Műszaki Lap, 1937 (36. évfolyam)
1937-09-01
g y 00000000000000000000000GOG000GG0000VJ MŰSZAKI LAP Műszaki magyar nyelvünk A TECHNIKA, a magyar mérnökök lapja mozgalmat indított a magyar műszaki nyelv javítására, helyes magyar műszaki kifejezések kikeresésére és bevezetésére. Ezt a mozgalmat természetesen szívesen fogadtuk és sikerét a magunk eszközeivel elősegíteni igyekeztünk. A lap által kiírt pályázatra beérkezett javaslatokat a TECHNIKA folytatólagosan közölte és mi őszinte örömmel olvastuk végig a magyar műszaki szótár gyarapodásáról hírt adó hasábokat. Megdöbbentett bennünket azonban a lap szeptemberi száma e tárggyal foglalkozó cikkének tartalma. Ebben a cikkben a mechanikai technológia magyar megfelelőjéről találunk véleményeket. Különösen kisötétlenek a cikkből a következő , valószínűleg a rovatvezető tollából eredő magyarázó sorok: „A mechanikai technológia magyar megfejtőjére kitűzött pályázattal kapcsolatban szükségesnek látszik a tárgyat a következőkkel megvilágítani. A technológia foglalkozik ipari nyersanyagokkal általában, azután az anyagok feldolgozásával, mégpedig nemcsaka feldolgozás tanával, tudományával, hanem az alkalmazott részében magával a gyakorlati gyártással is. A mechanikai itt szerszámok segítségülvételét jelenti. A múlt században gyarapodott nyelvünk szókincse az anyag szóval, mely a matéria mintájára, az anya és az anyag szavak összevonásából származik és amely ma már teljesen egyenrangú más ősszavainkkal. Másodsorban a tájszóból általánossá tett ipar szavunk lehetne itt segítségünkre, ha a felületes használat el nem rontotta volna. Ma ugyanis minden kereskedőnek is iparengedélyt kell váltani. Hozzájárult még a kifejezés és értelembeli zűrzavar növeléséhez az a véletlen körülmény, hogy a budapesti m. kir. állami felső ipariskola önálló helyiségekkel nem rendelkezvén — ismétlem véletlenül — a m. kir. Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet akkor még egynéhány felesleges helyiségében nyert elhelyezést. A tudniámnok, az idegenszó-imádók erre rögtön elnevezték a pesti felsőipariskolásokat technológusoknak. (Ha történetesen a Lloyd-palota üres termét kapták volna kölcsön, akkor ma: lloydológus volna a nevük.) Ez a pesti úgynevezett ..technológus“ természetesen felsőipariskolást jelent, ezzel tisztában vagyunk és erre nem is tűznénk ki pályázatot. Van azonban a technológus szónak nemzetközi komoly értelmezése is, melynek e rosszul elhelyezett szakiskolánk tanulóihoz semmi köze nincsen, ez érdekel bennünket.“ Engedje meg a cikkíró, hogy magunkon erőszakot véve, feltételezzük, hogy nem szándékos és hitvány rágalmazásról, hanem tájékozatlanságról van itt szó Mert csak így lehet alkalmas a toll a válaszra és következő megjegyzések leírására. Két lényeges állítása van a magyarázónak és pedig először az, hogy a budapesti felsőipariskola „véletlenül“ jutott a Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet „akkor még egynéhány felesleges helyiségében“ elhelyezéshez, másodszor pedig, hogy a ,,technológus“ elnevezésnek „e rosszul elhelyezett szakiskolánk tanulóihoz semmi köze sincsen“. Nos szíveskedjék — vagy, ha netán mások úgy hinnék, mint a cikkíró, akkor szíveskedjenek — tudomásul venni. Először: „Az 1889. tanévben foglalta el az intézet a Haussmann Alajos műegyetemi tanár tervei szerint emelt új épületet, amelynek egyik részében a Technológiai Iparmúzeum helyezkedett el.“ (lásd Vig Albert: Magyarország iparoktatása, 358. oldal). Tehát nem vendége az intézet a múzeumnak és nem véletlenül került a mai épületébe. Másodszor: A cikkben még ez áll: „A mechanikai technológiát eddigelé legjobban megközelítik : gépalakítástan), gépi feldolgozás(tan), gépi gyártástan, gépi kikészítéstan, gépi megmunkálástan. A gépi helyett a „szerszámokkal való“ kifejezőbb lenne, de hosszabb. A kémiai technológia esetében a kémiai vegyi volna. A technológus ezek után: alakító, feldolgozó, gyártó, készítő, ill. megmunkáló lehetne.“ Nos cikkíró uram, legyen szíves megmondani, hogy melyik intézetben tanították és tanítják Magyarországon — az ön szerint „a mechanikai technológiát eddig legjobban megközelítő“ — gépi alakítás (tan), gépi feldolgozás (tan), gépi gyártástan, gépi készítésűin, gépi megmunkálástan tárgyakat alaposabban, mint a felsőipariskolában ? És kik azok, akik ezt a munkát a gyakorlati életben valóban végzik és vezetik, ha nem a felsőipariskolát végzett technikusok? * Több kommentárt egyelőre nem fűzünk a körlményhez. Reméljük, hogy a Technika különfelhívás bevárása nélkül helyreigazítja, a tudatlansággal is csak nehezen magyarázható, kihívó tartalmú cikk állításait. á, J- A fővárosi stábissérelmek Gyökeres orvoslás nem késhet- már soká! l legközelebbi számunkban részleteiben is reá kívánunk mutatni az u. n. szanálás során történt visszásságokra és a fővárosi üzemek alkalmazottainak még mindig orvoslás nélkül hagyott sérelmeire. Az illetménycsökkentést magában foglaló státusrendelet alkalmazásánál a Belügyminiszter által máris szórásra vett keretet a végrehajtó tényezők különös intézkedései folytán még az engedélyezett mértékig sem töltötték be. E közérdekű üzemek alkalmazottainak fontos és felelősségteljes munkájánál — nyilvánvalóan nem szükséges külön kiemelni — a megelégedettség és nyugalom, az üzemek biztonságának és zavartalan folytonosságának egyik nélkülözhetetlen alapja. Feltételeztük, hogy a státusrendelet, az „illetmények rendezésén" kívül, a fővárost gazdájuknak valló különböző üzemeknél és részvénytársaságoknál a címeket is rendezi és közös nevezőre hozza. Nem így történt. A rendszerbe foglalt rendszertelenségnél úgy látszik a balkéz nem tudta, hogy mit tesz a jobb és ez a zűrzavar a méltánytalanságoknak egész sorát hozta létre. Tekintettel arra, hogy általános kari szempontból is közérdekű kötelességünk a sérelmek feltárása és az orvoslás szorgalmazása, sima kérjük kartársainkat, hogy az újabb és egyes konkrét sérelmeket és észrevételeiket is sürgősen hozzák a Szerkesztőbizottsághoz címezett levélben egyesületünk titkárságának tudomására. 13