Művezetők Lapja, 1939 (42. évfolyam, 1. szám - Ipari Művezetők Lapja 1. évfolyam, 1-11. szám)

1939-01-01 / 1. szám

XI­ il. évf. 1. szám MŰVEZETŐK LAPJA A kimunkált, sima Duna-meder szintén látható a plasztikus képen. Igen hangulatos a posta fejlődésének bemuta­tása. Itt látunk egy régi levélszekrényt, felül egy négy­szeres,, erős reteszzárral, oldalt pedig két erős függő­­lakattal. Egy mellette levő üvegszekrényben a régi postásegyenruhák láthatók. Egy asztalon egy igen régi német helyesírással fogalmazott hirdetménytábla lát­ható, melyen a Kassa és Pozsony közötti posta­járatok ideje van kihirdetve. Akaratlanul is eszébe jut az embernek Lchmu egy költeménye, melyben megénekli «ahol a postás az állát megszakítja, körülnéz és ked­venc nótáját elfujja.» Komoly szociálpolitikai elgondolásra készteti a látogatót a villamosvasutak fejlődésének bemutatása. Itt látható, hogy a modern nagyvárosok közlekedési fejlődésében mi mennyire visszamaradtunk. Aki az utóbbi években Milánóban járt, azt kellemesen érint­hette az a biztonság, mely a villamos vasutakra való fel- és leszállásnál a baleseteket meggátolja. Itt már a párisi Metrónál bevezetett biztonsági rendszer tö­kéletesített kivitelijén került alkalmazásra. Itt nem fordulhat elő a menetközben való fel- és leszállás. Egy szellemes készülék segélyével az ajtók a kocsik megindulásakor önműködőleg lezáródnak és csak ak­kor nyílnak ki, ha a kocsik megállnak. Célszerű volna, ha a fővárosi üzemeknél is hangoztatott ra­cionalizálás szintén ebben az irányban fejlődne, a­nélkül, hogy a viteldíjakat folyton emelnék. De igaz­ságtalan lennék, ha nem emlékeznék meg egy oly műszaki újításról, melynek szintén az a célja, hogy a menetközben való fel- és leszállásból eredő balese­teket elhárítsa. Ez az újítás a vörös lámpa, mely meg­gyullad akkor, amikor a kocsivezető indításra jelzett. De ki ne figyelte volna már meg, hogy a túlzsúfolt kocsik előterében le- és felszállni igyekvő utazóközön­ség tolakodása közt már meggyullad a lámpa, mielőtt még a fel- és leszállás lebonyolódott volna. Ez pedig csak azt a célt szolgálhatja, hogy az utazóközönséget esetleg ebből kifolyólag eredő balesetek iránti fele­lősséget az utazóközönségre lehessen hárítani. Hogy az igazán szép és tanulságos Közlekedési Múzeum látogatása közben folytatott kellemes sétám alatt ily gondolatok is eszembe jutnak, arról én iga­zán nem tehetek. Molnár. 1 — » MWMii ■- ■ A rendelet az iparban alkalmazottak helyzetének javítását célozná. Ezzel szemben éppen az iparral szakmailag foglalkozók igen nagy részét a rendelet úgyszólván kizárja, védelme alól. Már maga a rendelet címe is helytelen. Elte­kintve a tisztviselő és művezető közötti helytelen meg­­különböztetéstől, miután köztudomásúlag az iparban alkalmazott művezetők évtizedek óta a többi ipari tisztviselőkkel egyenrangú tisztviselőknek ismertettek el. Sőt igen gyakran egyéb irodai tisztviselők vol­tak és most is vannak a művezetők hatásköre alá rendelve. A legalább 20 munkáshoz való kötés úgy szakmai, mint logikai szempontból teljesen tartha­tatlan. Különösen sérelmes ez az erőtelepek vezetésével megbízott vezetőgépészekre, főgépészekre, főelektri­­kusokra és az építések vezetését ellátó főpallérokra, a malmok főmolnáraira, főgépészeire, a gyárak túl­súly­ban önműködő gépberendezéssel bíró üzemeinek művezetőire, a munkát minőségileg átvevő vagy ellen­őrző ellenőreire, kisebb, azonban minőségileg nagy­­fontosságú műhelyek és üzemek üzemi vezetőire, mű­vésze­teire stb. stb. Miután feltételezzük, hogy a­ kormány szándéka nem lehetett az, hogy oly rendeletet bocsásson ki, mely az érdekelt és leginkább védelemre szoruló al­kalmazottakat lezárja a rendelet védelme alól, a ren­delet módosítását, — revíziót kérünk! A rendelet hiányosságaival a december havi köz­ponti választmányi ülésünk is behatóan foglalkozott és azt a határozatot hozta, hogy a vezetőség az ille­tékes szakminiszternél mielőbb előterjeszti a rendelet módosítására vonatkozó javaslatait. Visszhangok az iparban fizethető legkisebb fizetéseket szabályozó rend­el­etre. A lapunk múlt havi számában közölt 45201/1938. XIII. Ip. M. számú kormányrendelet az alkalmazot­tak számos kategóriájánál bizonyos megnyugvást kel­tett, azonban nem lehet megnyugvásról vagy megelé­gedésről beszélni éppen az iparral legszorosabban együtt dolgozó művezetői és egyéb hasonló munka­kört betöltő alkalmazottak körében. Az ipari művezetők számos kategóriája köréből fordulnak nap nap után vezetőségünkhöz sérelmeik­kel, panaszaikkal és kérik azok felkarolását és ille­tékes helyeken való előterjesztését. A rendelethez fűzött kommentárunk, melyben aggodalmainknak adtunk kifejezést a rendelet hiá­nyosságai és félremagyarázhatósága fölött, sajnos, tel­jes mértékben bennünket iga­zolt. Szabványosított kalk­uláció. Közli Wopaletzky Károly gépészmérnök. (V. közlemény.) Az előző négy lapszámunkban megjelent fenti című közleményeimben ismertettem az esztergályos­­munkák kalkulációjánál előnyöse­n alkalmazható el­járásokat s az ezt megkönnyítő és gyorsító tábláza­tokat. A kalkuláció maga azonban csak megközelítő eredményt nyújthat, melyet esetleg egyéb körülmé­nyek némileg befolyásolhatnak. Mindenesetre a kal­kulációnál alapul vett munkakörülmények adják meg a munka kivitelének irányítását. Maga a munkagép (esztergapad) szerkezete bi­zonyos határozott keretek közé szorítja a végzendő munka kivitelezésének lehetőségeit, amit különösen akkor kell figyelembe venni, ha a munka elvégzése egy már előre meghatározott munkagépen kell, hogy történjen. Ily esetekben minden munkagépfajtára a munkagép szerkezetének megfelelő oly táblázat ké­szíthető, mely már az illető gép adatainak eredmé­nyeiből számítható ki. Egyszerű, négylépcsős haj lótárcsás és egyszeres fogaskerékáttételű esztergapadnál, ha a fordulatszá­­mok közvetlen szíjhajtásnál ^ 1 ti III IV 255 136 7? +1 fordulat percenként és fogaskerék áttételnél: . p .­­1 11 bl IV ~ 37 19.4 11 5.85 3

Next