Papír és Írószer, 1939 (19/3. évfolyam, 1-21. szám)
1939-09-01 / 13. szám
pAHmnRim)s/m Szombathely—Szeged A Magyar Könyv- és Papírkereskedők Felsődunántúli Körzete augusztus 13.-án tartotta ülését. Meghívta Szövetségünket is. Már régebbi ígéretünkkel — még Veszprémben — köteleztük el magunkat: vándorgyűlést hirdettünk. A rendelkezésre álló idő rövidségére és a közeledő szezon nagy munkájára való tekintettel a fővárosból detailistákra nem számíthattunk. A Szövetség vezetőségét Fritsch Ferenc alelnök és a főtitkár képviselték. Mire megérkezett a pesti vonat, már folyt az ottani körzet gyűlése. — A Sabaria télkertjében vagy 70 papírkereskedő bizonyította, hogy „veszprémi környékeken“ nincs közöny. Az ülés vezetői: Fodor Ferenc alelnök, Krauser Antal titkár gyönyörű munkát végeztek. Többek között ott láttuk a szombathelyiek közül vitéz Kele Nándor, a Martineum és Gábriel utóda cégek képviselői, Richaovszky Gyuláné, Donáth Gyula, Baráth Ilona, Saly Emma, Unger Izidor, Nagy Lajos, Hermann Miksa céget, Zalán kartársakat, a soproniakat Cristea László, Gregorencsics Hajos, Tatár Révay, Tapolcát Nagy Mihály, Vasvári Singer Zsigmondné, Zalaegerszeget Kakas Ágoston, Nemes György, Szabó József, Kanzli József és Hegedűs Ferencné, Celldömölköt Dinkgreve Nándor, Horváth Béla, Szagán János, Csornát a Martincsevics cég, Felsőgallát Szöllősi Miklós, Galántát a Tanítók Szövetkezetének képviselője, Jánosházát Markovics Hermann, Kaposvárt Czanyó igazgató (Somogymegyei Nyomda), Kőszeget az Emericanum megbízottja, Körmendet Péterváry és Pőcze kartársak, Komáromot Hacker Dezső, Kapuvárt Platz Imre, Nagykanizsát Schloss Testvérek és Fischer Ede, Pápát a Pax cég és Dömösi Jánosné, Sárvárt Hess Alfréd képviselte. De megjelentek a fővárosi gyárak és nagykereskedelmi cégek képviselői: Beck Ottó, Weszely Antal, Földes Ede, a Chrome, Moiret stb- cégek megbízottjai. Több, mint 50, szakmájának szeretetében dolgozó detailista, akik áldozatkészen siettek manifesztálni: baj van, de egység is legyen . . . Még a pestiek távollétében Krauser Antal titkár az elnöki megnyitó után következőkben ismertette az egy behívás okát és célját: „Április elején a szakmánkra súlyosodott különféle bajok Veszprémben hoztak össze bennünket, hogy tiltakozásunknak hangot adjunk. Az ott megnyilvánult, szakmánkban szokatlanul nagy érdeklődés igazolta körzetünk vezetőségének elhatározását, hogy az ilyen terhek elhárítása nem csak néhány ember feladata, hanem az egész szakmáé. Első és talán legnagyobb feladatunk volt az Álkotmánybiztosság által megállapított árjegyzékek helyesbítése, illetve a vidéki papírkereskedelem részére 10 %os felár biztosítása. Második feladatunk a minisztériumokban beadandó kérvényünk volt, melyekben kértük az illetékeseket, hogy szabványcikkeket csak iparigazolvánnyal bíró papírkereskedő árusíthasson. Első feladatunkat nagy vonásokban megoldottuk. A napokban érkezett meg a kormánybiztosság döntése, mely szerint az árjegyzékeken helyesbítették az egyes, sokat reklamált cikkek árait. A vidék részére némi felár hozzászámítását engedélyezték. Figyelmeztetjük kortársainkat, hogy e hó lejétől kezdve ezeken az árakon kell árusítani. Ismertetnem kell még a kormánybiztossággal kapcsolatos lépéseinket. Úgy terveztük, hogy a vidéki könyv- és papírkereskedelem kérését országos küldöttség fogja tolmácsolni. Érintkezést kerestünk a többi körzet vezetőségével, kértük, hogy a később megadandó időpontra küldjenek 2—3 kartársat a küldöttségbe. Erre ígéretet is kaptam. Mikor a fogadás idejéről értesültem, azonnal hírt adtam a többi körzetnek és kértem, hogy a kijelölt urak a jelzett napon d. e. 10 órára legyenek Földes Ede cégnél. Onnan szándékoztunk indulni, hogy kérvényeinket különböző helyeken leadjuk. Nagy volt a meglepetésem, amikor 10 órakor felmentem Földesékhez, ott még senkit sem találtam. Felhívtam a Szövetséget abban a reményben, hátha ott gyülekeznek. De ott is csak Fodor alelnök urunk nekibúsult hangját hallottam, így ültünk ott Pesten és vártunk. Én Földes cégnél, Fodor kartársam három kilométerrel távolabb az Erzsébet téren. Volt időnk töprengeni azon, hogy talán nincs is semmi baj a szakmánkban. Talán csak mi ketten fontoskodunk. Hiszen a kutya sem törődik velünk. De ahogy gondolataimban ismét magam előtt láttam a Veszprémben megjelent kartársaim aggodalmas arcát, megnyugodtam. Mégis szükség van ránk. Ha csak ketten maradtunk is, de mégis el kell végeznünk feladatunkat. Szerencsénkre megérkezett két kaposvári kartársunk feleségestül és szokás szerint végszóra a pécsi körzet elnöke, dr. Kari Lajos és a titkár, Blancz Vilmos, így mégis küldöttség formát kapva megkezdhettük munkánkat. Tanulságul fel kellett ezt említenem, hogy lásssák mindannyian, mennyire közömbösek vagyunk még ma is szakmai érdekeink iránt. Még ilyenkor is, amikor létünket kell védelmeznünk. Még most sem tudtam 10—12 olyan kartársat összetoborozni, akikkel méltóan képviselhettük volna az ország vidéki szakmai kereskedelmét. Pedig ezek a megoldandó feladatok ugyanolyan súlyosak Szegeden, Debrecenben, Miskolcon és a többi városban is. Igaz, hogy kimentették magukat, de ilyen ügyek elintézésére, kell, hogy legyen idő és körzetenkint egy-két ember, aki áldozatot tud hozni, úgy a saját, mint a köz érdekében és ott tudja hagyni egy-két napra üzletét. Küldöttségünkben résztvevő pécskörzeti kartársaink szóvá tették, hogy miért csak 10% -os felárat kértünk kérvényünkben! Azért, hogy ne legyen nagy különbség a vidék és a főváros árai között. A vidék igen sok esetben érzi a fővárosi kartársak versenyét. Vannak fővárosi cégek, melyek lehetetlen árakon hirdetnek és vagy az árakkal, vagy pedig hangzatos jelzőkkel és márkákkal szabadítják ránk mindenhova befurakodó ügynökeiket. (Figyelmeztetjük kartársainkat, hogy ezek ellen az ügynökök ellen kíméletlenül kell védekezniük . . . Megfigyelendők és ha olyan helyre mennek be, ahonnan ! s