért reménynyel nézünk a kereskedelmi kormánynak abbeli elhatározása elé, várjon ezt a képtelen törvénytervezetet a képviselőház elé terjeszti-e vagy sem. Meggyőződésünk, hogy az ország ipari közvéleményét respektálni köteles kormánynak döntése más mint elutasító nem lehet. A kérdéses felterjesztést, annak közérdekű voltára való tekintettel, alábbiakban teljes terjedelmében közöljük: 1382/1907. Nagyméltóságú Miniszter Úr! Kegyelmes Urunk! A magyar mérnök- és építészegylet heti értesítőjének folyó évi 33. számában egy törvényjavaslat-tervezet jelent meg, mely egy Budapesten létesítendő országos műszaki kamara felállítását célozza. Minthogy ezen tervezet azon szempontból, melyből érdekeltségi körünknek a kérdést bírálat tárgyává tennie kell, többoldalú alapos kifogás alá esik, egyesületünk úgy általánosságban, mint a részleteket illetőleg foglalkozott fenti tervezettel s van szerencsénk erre vonatkozó előterjesztésünket Nagyméltóságodnak az alábbiakban megtenni. Általános szempontból bírálva az ügyet, önkéntelenül elénk tárul az a kérdés: várjon egyáltalán van-e szükség egy ilyen műszaki kamara felállítására? Ha végigtekintünk ugyanis a műszaki téren és az iparilag sokkal előrehaladottabb nyugati államokon, az ily intézménynek sehol nyomát nem látjuk, márpedig bizonyos, hogy műszaki kamarák létesítettek volna, ha azt az ipari érdek szükségessé vagy indokolttá teszi. Ugyanez áll a mi viszonyainkra is. Kötelességünkhöz képest állandó figyelemmel kisérjük az ipari élet minden megnyilatkozását s azt tapasztaljuk, hogy a közódaj nálunk sem nyilatkozott meg ily kamara érdekében, s hogy csak egy kisebb érdekeltségi kör kívánja annak létesítését. Mert mire céloz ezen törvényjavaslat? Arra, hogy megkülönböztethető határvonalat vonjon az okleveles és nem okleveles mérnökök között nem csupán a czím, hanem a műszaki munkálatok elvégezhetése tekintetében is. Nem vitatjuk az első kívánság jogos és méltányos voltát, mert csak igazságos, hogy az, aki hosszabb időt és nagyobb fáradságot igénylő tanulmányokat végzett, kifejezésre juttathassa a címben magasabb theoretikus készültségét. Ennél tovább menni és szűk határok közé szorítani az egyéni munkásságot aszerint, amint valaki oklevéllel bír-e vagy sem, nem tekintve azt, váljon e kettő közül a gyakorlati életben melyik állja meg jobban a helyét és kimondani törvényben azt, hogy egy theoretikus értékű oklevél s nem az élet próbaköve legyen bírája annak, hogy egy munkakört, ki töltsön be, nem tartjuk sem általános liberális emberi szempontból helyesnek, de az ipari érdekek szempontjából határozottan károsnak kell minősítenünk. Áttérve a fent említett törvényjavaslat egyes részleteire