Műszaki Lap, 1937 (36. évfolyam)

1937-09-01

g­­ y 0000000000000000000000­0GOG000GG0000VJ MŰSZAKI LAP Műszaki magyar nyelvünk A TECHNIKA, a magyar mérnökök lapja mozgalmat indított a magyar műszaki nyelv javítására, helyes ma­gyar műszaki kifejezések kikeresésére és bevezetésére. Ezt a mozgalmat természetesen szívesen fogadtuk és sikerét a magunk eszközeivel elősegíteni igyekeztünk. A lap által kiírt pályázatra beérkezett javaslatokat a TECHNIKA folytatólagosan közölte és mi őszinte öröm­mel olvastuk végig a magyar műszaki szótár gyarapodá­sáról hírt adó hasábokat. Megdöbbentett bennünket azonban a lap szeptemberi száma e tárggyal foglalkozó cikkének tartalma. Eb­ben a cikkben a mechanikai technológia magyar meg­felelőjéről találunk véleményeket. Különösen kisötét­­lenek a cikkből a következő , valószínűleg a rovatvezető tollából eredő magyarázó sorok: „A mechanikai technológia magyar megfejtőjére ki­tűzött pályázattal­ kapcsolatban szükségesnek látszik a tárgyat a következőkkel megvilágítani. A technológia fog­lalkozik ipari nyersanyagokkal általában, azután az anya­gok feldolgozásával, mégpedig nemcsak­­a feldolgozás tanával, tudományával, hanem az alkalmazott részében magával a gyakorlati gyártással is. A mechanikai itt szerszámok segítségülvételét jelenti. A múlt században gyarapodott nyelvünk szókincse az anyag szóval, mely a matéria mintájára, az anya és az anyag szavak összevonásából származik és amely ma már teljesen egyenrangú más ősszavainkkal. Másodsorban a tájszóból általánossá tett ipar szavunk lehetne itt segít­ségünkre, ha a felületes használat el nem rontotta volna. Ma ugyanis minden kereskedőnek is iparengedélyt kell váltani. Hozzájárult még a kifejezés és értelembeli zűr­zavar növeléséhez az a véletlen körülmény, hogy a buda­pesti m. kir. állami felső­ ipariskola önálló helyiségekkel nem rendelkezvén — ismétlem véletlenül — a m. kir. Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet akkor még egyné­hány felesleges helyiségében nyert elhelyezést. A tudni­ámnok, az idegenszó-imádók erre rögtön elnevezték a pesti felsőipariskolásokat technológusoknak. (Ha történetesen a Lloyd-palota üres termét kapták volna kölcsön, akkor ma: lloydológus volna a nevük.) Ez a pesti úgynevezett ..technológus“ természetesen felsőipariskolást jelent, ez­zel tisztában vagyunk és erre nem is tűznénk ki pályáza­tot. Van azonban a technológus szónak nemzetközi ko­moly értelmezése is, melynek e rosszul elhelyezett szak­iskolánk tanulóihoz semmi köze nincsen, ez érdekel ben­nünket.“ Engedje meg a cikkíró, hogy magunkon erőszakot véve, feltételezzük, hogy nem szándékos és hitvány rá­galmazásról, hanem tájékozatlanságról van itt szó Mert csak így lehet alkalmas a toll a válaszra és következő megjegyzések leírására. Két lényeges állítása van a magyarázónak és pe­dig először az, hogy a budapesti felsőipariskola „vélet­lenül“ jutott a Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet „akkor még egynéhány felesleges helyiségében“ elhelye­zéshez, másodszor pedig, hogy a ,,technológus“ elneve­zésnek „e rosszul elhelyezett szakiskolánk tanulóihoz semmi köze sincsen“. Nos szíveskedjék — vagy, ha netán mások úgy hin­nék, mint a cikkíró, akkor szíveskedjenek — tudomá­sul venni. Először: „Az­ 1889. tanévben foglalta el az intézet a Haussmann Alajos műegyetemi tanár tervei szerint emelt új épületet, amelynek egyik részében a Techno­lógiai Iparmúzeum helyezkedett el.“ (lásd Vig Albert: Magyarország iparoktatása, 358. oldal). Tehát nem vendége az intézet a múzeumnak és nem véletlenül került a mai épületébe. Másodszor: A cikkben még ez áll: „A mechanikai technológiát eddigelé legjobban meg­közelítik : gépalakítás­tan), gépi feldolgozás(tan), gépi gyártástan, gépi kikészítéstan, gépi megmunkálástan. A gépi helyett a „szerszámokkal való“ kifejezőbb lenne, de hosszabb. A kémiai technológia esetében a ké­miai­­ vegyi volna. A technológus ezek után: alakító, feldolgozó, gyártó, készítő, ill. megmunkáló lehetne.“ Nos cikkíró uram, legyen szíves megmondani, hogy melyik intézetben tanították és tanítják Magyarországon — az ön szerint „a mechanikai technológiát eddig legjob­ban megközelítő“ — gépi alakítás (tan), gépi feldolgozás (tan), gépi gyártástan, gépi készítésűin, gépi megmun­kálástan tárgyakat alaposabban, mint a felsőipariskolá­ban ? És kik azok, akik ezt a munkát a gyakorlati élet­ben valóban végzik és vezetik, ha nem a felsőiparisko­lát végzett technikusok? * Több kommentárt egyelőre nem fűzünk a körl­­ményhez. Reméljük, hogy a Technika külön­­felhívás bevárása nélkül helyreigazí­tja, a tudatlansággal is csak nehezen magyarázható, kihívó tartalmú cikk ál­lításait. á, J- A fővárosi stábissérelmek Gyökeres orvoslás nem késhet- már soká! l legközelebbi számunkban részleteiben is reá kívánunk mutatni az u. n. szanálás során történt visszásságokra és a fővárosi üzemek alkalmazottainak még mindig orvoslás nélkül hagyott sérelmeire. Az illetménycsökkentést magában foglaló státusrendelet alkalmazá­sánál a Belügyminiszter által már­is szó­rásra vett keretet a végrehajtó tényezők kü­lönös intézkedései f­oly­tán­ még az engedélye­zett mértékig sem töltötték be. E közérdekű üzemek alkalmazottainak fontos és felelősségteljes munkájánál — nyil­vánvalóan nem szükséges külön kiemelni — a megelégedettség és nyugalom, az üzemek biztonságának és zavartalan folytonosságá­nak egyik nélkülözhetetlen alapja. Feltételeztük, hogy a státusrendelet, az „illetmények rendezésén" kívü­l, a fővárost gazdájuknak valló különböző üzemeknél és részvénytársaságoknál a címeket is rendezi és közös nevezőre hozza. Nem így történt. A rendszerbe foglalt rendszertelenségnél úgy lát­­szik a balkéz nem tudta, hogy mit tesz a jobb és ez a zűrzavar a méltánytalanságok­nak egész sorát hozta létre. Tekintettel arra, hogy általános kari szempontból is közérdekű kötelességünk a sé­relmek feltárása és az orvoslás szorgalmazása, sima kérjük kartársainkat, hogy az újabb és egyes konkrét sérelmeket és észrevételeiket is sürgősen hozzák a Szerkesztő­bizottsághoz címezett levélben egyesületünk titkárságának tudomására. 13

Next